Forgókínpad

Álhírek és mészárlások

2018. december 22. - Szele Tamás

Rég, volt, rég volt, de igaz volt... 1989 decembere nagyon hideg, nagyon sötét, nagyon véres volt Romániában. És most kell megtudnunk, hogy nem is kellett volna annyira véres legyen. Csak hát valahogy igazolni kellett a katonai beavatkozást és gyorsan el kellett tüntetni sok embert, köztük a Ceausescu-házaspárt: most viszont Ion Iliescu fog bíróság elé állni. Megérdemelten.

1989_bukarest.jpg

Akkor nem igazán lehetett tudni, hogy mi történik. Azt persze tudta mindenki, hogy Temesváron bevetették a hadsereget a civil tüntetők ellen, azt is, hogy gyakorlatilag csatérré vált a város, a kórház harctéri sérülések százait kellett ellássa. Aztán egy délben épp zuhanyoztam, közben szólt a rádió, mikor bejátszottak egy érthetetlennek tűnő hangfelvételt:

Armata în Bucureşti e cu noi! Dictatorul a fugit! Eroicul popor român, victorios! Am învins! Am învins!”

Ami magyarul annyit tesz:

Bukarestben a hadsereg velünk van! A diktátor elmenekült! A hős román nép győzött! Győztünk! Győztünk!”

Kimásztam a zuhany alól és nem értettem. Még előző nap is beszédet mondott Ceausescu, az igaz, nem aratott osztatlan elismerést, sőt, bizony már a jó bukarestiek is szépeket kiabáltak neki, de hát mit tehetett az a sok civil ember? Főleg páncélosok ellen... és hát tüzet nyitottak rájuk Bukarestben is, amint Temesváron is. A legsötétebb végkifejlettől kellett tartani, mészárlástól, borzalmaktól.

És akkor „átállt” a hadsereg.

Akkor én Szekszárdon laktam, talán egész Tolna megyében nem beszéltünk öten sem elfogadhatóan románul, hirtelen nagy szükség lett rám egyszerre mindenhol. Egyrészt nem lehetett mire vélni a hadsereg átállását, de ezzel akkor nem is törődhettünk, másrészt szinte nem voltak hírek – hol volt akkor még internet? Amerikában is alig. Rádióamatőrök segítségével próbáltuk megszervezni a segélyszállítmányokat és a temesvári, bukaresti rádiót hallgattuk. A magyar televízió is megszakította az adását, Aczél Endre próbálta értelmezni, mi történik. Rémhírek érkeztek, megmérgezett ivóvízről Temesváron, több réteg ruhába öltözött terroristákról, akik a tömeget lövik, különös helikopterekről... nem lehetett átlátni a helyzetet, de az volt a legfontosabb, hogy eljusson a gyógyszer és a fájdalomcsillapító oda, ahol szükség van rá.

Eljutott, hála az Égnek. Aztán kivégezték a scornicesti-i Tölgyet és feleségét, meglátásom szerint nem is kissé elsietve, mert egy valódi vizsgálat során rengeteg érdekeset mesélhettek volna, például a különböző pénzügyeikről és külföldi kapcsolataikról.

Hát, különös dolgok derültek ki. Tegnap, 2018. december 21-én bizony vád alá helyezték Ion Iliescut és bűntársait emberiesség elleni bűncselekmények miatt: legalább ezer ember haláláért felelnek. Mint kiderült, az ügyészek szerint (https://www.maszol.ro/index.php/belfold/106089-megvadoltak-ion-iliescu-volt-allamf-t-az-1989-es-forradalom-ugyeben):

Szándékos katonai diverzió, tudatos rémhírkeltés miatt vesztette életét sok ember Romániában Nicolae Ceaușescu kommunista diktátor 1989. december 22-i menekülési kísérlete után. Megállapították, hogy a kommunista diktátor elűzése után az állam politikai és katonai vezetését a Ion Iliescu vezette Nemzeti Megmentési Front Tanácsa (CFSN) ragadta magához, amely hatalmának megőrzése és legitimálása érdekében 862 ember halálával, illetve 2150 ember sérülésével járó fegyveres diverziót szervezett, amely elévülhetetlen.

A vádhatóság szerint 1989. december 22-e és 30-a között mintegy 12 millió 600 ezer töltényt lőttek ki Romániában. Iliescut és Gelu Voican Voiculescut, a CFSN kormányfőhelyettesét - a televízió adásában és közleményeiken keresztül terjesztett - szándékos félretájékoztatással és rémhírkeltéssel, a Ceaușescu házaspár kivégzéséhez vezető diverzió megszervezésével gyanúsítja az ügyészség. Bűnvádi eljárás indult Iosif Rus, a légierő volt parancsnoka és Emil (Cico) Dumirescu, a CFSN tagja ellen is. Előbbit az otopeni-i repülőtéren egymás ellen vezényelt katonák által rendezett, 48 ember halálát okozó vérfürdő kiprovokálásával, utóbbit a televízió székházánál végrehajtott katonai diverzió megszervezésével gyanúsítják.” (Maszol)

Hogy van ez?

Hát csak úgy, hogy nem voltak semmiféle terroristák. Diverzió, dezinformáció útján a hadsereg különböző alakulatait vezényelték egymás ellen, a titokzatos helikopterek egyszerűen a román légierő 61-es ezredének gépei voltak, amiken Iosif Rus utasítására lemázolták a felségjelet és bukaresti helyszínek fölé küldték őket, hogy fokozzák a zűrzavart. A hadsereg természetesen gondolkodás nélkül lőtt az ismeretlen deszantegységekre... Az otopeni-i repülőtérre kivezényeltek egy nemzetbiztonsági egységet, amely sikeresen tűzharcba keveredett a repteret védő katonákkal, mindkét oldalon súlyos veszteségek estek. Negyvennyolcan vesztették életüket csak ebben az egy ütközetben és nyolcan civilek voltak.

Mire volt ez jó?

Első sorban is arra, hogy a hadsereg vegye át a hatalmat. Be kell látni: ahol ilyen gondok vannak, ott kell a fegyveres erő. Aztán érdekes módon fénysebességgel sikerült Ceausescut kivégezni, Elenával együtt, jogszerű vizsgálat és kihallgatások nélkül, eltűnt rengeteg irat, ahol nem akartak eltűnni azok az iratok, ott leégtek az irattárak, biztos, ami biztos. Persze az első eufória után kilógott a lóláb, a nép is kezdte érezni, hogy tőle épp, csak a forradalmát lopták el, amiért sokan meg is haltak: ez vezetett a „golaniada” néven ismert mozgalomhoz.

A „golan” szó románul „huligánt” jelent. Hát, a golanok mindenek voltak, csak huligánok nem: többnyire művelt, városi egyetemisták, értelmiségiek, akik elsőként vették észre, hogy itt nem forradalom zajlott le, hanem katonai puccs. Békés tüntetésbe kezdtek a bukaresti Egyetem téren emiatt, amit 1990. júniusában vérbe fojtottak a Zsil-völgy fanatikus bányászai, Miron Cozma vezetésével. Vertek azok mindenkit, aki akár csak szemüveges is volt, értelmiséginek nézett ki.

És utána sokáig megint nagyon hideg és sötét volt. Az álhírek és a pánikkeltés vezettek közvetve Marosvásárhely fekete márciusához is: nem kellett, nagyon nem kellett volna.

És most a dicsőséges nagyurak bíróság elé állnak. Sokáig úgy tűnt, erre nem kerül sor, de minden véget ér egyszer.

Azt nem állítanám, hogy meg fogjuk tudni valaha is a teljes igazságot, de már ez is eredmény. Ha minden kiderülne, tán még a végén nem acsarognának egymásra mindenféle ideológia vagy nacionalizmus miatt az emberek, hanem megférnének egymással békességben.

De ne legyünk idealisták, ilyen úgysem lesz.

Még a végén jó lenne az élet.

A tanulság annyi, hogy lám: nevezzük álhírnek vagy diverziónak, Iliescu és bűntársai hamis információk televíziós és rádiós terjesztése útján ragadták magukhoz a hatalmat és ölettek meg sok embert.

Feleim, itt és most is hideg van és sötét.

Vigyázzatok az álhírekkel.

 

Szele Tamás