Forgókínpad

Forgókínpad

Babérköszörűsök

2019. március 13. - Szele Tamás

Van az úgy, hogy kissé bonyolultak a dolgok, kissé nem értjük, hogyan történhetett, ami történt, mi vezetett ide, esetleg amoda, és bambán meredünk a Nagy Magyar Nihilbe. Azt én tudom, hogy régebben az állami kitüntetések kiosztásakor nem az számított, ki kapja őket, hanem az, hogy ki nem, de ez még mindig nem magyarázza meg a tegnapi aranyesőt.

dozsa_laszlo_1942.jpg

Mert aranyeső hullott március tizenötödike alkalmából, ahogy minden évben hullik, mondaná Hollik, mert az a munkája, hogy a kormánynak vigye a szót, egyszóval azt értem, hogy aki nem kapott, az miért nem részesült a magas állami elismerésekben, de az már nehezebben érthető, hogy aki kapott, az miképpen került a kiválasztottak közé? Mert ugyan kitüntettek néhány derék embert is, akik ellen semmiféle kifogás nem merülhet fel, de kapott plecsnit pár olyan is, akikről el nem bírom képzelni, mivel érdemelték ki.

Ha csak azzal nem, hogy ilyenjük még nem volt.

De ezen az alapon kaphattak volna száraz leprát is, mert az sem volt még nekik.

Akkor lássuk azt a három embert, akiknek az érdemeit, légyenek bár akármekkorák, valahogy nem látom, pedig keresem.

Legyen az első a közkedvelt színművész, Dózsa László (1942- ) Dózsa nevéhez hozzánőtt a születési évszáma, szerintem sokan hiszik, hogy a második keresztneve Ezerkilencszáznegyvenkettő, és igazából a Battlefield 1942 bátyja. Ami távolról sem lehetetlen, lévén hogy Dózsa László is részben egy lövöldözős játék, de ne feledkezzünk meg egyéb kvalitásairól sem, hogy rögtön többszöri feltámadását említsem például, melyet egy bibliai elődje csak egyszer tudott abszolválni, vagy esetleg herkulesi éjszakáját, melyen hét hölgyet tett boldoggá saját állítása szerint. Ne tessenek hitetlenkedni, ha ő mondja, hogy hetet, akkor hetet. Itt mondja:

Őt ugyan eddig is kitüntették már néhányszor, eddigi elismerései:

1956-os emlékérem (2005)

Hűség a Hazához Érdemrend nagykeresztje (2005)

A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2006)

Szabadság Hőse emlékérem (2006)

Nagy Imre-érdemrend (2011)

Érdemes művész (2011)

Budapest díszpolgára (2016)

Újpestért Díj

Kiváló művész (2019)

Igen, kiváló művész lett, méghozzá tegnap, mely ordóval és címmel nem csak a szégyen jár, hanem a pénz is, konkrétan a Kossuth-díj mindenkori összegének a fele, szóval megéri. Ez úton szeretném felterjeszteni a Pruck Pál-emlékérem Kamu-fokozatára és a Münchhausen-díjra, ágyúgolyóval ékesítve, ezeket Schmidt Mária szíve csücskében adják majd át, bensőséges és zártkörű szertartás keretei között.

Mellesleg, tekintve kitüntetései számát, bizonyosak lehetünk abban, hogy az érett, kiforrott tehetségű, kissé korpulens színművész vagy Göring, vagy Leonyid Iljics Brezsnyev szerepére gyakorol, a forgatást csak az hátráltatja, hogy érthetetlen okokból nem kapta még meg a Hős Anya Érdemérmet.

A másik kitüntetett, aki mellett nem mehetünk el szó nélkül, Döbrentei Kornél, a Magyar Írószövetség Réme, aki miatt megritkultak az említett szervezet sorai (ugyanis sokan kiléptek az egyik nyilvános megszólalása miatt - ha már ő nem lépett ki). Ő sem tartozott az el nem ismert géniuszok közé, ugyanis korábban is kapott plecsniket (és a velük járó pénzt). Mije van már neki, na mije? Nem szöszi haja a fején, hanem elismerései. Éspedig:

József Attila-díj (1991)

Kölcsey-díj (1994)

A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1994)

Balassi Bálint-emlékkard (1998)

Báró Eötvös József sajtódíj (2001)

Benedek István emlékgyűrű (2002)

Vitézi Rend érdemkeresztje (2002)

Vitézi Rend Nemzetvédelmi Keresztjének Ezüst Fokozata (2003)

Alternatív Kossuth-díj (2004)

Ezenkívül vannak nagyon érdekes nyilatkozatai. Én nem minősítem őket, tegye meg mindenki magának, de annyit megjegyeznék, hogy volt olyan történelmi időszak, amikor ilyenekért Vaskereszt járt, tölgyfalombokkal (ne tessék azzal jönni, hogy az kifejezetten katonai ordó volt, igenis kapott belőle két civil is), meg olyan korokra is emlékszem, amikor legalább öt évvel honorálták ennek a világnézetnek a népszerűsítését. Mire is gondolok? Ezekre a mondatokra:

A magyarság erkölcsi holokausztja (...), amelyet álpróféták, álruhában, álorcában – csak a szakálluk a valódi – vezényelnek. (…) Nem mindig ott van a sír, melyben egy nemzet süllyed el, ahol ássák. Nálunk ez, ahol állítólag árkokat temetnek, miközben keresztfákat döntenek ki, kivált igaz. A temetőszolgákat máshonnan igazgatják. Onnan, ahová a madár is kéken jár (micsoda madár!), de az nem a boldogság kék madara...” (2004, tüntetés a Tilos Rádió ellen)

Ez után lépett ki nem kevesebb, mint százhatvan író az Írószövetségből, köztük Nádas Péter, Szabó Magda, Esterházy Péter és Konrád György. Döbrentei maradt. De mit mondott korábban a Vasárnapi Újságnak?

A magyarországi zsidóság nem éppen a nyájas honszerető népréteg szerepében tűnik fel.”

Kérem, ez mintha kendőzetlen antiszemitizmus lenne, ha jól tévedek. És mi hagyta el ajkait 2014-ben, a Nemzeti Összetartozás Napján?

Valakik, én tudom, hogy kik, Hitler – aki szintén nem volt ministránsgyerek, igaz, heti bérmálkozó sem – agyonemlegetésével feledtetni akarták a Generalissimus világpusztító terveit, cselekedeteit.”

Ez sem különb, ez Hitler mosdatása. No, azért egy ideje már nem szólalt meg és így nem zavarja a magyar külpolitika irányváltásait, meglehet, épp azt honorálták neki tegnap a Magyarország Babérköszörűje, elnézést, Babérkoszorúja díjjal, melyhez a Kossuth-díj mindenkori összegének nyolcvanöt százaléka jár.

Ilyen társaságban már meg sem lepődök Farkas Boglárka esetén, aki a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét kapta, polgári tagozaton, mert levelező nincs. Ő az Echo TV volt vezérigazgatója, az az egy nem világos, hogy azért tüntették-e ki, amit ott művelt, vagy azért, hogy lemondott a posztjáról más, érdemesebb tányérnyalók kedvéért?

Legyünk tárgyilagosak: három ilyen díszmadár kapott tegnap érdemrendet, a többiek között is akad kifogásolható (például ez Döbrenteiéknél családi ünnep, ugyanis bé neje, Petrás Mária is kapott, habár ez egyszerű véletlen, mármint nem a házasság, hanem a kitüntetés, mi más is volna?) de bizony kaptak rendes emberek is, akikre semmi rosszat nem mondhatunk. Olyan idősödő művészek is, akiknek nem is annyira a díj összege volt fontos, bár az is jól jött, hanem az ezzel járó nyugdíj-kiegészítés. Szóval velük szemben nem volna becsületes most lemondási mozgalmat indítani (mint amikor bayerzsoca lovagkeresztet kapott), mert merő egy becsületből még felkopna az álluk.

De azért nem érezhetik jól magukat ennek a három embernek a társaságában.

Így devalváljuk a kitüntetéseinket, elismeréseinket: lassan ha valakit jelölnek egy díjra, azonnal elkezd lázasan kutatni a saját múltjában, hol lehet az a sötét folt, amivel kiérdemelte?

No, mindegy is.

Üdvözöljük babérköszörűs dolgozóinkat!


Szele Tamás

süti beállítások módosítása