Idők jeleit tapasztaljuk, kérem, idők jeleit, de ha más nem, időjárásét. A fene tudja, mi ez, hó, eső, ónos eső, de kinézni is tereh az ablakon, mi lehet azzal, aki kint aludt ebben a zegernyében? Inkább tegyünk fel egy kávét, olvassunk újságot, abban vannak a hírek.

Vannak jó hírek és rossz hírek. Hát lássuk.

Az első hír rögtön így a rózsaujjú hajnalban az, hogy bayerzsoca mester edzőterembe kényszerül. Gyúrni fog, mert gyúrni kell. Szóval, ugye, ott maradtunk el, hogy pert vesztett a magyar nyelvszépségek mestere, aki egyenesen a Dubnici krónika történelmi és grammatikai alapjain áll, mint egy Pisti a vérzivatarban, a Kárpátoktól az Al-Dunáig és retúr, ugyanis ebben a históriában található a legelső feljegyzett magyar káromkodás (állítólag 1355-ben hangzott el, Zürich falai alatt, miszerint

„Wezteg kwrwanewfya zaros nemeth, iwttatok werenkewht, ma yzzywk thy wertheketh”).

Hát, Zsoca mester veretes nyelvezete azóta sem sokat változott, ahogy utóbbi időben elnézem az állapotját, az sincs kizárva, hogy ott is volt.

Na, de szóval pert vesztett Hadházy Ákos ellen, bocsánatot kell kérnie és ki kell fizetnie háromszázezer jó magyar rénusi forintokat néki. Mármost ez a mi zsocánk igen okos ember, ugyanis kiókumlálta, hogy ötforintosokban adja oda a pénzt, jobban mondva bedobja Hadházy kertjébe. Nem pártolnám az ötletet, ugyanis egyfelől ez nem jelent garanciát arra nézvést, hogy Hadházy meg is kapja, lévén, hogy az őrzésről nem kíván gondoskodni, márpedig a jog nem azt tekinti, mi volt a szándékunk, hanemha az, mi lett a cselekedetünkből, no de más baj is van.

Az a gond ugyanis – körülbelül az indexes kollégákkal egy időben juthatott eszünkbe – hogy kiszámoltam volt: ennyi ötforintos nagyon sok ötforintos. És nehéz is. Márpedig egy ötforintos 4,2 gramm, tehát hatvanezer ötforintos egészen pontosan 252 kilogramm. Hát, ez már olimpiai kategória lenne, csak az a kérdés, melyik sportágban? Mert tömegre nézvést ez a súlyemeléshez tartozik, csak arról azt rebesgetik a zuhanyhíradóban, hogy meglehet, Tokióban már nem is lesz olimpiai szám. Amúgy meg gondolkodjunk: emel – szakít – átdob a kerítésen... ez inkább súlylökés, de annak meg képtelenül sok. Ilyen mennyiséget inkább súlyemelésben, szakításban szokás látni, de oda is sok. Ám legyen ez bármi, akkor is nehézatlétika.

Na, ebben az ügyben két fejlemény van. Az egyik, hogy a Hír TV beszámolt róla: gyűlnek az ötösök a Zsocának. (https://hirtv.hu/ahirtvhirei/mar-kozel-200-kilonyi-otforintos-gyult-ossze-bayer-zsoltnak-2475673)

„Tömegesen érkeznek az EchoTV, a Karc FM és a Magyar Idők szerkesztőségébe a nézők, hogy összegyűjtsék Bayer Zsoltnak azokat az ötforintosokat, amelyeket Hadházy Ákos részére gyűjt. A publicista ugyanis így fogja kifizetni az országgyűlési képviselő részére az összeget, amelyet a bíróság kártérítésként neki ítélt.

Az ítélet meghozatala óta szinte félóránként érkeznek a nézők az Echo TV székházába, hogy segítsék az ötforintosok felhalmozását. Egy férfi például mintegy 30 ezer forintnyi apróval járult hozzá az ügyhöz.

„A múlt héten hallottuk a hírt és úgy gondoltuk, hogy egy ilyen méltatlan bírósági ítélettel szemben az a legkevesebb, hogyha segítünk Zsoltnak és így döntöttünk egy páran, hogy segítünk és én elhoztam” – mondta.

A publicista számítása szerint több mint 250 kiló ötforintost kell összeszednie, hogy teljesítse ígéretét. Úgy becsüli, hogy ebből eddig mintegy 200 össze is gyűlt. Bayer Zsolt hangsúlyozta: az a törvény, amelyre alapozva Hadházy Ákos nem akarja elfogadni az ötforintosokat, csak a kereskedelemre vonatkozik.”

Hát, nem lennék a helyében. Ezt ugyanis már ki sem lehet kerülni: ezt összeadta neki a sok buzgó mócsing, most már hic Rhodus, hic salta, itt van Rodosz, itt ugorj! Azért legyünk emberségesek, sporikáim: pelenkát és szuszpenzort vigyünk neki. Ezt most már meg kell emelni, történjen, aminek történnie kell. De azért értesítse valaki a sportesemény előtt a WADA-t, mert orosz eredetű doppingszerek nélkül ezt még a Lasa Talahadze sem kapja fel, pedig annak 217 kiló a rekordja szakításban az olimpián.

Szegény Zsoca, hű barátja egy maradt: a köd, illetve még egy, a Gulyás Gergely. Mint nagy kalap borul reá a kék ég, mikor a kormányszóvivő ilyeneket mond róla:

„Méltánytalan, ha csak Bayer Zsolt reakcióját nézzük, mert nem lehet olyan hangnemben államfőkről beszélni, ahogyan Nagy Blanka tette. Bayer reakciója arányban állt Nagy Blanka akciójával.”

Gulyás barátunk meglepő tájékozatlanságot árul el azzal kapcsolatban, hogy mi mindent mondtak már kormányfőknek a történelem folyamán. Sőt, az arányérzéke is olyan olaszos: a rossz nyelvek szerint ugyanis az olaszok keverik a pacsirtapörköltet, mégpedig lóhússal. Keverési arány: egy ló – egy pacsirta. Kezdem félteni pártunkat és kormányunkat, nagy lehet már a baj, ha ilyen okos emberek a szóvivői.

No, de ennyit a bayeriádáról, szerintem dobjunk össze neki pelusra, oszt annyi. Amúgy is rájár a rúd szegény kormánysajtóra, mindjárt meg is szakad az én gyönge szívecském, amint ráérek.

Ja, nem érek rá.

Az történt ugyanis, hogy az általam egyébként nem a szakmai etika csúcsának tartott Médiatanács eljárást indított a Ripost ellen. Tény, hogy vérlázító írást közöltek „Meddig élnek vissza a hajléktalanok mindannyiunk türelmével?” címen. Magam is foglalkoztam vele. (http://huppa.hu/szele-tamas-quo-usque/) Hát az egy dolgo, hogy mit firkál a Ripost, de quo usque tandem abutere, Catilina, patientiam nostra? Rómában Cicero tette fel ezt a kérdést a szenátusnak, és az is lett a vége, hogy Catilinát ebrúdon vezették volna ki az Urbsból, ha előbb el nem szökik. De lássuk magyarul is, mert szép:

„Ugyan meddig élsz vissza, Catilina, még a türelmünkkel? Meddig űz még eszeveszett dühöd gúnyt belőlünk? Mely határig hányja-veti magát zabolátlan vakmerőséged? Hát sem a Palatium éjjeli őrzése, sem a nép rettegése, sem a legderekabbak összesereglése, sem a senatus üléshelyének megerősítése, sem a senatorok arca-tekintete, semmi sincs rád hatással? Terveid lelepleződtek, nem veszed észre?”

Hej, de ismerős... no, a Ripost kis Catilinája, bizonyos Jakab Judit főhet most a saját levében, ugyanis rákerült a bizonyítás kötelezettsége. Mert az a magyar sajtójogban úgy vagyon, hogy ha eljárás indul, már a lapnak, a szerzőnek kell indokolnia, miért lett volna mégis jogos, amit írt. Itt meg az az Smtv. 14. § (2) bekezdésében, valamint a 17. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak sérültek, úgymint:

„A médiaszolgáltatónak az általa közzétett médiatartalomban tiszteletben kell tartania az emberi méltóságot. Tilos a megalázó, kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek médiatartalomban történő öncélú és sérelmes bemutatása.

A médiatartalom nem lehet alkalmas valamely nemzet, közösség, nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbség vagy bármely többség, továbbá valamely vallási közösség elleni gyűlölet keltésére.

A médiatartalom nem lehet alkalmas valamely nemzet, közösség, nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbség vagy bármely többség, továbbá valamely vallási közösség kirekesztésére.”

No, izzadhat a csapat, hetvenhét garabonciás jogászt kell fogadjanak, azoknak is mind elvásik a vasbocskora, míg kimagyarázzák, mitől jó a rossz. Azért nem féltem őket, nem lesz vékonyabb a vaj a kalácsukon – csak épp jó látni, hogy van következménye annak, ha valaki elaljasodik.

Ez mondjuk nem segít a Lacin vagy a Zolikán, akik itt, az én környékemen hajléktalanok, nem élnek azok vissza senki türelmével, csak próbálnak enni, inni, nem megfagyni... méltó büntetés az volna a szerzőnek, hogy egy hétig minden nap vigyen nekik meleg ebédet.

Akkor tán megértené, hol hibázott.

No, de buzgó mócsingokon nem lehet segíteni, se a zsocán, se a ripostos hölgyön, őket megváltoztatni nem lehet, ilyenek maradnak.

Kivéve, ha megfizetik őket.

Akkor lehetnek egészen másfélék is.

Megérne egy kísérletet.

Ha van az a pénz, dobjuk össze, fizessük le őket és szórakozzunk azon, ahogy saját maguknak mondanak ellent.

Persze, a végén így is ők járnának jól.

De egy show-t megérne.

Szele Tamás