Kérem tisztelettel, amondó lennék, hogy ez a Theresa May optimista. Ő még bízik a fényes jövőben, ragyogó egek felé tekint, dalos madárkák csicsergik körül ártatlan lelkét, míg a pagonyban andalog, kezében rózsaszállal. Azt mondja ugyanis, hogy nem szavaz az Alsóház február 27-én a Brexit módjáról, hanem majd március 12-én fognak szavazni.

Hát honnan veszi azt egyáltalán, hogy ő március 12-én még hivatalban lesz? Vagy hogy azt, ami mindeddig eldönthetetlennek bizonyult, azt két hét alatt képesek lesznek eldönteni a képviselők? Esetleg abban bizakodhat még, hogy addig megtámadják Angliát a földönkívüliek, és lesz más bajuk is az embereknek, mint a Brexit, esetleg kitör egy pestisjárvány, legrosszabb esetben felgyújtja Londont, és megint lehet halasztást kérni az előre nem látott események miatt.

Mondjuk annak azért van oka, hogy senki sem tud és nem is akar dönteni a Brexit kérdésében. Arról van szó, hogy az ellenzék, de a kormánypárt egy része is azt szeretné, ha új népszavazást írnának ki az ügyben, mert álláspontjuk szerint a döntés elhamarkodott volt és mostani formájában kivihetetlen is. Mármost az ellenzék és a kormánypárt másik része pedig élesen tiltakozik mindenféle újabb népszavazás ellen, mondván, az már egyszer megvolt, a döntés megszületett, éljen a népfenség.

Láthatjuk, hogy a törésvonal – mint máshol is – az események következtében nem a pártok között alakult ki, hanem mintegy merőlegesen az eddigi frontvonalakra, így magukat a pártokat is kettészakítja. Az ember azt hinné, hogy a helyzet kaotikus voltát kihasználva a Munkáspárt áll majd a Brexit-ellenes erők élére, szembehelyezkedve a kiválás-párti, jelenleg kormányzó konzervatívokkal, de erről szó sincs, sőt, Jeremy Corbyn, a Munkáspárt vezetője úgy nyilatkozott a Guardiannak még decemberben, hogy az Egyesült Királyság akkor is kilépne az Európai Unióból, ha jövőre előrehozott választásokat tartanának és azt a Munkáspárt megnyerné. A baloldali párt vezetője azt mondta, ha ő lenne a brit miniszterelnök, akkor megpróbálna kialkudni egy jobb brexit-alkut, mint amit Theresa May konzervatív miniszterelnöknek sikerült, és igyekezné kiharcolni, hogy az Egyesült Királyság vámunióba kerüljön az Európai Unióval.

Tehát akkor az ellenzék nem használja ki a helyzetet. Az ám, de a Munkáspárton belül is sok az elégedetlen, épp múlt hétfőn lépett ki a pártból hét képviselő, változatos indokokkal, de az közös volt bennük, hogy mintegy mellesleg, újabb népszavazást is szerettek volna.

És mi a helyzet a konzervatívoknál? Ugyanaz, kérem, majdhogynem ugyanaz. Sőt: egyes képviselőik komoly terveket forraltak a kormány ellen, és lehet, hogy erről is szól May halogató döntése: mivelhogy azért semmi erőszak, angolok vagyunk, csakis parlamentáris puccs kerülhet szóba, ily módon két héttel kevesebb idejük marad a szervezésre, amire pedig okvetlenül szükség van, mert kell hozzá az ellenzék segítsége is.

Mindeközben a Munkáspárt szerdán beterjeszti azt a határozatjavaslatot, mely szerint el kell halasztani a Brexitet, ha nem sikerül megegyezésre jutni az Unióval, vagyis „no-deal” Brexit esetén. Ezt viszont minden józan ész ellenére a konzervatívok nem igazán akarják megszavazni.

Ezalatt Theresa May Egyiptomban andalog, piramisok és pálmafák árnyékában, Sarm-es-Sejkben tevegel az Európai Unió – Arab Liga csúcson, többek között Orbán Viktor társaságában is. De ott van mindenki, aki csak számít. (Itt jegyezném meg, hogy vétkes hanyagság a diplomáciai találkozókat kellemes helyeken megrendezni, ahol még jól is főznek, ugyanis ez valóságos garancia arra, hogy senki se kívánkozzon haza egyhamar – ha egy fűtetlen csőszkunyhóban tartanák őket, január közepén, Novocserkasszktól északra, sré vizavi a sztyeppén, akkor sokkal gyorsabban érnének véget). Persze Maynek is szembe kéne néznie azzal, hogy most más politikai súlya van Nagy-Britanniának, mint április elején lesz.

De hát miért nem lehet dűlőre jutni?

Egyrészt azért, mert már magát a Brexitet sem nagy többséggel szavazták meg, hanem minimálissal, egy mostani referendum könnyen hozhatná a korábbi eredmény ellenkezőjét is. A lépés társadalmi támogatottsága távolról sem egyértelmű. Másrészt, a konzervatívok érthetetlenül ragaszkodnak az európai vámunió elhagyásához is – ez csak rossz lenne Britanniának, sőt, Theresa May tervezeteiben sem ez szerepel, de ragaszkodnak.

Itt kap szerepet az ír határ.

A legfőbb vitás pont az ír-északír határellenőrzés visszaállításának elkerülését célzó készenléti mechanizmus (backstop), mert a keményvonalas brexit-tábor attól tart, hogy ez a záradék – ha alkalmazása szükségesé válik – az Egyesült Királyságot végleg vámuniós viszonyrendszerben tartaná az EU-val. Ami különben annyira nem a halál, hogy épp a vámunióból való esetleges kilépés miatt készül London várható közellátási gondokra. Mármint, nem arról van szó, hogy az Unió nem adna el a szigetországnak több élelmiszert és egyéb árut, mert dehogynem adna, hanem az a behozatali vámok – és a szállítási nehézségek – miatt olyan drága volna, hogy nem lehetne megfizetni. Az írek pedig elégedetlenül gondolnak arra, hogy a saját szigetükön újra határsorompót kell lássanak, vámot kell fizessenek – január közepén már el is durrant egy bomba Derry városában, mintegy emlékeztetve a Királyi Gárdát a régi szép napokra.

És mit szól ehhez az Unió?

Mint Cordélia: hallgat és szeret. Vagyis szeretne. Elsősorban dűlőre jutni a Brexittel, bár akárhogyan is. Szintén a Guardian írja, hogy az Európai Unió legfelsőbb tisztségviselői vizsgálják annak lehetőségét, hogy 2021-ig elhalasszák a brexitet.

„A lapnak nyilatkozó források szerint az uniós vezetőknek is kezd elegük lenni abból, hogy May javaslata makacs elutasításra talál odahaza, miközben a miniszterelnök nem tud mit kezdeni pártja keményvonalas brexit-párti táborával, és az ellenzék felé se nyit. Ezért az uniós vezetők egyre inkább hajlanak arra, hogy ha szükség lesz hosszabbításra, akkor ne rövid határidejű, mindössze néhány hónapos haladékot adjanak, amely csak elodázná a problémák valós feloldását, hanem egészen 2021-ig tolják ki a brexitet, hogy legyen idő valódi megállapodást kötni.” (Index) (https://index.hu/kulfold/2019/02/24/brexit_halasztas_2021_theresa_may/?fbclid=IwAR2XXEBYhc6nQYDl1iAUcUc2K1tDqYkb54QwvLEEpTa94xOsVxMYX9cfnMs)

Hát igen – szülessen inkább később meg az az alku, de sikerüljön, az idő most, főleg az uniós választások előtt, Brüsszelnek dolgozik. Különben – tekintetbe véve, hogy mi hajlamosak vagyunk kizárólag magyar szempontból nézni a dolgokat, ha nincs alku, ha hard Brexit lesz, akkor nem lévén megegyezés a munkavállalás és a kereskedelem ügyében sem, ígérhet bárki bármit, semmi garancia nincs arra, hogy Angliában élő és dolgozó honfitársaink ott maradhatnak. Ahogy a többi ott élő uniós polgár sorsa is kérdéses. Persze minden második héten megígérik, hogy nem lesz semmi baj, nem kell félni, nem fog fájni – de arra sincs garancia, hogy akik megígérik, akkor is hivatalban lesznek-e, amikor mégis baj lesz.

De végső soron az sincs kizárva, hogy ez a halogató taktika May részéről azt célozza, hogy vonják már meg tőle a bizalmat – ő magánemberként és politikusként is ellenezte annak idején a Brexitet – és kínlódjon ezzel az egész szemétdombbal valaki más. Mondjuk a legnagyobb hiba az lenne, ha a valóban excentrikus Corbyn kezébe kerülne a kormányzás, de hirtelenjében nem is lehetne alkalmas embert mondani az egész szigeten, aki képes lenne kezelni ezt a helyzetet. Churchillnek pedig nincsenek élő leszármazottai.

Tehát lássuk, mi a helyzet végső soron!

May halogatja a döntést, hogy miért, az kérdéses.

A brit politikusok legnagyobb része rövidlátó módon helyezkedésre, pártstratégiára használja fel a válságot, kisebb részük pedig véget vetne annak egy újabb népszavazással, amire viszont nincs valódi esély.

Nagy-Britannia hosszú – sőt, rövid! - távú gazdasági és diplomáciai érdekei háttérbe szorulnak a hatalmi harcban.

Komoly ellátási nehézségekre is fel kell készülni a közeljövőben, ha a legrosszabb forgatókönyv valósulna meg.

Anglia egy elkerülhetetlen balvégzet felé sodródik, melyből még lenne menekvés, de vezetői nem kérnek belőle.

Legalább halasztás legyen: aki időt nyer, az most életet nyerhet.

Szele Tamás