Forgókínpad

Holmes és a Brexit

2019. március 22. - Szele Tamás

Kedves Watsonom, oly levert vagyok ma reggel, kérem adja közelebb a perzsa papucsot, annak az orrában van a pipadohány... és szóljon mrs. Hudsonnak, hogy felteheti a kávét. Igen, törökösen. Watson, mutassa a Timest. Valóban, erre számítottam... Moriarty professzor öles léptekkel halad, és a mi szegény Britanniánk sokat fog szenvedni miatta.

sherlock_holmes2.jpg

Voltaképpen ideje volna megvilágítanom az ön számára is, hogy ki tehet erről az egész Brexitről. Nos, nem élek vissza a türelmével: Moriarty professzor, a Bűn Géniusza szervezte meg cinkosai, Boris Johnson és Nigel Farage segítségével. Majd mindjárt levezetem azt is, mi haszna van belőle – de előbb lássuk, most mi a helyzet.

Nos, mint azt ön is tudja, királyságunk büszke és szabad népe 2016. június 24-én meghozta történelmünk második legrosszabb döntését a Brexitről – az első Együgyű Ethelred király azon parancsa volt, hogy le kell mészárolni minden dánt. Ennek számos következménye van civilizált korunkban, Sven király egyelőre még nem üzent hadat, de ez talán pusztán annak köszönhető, hogy Dánia uralkodóját jelenleg nem Svennek hívják. Tény azonban, hogy habár kormányzatunk és ellenzékünk körömszakadtáig ragaszkodik kilépésünkhöz az Európai Unióból (népünk már nem annyira), arról a világon senkinek sincs pontos elképzelése, hogyan kéne ezt véghezvinni.

Theresa May miniszterelnök különös játékot űz Brüsszelben: ugyebár, mivel országunk a legkevésbé sem felkészült egy megegyezés nélküli, rendezetlen Brexitre, sőt, még a reggeli teánkat és narancslekvárunkat is külföldről szerezzük be, ha vámot kellene fizetnünk minden falat ételért, hamar koldusbotra jutnánk. Birodalmunk ereje nemlegesnek tekinthető, a Flotta például óvakodik attól, hogy összetűzésbe keveredjen az izlandi halászhajókkal, ugyanis ha ezek az indulatos skandinávok véletlenül hozzávágnának egy hálót a nemrég vízre bocsátott Prince of Wales repülőgéphordozóhoz, félő, miszerint néhány hét türelmet kellene kérnünk tőlük, míg a hajó F-35-ös harci repülőgépeit válaszcsapásra alkalmas műszaki állapotba hozzuk, és nem lehetünk bizonyosak abban, hogy az izlandi lovagiasság ennyire türelmes. A Királyi Légierő jelenleg épp azzal a feladattal van elfoglalva, hogy – egyéb személyzet híján – a Stockton-Darlington közötti vasútvonal közlekedését biztosítsa, oly értelemben, hogy vezetik a mozdonyt, mert a korábbi mozdonyvezető kelet-európai volt és nem látta biztosítottnak a jövőjét királyságunkban, így kivándorolt Nyasszaföldre, ahol hozzánk képest nyugalom és prosperitás uralkodik. Helyzetünk rossz és egyre romlik: ott még nem tartunk, hogy a Coldstream Gárdaezred tagjai alsónemű viselésére vetemedjenek, de több tanú látta, hogy a hollók költöznek elfele a Towerből.

Nincs más megoldás, mivel képtelenek vagyunk március 29-ig kilépni az Európai Unióból, haladékot kellett kérnünk. Ír és skót polgártársaink már a kilépés gondolatának sem örvendeznek, de most, hogy érthetetlenné vált a helyzet, dob- és dudaszó száll a Felföldön és Ulsterben elkezdtek mozgolódni a kémikusok. Ezzel a háttérrel történt meg, hogy tegnapelőtt – tegnap helyett – miniszterelnökünk, Theresa May június harmincadikáig kért haladékot kilépésünkre Brüsszelben.

Ennek a kérésnek különös jelentősége lett egy kicsiny közép-európai ország számára, melynek excentrikus vezetője, bizonyos mr. Turbán vagy Orbán úgy gondolta: ha és amennyiben nem tartanak Britanniában uniós parlamenti választásokat, szerepe felértékelődik az Európai Néppártban, és mivel a június 30-i határidő elfogadása esetén szigetünkön valóban elmaradtak volna a választások, sikerült is elérnie, hogy ne kizárják ebből a tekintélyes pártcsaládból, csupán felfüggesszék.

Már ez is Moriarty keze munkájának tűnik a maga fortélyos mivoltában, ámde fordult a kocka. Hiábavaló volt Theresa May kérelme, az Európai Unió tegnap, tehát csütörtökön úgy határozott, miszerint szó sem lehet a június 30-i határidőről. Ha sikerül megállapodásra jutnia kormányfőnknek az Alsóházzal jövő héten, úgy május 22-ig maradhatunk az EU-ban. Ha nem, április 12-ig kapunk haladékot, és addig döntenünk kell, hogy a rendezetlen kilépés tetszik-e nekünk jobban, vagy pedig hosszabb halasztást választunk, de akkor EP-választást kell tartanunk májusban.

Ezek szerint – mivel az Alsóház előbb fogja módosítani a krikett szabályait oly módon, hogy ezentúl síléc is kelljen a játékhoz, mintsem bármiféle megegyezésre jusson a Brexit tekintetében – mégis meg kell tartanunk az uniós választásokat. Ami természetesen tökéletesen más erőviszonyokat fog eredményezni az Európai Parlamenten belül, mintha nélkülünk zajlana le ez a voksolás.

Ha ezt Manfred Weber egy nappal előbb tudja, mr. Turbán már a Néppárton kívül reggelizik ma. Más kérdés, hogy meglehet: tudta, ám nem bízik jogkövető magatartásunkban.

Időközben levelet írt a kormányfőnek a Brit Iparszövetség (CBI) és az országos szakszervezeti szövetség (TUC). A levél alapján, amelyet Carolyn Fairbairn, a CBI vezérigazgatója és Frances O'Grady, a TUC főtitkára írt alá, az elmúlt napok fejleményei miatt meredek ívben nőtt annak a veszélye, hogy Nagy-Britannia a Brexit feltételrendszeréről elért, az alsóház által azonban kétszer is nagy többséggel elutasított megállapodás nélkül lép ki az Európai Unióból.

A felhívás szerint a brit vállalatok erre nincsenek felkészülve, és a megállapodás nélküli Brexit olyan sokkot okozna a brit gazdaságban, amely még nemzedékek múlva is éreztetné hatását.

A két vezető szerint ezért most már létfontosságúvá vált a jövő pénteken esedékes kilépés elhalasztása, annál is inkább, mivel a CBI tagvállalatainak 88 százaléka is ezt tarja jobb megoldásnak a megállapodás nélküli Brexitnél.

Mi több, jelen pillanatban már 2 281 326 brit választópolgár írta alá azt a petíciót, mely a Brexit leállítását követeli. Külügyminiszterünk jellegzetes mértéktartásával úgy nyilatkozott, hogy egy ilyen lépés „lehetséges volna, de nagyon valószínűtlen”. Azonban hadd emlékeztessem, kedves Watsonom, hogy törvényeink alapján a Parlamentben tárgyalási időt kell biztosítani minden olyan közérdekű petíciónak, amelyet legalább 100 ezer brit állampolgár hitelesen aláír.

A Királynő alattvalóinak tehát elege van ebből az egész, kétes kimenetelű hercehurcából. Legalábbis jelentős részük már szívesebben lapátolná vissza a citromot a lóba, amennyiben ez kivitelezhetőnek tűnne. Magam is úgy látom, hogy rossz úton járunk: azonban Donald Tusk, az Európai tanács elnöke sarkosabban fogalmazott. Azt mondta: reméli, hogy a pokol egyik külön bugyrába kerülnek azok, akik úgy kampányoltak a britek kilépése mellett, hogy halvány fogalmuk sem volt róla, hogy hogyan lehet biztonságosan kivitelezni. A brüsszeli EU Reporter megkérdezte tőle: van-e még hely a pokolban azoknak a brit képviselőknek is, akik ezek után is a rendezetlen kilépést választanák. Tusk azt felelte: „A pápánk szerint a pokol még üres. Ez azt jelenti, hogy sok hely van benne.”

Nos, ne feledjük, Tusk katolikus, ezért fogadja el Ferenc pápa véleményét a Pokol viszonyait illetően irányadónak, habár úgy vélem, nagyon eltérő nézetet a canterbury érsek sem fogalmazott volna meg.

Így hát, Watsonom, kétségtelennek tűnik, hogy a Brexit nem egyéb, mint fondorlatosan kitervelt csalás, mely Moriarty professzor keze nyomát viseli magán. De kinek mi haszna van belőle?

Csak egy hasznot tudok kimutatni: hihetetlenül megnőtt a londoni fogadóirodák forgalma, mióta megjósolhatatlan, mire számíthatunk. És ezeknek a fogadóirodáknak nagy része az alvilág, tehát Moriarty kezén van.

Watsonom: lelepleztük őket. Ez a bukik üzlete!

Kérem, csengessen teáért, és utána hívjon egy bérkocsit, dolgunk lesz a Buckingham palotában. Informálnunk kell Őfelségét a dolgok állásáról, és ő majd meghozza a megfelelő döntést.

Ez meglátásom szerint vagy az lesz, hogy feloszlatja a Parlamentet – ami jogában áll – vagy hívat egy bukmékert, és fogad ő is a Brexitre.

Tétre, helyre, befutóra, hármas befutóra.

Bár ez nem volna fair play.

Viszont angolos lenne.

Esetleg szóba jöhet még a Stuart-ház restaurációja, mely sok kérdést és vitát megoldana, bár ez kissé elhamarkodottnak tűnik.

Mindegy, Watson, teázzunk egyelőre.

 

Szele Tamás