Forgókínpad

A Brexit és a kronométer

2019. március 15. - Szele Tamás

Lehet ma ezerszer is március tizenötödike Magyarországon, a világ többi államalakulata a mi állami ünnepünket gonosz módon figyelmen kívül hagyja, és ahelyett, hogy náluk is megállna az élet a mi hosszú hétvégénk kedvéért, minden zajlik tovább, szerintem kifejezetten azért, hogy minket bosszantsanak. Kivéve a Brexit ügye. Az úgy halad, hogy áll, mint a Sion hegye.

Míg mi nemzetiszín petárdát tűzünk mellkasunkra, hogy csak a honért égjen e kebel, vagy, na jó, kokárdát, az Alsóház nem tétlenkedik: tegnap és tegnapelőtt valóságos lázban égtek, olyan aktívan sikerült nem határozniuk semmit, azonban ehhez két nagyon zsúfolt munkanapra volt szükségük. Illetve, hogyne határoztak volna: kiderült, miket nem akarnak.

Az azonban nem derült ki, miket akarnak.

harrison-kronometer_444.jpeg

(Fotó: 444. Harrison első kronométere)

Szóval, kiderült, miszerint új népszavazást semmi szín alatt nem kívánnak Nagy-Britannia Európai Unióból való kilépése ügyében, vagy de, csak nem most és nem így. Konkrétan az történt, miszerint 85-334 arányban elutasította a brit alsóház azt a módosító javaslatot, amely újabb referendum kiírására kényszerítette volna a londoni kormányt a Brexittel kapcsolatban. Az Alsóház többi tagja tartózkodott. A képviselőknek egészen pontosan arról kellett döntenünk, hogy ha hosszabbítást kér a kormány a Brexitre, akkor népszavazást is rendeznek. Ezen a két lehetőség az lett volna (a HVG nyomán), hogy:

  • kilépnek az EU-ból „a parlament által meghatározott feltételek mellett”

  • fenntartják az ország uniós tagságát.

Európai szemszögből nézve az lenne talán a legdemokratikusabb, ha az életben egyszer, kivételesen és soha többé, de ez esetben megismételnék az ügydöntő népszavazást, azonban erre a brit belpolitika nem hajlandó. Az érthető, hogy a tory kormány nem támogat egy új referendumot, de mi lelte a Munkáspártot? A Munkáspártot részben Jeremy Corbyn lelte, aki egyéb politikai különcségei mellett (vannak számosan) a Brexit lelkes híve is. Az, hogy pártjának többi tagja meglehetősen Brexit-szkeptikus, őt nem zavarja, ő a pártelnök, és kész. Corbyn különben eléggé öntörvényű figura, 2005 és 2015 között 148 alkalommal szavazott pártja ellenében a parlamentben, ami a brit történelemben egyedülálló, ha Tony Blairt nem tudta tisztelni, miért tisztelné a pártja tagságát, azok képviselőit vagy a realitást, mint jelenséget? A Munkáspártot másrészt pedig egy logikai csapda bénította meg: mivel előbb szavaztak a referendumról és utána volt kiírva a Brexit halasztásáról történő szavazás, ha előre megszavazzák az új népszavazást, utána nincs miról szavazni, pedig benne van a napirendben! Ezért aztán a Labour részéről Keir Starmer, a brexitért felelős árnyékminiszter kijelentette, hogy a Munkáspárt támogat egy újabb népszavazást, de csütörtök alapvetően a kilépés halasztásáról szól. Ezért a párt hivatalosan nem támogatta a referendumról szóló módosítót, képviselői többsége tartózkodott, habár ettől még várhatóak voltak kiszavazások. A referendum mellett szavazó képviselők a saját elvei elárulásával vádolták a Munkáspártot.

Hát erre mondtam, hogy vagy nem támogatják az új referendumot, vagy de, csak nem most és nem így. Szóval ebből bármi lehet, még kisnyúl is.

No jó, az már látjuk, mire nem jutottak. Most már lássuk azt, mire jutottak?

Arra, hogy mivel nem képesek egymással zöldágra vergődni, egyelőre kérik a Brexit elhalasztását. A vezetést nem veszik el Theresa May kormányától, aminek nem igazán az az oka, hogy elégedettek volnának a May által javasolt verziókkal, hanem sokkal inkább az, hogy kell valaki, aki majd felelős legyen az egész miskulanciáért a főtárgyaláson. De lássuk pontosan a döntést! (https://hvg.hu/gazdasag/20190314_Megszavazta_a_brit_parlament_a_Brexit_halasztasarol_szolo_javaslatot)

412 támogatással 202 nem szavazat ellenében elfogadta a brit alsóház azt a javaslatot, hogy a kormány kérje a Brexit elhalasztását.

A kormány ahhoz kért támogatást, hogy a Brexit elhalasztását indítványozhassa az EU vezetői felé (egészen pontosan azt kérnék a huszonhetektől, hogy a tagság ne szűnjön meg a kilépésre irányuló, 50. cikk szerinti indítvány benyújtása után két évvel, március 29-én).

Az indítvány második pontja szerint, ha március 20-ig megszavazza a parlament a Brexitről szóló megállapodást - harmadik próbálkozásra -, akkor a 21-én kezdődő EU-csúcson június 30-ig kérne Theresa May halasztást, hogy addig átvihesse a rendezett kilépéshez szükséges jogszabályokat. Az indítványt elfogadó képviselők ugyanakkor tudomásul veszik azt is - áll a javaslatban -: ha jövő héten is elvetik a Brexit-megállapodást, akkor „nagyon valószínű”, hogy az EU-csúcs résztvevői világos indokot és időtartamot várnak a halasztással kapcsolatban. És azt is tudomásul kell venniük, hogy ha június 30-ig nem lép ki az Egyesült Királyság az unióból, akkor részt kell vennie a májusi EP-választáson.” (HVG)

Na, kérem, innentől érdekes az ügy. És bizony Magyarország, de főként annak miniszterelnöke számára is. Ugyanis ha és amennyiben június 30. utánra csúszik a Brexit terminusa – és erre, majd kitérek rá, volt már precedens a brit történelemben – akkor bizony Nagy-Britannia meg kell tartsa a májusi EP-választásokat!

Oh, az én próféta lelkem... ugyanis öt nappal ezelőtt, március 10-én pont ezt jeleztem volt akkori írásomban (http://huppa.hu/szele-tamas-faludy-londonban/). De mi közünk ehhez nekünk, magyaroknak?

Csak annyi, hogy ettől teljesen megváltozik a leányzó fekvése. Az eddig is civakodó Alsóház nem lesz képes kompromisszumra jutni június 30-ig, ha eddig sem volt képes, tehát ahelyett, hogy eltűnnének az Egyesült Királyság képviselői az Európa Parlamentből, mégis ott lesznek, ami tökéletesen átrendezi az erőviszonyokat. Jelen pillanatban ugyanis – pont a távozásuk miatt – nagyon, de nagyon kiegyenlítettek az EP erőviszonyai, a jobb- és baloldali tömb közötti különbséget tíznél kevesebb képviselő is eldöntheti, abszolút többsége egyik tömbnek sem lehet a dolgok mai állása szerint. Ezért is idézett elő kisebb krízist a Fidesz esetleges kizárása, ezért került Orbán Viktor pár hétre olyan helyzetbe, hogy a mérleg nyelvének, illetve európai tényezőnek képzelhette magát, hiszen a Fidesz is eldönthette volna a májusi választásokat a maga kevés képviselőjével, habár a bennmaradása miatt kilépők viszont nagyobb érvágást jelentettek volna nem csak a Néppártnak, de a teljes uniós jobboldali tömbnek is.

Ezért csábítgatta tyúkkal-kaláccsal a lengyel PiS a Fideszt a konzervatív frakcióba, ahonnét hetven brit képviselő távozására számítottak, mert hiszen így a Fidesz ki is került volna a Néppártból – így a jelenlétét ellenzők benne maradhatnak – de mégis marad a jobboldalon, ráadásul a konzervatívok is kapnak valami keveset az elvesztett toryk helyett. Konszenzusos, jó üzletnek tűnt, a másik reális forgatókönyv az lett volna, hogy a Fideszt ne kizárják a Néppártból, hanem felfüggesszék, ezáltal sok vizet nem zavarhatnak, de mégis maradnak a jobboldali tömbben.

Hát ez a fontos merény fordul most ki medribül s veszti el tett nevét, hogy az Avoni Hattyú szavaival éljek. Orbán Viktor tegnapelőtt még annak tudatában küldte szét formailag bocsánatkérő, valójában manipulatív és sértő levelét a Fidesz néppárti tagságát ellenző pártvezetőknek, hogy ő most a helyzet kulcsa, a mérleg nyelve, neki haja szála sem görbülhet, nyugodtan mondhat, amit akar.

Lófüttyöt mondhat.

Ha a Brexit határidejét az Alsóház június 30. utánra teszi, márpedig ez a legvalószínűbb, akkor őreá semmi szükség nem lesz sem a Néppártban, sem a konzervatív frakcióban, de még a populistában sem, akkor mehet ő vissza a kórusba ugrálni, sosem lesz az a primadonna, aminek most pár hétig érezhette és mindig is képzelte magát. Akkor ő csak egy jelentéktelen és módfelett kellemetlen kelet-európai pártvezér, akit nem szokás meghívni teára, ugyanis módfelett modortalan és ha mégis muszáj meginvitálni, akkor okosabb, ha a konyhában terítenek neki, teázzon a személyzettel.

Hát így foszlik köddé Orbán rémálma a Nemzetek Európájáról, így nyeri vissza eredeti jelentéktelenségét az Alföld Mussolinije.

De honnét veszem, hogy elhúzódhat a Brexit határideje? Egyrészt onnét, hogy eddig sem tudtak megegyezni az illetékesek semmiben, most nem változott semmi a korábbiakhoz képest, tehát az Alsóház az időhúzásra játszik, az Unió meg adja nekik a lapot ehhez, ugyanis ez most az Uniónak is jól jön.

A másik érvem egy történelmi példa. Ugyebár tudjuk, hogy a Brit Világbirodalom nem jött volna létre a Flotta nélkül. A Flotta meg mehetett volna jeget aszalni pontos helymeghatározás nélkül.

Mi kell a pontos földrajzi helymeghatározáshoz?

Pontos kronométer. Anélkül nem lehet. Ha az nincs, csak kóvályog a hajó a világtengereken, ha az van: mindig tudja, merre jár. Épp ezért – a sürgető szükség okából - 1714-ben az angol kormány pályázatot írt ki a földrajzi hosszúság tengereken való kronométeres meghatározásának módszerére. A díj az elért pontosságtól függően 10 000 és 20 000 angol font volt (mai értéken több millió font). John Harrison yorkshire-i ács 1730-ban adta be pályázatát. 1735-re létrehozta első kronométerét (későbbi alkotásai történetében nulladik), amiben két, egymással összhangban, de ellentétesen mozgó súly kiegyenlítette a hajók szabálytalan mozgásából adódó zavarokat.

Nem húzom a történetet, bár érdekes volna: Harrison egy csomó kronométert konstruált, egyik jobb volt, mint a másik, az Admiralitás mindegyiket visszadobta azzal, hogy nekik a legjobb kell – akkor is, ha égető szükségük lett volna valamilyen, akár közepesen is pontos helymeghatározásra. Nekik nem feleltek meg a félmegoldások és az improvizációk. (Lévén, hogy britek voltak és nem magyarok – mi elindultunk volna egy zsebórával is). Végül a „földrajzi hosszúság bizottság” 1767-ben tette közzé Harrison munkáját „The Principles of Mr. Harrison's time-keeper” címmel. És csak akkor kapta meg a díjat is, ötvenhárom év elteltével.

A britek tudnak várni, ha a legjobb megoldás érdekében van erre szükség.

Nekik van idejük, Orbán Viktornak nincs.

Hát kérem, így hat London Budapestre: de ha Orbán ki is csöppen a brüsszeli pikszisből, ne feledjük: Budapesten attól még az övé marad a hatalom, hiszen minden pikszis is az övé határainkon belül.

Viszont legalább európai tényező valószínűleg nem lesz.

Azért az is valami.


Szele Tamás