Szóval, hogy őszinte legyek, ez már kissé unalmas számomra. Orbán Viktor feje minden péntek reggel elsül a közrádióban, mikor épp mekkora robajjal, én ezt mindig elolvasom, meghallgatom, megírom, mert mégis miniszterelnökről van szó, és ha nem írok róla, akkor is az marad, aztán megy tovább minden, ahogy addig. És a következő héten is lesz péntek.

Igazán cserélhetnénk egyszer: én mondok valamit péntek reggel, aztán Orbán szombaton elemzi, már csak a viszonosság kedvéért is – habár, belegondolva: nem menne ez. Már az is kemény munka, hogy nekem eszembe jusson valami Orbán szájmenéséről (lévén, hogy gondolatot csak nyomelemekben tartalmaz és állandóan ismétli magát), arról, amit én mondok neki már könnyebben jutna eszébe ez-az, de hogy volna képes elmondani, megírni? Rég volt az már, nagyon rég, amikor még dolgoztak azok a kis szürke sejtek, aktívak voltak az idegpályák, most csendes minden a legfensőbb kobakban, csak néha hallik belőle távoli, üres kongás.

Na, mindegy, a sajtómunkás olyan, mint az angol úri szabó, hozott anyagból dolgozik: mit mondott tegnap ez az ember?

(Képünkön: Alekszej Grigorjevics Sztahanov szénbányász élmunkás)

Elő a szerszámokkal, sisakkal, lámpával, szálljunk le a híraknába, nézzük csak, mink van... hűha, erről megint le kell fejteni a halandzsát, elvtárs, a csákányt jó mélyre vágd! Mi van alatta? Egy réteg Soros. Fejtsük le azt is, az alatt?

Megint Soros.

Mélyebben is Soros.

Legalul is Soros.

Hát, ez így nem lesz jó, sorosozásból olyan túlkínálat van a piacon, hogy nincs semmi igény rá, épp itt van mellettem a bányabéka, a sorosozás árfolyama pont az ő feneke alatt található, ezen a mai munkán se lesz se haszon, se áldás. Na, mindegy, lássunk neki.

De unalmas... a HVG kimutatta, hangfelvétel alapján, hogy „Orbánnak volt 5 perce, amikor átlag 23 másodpercenként mondta ki Soros nevét” (https://hvg.hu/itthon/20190125_Ot_percen_belul_13szor_mondta_ki_Soros_nevet_Orban_Viktor?fbclid=IwAR2R9G7h1-NMxsLkn_RIr9l0JJj8aniS1tIkgWfDGmZ3Yb7e7OGWoNCvgXQ) Azt azért minden politikusnak illenék tudnia, hogy ha valakit vagy valamit ilyen sűrűn emlegetnek, a hallgatóság füle becsukódik, automatikusan továbbugrik a mondat folytatására vagy a következő mondatra, és ha abban is ugyanaz van, az azután következőre. Próbáljunk meg legalább utólag rájönni, mit akart mondani a költő?

„A Magyarországgal foglalkozó újabb európai parlamenti (EP) vita egy Soros György-féle szeánsz, választási gyűlés, kampányesemény lesz. A miniszterelnök elmondta, mindig ott van, ahol a magyar nemzeti érdekekért kell harcolni, de ezen a vitán nem vesz részt, mert a bevándorláspártiak kampányeseményét nem fogja segíteni.

A vitát úgy kommentálta: „a bevándorláspárti európai uniós képviselők egy könnyű autodaféra jönnek össze, ahol a nekik nem tetsző országot - ez most éppen Magyarország - majd jól elítélik”. Megjegyezte, azért sem érdemes részt venni rajta, mert „öt hónap múlva ezek az emberek nincsenek sehol, ez egy kifutó modell, új parlament jön”.

Arról is beszélt, hogy az európai baloldalnak, „a bevándorláspártiak fő erejének” az európai választási csúcsjelöltje, Frans Timmermans, az Európai Bizottság első alelnöke köztudomásúlag „Soros György embere”. Orbán Viktor ezt úgy értékelte:

Soros most már nyíltan is el akarja foglalni az európai intézményeket.

Szerinte a Magyarországgal szembeni kötelezettségszegési eljárások továbbléptetésében is azt kell látni, hogy Soros György befolyása óriási, ráadásul még nagyobbat akar szerezni. Ezt meg kell akadályozni az EP-választáson, mert „azt akarjuk, hogy az EP-ben a bevándorláspárti képviselők kisebbségbe szoruljanak” - tette hozzá.

A kormányfő beszélt arról a két közelmúltbeli EP-döntésről is, amelyek „a Soros-féle NGO-knak” szánt pénzek megháromszorozásáról, valamint az EU-s források kifizetésének a jogállamisághoz kötéséről szóltak. Előbbit úgy minősítette mint „Soros György tervének 6-os számú pontját szolgáló, azt végrehajtó döntés”. Utóbbi kezdeményezést pedig primitív javaslatnak nevezte, közölve, hogy nem lesz belőle valóság, mert az EU ma fennálló előírásaival ellentétes, ugyanis minden tagállam beleegyezése kellene hozzá, márpedig ő ezt a szabályt nem fogja elfogadni.” (Kormany.hu) (http://www.kormany.hu/hu/a-miniszterelnok/hirek/soros-fele-kampanyesemeny-lesz-a-magyarorszagrol-szolo-ep-vita)

Oké, agyakat visszakapcsolni, ezt egyből nem lehet megemészteni, menjünk sorban. Szóval nem megy el az EP-ülésre. Miért nem megy el? Mert rólunk (is) szó lesz. Én ugyan elmennék, ha kellemetlen is, de én nem vagyok miniszterelnök. Igen, kínos, ha az embernek mindenféle olyan izéket mondanak, mi is a nevük, olyan makacs dolgok... ja, tényeket, de ez bizony szakmai ártalom, ahogy a hírbányásznak a csömör a közhelyektől. Szóval, ő mindig ott van, ahol a magyar érdekeket kell védeni, kivéve a jövő hetet, mert miért? Mert történetesen magyar ügyekkel (is) foglalkoznak.

Logikus. Eger várát is nagyon hősiesen védte Ferdinánd király Bécsből, csak valahogy nem ment oda, a Dobónak kellett elintéznie a helyi erőkkel. De miért marad távol?

Mert szeánsz lesz.

Elképzelem az Európai Parlamentet, körbe (illetve, konkrétan félkörbe) ülnek, a kisujjuk összeér, és varázsütésre megkezdődik a szellemidézés, táncolni kezd az asztal, kísértet járja be Európát... viszont a mi kormányfőnk nem vesz részt ilyen misztikus dolgokban, ez eretnekség. Nyugalom, nem járja be Soros kísértete a kontinenst, már csak azért sem, mert az illető úr még életben van. Orbán Viktor pedig jobban teszi, ha imádkozik érte, mert ha egyszer elhalálozna, onnantól kezdve többet nincs, kit emlegessen 23 másodpercenként (ez már majdnem függőség, ez szenvedély, ez túl van a barátságon, ez valami az ösztönvilág mélyéről, Orbán Sorossal kel, Sorossal fekszik...)

Jó, hát nem megy el, mert fél, hogy nem kap puszikát a buksijára, majd visz szülői igazolást a hiányzásról. De azért a doktor bácsihoz el kéne menni, írjon fel megint egy kis Cavintont, meszesek az erecskék, gond van a memóriával. Azt mondja az ápolt, hogy az NGO-k támogatásának megháromszorozása a Soros-terv hatodik pontjának része.

Meg azt is, hogy jogállamiságra semmi szükség, de ez a korábbi képzetek része, koncentráljunk az új tünetre.

Mint tudjuk, Soros-terv így, ebben a formában kizárólag a magyar kormányzati kommunikációban létezik, több év folyamán megjelent újságcikkekből összeollózva, mely írásokat Soros György mindig az épp aktuális helyzet kapcsán publikálta, ezek sosem voltak egy egységes projekt vagy írásmű részei. Azonban a magyar kormány az egyik nemzeti konzultáció során valóban pontokba szedte az állítólagos Soros-tervet. Lássuk csak, mi ennek a hatodik pontja?

„A Soros-terv célja, hogy az európai országok nyelve és kultúrája háttérbe szoruljon annak érdekében, hogy az illegális bevándorlók integrációja hamarabb megtörténjen.”

Ebben bizony egy szó nincs NGO-król, civilekről, még közvetve sem. Legalább arra emlékezne Viktorka, korábban mit hazudott, mert a rossz emlékezet a füllentés halála. Legjobb az lenne, ha nem beszélne valótlanságokat, de akkor meg miből élne?

És ennél sokkal többet nem is mondott, illetve az interjú végén tett egy különös kijelentést:

„Nehéz nép a mienk, a közeg ritkán inspirál sikerre. Itthon az ulti a legnépszerűbb, egyedül kell küzdeni két másik emberrel, akik azon dolgoznak, hogy a harmadik ne érje el a célját, ez sok mindent elárul. Nehéz alkotni az országban.”

Bizony nehéz, főleg, hogy ő és társai a legnagyobb ultizók benne... Alkotni? Na ne nevettessen, uram, maga utoljára csabai füstölt kolbászt alkotott, azóta nem emlékszünk érdemleges művére – és abból sem adott másnak.

Viszont a népet jól ismeri, mint lelkéből lelkedzett sarjadék. Vagy rosszul. Az még majd kiderül.

Hát akkor lássuk, mi volt a veleje ennek az agymenésnek?

Lényegében véve annyi, hogy Viktorka nem megy jövő héten iskolába, mert feleltetés lesz, és attól ő fél.

Na, műszak vége, irány a felvonó, csákányt vállra, nyomás a zuhany alá.

Nehéz a hírbányászok élete.

Szele Tamás