Kérem, van ennek a hazának sok bölcse mostanság, egyik nagyobb, mint a másik, csak úgy lobog a sok lángelme szerteszét, mint pásztortűz ég őszi éjszakákon, de abban megegyezhetünk, hogy egyikük sem mérhető Simicskó István kormánybiztoshoz. Simicskó bölcsessége ugyanis olyan mértékű, hogy ahhoz képest még a műszer is gigászi és befolyásolja a mérést – de ez már kvantummechanika.

Egyelőre tehát ott tartunk, hogy Simicskó esze mérhetetlen, megfelelő eszköz híján. Eljövendő századok nanotechnológiája kéne hozzá, de mire alapozom ezt a kijelentésemet? A bölcs és megfontolt kormánybiztos interjút adott volt tegnap a Magyar Nemzetnek, és az azokban megfogalmazott gondolatok ütöttek szíven. (https://magyarnemzet.hu/belfold/honvedelmi-sportkozpontok-halozatat-akarjak-letrehozni-4347707/) Ő ugyanis most a KDNP dísze, a Honvédelmi Sportszövetség elnöke és nem mellesleg ő felel a hazafias és honvédelmi nevelés kidolgozásáért, mint kormánybiztos. Van is erre a célra tárcaközi bizottsága, mindjárt kettő is, az egyik hétköznapra, a másik vasár- és ünnepnapokra. Javasolnám, hogy utaljanak ki neki a hazafias nevelés népszerűsítése céljából láncos lobogót, valamint csicseri pacsirtát is, e kettő sosem árthat.

Annak elemzésébe, hogy mi is a hazafiság, itt és most nem mennék részletesebben bele, de hogy mi ketten, mármint a Simicskó meg én nagyon mást értünk alatta, az bizonyos – annál is inkább, mert engem már neveltek hazafiasan, mely kísérlet tökéletes kudarcnak bizonyult, de erről később, egyelőre lássuk, mit mond a bülbülszavú kormánybiztos.

„– A hazafias nevelés kialakítására létrehozott tárcaközi szakértői munkacsoport jelenleg stratégiát alkot, hogyan lehet a hazafias nevelést oktatás-módszertanilag kialakítani, igazodva a készülő új NAT-hoz.”

Stratégia, kérem, mindig kell, a stratégia nagyon fontos, anélkül tapodtat sem: komolyan meglepődnék, ha a bíbor csizmájú stratégoszok (ilyent viseltek a bizánci tábornokok) arra jutnának, hogy a hazafias nevelés összeegyeztethetetlen a Nemzeti Alaptantervvel, és valamelyiknek emiatt vesznie kell. Nyilván ez fel sem merül, szóval nem értem, miért a haditanács, illetve dehogy nem értem: napidíjért. Menjünk tovább.

„A hazafias és honvédelmi nevelésért felelős kormánybiztos szerint a gyermekek és fiatalok hazafias nevelése legeredményesebben a közismereti tantárgyakon keresztül oldható meg. A korábbi honvédelmi miniszter elmondta: általános iskolában elsősorban a történelem tantárgyon, a nép- és honismeret-, illetve az osztályfőnöki órákon hívnák fel a gyerekek figyelmét nemzeti értékeinkre.”

Hát igen, ugyanis a kézimunka-, kémia- és matematikaórák erre kevésbé alkalmasak. Habár, lehetetlen nincs, csak tehetetlen: Ceausescu Romániájában jártam iskolába, ott aztán minden tantárgyba tettek „hazafias” nevelést, bukott is akkorát a rendszer, hogy öröm volt nézni. De hát olyan ez, mint az akácméz: igen egészséges, csak ha mindenbe rakunk egy kicsit, krémestől a gulyáslevesig, undor és hányás lesz a vége.

„– A középiskolában honvédelmi alapismereteket is oktatnak, ebből érettségizni is lehet. Ehhez már elkészült a megfelelő tankönyv és munkafüzet is. A felsőoktatásban, felmenő rendszerben, önkéntesként katonai ismereteket is elsajátíthatnak a fiatalok, az ehhez szükséges jegyzetek elkészítésére a kormánybiztos felkérte a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet.”

Ó, hát persze. Oktattak nekem is, ott és akkor ilyesmit. Lőttünk is mindenfélével, AK 47-tel például összesen ötöt (nem ötször), mely lövészgyakorlatot ne becsüljünk le, ugyanis abban az időben a román (és a magyar) hadsereg átlagos gyalogosa is körülbelül ennyit lőtt teljes katonaideje alatt. Ez pont elég tudomány ahhoz, hogy az ember egy ütközetben összeszarja magát és ha van egy csepp esze, bebújjon az első egérlyukba, másra viszont nem való. Ezt meg onnan tudom, hogy kalandos életem folyamán láttam valódi háborút – a délszláv térségben – és nagyon sajnálom, hogy Simicskó úr nem látott, ugyanis például az aknatűz nagyon üdvös hatással lett volna harci szellemére. Aki ugyanis akár csak egyszer is lát ilyesmit, a saját szemével, annak gyökeresen megváltozik a véleménye minden háborúról és dicsőségről.

Örökre.

De most jön a szép:

„Simicskó István felhívta a figyelmet, hogy a hazafias nevelés erősítését a XXI. századi új kihívások, a hibrid háború lehetősége is megköveteli.

A szakma által negyedik generációsnak nevezett hadviselés lényege az információs háború, ez az ellenség a lakosság tudatára, lelkiállapotára okos hálózati eszközök segítségével nyomást gyakorol. Közösségi oldalakon toboroznak, félrevezetnek, destabilizálnak, irányított káoszt idéznek elő – sorolta fel a veszélyeket, amire a kidolgozás alatt álló hazafias, illetve honvédelmi nevelési program is választ ad.”

Államtitkár úr, ön meglep. „Ellenség”? Hadban állunk? Kivel? Mióta? Mi okból? Az igaz, hogy zajlik a harmadik világháború a virtuális térben, de ebben a konfliktusban Magyarország csak szemlélő és néha csatatér, nem kellünk mi senkinek az észak-koreai, kínai, orosz és más titkosszolgálati hackerek csatájában, bár maga nem is a hackerekre gondol. Azt mondja: az ellenség a lakosság tudatára, lelkiállapotára okos hálózati eszközök segítségével nyomást gyakorol.

Valóban: ezt a célt szolgálják például az orosz eredetű álhírek és a káoszgép-doktrína, melyről tegnap volt szerencsém írni. (http://huppa.hu/szele-tamas-a-kaoszgep/) De maga azt is mondja: „közösségi oldalakon toboroznak, félrevezetnek, destabilizálnak, irányított káoszt idéznek elő”.

Akkor fordítsuk meg: tehát az az ellenség, aki a közösségi oldalon szervez bármit is? Maga szerint az. Ebbe márpedig beletartozik minden ellenzéki megmozdulás, mert olyant ritkán láttam, hogy egy tüntetést a Magyar Nemzet vagy az Origo hasábjain szervezzenek meg.

Illetve: láttam. A Békemenetet.

De biza az is ellenség, ugyanis a Békemenet és a CÖF is nagyrészt online szervezkedik.

Uram, maga sem állhatott nagyon elöl, mikor az észt osztották: vigasztalja az a tudat, miszerint a hazafias neveléssel foglalkozó emberek közül csak kettőt tudnék mondani, akik éles elméjükről voltak híresek, az egyik Rudyard Kipling, ő a maga idejében írt egy történelemkönyvet a fiúiskolák számára, de utána közölte: ilyesmivel soha többé nem foglalkozik. A másik meg Móra Ferenc, aki nagy anyagi nyomorában és politikai üldöztetésében elkezdett 1848-as történeteket írni az ifjúságnak, de becsületére váljék: ennél tovább nem ment és ezek sem uszítottak senki ellen.

„Arról is beszámolt, hogy egy másik tárcaközi munkacsoport a Honvédelmi Sportközpontok hálózatának kialakításán dolgozik. A járásonként épülő központok technikai és küzdősportoknak, illetve a sportlövészetnek adnak helyet.”

Ó, hát itt van benne a pénz! Azokat a központokat fel kell építeni, az beruházás, ahhoz kell kivitelező, megannyi kis forrás, amiből csurran-cseppen a pénz, ha ugyan nem ömlik majd. A lövészet különben igen üdvös foglalkozás, de, mint láthatjuk, értéke nem hadászati, hanem gazdasági.

Összegezve: ennek a hazafias nevelésnek pont annyi haszna és értelme lesz, mint a romániai aranykor hasonló törekvésének, úgy is néz ki, annyi is a veleje.

A srácok lőnek majd párat a méregdrága lőtéren és lógnak majd nagyokat a hazafiság-óráról. Ha megfegyelmezik őket, és nem lógnak, akkor meg úgy megutálják a torkukon leerőltetett, tizenkilencedik századi, álromantikus maszlagot, hogy ki tetszenek majd nevelni egy nemzedék pacifista anarchistát. Ami cseppet sem baj, csak nem ez a maguk célja. Tapasztalatból mondom: a legtotálisabban terjesztett állami propagandát sem hiszik el többen, mint a lakosság 18-20 százaléka, mindenki más émelygést kap tőle – éspedig minél jobban erőltetik, annál inkább.

Simicskó úr, maga, mint nemzeti szellemű politikus, pontosan tudja, hogy ősi közmondásunk szerint a nagy akarásnak szarás a vége.

Baráti tanácsom: ne erőltesse ezt a láncos lobogót, még soha, sehol nem lett jó vége.

Sőt: ez ügyben a csicseri pacsirtával se menne sokkal többre.

Javaslom továbbá a hazafias nevelés indulójának a Jaburek tüzérről szóló dalt, a Svejkből.

„Az ágyút odafenn csak tölti szünte- szünte...

az ágyút odafenn csak tölti szüntelen.

Jön egy bősz golyó sivítva,

mindkét karját leszakítja.

de ő nem pihen, csak tölti szünte-szüntelen,

az ágyút odafenn, csak tölti szüntelen...”

Ez ugyanis megmutatja minden hangos és harcias, kakaskodó hazafiaskodás végső értelmét.

Szele Tamás