Kérem, lassan nem tudom, sírjak vagy nevessek, netán káromkodjak. A Századvég beállította a tulajdon hülyeségi rekordját, mi több, fokozza is: kezd az lenni az érzésem, hogy ha valami előnyt remélnének a hétfejű sárkányoktól, azokban is hinnének, sőt, ideológiai kérdéssé tennék, hogy mindenki más is higgyen bennük. Most épp a Facebookot akarják lenyúlni.

Pontosabban mondva úgy gondolják, hogy a magyar állam ellenőrzése alá fogják vonni.

A Facebookot.

Nyilván még azzal sincsenek tisztában, hogy az úgynevezett „magyar Facebook” nem létezik, ez nem autógyár, ami kitelepíti az összeszerelő üzemeit ide-oda, sőt, ennek nem is kell földrajzi szempontból a célország területén lennie. Bőven elég, ha elfogadja az ékezetes karaktereket a rendszer, és alkalmaznak magyar anyanyelvű moderátorokat is – nos, ezeket a Századvég minimum ezer év várfogsággal sújtaná, ugyanis Géfodor fiai még nem nőttek ki az óvodai kiscsoportból, valamint némiképp rövidlátóak is. Nem látnak tovább az orruknál. Mondjuk egyebet sem látnak, mint a saját, tulajdon orrukat, és az eltakarja előlük a világ többi részét: de menjünk sorban, hogy érteni is lehessen, miről van szó.

Történt pedig, hogy a múlt hét végén Mark Zuckerberg nyílt levelet tett közzé a Washington Postban, melyben hangsúlyozta a különböző nemzeti kormányok felelősségét az internet biztonsága szempontjából. Akkor idézzük:

„Az internet törvényi szabályozására és ellenőrzésére kérte a kormányokat Mark Zuckerberg, a Facebook közösségi oldal alapítója és vezetője a The Washington Post szombati számában megjelent nyílt levelében.

A 35 éves Zuckerberg szerint a kártékony tartalmak ellenőrzése és kiszűrése túlságosan is nagy felelősséggel járó feladat ahhoz, hogy ezt egyedül a Facebook végezze el.

Zuckerberg, aki jelenleg a Facebook 28,2 százalékának tulajdonosa, nemcsak a kártékony tartalmakat kívánná törvényi úton ellenőrizni. Emellett további három területen tartja fontosnak, hogy a különböző kormányok törvényi szabályozást vezessenek be: a választások biztonságossága és tisztességessége, a magánélet sérthetetlensége és az adathordozhatóság terén.

„A törvényhozók gyakran mondogatják nekem, hogy túlságosan nagy a hatalmunk a szólásszabadság befolyásolásában, és ebben egyet is értek velük” - fogalmazott a nyílt levélben. Hozzáfűzte, hogy a vállalat létrehozott egy önálló testületet, amelynél a felhasználók előterjeszthetik panaszaikat és vitathatják a közösségi portál vezetőinek és működtetőinek egy-egy tartalom törlésére vonatkozó döntéseit.

A milliárdos vállalkozó megfogalmazott egy sor olyan szabályt is, amelyet szerinte valamennyi tech cégnek be kellene tartania, mert ha ezeket valamennyi internetes portálon tiszteletben tartják, akkor jóval könnyebbé válik az egyébként rendkívül gyorsan terjedő káros tartalmak kiszűrése.

Zuckerberg szerint az új szabályokat valamennyi közösségi oldalnak el kell fogadnia, a szabályok betartását pedig külső testületre, vagy szervezetre kell bízni. Javasolta, hogy valamennyi nagy tech vállalat háromhavonta hozzon nyilvánosságra úgynevezett átláthatósági jelentést, csatolva hozzá pénzügyi jelentést is. Az erőteljesebb törvények szerinte világszerte védelmet nyújtanának a választások tisztaságának biztosításához, már csak azért is, mert a portálok által betartott szabályok lehetővé tennék a politikai szereplők azonosítását is.
Zuckerberg olyan törvényeket sürgetett, amelyek nemcsak politikusokra és választásokra lennének érvényesek, hanem „megosztó témákra” is. A törvényeket szerinte nem csupán választási és kampányidőszakokban kell alkalmazni, hanem ezeken kívül is, a politikai kampányok idején pedig új és széles körben érvényes szabályok szerint kell ellenőrizni a közösségi média adatainak felhasználását.
A Facebook-vezető hangsúlyozta: „közös globális keretekre” van szükség, világszerte azonos - és nem egyes országokban lényegileg eltérő - törvényeket kell hozni.” (MTI)

Mármost azt elmondhatjuk, hogy ezt ugyan sokan félre fogják érteni, de mi, büszke magyarok értettük félre elsőként és a legalaposabban, mindenki más, aki utánunk félreérti, már csak epigon. Akkor olvassuk el úgy is, hogy értjük.

Zuckerberg nem a Facebookról beszél, hanem az egész internetről! És a kontrollt nem a nemzeti kormányok kezébe kívánja átadni – nem evett meszet – hanem egy önálló és független külső cégre bízná, erős kontrollal és elszámolási kötelezettséggel.

De akkor minek fordul a „nemzeti” kormányokhoz?

Zuckerberg nem átadni kívánja a közösségi oldalt a politikusoknak, hanem közreműködésre szólítja fel őket – ha még egyáltalán akarják, hogy legyenek közösségi felületek és általában véve internet. Csak ezt politikuskáink szándékosan félreértik, mert félre akarják érteni. A kormányok nem hozhatnak nemzetállamonként eltérő törvényeket ebben az ügyben, akárhogyan is szeretnék, tehát ha működő internetet akarnak, és kell akarjanak, mert anélkül halottak ők is, el kell fogadják, amit majd a jó Márkus diktál.

Nem ajánlotta fel nekik senki az internetet (ahogy azt a Századvég értelmezi), ez nem ajándék, ez ultimátum. Vagy paríroznak, vagy kihullanak a kor rostáján.

Mármost az természetes, hogy ezt a levelet minálunk elsőként és leginkább a 888 ünnepelte meg az Origóval karöltve, hiszen nekik a rögeszméjük, hogy a világhálót a liberálbolsevista világösszeesküvő gyíkemberek találták fel, kizárólag a magyar nemzeti jobb- és szélsőjobboldal vesztére. Mondjuk ha megszüntetnék az ébredő szittyák ezt a mételyt, akkor ők is mennének a levesbe – de hát mindkét sajtótermék parazita életmódot folytat, élősködik a világháló testén, a vérét szívja, ha megölné a gazdatestet, ő maga is elpusztulna vele együtt, szóval igazából nem eltörölni akarnák ők az internetet, hanem ellopni.

Ellopni, ugyanis így hívjuk azt, amikor ráteszik a kezüket valaki más tulajdonára a gazda engedélye nélkül és később sem fizetnek érte.

Nos, a Századvég most olyan gyors volt, mint a villám (igaz, netmocskolás terén mindig edzésben voltak) és már ki is jöttek tanulmányukkal, melyben nem kevesebbet követelnek, mint azt, hogy a magyar állam vegye birtokába a Facebookot. Nem az egészet, hanem csak a sosemvolt „magyar Facebookot”, a többi állam meg a más „nemzeti” Facebookokat sajátítsa ki. Mondhatni, államosítani akarják a közösségi oldalt. Nem éppen jobboldali gondolat, de ez őket nem zavarja.

Ezeknek az eltévedt uruk-hai orkoknak annyira megzavarta a fejét a KESMA létrejötte, hogy halálkomolyan hiszik: Zuckerberg a fentebb elemezett levelében felajánlotta nekik a világ legnagyobb közösségi oldalát, illetve annak egy szegmensét. Mint egy stróman kormánypárt laptulajdonos a birtokában lévő sajtóipari szakterméket. Félreértik, mert félre akarják, ehhez most már körömszakadtig ragaszkodni is fognak – csak imádkozhatunk, hogy minél előbb szakadjon az a körmük, amivel a lopni kívánt holmiba kapaszkodnak. A tanulmányuk elérhető nyilvánosan is (https://szazadveg.hu/uploads/media/5ca4b75e79eda/tanulmany-a-szazadveg-javaslatai-a-facebook-cenzura-ellen-2019403.pdf?fbclid=IwAR3cSEGm5WMOpBM_XmrMThGPWHeiGmEuX__V46WDJu-OHx4boXMJJPIzwj8 ), egész komoly kis rendszert dolgoztak ki benne a Facebook téeszesítésére, kolhozosítására.

„A Századvég Alapítvány szerint a nemzeteken a sor, hogy megvédjék a szabadságot.

Mit tehetnek a nemzetek?

1.Hagyományos tömegmédiának minősítik a közösségi médiát és ugyanúgy szabályozzák, mint a többi tartalomszolgáltatót.

2. Trösztellenes intézkedéseket hoznak, feldarabolják a monopol szolgáltatót, vagyis a kisrészvényesek tulajdonába adják azt.

3. Kiterjesztik a közösségi média tevékenységi körére a nemzetállam területi hatályát és alkotmányos szabályait.

4. Keményebb jogi eszközökkel lépnek fel a szólás- és véleményszabadság alkotmányos jogainak külső korlátozóival – az önjelölt cenzorokkal szemben.

(...)

5. Például úgy, hogy az ilyen jellegű „önkényes online szolgálatói cenzúra” esetére is kiterjeszti – a sajtó-helyreigazítási perekhez hasonlóan – a bíróság soron kívüli eljárásait, egy rövidebb eljárási időtartamot biztosítva ezzel.

6. Vagy úgy, hogy közigazgatási hatáskörbe utalja ezeket az ügyeket. Ebben az esetben a hatóság – célszerűen a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság – járna el rövid határidőn belül, amely döntésével szemben a közigazgatási bíróságokhoz lehetne fordulni, amely szintén soron kívül döntene.

7. Még nagyobb elrettentő hatása lehetne azon megoldásnak, amely büntetőjogilag rendelné szankcionálni az olyan magatartást, amelynek keretében valaki közreműködik az alkotmányosan biztosított vélemény-, szólás- és sajtószabadság jogok gyakorlási lehetőségeinek korlátozásában. Tehát a büntetőjog eszközeivel lehetne élni a jogellenes „moderátori-cenzori” munkát, tevékenységet szervezőkkel, illetve végzőkkel szemben.

8. Egy szó mint száz: a közösségi médiát a nemzeti szuverenitás számára rendelkezésre álló eszközökkel kell arra szorítani, hogy tiszteletben tartsa a felhasználók szabadságát!”

Ezek megőrültek? Hiszen nem is áll hatáskörükben vagy módjukban szabályozni a világhálót, a közösségi oldalakat, nem az övék, hiába hazudják azt, hogy „felajánlották nekik”. Zuckerberg nem ezt mondta! Feldarabolni egy vállalkozást, ami másé? Kiterjeszteni egy virtuális területre „a nemzetállam területi hatályát”? Az Óperenciás-tengert nem akarnák annektálni egy füst alatt? Mert ahogy látom, az üveghegyen már túl vannak, üres minden flaska. Büntetni a moderációt? Hogy aztán mindenki köteles legyen eltűrni minden sértést, és ne legyen joga még válaszolni sem? Kiürülne a virtuális tér két nap alatt, csak a vérgőzös mocskolódók maradnának, egymást boldogítani. A felhasználók kilencvenkilenc százaléka meg közösség és nagyjából kommunikáció nélkül maradna: a Facebook ma már nem egyszerűen egy felület, üzleti, gazdasági szempontból is képtelenség létezni nélküle, visszaesnénk a kilencvenes évek elejére. Illetve, csődbe menne a világgazdaság is. Szóval, ne tessenek legyintgetni, hogy „legfeljebb majd nem FB-ozunk, korábban is megvoltunk nélküle, most is megleszünk”. Nem leszünk meg, ma már nem.

A Századvég tanulmánya természetesen félreértés, méghozzá szándékos ostobaság: eszköz, nem terv. Akkor most elmondom, mi fog történni a közeljövőben – ha csak közbe nem jön valami.

Ezt a bolondgombát elkezdik terjeszteni. Ez már most is zajlik. A kormánypárti politikusok rajongani fognak érte, az ellenzékiek kevésbé, de ők sem azért, mert hülyeség, hanem azért, mert féltik a saját, online kialakított választói közösségeiket. Pár hozzám hasonló csodabogár ordítozni fog, hogy abszurdumról van szó, ezt komolyan sem lehet venni, ami nem a miénk, azt nem állítgathatjuk, szabályozgathatjuk. Minket lehülyéznek majd, esetleg hazaárulók is leszünk, az a lényeg, hogy a közösségi oldalak problémája a magyar belpolitikai közbeszéd tárgyává válik.

Beemelik a magyar politikai témák közé.

Aztán jön pár nagyon okos néni és bácsi, akik roppant toleráns és értelmes módon társadalmi közvitát kezdeményeznek az ügyben. Figyelem: még mindig egy olyan vállalkozásról van szó, aminek a tulajdonlásához semmi közünk! A társadalmi vita megindul, lesznek majd stúdióbeszélgetések az ATV-ben, a Klubrádióban, a Hír TV-ben meg mindenfelé, de főleg a sarki kocsmában. Eredményük nem lesz, hiszen a semmiről beszélünk majd, viszont nem is ez a cél, hanem az, hogy a „társadalmi igény” miatt az ügy a Parlament elé kerüljön, törvényjavaslat formájában. Azt majd elfogadják, mert mindent elfogadnak, és kezdődhet a „magyar Facebook” államosítása.

Kezdődhetne, csakhogy Zuckerberg ebben a pillanatban fogja világossá tenni a magyar kormány számára, miszerint baromira nem ajánlott ő fel semmit, maximum jelezte, hogy tessenek vele együttműködni. A közösségi oldal továbbra sem a budapesti kormányé, és ha sokat cseszegetik, lekapcsolja.

Aztán vagy a magyar kormány tiltja majd be az oldal használatát, vagy Márkus testvér tényleg lekapcsolja a mi szegmensünket egy nagy, randa, bakelitnyeles megszakítóval egyenesen Menlo Parkból.

A magyar kormány árulásról és világösszeesküvésről fog beszélni, valamint melegen ajánlja majd a felhasználók figyelmébe a Vkontaktyét és a Weibót, a Facebookkal valamelyest analóg orosz és kínai oldalakat.

Ja, hogy azok is külföldiek, azok is techóriások, azokat is moderálják?

Ez abban a pillanatban nem lesz lényeges, a lényeges az lesz, hogy Magyarország elnyeri digitális függetlenségét.

Később áttérünk a füstjelekkel való kommunikációra is.

Hát, így fogunk élni, hölgyeim és uraim, kedves barátaim.

Ha hagyjuk és ha engedjük a magyar politika megszokott mechanizmusait rutinszerűen működni.

Szele Tamás