Forgókínpad

Hacsek Brazíliában

2019. január 06. - Szele Tamás

bolsonaro.jpg

- Jó napot, Hacsek, hol volt, hogy idén még nem láttam, hál' Istennek?

- Ne is mondja, Sajókám, ne is mondja... Brazíliában voltam.

- Mint mi?

- Mint rumbatök, maga nyári Mikulás, mégis, mint mi? Mint amerikai külügyminiszter!

- Én inkább angol külügyminiszter lettem volna. Tudja, az olyan elegáns. Mégis, ad egy tartást.

- Hagyjon békén, elég kínos volt...

- Meséljen!

- Szóval tudja, a kisfiam, az Árminka a külügyben dolgozik, és elintézte, hogy kivigyenek engem is vele Bolsonaro elnök beiktatására, mint tolmácsot.

- Maga tud brazilul?

- Maga marha, brazil nyelv nincs, maximum annyira mint csehszlovák vagy jugoszláv, Brazíliában portugálul beszélnek!

- És maga tud portugálul?

- Tud a Kozarek. De azt a portugált a portugálok sem értik, mert brazilul van.

- Akkor most van brazil nyelv vagy nincs?

- Nincs, de a brazilok úgy beszélnek portugálul, hogy azt rajtuk kívül senki sem érti. Sőt, ők sem.

- Akkor maga milyen nyelvből tolmácsolt?

- Urduból pastura, maga marha!

- És?

- Nem értettem a választ tökéletesen, de lehet, hogy Afganisztán hadat üzent a végén Kongónak. Grönlandnak egészen biztosan.

- Ezt hogy hozta össze?

- Én sem értem. Leszállt a gép Brasiliában, mi is leszálltunk, a lépcsőhöz gördítettek egy hosszú, vörös szőnyeget, kijött rajta egy magas katonatiszt, és az volt a Bolsonaro. Megölelte a főnököt és utána elment esőerdőt irtani.

- Díszszázad nem volt?

- Dehogynem. Sort is lőttek. Külön kellett nekik szólni, hogy függőlegesen lőjenek, ne vízszintesen, ez most beiktatás, nem kiiktatás.

- Sikerült?

- Azért egész csinos kis fedezéket ástunk a kifutóba, a brazil lövészek kiválóak...

- És, és?

- És mikor bementünk a terminálba, egy magasrangú szállodaportás rám mutatott, kihoztak egy újabb vörös szőnyeget, beletekertek és elszállítottak az elnöki palotába.

- Mint mit?

- Mint amerikai külügyminisztert.

- De hát maga nem a Pompeo!

- Az őket nem érdekelte. Különben is, vagyok olyan jó külügyminiszter, mint ő!

- Bahiai Szűz Mária, nem lett botrány?

- Nem, húsz perc múlva hozták Orbánt is.

- Mint mit?

- Őt is, mint amerikai külügyminisztert.

- Nem tűnt fel Bolsonaronak, hogy már ketten vannak?

- Nem, mert rövidesen megérkezett Szíjjártó is. Szintén mint Pompeo.

- Atyavilág!

- Aztán megjöttek a többiek is és cachacát ittunk meg szambáztak a csajok.

- Ezt maga hogy élte túl?

- Nehezen, szerencsére ott volt az a kedves mexikói elnök, a kolumbiaival kimenekítettek minket.

- Még jó. Remélem meghálálta?

- Hogyne. Visszaadtam Mexikónak Texast. Remember Alamo!

- Erről már tudnak a texasiak?

- Donald csak megmondja nekik.

- Micsoda, maga beszélt Trumppal is?

- Kénytelen voltam, ugyanis az amerikai követségre menekítettek minket.

- Ott csak kiderült, hogy maga nem Pompeo!

- Dehogy derült. Ők sem találkoztak még vele. Leszállt egy helikopter az épület tetejére, kiugrált belőle negyven kommandós. Betettek minket a gépbe és Washingtonig Doorsot kellett hallgatni.

- Ez egy rémálom.

- Rémálom az volt, mikor Donald fogadott.

- Ő tán csak rájött, hogy maga nem külügyminiszter!

- Dehogy jött rá. Különben is, neki mindegy. Mikor mondtam, hogy nem én vagyok Pompeo, kinevezett.

- Maga szerencsétlen, hogy került haza?

- Tudja, a Simeknek van egy fia, aki pattogatott kukoricát árul a Lincoln-emlékmű előtt, sré vizavi, az szerzett hamis iratokat és pénzt, de ott kellett hagynom nála zálogban a Szíjjártót. A Petike most szórólapokat osztogat a Capitolium előtt, míg ki nem váltom.

- Te jó Ég, és ha észreveszik, hogy hiányzik?

- Ugyan, ki venné észre? Kinek hiányozna?

- Mond valamit... Amíg külügyminiszter volt Amerikában, hozott valami fontos döntést?

- Texast kivéve úgyszólván semmit. Visszaadtam Alaszkát az oroszoknak, nagyon örültek, kaptam is tőlük egy finom teát, csak világított a sötétben, nem ittam meg, hadat üzentem Nyasszaföldnek és kineveztem Árminkát ulánbátori nagykövetnek.

- Amerikai nagykövetnek?

- Azt hiszem... nem mindegy?

- De, most már mindegy... És Orbánnal mi lett?

- Jé, most hogy mondja... hát nem ott felejtettem? Utoljára az orosz követség előtt láttam, valamiért nagyon be akart menni.

- Reméljük, sikerült neki, mert már itthon van.

- Ebben maga teljesen biztos?

- Hát valaki itthon van, aki úgy néz ki, mint ő.

- Na látja, ez igaz.

- Ember... nem lehet, hogy az a Pompeo?

- Mond maga valamit. Magyarul nem ért, az már biztos.

- És most mi lesz?

- Mi lenne? Megy minden tovább, mint eddig.

- És maga mihez kezd?

- Szerintem kinevezem magamat a Magyarságkutató Intézet vezérigazgatójának.

- És a Kásler?

- Őt meg kinevezem tűzoltózenekarnak, az még nem volt.

- Mars ki!

 

 

 

Szele Tamás