Kérem, idők jeleit látjuk, az előbb húzott át a Baross téren négy lovas, a macskák nem eszik meg a lazacos tápot, a Micike néni nem adja vissza a mákdarálót, összekenték a KDNP irodáját és lebukott a Kölcsey. Minek következtében vissza a Felvilágosodás, vissza a reformkor, és mindenki el kell citerázza az osztrák császári himnuszt a búcsúban, ha igaz magyar ember.

Na, szóval idők jöttek el reánk, nehéz és hülye idők, és mindenkiből kihozzák a legjobbat, illetve a legrosszabbat. Vagyon példa bőven mindkettőre, de, hogy kezdjük az elején, Kölcseynek sem jó lenni manapság. Amilyen világot élünk, sok minden kiderülhet az emberről. Még azt sem zárnám ki, hogy ez a Kölcsey szabadkőműves volt, a történtek után.

De hogy sorosbérenc, az már kiderült.

Az ugyanis a helyzet, hogy a Ripost szemfüles és névtelen munkatársa kiderítette (https://ripost.hu/cikk-sorosek-meg-akarjak-benitani-budapestet?fbclid=IwAR3b6zQ-zyaDsPKjXcyMxjGPheYoIEUKNdMSDIHqKrxFT45AZoRQqyqNvZY) , miszerint

„Sorosék meg akarják bénítani Budapestet, árulkodik a röpcédula”.

Hát, Istenem, ilyenek ezek a Sorosék. Mondta is nekem a múltkor, vasárnap, ebéd után, a feketénél, a chemtrail előtt, mikor a Bilderbergéknél voltunk, hogy „Tamás, én úgy megbénítanám ezt a Budapestet, szerinted hogy fogjak hozzá?” „Gyuri bácsi, először is be kell kenni szalonnával a négy sarkát, aztán elviszik a kutyák.” - válaszoltam, és rágyújtottam egy nemzeti nagyvállalatra egy Rank Xerox-részvénnyel, mert mi már csak így vagyunk feketézés közben.

Azt én értem, hogy a Ripostnál címeres ökrök dolgoznak, és szarvasmarha-tenyésztésünk ez oknál fogva összeomlana, ha pártunk és kormányunk nem hizlalná őket. Vannak nemzeti érdekek, ez is ilyen dolog. De az azért már mégiscsak sok, hogy tegnap rájöttek: Kölcsey Ferenc is hazaáruló. Ugyanisnak okából a Haza és Haladás Front nevében kibocsátott röpcédulát leltek, mely szerint „A kormány ellen semmi sem szent! Bénítsd meg a várost!”

Hát, akárhogy nézem így az ablakon keresztül, se nem bénul, se nem ég, elvagyon magának. Röpcédulát meg mindenki olyant nyomtat magának, amilyent épp akar, én például fájóan hiányolom erről a tulipántos paszományt és a cirkalmas rézangyalt, cifraszűrben, mert lássuk be, ezek nélkül semmit sem ér, esetleg még kérnék rá pár pecsovicsot muszkavezetővel, fekete-sárgában.

Azt én nem tudom, miféle forrásból nyomtatták ezt az állítólagos röpiratot, azt igen, hogy az is bolond volna, aki manapság papíralapú cetlikre költené a pénzét, mikor mindenkinek ott a zsebében a telefon, de hát azt meg még kevésbé tudom, mi a jó csodának kéne megbénítani a várost. Erős szer lehet, amit a Ripostnál szednek, úgy meszkalintól felfelé, és hát vannak hátrányai a hallucinogének mértéktelen fogyasztásának. Csak avval tessék vigyázni, szokássá ne váljék.

De azt elképzelni sem tudom, miféle magyar tintakuli lehet az, akinek arról, hogy „Haza és Haladás” pont Bajnai Gordon, Soros és Hillary Clinton jut eszébe. Aszongya a sillabusz:

„Amúgy a Haza és Haladás köztudomásúlag Bajnai Gordon alapítványa. És ezt az alapítványt a Hillary Clintonhoz közeli Center for American Progress pénzeli, amelynek létrehozásában alapvető szerepet játszott Soros György.”

Eszed vitézkötéses tokja a feketetói búcsúban, az. Tényleg volt Bajnainak valamikor egy ilyen alapítványa, de azért arról, hogy Haza és Haladás a magyar embernek – már, ha túljutott az Ablak-Zsiráf és a Zengő Ábécé Szkülláin és Kharübdiszein – mégiscsak Kölcsey Ferenc jut eszébe.

Merthogy jelszavaink valának: Haza és Haladás.

Ja, lehet, hogy valának, de most már nem lesznek, coki Felvilágosodás, ácsi reformkor, felajánljuk az Akadémia összes jövedelmét birtokainknak, agyonütjük a Petőfit, a Széchenyi meg ne építgessen itt nekünk mindenféle hidakat, irány Döbling! Éljen Haynau! Akinek nem tetszik, elszállítjuk az Al-Dunához, szabályozás céljából.

Azért arra mégis szeretném felhívni a Ripost szorgos kis munkatársát, hogy történetesen ez a bitang Kölcsey írta a Hymnust a magyar nép zivataros századaiból. Tudod, öcsike, az az izé, amit te a focimeccsről ismersz, hogy is van?

„Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!”

Ja, öcsike, ez nem az első szakasz, te amúgy is csak a balsorsig ismered. Viszont azt személyesen is képviseled. Hát, azt elhiszem, bárki is írta ezt a förmedvényt a Ripostba, hogy lovagkeresztet fog kapni érte, jár is, de könnyekkel szememben kérem, átadáskor ne a magyar himnuszt játsszák el neki, mert még zavarba jönne az ismeretlen zöngeménytől, javasolnám helyette a némiképp egyszerűbb „Boci, Boci, tarka” kezdetű éneket. Az talán meg fog felelni ennek a slapajnak, mert még a Gotterhaltét sem hinném, hogy képes volna felismerni.

Vagyunk így írástudókkal, kérem, még jó, hogy ez a sallangos hülyeség egy mértékadó lapban jelent meg.

Aztán, mivel nagy időket élünk – mit csináljak ezzel a négy lovassal? Honnét vegyek nekik zabot a nyóckerben, az Ügető helyén is pláza van, abrakoljatok, ahol tudtok! - megszólalt a Nagy Idők Leghivatásosabb Tanúja is, Dózsa László Ezerkilencszáznegyvenkettő.

Hülye egy neve van, de így hívják.

Én egyszer ismertem egy Euláliát is.

Annak is hülye neve volt.

De azért Ezerkilencszáznegyvenkettőnek mégsem hívták.

Na, szóval ez a szépnevű ember, aki egy személyben a teljes magyar balladai népköltészet, és szerintem csak azért nem volt még Kőmíves Kelemen is, mert nem jutott eszébe, minden egyéb már volt, ideértve Negyedik Bélát Muhipusztánál és Háry Jánost Szekszárdon, azt mondja, lerugdalná a bántalmazott képviselőket a színpadról, mint rendező.

Hát, első sorban nem rendező. Hanem színész, annak is ripacs.

Másodsorban megfeledkezik arról a kevéssé elhanyagolható tényről, miszerint a színdarab végét ismerjük az életét nem, rendezési szempontból tehát ez speciel nagyon nem színdarab. Na jó, de ő már minden volt, háromszor meghalt, ebből kétszer főbe lőtték légvédelmi ágyúval, egyszer meg gulyásba főzte őt maga Malinovszkij marsall személyesen, ő csak tudja.

Ellenben vannak túlkapások, kérem. Mint a hírek mondják, hogy úgy fogalmazzunk, valaki bélsárral ékesítette fel a Kékgolyó utcai KDNP-iroda ablakait. Nem ismerjük a népművészet mesterének nevét, de azt majdnem biztosan állíthatjuk, hogy emberéletben nem esett kár.

Csak hülyeség volt.

Ja, és borzalmas dolog történt.

A Kehelyben Ferenc Jóska képét is leszarták a legyek. Svejket és Paliveczet már be is vitte a Brettschneider detektív a Pankrácba.

Oppardon, az két fővárossal odébb van.

Kérem, azt én értem, hogy mindenki hülye, kóvályognak a fejek, de idáig mégsem kéne eljutni.

Azt is értem, hogy a nagyméltóságú helytartótanács sápadt és reszketni méltóztatik, de a Himnuszt mégsem kéne betiltani abból az alkalomból, hogy Dózsa László felavatja Haynau szobrát a Kékgolyó utcában.

Itt egyelőre mindenki hülye, kérem.

Remélem, a Kehely azért még kinyit.

És a legyeket sem vitték be a Pankrácba.

Szele Tamás