Kérem szépen, ez egyre nehezebben megy. Valamikor, kilenc éve úgy kezdődött, hogy mondott Orbán Viktor egy beszédet, én azt kielemeztem, rámutattam, hol vannak a hibák a gondolatmenetben – mert azok mindig voltak – és utána megjelent az írás. A munkamenet nem változott, de egyre komolyabb gondokat okoz rájönni: mire gondolt a költő?

Vagyis mi a jó Isten csodáját akart mondani Orbán Viktor például a tegnapi beszédével? Mert azt, hogy értelme nem sok van, már megszoktuk, viszont sajnos azt is, hogy mindig „üzen” valakinek, valakiknek. Ráadásul nem hisz a szavak értelmében, sokkal inkább az ismétlésükben, ha így megy tovább minden, előbb-utóbb eljön annak is az ideje, hogy elmond egy dadaista beszédet, amiben mondatrészek nélkül kizárólag „hívószavakat” fog ismételgetni. Azokat a kifejezéseket, amiket az állandó sulykolással belé akar verni a köztudatba. Mondjuk ehhez tényleg felesleges maga a nyelvtan is, és ahogy a közönségét ismerem, nekik harmadlagos a mondatok értelme, mindenképpen megtapsolják. Sőt, ha érteni is kéne, az csak zavaró tényező, lelassítja a jelszavak rögzülését.

Ezek lassan már nem beszédek, hanem az alkalmazott tömeghipnózis példái. A tegnapi agymenés értelmezése olyan komoly feladat, hogy én egyiptológust hívnék hozzá, de most senki sem ér rá, hosszú hétvége van, mi több, reggel – meg kell oldjam egymagam. Na, essünk neki – hát mit mondott nekünk tegnap ez a szép ember? (http://www.kormany.hu/hu/a-miniszterelnok/hirek/kereszteny-kultura-nelkul-nem-lesz-szabad-elet-europaban-kereszteny-kulturank-megvedese-nelkul-elveszitjuk-europat-es-europa-nem-lesz-tobbe-az-europaiake?fbclid=IwAR3GUYAR0R8yMQal8a3CyDo1fe36kK8pSe1kpEsx2RCshAwjgGkPzZWI8Nw )

Első sorban kívánt. Azt kívánta, mégpedig Európa népeinek, hogy:

„Hulljon le szemükről a hályog, hogy lássák és értsék; keresztény kultúra nélkül nem lesz szabad élet Európában, keresztény kultúránk megvédése nélkül elveszítjük Európát, és Európa nem lesz többé az európaiaké. Keresztény kultúra nélkül nincs magyar szabadság, és nincs szabad Magyarország sem, ez így van függetlenül attól, hogy személyesen éppen hányadán állunk a Jóistennel. Azt kívánjuk Európa népeinek, hogy szabaduljanak meg a farkasvakságtól. Vegyék észre, hogy egy liberális európai birodalomban mindannyian elveszítjük a szabadságunkat!”

Ez így, kezdésnek igen szép. Első sorban is nem nagyon tapasztalom, hogy a keresztény kultúrát olyan komolyan fenyegetné bárki is: legalábbis Európában nem. Mondjuk maga az európai kultúra sem okvetlenül és minden ízében „keresztény”, hiszen nem pusztán arról van szó, hogy más felekezetűek is tettek hozzá bőven, hanem arról is, hogy még a vallásos keresztény művészek és tudósok sem voltak főállásban, minden percükben ájtatosak. Vegyük Francois Villont, akinek életművét tényleg nehezen lehetne megérteni anélkül, hogy tudjuk: legfőbb ellensége, Thibault d'Aussigny orléans-i püspök volt, azért is foszthatta meg írnoki hivatalától – tehát ilyen formában Villonhoz ismerni kell a kereszténységet, bár azt nem mondanám, hogy az akasztófavirágokat megéneklő költő minden pillanatát ájtatos elmélkedés töltötte ki. És a legtöbb európai alkotó így van: ahogy Kínát vagy Tibetet nem lehet megérteni a buddhizmus nélkül, úgy Európát sem a kereszténység nélkül, gondoljunk csak Charpentier Te Deumjára vagy Bach kantátáira - de azért se Kína, se Tibet, se Európa nem abból él, soha nem is élt abból, hogy folyamatosan imádkozik.

Egyszóval, van európai kultúra, amihez ismerni kell a kereszténységet, de ez a kultúra nem feltétlenül vallási jellegű. Miniszterelnököm: olvasson Rabelaist! Olvasson Chaucert, a Canterbury meséket, olvasson Boccacciót.

Hogy hányadán állunk „személyesen” a Jóistennel, azt mindenki tisztázza saját magának, van erre egy kiváló eszköz, lelkiismeretnek hívják, kár, hogy a miniszterelnök úrnál ez fájdalmasan hiányzik.

És most jön a beszéd kezdetének vége, ami a vég kezdete is: a liberális európai „birodalom”, amiben mindenki elveszíti a szabadságát! Mondanám, hogy ez az ember nincs tisztában a „liberalizmus” szó jelentésével, de nem mondhatom, mert 1992-ben még alelnöke volt a Liberális Internacionálénak, 1993-ban még a szervezet végrehajtó bizottságának is tagjává választották, 2000-ig megtartotta alelnöki címét! Ha lennének bűnei a liberalizmusnak, amint nincsenek, az első ember, akit felelősségre lehetne vonni értük, pont Orbán Viktor volna. De egyáltalán: a liberalizmus nem is egy koherens ideológia, ahogy mostanság sulykolja ez a kis atommeghajtású hurkatöltő, inkább csak egy gondolkodásmód, ezernyi leágazással, alaptételei vannak, de dogmái nem nagyon, és nincs „liberális birodalom”, vagy állam. Egy államot lehet liberális elvek szerint vezetni, egy államszövetséget is, de olyan értelemben, ahogy a kommunizmus vagy a fasizmus, a liberalizmus nem hoz létre államrendet. Azt demokráciának hívják, amiben érvényesülni szokott (vagy monarchiának: arra is van több kiváló példa).

De menjünk tovább.

„Szabad ember csak az lehet, aki egy szabad nemzet fia, és nem egy birodalom alattvalója. Az európai ember csak akkor lehet boldog, ha maga dönthet saját és nemzete sorsáról. Tudjuk, hogy a honfoglalók szabad akaratukból döntöttek a kereszténység mellett és ragaszkodtak a szabad döntés jogához az oszmánok, a Habsburgok és a szovjetek ellenében is. A szabadság gondolata pedig a kereszténységből sarjad ki, mert Isten előtt minden ember és minden nemzet egyenlő.”

Az első két mondat igaz, csak épp nyitott kapukat dönget: közjogilag ugyanis magunk döntünk sorsunkról, képviseleti demokrácia útján (más kérdés, hogy ez milyen pocsékul működik), de édes úr, mutassa már meg nekem azt a Birodalmat, mert hívom a Luke Skywalkert! A honfoglalók szabad döntése itt és most ne képezze vita tárgyát, mert nincs időnk részletezni, de mi van, a Habsburgok el akarták őket tántorítani a kereszténységtől? A honfoglalókat? A Habsburgok? És mégis, milyen hitre? Hinajána-buddhizmusra, vagy mire? Beszéd előtt nem kéne tudatmódosító szereket alkalmazni, mert nagyon meglátszik... Hogy a szabadság gondolata miből sarjad, az lehet jó kérdés, de egy bizonyos: nem okvetlenül és csakis a kereszténységből, ugyanis ezek szerint a szabadság fogalma időszámításunk előtt ismeretlen kellett volna legyen és a kínai vagy indiai bölcselet sem foglalkozhatott volna vele – később sem.

„Látványos közép-európai felemelkedésre készülünk, hajdanvolt nagyságunk megismétlésére, elsöprő erejű közép-európai reneszánszra. Itt vannak velünk a lengyelek ma is, ahogy végig velünk voltak 1848-1849-ben és a 20. században is. A lengyelek nélkül ma Magyarország sem lenne szabad, és Európát sem lehetett volna újraegyesíteni. Közép-Európa legnagyobb, vezető országa Lengyelország. Amikor Brüsszelből Lengyelországot támadják, akkor egész Közép-Európát és bennünket, magyarokat is támadnak. Azoknak a birodalomépítőknek, akik ki akarják terjeszteni árnyékukat Közép-Európára, azt üzenjük: mindig számolniuk kell a lengyel-magyar kötelékkel.”

És ha nem akarják kiterjeszteni, nem kell számolniuk, ez ennyire egyszerű. Megint ez a Birodalom, állandóan ez a Birodalom... erre a pár mondatra különben a lengyel vendégek miatt volt szükség, egyszerű udvariasság, tartalom nélkül.

„Minden évben a magyarok istenére esküt teszünk, hogy kitartunk a szabadság mellett és ellene mondunk a rabságnak. A nemzet közös esküje azt jelenti, hogy minden magyar kiáll minden magyarért, és minden magyar közösen kiáll Magyarországért!”

Valamint minden magyar derékból kiáll a lumbágó. Azt nem értem, hogy ha ez így lenne, miért nem március 15-én tartjuk mindig az országgyűlési választásokat? Mert ha ezen dátumon ennyire egységes a nemzet, amint azt a miniszterelnök állítja, nem is kéne megszámolni a voksokat, egyhangú lenne minden szavazás. Egységes. Bár, szerintem ez kétséges.

„A magyaroknak joguk van a saját hazájukhoz, joguk van a saját magyar életükhöz, ahogyan a kedvük szerint való. Nem volt, nincs és nem is lesz mégoly erős és agyafúrt birodalom sem, amely ezen változtatni tudna.”

Uram, ezt sem vonta kétségbe senki. És nincs ember sem Európában, sem a Föld kerekén, aki a magyar nép életmódján változtatni akarna – hát mire lenne az jó és kinek? A legközelebbi születésnapjára veszek magának egy hatalmas, nyitott kaput, legyen mit döngessen.

„Valójában sohasem győztek le bennünket: itt, a birodalmak árnyékában, a civilizációk útkereszteződésében a haza megmaradásáért, a nemzet megtartásáért és a keresztény kultúráért vívott háborúkat mi végül mindig megnyertük. Voltunk, vagyunk és leszünk. A magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez. És így lesz újra és újra, amíg világ a világ. Ez a legnagyobb diadal, amit egy magunkfajta európai nemzet a birodalmak felett arathat.”

Izé, csak azt nem tudom, mit ünnepeljünk meg előbb: Mohácsot, a Muhi-pusztát, Világost...? Melyik volt nagyobb győzelmünk? Az tényleg csodálatos és mérhetetlenül fontos, hogy ezek a sorozatos vereségek nem jelentették Magyarország végét, de attól még diadalnak nehéz volna nevezni őket.

„És azok is mi voltunk, akik az Európába indított migránsinváziót megállítottuk Magyarország déli határainál. És azok is mi vagyunk, akik erős Európát, erős nemzetállamokat és új, erős vezetőket akarunk látni Európa élén, akik nem a bajt hozzák ide, hanem a segítséget viszik oda.”

Aha. És közben nem ért véget a szíriai polgárháború, annak semmi szerepe nincs a menekülők számának csökkenésében, ugyebár. Orbán Viktor a szögesdrót tetején átnyalábolja a janicsárt és leugrik vele vagy a mélybe vagy a sarki kocsmába, mindegy is. „Erős Európát, erős nemzetállamokat és új, erős vezetőket akarunk látni Európa élén” - azért ennél egyértelműbben nem lehet bejelentkezni Bonaparte Napóleonnak, az biztos, csak kérdés, miniszterelnök úr, mennyire kedveli a gumidominót? Mert ha maga Napóleon, hozzá kell szoknia.

„Új kezdetet akarunk, hogy megállítsuk Európa hanyatlását, véget vethessünk az Európai Egyesült Államokról szóló lázálmoknak, hogy Európa újra az európaiaké lehessen.”

Tessék? Ha Európa nem egyesül, akkor lesz az európaiaké, ha egyesül, akkor ezzel szemben másé lesz, mondjuk a Fidzsi- vagy a Tuamotu-szigeteké? Ez az ember tudja, mit beszél? Nem az egységben az erő, hanem a kétségben?

Nem is érdemes tovább elemezni. Ez ugyanis – ha meg tetszenek figyelni – nem volt beszéd a szónak abban az értelmében, hogy a beszéd folyamán valaki kifejti a véleményét vagy a gondolatait egy adott tárgyról. Ez egy jól-rosszul összetákolt nyelvtani keret volt, amit Orbán Viktor azzal a céllal mondott el, hogy minél többet ismételgethesse a „hívószavakat”. A legfőbb hívószó most a „birodalom”, többet emlegeti, mint az Isaac Asimov. Ha már Asimov, az idei beszédből érdekes módon eltűnt az Alapítvány, mármint a Sorosé, most Brüsszel a főellenség, ugyanis a Brexit késésével Orbán kezdi elveszíteni frissen megszerzett, politikai súlyát az Unióban, érthető, hogy most az Unió ellen forrnak az indulatai.

Hölgyeim és uraim, tömeghipnózis-kísérletet láthattak, a Múzeumkertből.

Hogy milyen sikerrel, ki-ki döntse el maga.

Szele Tamás