Forgókínpad

Forgókínpad

Randevú Hanoiban

2019. február 24. - Szele Tamás

Hát, érdekes lesz ez a hanoi találkozó, annyit mondhatok. Persze tudom, hogy ez a téma Budapesten nem tarthat számot akkora érdeklődésre, mintha mondjuk valamelyik oligarcha keresztanyja térde kalácsa új fülbevalót vagy sertéstelepet vásárol, ismerjük be, az az igazi hír. Ez maximum egy eljövendő atomháborúról szól, az meg kit érdekel – de azért erről is kell beszélni.

kim-trump.jpg

(Képünkön a két elnök hasonmásai láthatóak)

Szóval megint találkozik ez a két szép és okos ember, mármint Trump és Kim Dzsongun, e hó 27-28-án, a nagyobb izgalom kedvéért Hanoiban, a vietnami kormány vendégházában. Trump helyében én nem mentem volna el tárgyalni Amerika egyik történelmi kudarcának helyszínére, de elképzelhetőnek tartom, hogy Trumpnak a vietnami háborúról, sőt, magáról Vietnam államról is csak érintőleges fogalmai vannak, jó eséllyel azok sem. Kim Dzsongun nagyon jól tudta, hogy hova kell hívni az amerikaiakat: ha Trumpra nem is lesz hatással a környezet, hiszen valószínű, hogy azt sem fogja tudni, hol jár, vagy ha igen, azt hiszi majd, hogy az Egyesült Államok megnyerte azt a háborút – ha Trumpra nem is hat majd semmi, azért a diplomáciai kar érezni fogja a nyomást.

Nyakunkon a Nagy Találkozó, melyen hivatalos megfogalmazás szerint szó lesz a Koreai-félsziget atomfegyver-mentesítéséről, és annak tisztázásáról, hogy ez mit jelent. Az Egyesült Államok követeli, hogy Phenjan hagyjon fel atomfegyverprogramjával, amely fenyegeti őt, Észak-Korea viszont azt akarja elérni, hogy oldják fel az ellene szóló büntetőintézkedéseket.

Hát azt tényleg nem fog ártani, ha tisztázzák, mit is jelent az atomfegyverek leszerelése, mert Szingapúrban világosan látszott, hogy mindkét tárgyaló elnök úgy gondolja: ez abból áll, hogy aláírnak egy papírt, ami egészen másról szól. Akkor egy világ hitte, hogy a részletekben majd utólag egyeznek meg a szakpolitikusok, de mint kiderült, senki nem egyezett meg semmiben, sőt, erre csak bátortalan kísérletek történtek, melyeket az észak-koreai fél erélyesen visszautasított.

Aztán ennyiben maradtak.

Most éppenséggel volna lehetőség egy leszerelés kikényszerítésére, nagyon is volna: ugyanis Észak-Korea még annál is komolyabb bajban van, mint eddig. 1,4 millió tonna élelem hiányzik a lakossági ellátásból, és a már eddig is szűkös fejadagokat kénytelenek a felére csökkenteni. Nem nehéz megjósolni, hogy ez milliók éhhalálához vezet: még Kim Dzsongun is belátta, hogy ebben a helyzetben azonnal cselekednie kell. Egyelőre a nemzetközi szervezetekhez könyörög, élelmiszersegélyért, bár ennél radikálisabb megoldásra lenne szükség – de mi történt?

Az ország ENSZ-nagykövete a világszervezetnek írt levele szerint az ENSZ-szankciók is hozzájárulnak ehhez a súlyos helyzethez, de súlyos természeti katasztrófák is állnak a háttérben.

Hát, magyarra fordítva ez két dolgot jelenthet: vagy addig babráltak a fegyverkísérletekkel, míg össze nem hoztak egy kis, helyi klímakatasztrófát, vagy... jól jön Kimnek az éhínség, hogy feloldathassa a szankciókat. Ez utóbbit kevésbé hinném, ugyanis tőle szokatlan módon elvben beleegyezett abba, hogy visszaengedje a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség ellenőreit az országba a nukleáris leszerelés ellenőrzésének céljából.

Nofene. Akkor tényleg nagy lehet a baj.

Ugyan ez a hír eredetileg a The Korea Times című angol nyelvű dél-koreai napilapban jelent meg, és az orgánum „nevét elhallgató hivatalos forrásra hivatkozva” tudósít, ami már nem garancia semmire, hiszen ha hamisnak bizonyul az információ, nincs kit felelősségre vonni (dehogy nincs: a szerkesztőt), de mégis, úgy tudják, hogy Phenjan és Washington megegyezésre jutott az ellenőröknek Észak-Koreába való visszatéréséről. A megállapodás keretében az ellenőrök beléphetnének a nukleáris és rakétakísérleti telepekre, az érkezés idejéről és az ellenőrzés pontos folyamatáról pedig a legközelebbi tárgyalások fognak dönteni.

Tehát a hanoi találkozó.

Hátha... de lássuk az álláspontokat! Stephen Biegun, az amerikai külügyminisztérium észak-koreai különmegbízottja nem sokkal korábban hangsúlyozta: Washington Észak-Koreával kapcsolatos álláspontja nem változott, és továbbra is a teljes és ellenőrzött nukleáris leszerelést várja el Phenjantól. Ezzel szemben dél-koreai elemzők szerint Hanoiban mind Donald Trump amerikai elnök, mind pedig Kim Dzsongun észak-koreai vezető részéről viszonylagos rugalmasság és engedményekre való hajlam várható.

Akkor most ragaszkodunk vagy rugalmasok vagyunk?

Meglátjuk. Ha én most amerikai elnök lennék, azonnal hatalmas mennyiségű élelmiszersegélyt ígérnék, ámde – csakis valódi nukleáris robbanófejekért cserébe. Egy robbanófej – egy hajórakomány étel. A hordozórakétákat is beáraznám, a biológiai fegyvereket is (mert ezekből is sokat tart a csizmaszárában Phenjan), egyáltalán, minden fegyvernek látszó tárgyat. Egyébként egy falatot sem: de fegyverért mindent. Így tényleg meg lehetne oldani a leszerelést, a leadott holmik valódiságát, minőségét már ellenőrizhetnék a beengedett szakértők – de sajnos Trump lehet kiváló üzletember (szakértők szerint nem is igazán az), ez a megoldás nem fogja érdekelni.

Nem fogja, mert neki nem azért fontosak ezek a tárgyalások, sem a hanoi, sem az azt megelőző szingapúri, hogy béke legyen, ő el sem tudja képzelni a háborút. Vagy ha igen, akkor valahol messze. Neki azért kellenek a látványos külsőségek között megrendezett találkozók, hogy régi álmához közelebb segítsék. Ez az álom a béke Nobel-díj. Hát... mondanám, hogy valódi eredmény nélkül erre esélye sincs, de nem lenne igazam: Arafat is kapott, szóval nem akkora dicsőség ezt a kitüntetést megkapni.

A találkozót különben különös gonddal rendezik: a csúcstalálkozóra eddig 2600 újságírót akkreditáltak. A kormányfő helyettese elpanaszolta, hogy mióta megnevezték a helyszínt, csak 20 napjuk maradt a felkészülésre, miközben a tavalyi, első csúcstalálkozó vendéglátó államának, Szingapúrnak két hónapja volt ugyanerre. A helyszín a vietnami kormány vendégháza lesz, mint említettem, tartalék helyszín a hanoi Metropol szálloda. Kim feltehetően a Melia szállodában lakik majd a látogatása alatt. A vietnami külügyminisztérium megtiltotta az élő közvetítést a Melia hotelből és a Hanoi központjában fekvő, turistalátványosságnak számító Hoan Kiem tótól, valamint a Mariott szállodából, ahol Donald Trump szállása lesz. Maximum a tárgyalásokat szabad élőben adni – ott lesz tehát a fél világsajtó, holott bőven elég lenne egy stáb, két kamerával... a többiek addig ehetnének phó-levest valahol.

Ugyanakkor utasították a minisztériumokat és más intézményeket, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt a csúcstalálkozó biztonsága és sikeres megrendezése érdekében. Azok pedig tesznek is!

Sikeresen letartóztatták Kim és Trump hasonmásait, Howard X.-et és Russel White-ot, akik poénból Hanoiba utaztak, és a helyi sajtónak nyilatkozgattak, fotózták őket, stúdióbeszélgetéseken vettek részt. Egyelőre őrizetben vannak, ugyanis nem voltak hajlandóak beleegyezni abba, hogy felfüggesztik a médiaszerepléseket (hiszen ebből élnek), épp kiutasításukat várják az indiai NDTV szerint.

Kim Dzsongun pedig felkapott legendás, még nagyapjától örökölt páncélozott vonatára, és elindult Hanoiba, tegnap dél körül a kínai Tatungnál látták az semmi mással össze nem téveszthető szerelvényt.

Izgalmas találkozónak nézünk elébe, ugyanis ha Donald Trump valóban békét akar a Koreai-félszigeten, azt most elérheti.

De ha nem ér el semmit, az annak lesz a jele, hogy nem békét akar, hanem Nobelt.

És ha bármelyik fél közli, hogy a tárgyalások elhúzódnak február huszonkilencedikéig, sőt, talán harmincadikáig is: tudjuk, mit gondoljunk róluk.

Kár, hogy sok millió ember élete a tét ebben a groteszk diplomáciai játszmában.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása