Hát, ez nem lesz sem rövid, sem egyszerű történet, de azok kedvéért, akik csak címeket és felvezető sorokat olvasnak, aztán röviden ítélkeznek is a kommentjükben, csak azért sem foglalom össze így az elején, egy mondatban, legyen valami munkájuk nekik is a trollkodásal, ha már megírom. Ígérem viszont, hogy káromkodás lesz benne, amennyire tőlem telik.

Na, szóval az a harci helyzet, hogy harci helyzet van, illetve az utcán még nem lőnek, de igény, az volna rá. Mondjuk nem tolonganak a vérszomjas tömegek, igazság szerint maximum pár százan akarnák akár vérét is venni és maximum pár ezernek, viszont ez a pár száz a rendszer élcsapata. Igen, a sajtóháborúról van szó, elemzés következik, éspedig szakmai szempontok figyelembevételével.

Tudjuk, hogy megalakult a kormány média-Leviatánja (bár felőlem lehet Behemót is), a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány. Tudjuk, hogy ez a Halálcsillag arra hivatott, hogy minden magyar és független sajtóterméket bekebelezzen, amit meg nem képes, azt megsemmisítse, mint a filmben az Alderaant. Tudjuk, hogy lapok szűntek meg és fognak megszűnni, azt is tudjuk, hogy a MUOSZ az ügyben az Alkotmánybírósághoz fordul, az MSZP pedig beperli a Médiatanácsot, mert meg sem vizsgálták az alapítványt befolyásszerzési szempontból, sőt, az MSZP EP-képviselője, Ujhelyi István szerint – aki egyike azon politikusoknak, akik előtt megemelem a kalapomat, mert tisztességes embernek tartom, ritka madár - az orbáni médiamaffia sérti az Európai Unió alapszerződését, az EU alapjogi chartáját is, ezért panasszal fordul az uniós versenyjogi biztoshoz, az Európai Parlament gazdasági és monetáris bizottságához, valamint az Európai Parlament belső piaci és fogyasztóvédelmi bizottságához.

Azt nem tudjuk, de feltételezzük, hogy az induló jogi eljárások nagy száma miatt a Budapesti Ügyvédi Kamara színarany betűkkel írja be ügyfeleinek nagykönyvébe Liszkay Gábort, ugyanis évekig fog élni ezekből a tanult jogászok kara.

Azt ellenben tudjuk, hogy a Riporterek Határok Nélkül Magyarországot 180 ország közül a 71. helyre teszi a szervezet sajtószabadság-listáján, ahol Orbán Viktor hatalomra kerülésekor az ország a 23. helyen állt. (http://huppa.hu/48-helyet-zuhantunk-vissza-a-sajtoszabadsag-listajan/?fbclid=IwAR3QeBdwMjDUxGptd17gDr8Xyox-Ak3NZKs506Hp2tb63Mx3tcm-0XHmxIY)

És az pedig naptári tény, hogy ez a válsághelyzet egy hét alatt alakult ki, természetesen több havi gondos előkészítés után. Ebbe beletartozott a sajtópitbullok ráuszítása a kulturális életre, ők jönnek majd a média után, bele az MTA és általában a tudományos élet sumerológusok szintjére züllesztésének szándéka, ők sem ússzák majd meg, de kis türelmet kér a kivégzőosztag, előbb a sajtóval kell végezni, hogy ne „sivalkodjanak” meg „ajvékoljanak”. Elnézést a bicskanyitogató kifejezésekért, de a kormány legmegbízhatóbb oszlopai naponta használják őket. Mondjuk sivalkodni majd ők fognak egyszer, ugyanis Orbán Viktor nem Salazar, Magyarország nem Portugália, és ez a rendszer sem tart örökké, ahogy százötven év alatt sem lettünk törökké a mondóka szerint – szóval, eljön majd számukra is az ideje a fogak csikorgatásának, de egyelőre a független sajtó és értelmiség csikorgat, illetve tőle várják el.

Csikorgassa nektek a fogát a Kozarek. (Kozarek úrról tudni kell, hogy a „boldog békeidőkben” ő volt az állami ítéletvégrehajtó). Szóval, jajgasson nektek a hóhér, ahhoz is kevesek vagytok sajtószakmai szempontból, hogy egy mínuszos hírt elcsesszetek. De kritikát akartok kritizálni.

Mégpedig nem csak ennek a beteg rendszernek a kritikáját, hanem egészen konkrétan egy könyvkritikát. Na, elmagyarázom.

Azt rebesgetik a keselyűk a távvezetéken, hogy a következő célpontotok a HVG lesz, ami meglehet, igaz, ugyanis a propagandistáitok falkái, a sajtónak ezek a prérikutyái naponta mardossák lapot, az pedig naponta tojik rátok. Teljesen azért nem lehet figyelmen kívül hagyni a vonyító csürhét, mert a realitás mégiscsak az, hogy pillanatnyilag ti hozzátok magukat a híreket, és a sajtó végső soron mégis a hírről szól – mondjuk nálatok nem, nálatok az átkozódásról és a dicsőítésről, de hát a ti képességeitekkel okosabb is lenne pásztorbotot farigcsálni, mint pennát.

Tegnap ugyebár hatalmas ünnepi fanfárok kíséretében közölte a Magyar Idők, miszerint (https://magyaridok.hu/belfold/hianypotlo-kotet-jelent-meg-a-kulturharcrol-3737609/?fbclid=IwAR0iYqUWS6PJ1eVaguy4YdGmZJMlmhl_AsHaC7MUSFgFPCZBdnZbZYnUe0c)

„HIÁNYPÓTLÓ KÖTET JELENT MEG A KULTÚRHARCRÓL

SZAKÁCS ÁRPÁD ÉS BAYER ZSOLT ÍRÁSAI NAGY PORT KAVARTAK A HAZAI KÖZÉLETBEN”

Hát, kell a kulturális forradalomhoz a Kis Vörös Könyvecske, nagyon kell, anélkül egy kalap szart sem ér az egész, azzal meg pláne nem, és hát a ti Mao elvtársatok nem ír annyit, mint az eredeti, megírja helyette a két említett háziszerző, meg még egy csomó másik, amit kell. A tudósításból kiderül, hogy magát a kötetet nekem például nem is érdemes megvennem, anélkül is olvastam – ez úgy lehetséges, hogy már megjelent cikkek gyűjteményéről van szó. Akkor jól van, morogtam a bajuszomba, nem kell rá pénzt kidobni, ember nem fogja elolvasni, ugyanis akit érdekel, az már olvasta a tartalmát korábban, akit nem, az meg minek olvasná, a szerzők kapnak egy közepesen izmos honort, a mamelukok majd megveszik és jó feltűnően könyvespolcuk díszhelyére állítják, ha meg nincs ilyen bútoruk, sürgősen vesznek egyet, kifejezetten erre a célra.

Haladjunk tovább, nincs itt semmi látnivaló.

Hanem erre a könyvbemutatóra elment volt Tóta W. kolléga is, akit ugyan személyesen nincs szerencsém ismerhetni, de szakmailag – bizony szakmailag, akármilyen kellemetlen is nektek ez a sok szakmázás – nagyra tartok. Egyébiránt ő nekem se ingem, se gatyám, sem semmiféle atyafiságom, egyszerűen csak becsülöm a tehetségét. Írt is egy tudósítást az eseményről, amit némiképp könyvkritikának is felfoghatunk, meg is jelent, hiszen azért írta, nem pedig azért, hogy elássa a Himalájában, egy hágó keresztútján. (https://hvg.hu/kultura/20181206_Zsolti_a_verzivatarban)

Az írás jó, kifejezetten jó, tartalmazza a szükséges információkat is, a szerzők nézeteit is, és rávilágít a gyűlöletkampányotok természetére, lényegére. Többet ér, mint száz Gajdics öt évi munkája, meg van írva, amire ti sosem lesztek képesek, ha megfeszültök, akkor sem.

No, ezt az írást nem lehetett tűrni, habár a sajtószakma egyik szabálya, hogy kritikára nem okos válaszolni, mert egyrészt a kritika vélemény, ami az Öregistennek sem fog változni, másrészt ha elindul a meccs, soha nem lesz vége az adok-kapoknak. De mindegy, Nagy Árpádnak muszáj volt ma reggel válaszolnia erre az írásra. (https://magyaridok.hu/belfold/mar-mocskoljak-a-bayer-szakacs-konyvet-3742745/)

„MÁR MOCSKOLJÁK A BAYER-SZAKÁCS KÖNYVET”

Az már a Magyar Idők sajátos, kifejezetten nagybetűs tördeléséből következik, hogy a címet könnyű félreolvasni „Bayer-szakácskönyvnek” így van az, ha a szerző nem gondolja át a tipográfiát, és különben stiláris szempontból tényleg szakácskönyv, igaz, ebben a kategóriában is olvastam már jobbat, és nem ajánlanám, hogy bárki főzzön belőle. De lássuk, mit ír Nagy Árpád?

Talán nem meglepő, de a kritikus hangvételű Tóta W.-írásra született válasz nem a cikkre válaszol, nem azzal vitatkozik, ugyanis arra nem is lenne képes. Ezzel szemben az anyag egy, nagy, elnyújtott, átkozódó személyeskedés, gyalázkodás, sértegetés.

„Tóta W. eljött a Polgárok Házába. Majd hazament. Bevette gyógyszerét, és leköpött mindent és mindenkit, aki eszébe jutott. (…) Tóta W. kristálytisztán tudja miről ír, és azt is, hogy azt hogyan kenje el, de gyógyszere értelmét háttérbe szorítja... (…) Ebből ered nyilván a HVG-s gyűlölködő azon rettegése is, amely miatt megszólította írása végén Bayer Zsoltot, és amit Szakács Árpád meg is fogalmazott, hogy nekünk bizony nem kell félnünk, ezek, a „Tóta W.-k”, bár gyűlöletükkel még mérgezhetik a levegőt egy ideig, már nem jönnek vissza.”

Hát akkor most álljunk meg pár keresetlen szóra. Így csak a kocsmában kötekszenek, és ott is rendszerint nagy verés a vége a rikoltozó, nagymellényű sértegetésnek. Hogy szed-e gyógyszert Tóta W., azt nem tudom és őszintén szólva nem is érdekel, de hogy Nagy Árpád nem szed, az bizonyosnak látszik ezek után, különben pedig jól is teszi, hogy nem gyógyszerezi magát, mert nincs a világnak az az orvossága, ami őrajta segíteni tudna.

Mi van?

A bayerzsoca valami élő isten nálatok, akit nem lehet megszólítani sem, mert azonnal elnyel a föld, beléd csap a ménkű? Láttam én ezt a ti istenkéteket nagyon is emberi helyzetekben a magam két szemével, mikor egy lapnál dolgoztunk, láthatta a Tóta W. is, mert az említett figura végigturnézta annak idején a fél magyar sajtót, Kurírtól Népszabadságig és 168 óráig, hogy képzeled, hogy ne lehessen hozzá szólni? Talán neked nem szabad: de az is igaz, hogy közöd nincs a sajtóhoz. A fenyegetésed pedig: „nem jönnek vissza” bizony nyílt támadás, személy elleni. Erre azért még törvények is vannak.

Egyelőre itt tart a vita, ami nem vita, ugyanis az szokott szólni is valamiről, de ez a Magyar Idők részéről puszta kocsmai személyeskedés, érvek nélkül. Azonban a sajtókampf folytatódik, az Origo címlapján öles betűk (http://www.origo.hu/itthon/20181206-hvg-honvedkorhaz-fakenews.html):

„Újra lebukott a sorosista álhírgyár. Immár sokadik alkalommal válik nyilvánvalóvá, hogy a hvg nem több egy sorosista fake news oldalnál.”

Az írás hű az Origo hagyományaihoz, mert természetesen szignálva sincs, nem értem, mitől féltek, jön a Soros-gárda és virgácsot hoz csoki helyett, vagy mi a rettegésetek tárgya?

No, mindegy is, hőbörögjetek, csörtessétek a rezes fringiát, hujjogassatok, az öreg Szun Ce nyugodtan szürcsöli teáját, és a viselkedésetekből pontosan látja: a Halálcsillag következő célpontja a HVG.

Azért nézzétek meg a filmet is, mert a történetben valahogy nem a Birodalom győz és a Halálcsillag is miszlikbe szakad szét.

De egyelőre még nincs vége a filmnek.

Egyelőre még támadnak a rohamosztagos klónkatonák.

Az Erő legyen velünk!

Szele Tamás