Kérem, utóbbi időben gyakran illetnek az elfogultság vádjával, miszerint az lenne a véleményem, hogy kizárólag Magyarország működik elmegyógyintézeti rendszer szerint, a világ többi országában a szellem napvilága kormányoz. Hát kérem, erről szó sincs, az egész bolygó egy nagy bolondokháza, Magyarország csak a dühöngő osztály benne.

Lássunk pár példát.

Most kizárólag Trump elnöktől vagy vele kapcsolatban.

Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke, úgy is, mint POTUS, hetek óta harcol a mexikói határfal miatt a költségvetéssel, közben ez okból leállt a közigazgatás egy része, már felajánlotta azt is, hogy felfüggeszti a menekült gyermekek deportálását, ha sikerül megkapnia azt a potom kis 5,7 milliárd dollárt, amibe a falacskája kerül, de a demokraták hallani sem akarnak a falról így sem – álljunk meg egy pillanatra, gondolkodjunk csak el. Tehát deportálják a menekültek gyermekeit, minden nemzetközi egyezménnyel, szokással és kultúrával szemben, elszakítják őket a családjuktól, és volt gyárépületekben kialakított táborokban őrzik őket olyan egészséges klímájú helyeken, mint például Új-Mexikó. Vagy Nevada. Logikus különben: ahol körös-körül kizárólag sivatag van száz mérföldeken keresztül, onnan épp úgy nem lehet megszökni, mint Szibériából.

Tehát deportálják a gyermekeket (is). Ez embertelenség, és egy csomó amerikai törvényt is sért.

Azonban Trump szerint ezért a demokratákat terheli a felelősség, mert ha nem ragaszkodnának mereven ahhoz, hogy ne építsen falat, ő elengedné őket. Tehát rájuk hárítja a felelősséget.

És mielőtt manapság divatos módon gondolkodás nélkül elkezdenénk szidni a demokraták makacsságát, tegyük már fel a kérdést: ki követi el esetünkben a bűncselekményt? Mert ez bűncselekmény, emberiesség elleni.

Hát bizony Trump. Az fikarcnyit sem változtat a helyzeten, hogy most ő van hatalmi és zsarolási helyzetben: akkor is vétkes, gyermekrablásban. Túszként használja a kiskorúakat, mint egy Al-Kaida vagy Daesh-sejt, kicsivel sem különb a terroristáknál. Ha valaki elrabolna egy srácot a gazdag szüleitől és azzal fenyegetőzne, hogy amennyiben nem fizetnek elég sokat és gyorsan, akkor testrészenként küldi haza, lehet, hogy fizetnének a szülők, méghozzá hamar (főleg, miután megérkezett az első kisujj), de ez nem mentené fel a gyermekrablót a bűnei alól, a bíróságtól a végén mindenképpen megkapná a maga százezer év plusz jégkorszak büntetését.

Reméljük, sokan értik, hogy ki a valódi bűnös.

Trump mesternek különben sok érdeme van, és ha Németországba látogat majd egyszer, feltétlenül el kell őt vinni ősei földjére, mert az kétségtelennek tűnik, hogy valamiképpen Münchhausen am Christenberg városából kell származzon a családja. Közeli rokonságot mutat a közkedvelt báróval, szavahihetőségük főleg megegyezik. Erről komoly statisztikák is készültek: ezek szerint hivatalba lépése óta 8158 hamis vagy félrevezető állítást tett az Egyesült Államok jelenlegi elnöke. A mondatai valóságtartalmát több szervezet és mozgalom is vizsgálja, a mostani számmal a Washington Post Fact Checker rovata jött ki. A brit Guardian azt írja, csak októberben 1200 hamis vagy pontatlan állítása volt, de akadt olyan nap is elnöksége alatt, amikor több mint százat lódított.

Ez, kérem, még gombócból is sok, a mi Háry Jánosunk sehol sincs, ebben a teljesítményben rengeteg edzésmunka és önfeláldozás lehet, hogy a sportsajtó nyelvén fogalmazzunk, erre nem képes akárki.

Na jó, a belpolitikához nem ért, ami öreg hiba, de a külpolitikai éleslátását csak nem lehet kétségbe vonni?

Dehogynem lehet, meg is teszem, itt és most.

Már a szingapúri találkozó is a diplomáciai kudarc iskolapéldája volt. Megjelent Kim Dzsogun és Donald Trump, egymásba szerettek, elvonultak kettecskén, szobára, megegyezni, aztán aláírtak egy olyan semmitmondó nyilatkozatot, amiben nem volt egy rohadt konkrétum sem. Az volt benne, nagyjából, hogy jók lesznek és szobatiszták, ha lehet, de csak, ha lehet.

És elkezdték várni mindketten a béke-Nobelt.

Észak-Korea azóta is látványosan tojik mindenféle fegyverzetcsökkentésre, leromobltak egy olyan kísérleti telepet, amit már korábban tönkretettek egy elcseszett robbantással, elkezdték fejleszteni viszont a vegyi és főleg a biológiai fegyvereiket, a delegációk ugyan állandóan járnak Phenjan és Washington között, csak épp felesleegsen, Trump viszont minden lehetséges és lehetetlen alkalommal közli, hogy “megoldotta a koreai válságot”.

Nem oldotta ő meg még a gatyamadzagját sem.

Ezt azért valahol mélyen, legbelül ő is tudhatja, ugyanis új tárgyalásokat javasol (vagy csak találkozni szeretne megint az ő kedves Kimjével?).

Hol fognak randizni?

Sosem találják ki: Vietnamban.

Lyndon B. Johnson és Westmoreland tábornok csikorogva forognak bronz koporsójukban, Henry Kissinger szelleme csak azért nem kísért huhogva éjféltájt az Ovális Irodában, mert a legendás diplomata még él... Amerika az egyik legnagyobb veresége helyszínén szeretne tárgyalni!

És ha nem járnak sikerrel a megegyezési kísérletek, hol lesz a következő találkozó?

Pearl Harborban?

Mert azon kívül legendás amerikai vereség nem sok akad, esetleg még el tudok képzelni egy csúcstalálkozót az Alamónál...

Ennek az embernek fogalma sincs a diplomácia finom nüanszairól. Mohácson sem tartjuk meg a török-magyar barátság napját (illetve most már elképzelhető az is).

No, de mit szól mindehhez a sajtó?

A sajtó nem sok jót, de rövidesen még annyit sem szólhat, ugyanis Trump mester leállította a Fehér Ház összes sajtótjékoztatóját. Mint a Twitteren – hol máshol – megjegyezte:

Sarah Sanders azért nem lép többé az emelvényre, mert a sajtó durván bánik vele és pontatlanul tudósít, különösen a sajtó egyes képviselői. Mondtam is neki, hogy ne izgassa magát, a mondanivalónk enélkül is nyilvánosságra kerül.

Ugyanis Sarah Huckabee Sanders az egyik sajtószóvivője, bár roppant kérdéses, hogy ezek után mi szükség lesz a munkájára: hiszen hát nem lesz hol vigye a szót, nem lesz miért. Valószínű, hogy Trump kedvessége azt fogja majd jelenteni számára, hogy elveszíti a munkáját. Ezentúl a sajtó is a Twitterről lesz kedves tájékozódni, és nem sokat kérdezősködni, mert letiltják, oszt jónapot.

Hát kérem, máshol is lehet sajtó nélkül sajtót csinálni ezek szerint, ahogy ellenzék nélkül is lehet kormányozni, csak egyik sem olyan érdekes. Nagyon érdekelne Trump, Putyin, Erdogan és Orbán Viktor viszonylatában, melyikük tanult melyiktől és mit?

Bár valószínűleg egyik sem tanult soha, senkitől, semmit, nem természetük az nekik.

Szóval, nem csak Magyarországon van a hatalom őrültek kezében.

De azért itt sem a Ráció vezeti az országot.

Főorvos úr, jöjjön már, a világban beállt a dühöngés!

Szele Tamás