Én, kérem, lottózni fogok. Nem újdonság, minden héten megteszem, hármasnál több még sosem jött össze – de ezen a héten kicsit nagyobb kedvvel fogok játszani, mert érzem magamban a jóstehetséget. Alig tegnap került szóba írásomban a kalandos emlékezetű volt érpataki polgármester, ma megint ő köszön vissza a címlapokról. Hát így legyen ötösöm a lottón.

Kérem, ez az ember egyszerűen halhatatlan. Mint a főnixmadár. Ezt nem lehet kiszorítani a magyar közéletből, politikából, ez szerves részévé vált a (szélső)jobboldalnak, ha van hatalma, ha nincs, ha tényező, ha nem az. Ha megjelenik egy politikai gyűlésen, kettényílik előtte a tömeg, a szónok fényképezkedik vele és minimum virágeső kíséretében vonul ki – a diadalmenetet leszámítva valami ilyesmi történhetett tegnap Lukácsi Katalin és őközötte, méghozzá Márki-Zay Péter nyíregyházi fórumán. Hogy miért engedték be? Remélem, azért, mert nem ismerték fel. Azért azt nem tételezném fel, hogy Márki-Zay mester még meg is hívta volna: de Lukácsi Katalin elég különösen viselkedett. Kitett ugyanis egy posztot Facebook-oldalára, a következő szöveggel:

„Nem várt találkozó Márki-Zay Péter nyíregyházi fórumán. Múlt ősszel csodálkoztam rá, hogy a sokak körében inkább hírhedt, mint híres Orosz Mihály Zoltánnal politikában több kérdésben egyetértünk, mint gondoltam, és elszánt küzdelmet folytat a NER ellen. De nemcsak valami ellen, hanem valamiért is küzd. Ha sok mindent másként látunk is, mindkettőnknek Krisztus az első”

Hát, én ebben az utolsó mondatban érzek némi ellentmondást, ugyanis Jézus Krisztus sosem mondott olyant, miszerint meg kell alázni a szegényeket vagy felkötni Izrael állam vezetőit, netán a melegeket kéne bántani – meglehet, bár alig tudom elhinni, hogy Lukácsi Katalinnak nem voltak közelebbi fogalmai Orosz Mihály Zoltán viselt dolgairól. Valaki azonban felvilágosíthatta, mert a posztot levette, helyette másikat tett ki:

„Tegnap készítettem egy fotót Orosz Mihály Zoltánnal. Bölcsebben felmérhettem volna, hogy ez sokakat meg fog sérteni. A közös fotóm számomra nem azt jelentette, hogy egyetértenék bármivel, amit Orosz Mihály Zoltán korábban tett. Botrányos tetteit én is mind elutasítom, sőt, engem ugyanúgy megsértett velük. Abban reménykedtem, hogy ez a kiengesztelődés felé tett első lépés lehet. Sajnos nem így történt.
Bocsánatot szeretnék kérni mindenkitől, akit ez a közös fotó megsértett! És bocsánatot szeretnék kérni Orosz Mihály Zoltántól is, hogy készítettem vele egy közös fotót, amit megosztottam, aztán levettem.”

Mondjuk tényleg nem volt egy megfontolt lépés egy aktív politikus részéről ezzel a levitézlett maskarával fotózkodni, ezzel a Karnevál Hercegével – ugyanis az illető egyszerűen imádta a jelmezeket, hol Ludas Matyinak öltözött (vagy inkább Döbröginek) a Pride alkalmából, hol rohamsisakban és terepszínű gyakorlóban tartott előadást az érpataki elemistáknak, hol pedig ősmagyar sámánnak öltözött, drága asztrahánkucsmával és sámándobbal, szintén egy nyilvános megjelenés alkalmából. Mondhatjuk, hogy színes egyéniség, de nem ezért nem szeretjük.

Mellesleg, már csak azért sem volt nagyon okos egy képen szerepelni az érpataki jelmezkirállyal, mert ő nem csak az ország összes kisebbségét sértette már vérig így vagy úgy, hanem a teljes magyar sajtót is – nincs médium, amit be ne perelt volna, míg tartott polgármesteri pályafutása, nagyobb baj, hogy közpénzből, pontosabban a közmunkások béralapjából pereskedett, bizony, elég sokat elvesztett – ellenem is bukott pert, nem azért mondom, de igen jól szórakoztunk aznap, bár ő maga el sem jött – sőt, tulajdonképpen alig nyert meg néhányat (ennek komoly szerepe volt a bukásában). Egyszóval, nevét, ki diccsel ejtené, nem él oly pesti bárd. Ne is csodálkozzon Lukácsi Katalin, hogy meglehetősen negatív visszhangot váltott ki a posztjával: arra azért minden sajtómunkás emlékszik, ha törvénybe citálták.

No, de miket művelt még, miért szégyellni való az ő közelsége, sőt egyáltalán, még az ismeretsége is? Lássuk azokat a tetteit, amikkel valóban megalázott, tönkretett sokakat.

Kezdjük azon, hogy Orosz Mihály Zoltán polgármester ideológiai alapú rémuralmat vezetett be Érpatakon, ne is tessék csodálni, hogy sokszor választották újjá: mindenki félt, hogy még közmunka sem lesz, netán leég a háza, hasonló bajai esnek. Ezt az ideológiát, melynek lényege, hogy vannak „építő” és „romboló” emberek, és a rombolókat rombolni, az építőket meg segíteni kell minden eszközzel, „érpataki modellnek” nevezi, sőt, minden eszközzel népszerűsítette is, például a YouTube-on. Terjedt ez mindenfelé, ahol szélsőjobboldali volt a polgármester, Ásotthalmon például szintén be akarták vezetni, de aztán inkább csináltak sajátot, az sem lett különb.

A modell bevezetésének első lépése az volt, hogy nem vásárolt gépeket a közmunkához, ugyanis az volt a véleménye, hogy minek azt, a közmunka nevelő vagyis inkább büntető célzatú, azt büntetik vele, hogy a közmunkás egyáltalán van, létezik: az ilyen törje a követ puszta kézzel, ha már szegény mer lenni. Meg a munkagépeket banki hitelből kellett volna megvenni, és annak visszafizetése a bankokat gazdagítja. Hát, de legalább meglennének – mert így, hogy a polgármester végső soron elpereskedte a közmunkások bérét, semmi sincs meg a pénzből. Azt már elvitte a markoláb.

Aztán találta meg két fő ellenségét: a Pride-ot és Izrael államot. A Pride majdnem minden megszólalásában előfordult, valósággal kényszeresnek érezhettük az érdeklődését a szexualitás ezen formája iránt, és egy ország röhögte szét magát, mikor bejárta a világhálót a .gif, melyen ezüst pitykés mentében, árvalányhajas kalpagban kiabálja a felvonuláson, miszerint „Üldözgetnek bennünket!” (Nem engedték fel az egyik kamionra).

Izraellel azonban nem volt okos dolog kötekednie, mert ugyan meg nem ütötte a bokáját, de a két állam közötti kapcsolatnak nem használt. Hogyan is volt az?

Történt pedig, miszerint a polgármester úgy döntött, tüntetést rendez Érpatakon, hogy ezzel is támogassa Gáza harcát Izrael ellen, sőt, a tüntetés keretében felakaszt egy izraeli vezetőt, politikust vagy akár csak egyszerű állampolgárt jelképező bábut is, a jó hangulat és az oldott társalgás kedvéért. Ez eddig nem tilos, csak bődületesen rossz ízlésre vall, amely azonban nem büntetendő. Amíg kárt nem okoz vagy forgalmi akadályt nem képez, mindenki olyan tüntetést szervez, amilyent csak akar, én például jövő héten szeretnék frontot nyitni a japán gyöngykagylótelepek szabadságáért, de még fontolgatom az ötletet. Még az is rendben van, hogy amennyiben ez egy önkormányzati rendezvény – bár nem egészen érthető, mi köze Izraelnek vagy Gázának Érpatakhoz, sőt, mi köze Érpatak helyi vezetésének a külpolitikához – akkor a meghívót az érpataki helyhatóság a saját honlapján is közzétegye. Az már kevésbé volt rendben, hogy szétkürtölte az esemény hírét a vakvilágba, mégpediglen a Magyar Távirati Iroda Országos Sajtószolgálatán keresztül, ugyanis azt nem csak szélsőjobboldaliak olvassák. Már dolgoznak azon, hogy mindenki másnak betiltsák az olvasását, de még messze a siker – az általános felháborodás miatt, amit a meghívó keltett, annak idején még az MTI is meghátrálni kényszerült, és mivel a szöveg több ponton is sértette úgy a saját szabályzatát, mint gyakorlatilag minden egyebet is, ideértve a Mosó Masa Mosodájának alaptételeit és a Valóságnak nevezett elhanyagolható tényhalmazt, három nap nyilvánosság után levették a meghívót. Addig mindenki láthatta, aki kíváncsi volt rá.

Igen, a bábok jelképes akasztása megtörtént. Ahogy egy későbbi tüntetésen – már abban az időben, amikor zsinórban kezdte veszíteni a pereket – akasztott jelképesen magyar bírót, magyar ügyészt is, szintén bábu által megszemélyesítve. Ha talál elevent, tán azt is akasztott volna.

És tett ő még számtalan, szebbnél szebb dolgokat, csupa olyasmit, ami bizonyítja, hogy mindenre alkalmas, csak politikai pályára nem.

Hanem a tegnapi találkozót ő is megosztotta a Facebook-oldalán, éspedig emígyen:

„Tegnap személyesen is sikerült találkoznom egy valóban keresztény erkölcsi értékrendű, kiváló közéleti személyiséggel Lukácsi Katalinnal. Ma már ebben az álszent és hipokrita fideszes álkeresztény közéletben az ilyen tiszta, finom lelkű s a közjónak elkötelezett emberekkel való találkozás ritka és mindíg felüdítő élmény számomra.”

Hát, azt akkor írhatta, amikor még nem vette le az érdekelt a képet... Lukácsi Katalin különben azt nyilatkozta az Azonnalinak, hogy (https://azonnali.hu/cikk/20190418_megertem-azokat-akik-ugy-gondoljak-megorultem-lukacsi-katalin-az-orosz-mihaly-zoltannal-keszult-kozos-keprol):

„Abból indulok ki, hogy a Jobbiknál is megtörtént a néppártosodási fordulat. Hátha Orosz Mihály Zoltánnál is elkezdődik egy olyanfajta szelídülés, ami közelebb hozza őt a néppárti gondolkodáshoz.”

Sőt, felvetődött ebben az interjúban, hogy Orosz akár csatlakozhatna is a Mindenki Magyarországa Mozgalomhoz:

„ha bocsánatot kér és elhatárolódik korábbi tetteiktől, és ha egyetért a politikai-eszmei célkitűzésekkel.

Vagyis szerinte ha Orosz őszinte, valódi pálfordulást gyakorol, akkor a mozgalomnak senki előtt nem szabad bezárni az ajtót, de arra tényleg garancia kell, hogy megváltozott.”

Hát, azért erre nem vennék mérget. Sem a pálfordulásra, sem az őszinteségre. De még arra sem, hogy a vezetőség politikailag tájékozottabb tagjai egyáltalán felvennék-e.

Tudni kellett volna fotózás előtt, ki is ez a figura, és elkerülni jó messzire – ennyi az egész, felesleges magyarázkodni.

Engedjük el ezt az ügyet is, ezt az embert is, és ha egy mód van rá, inkább ne is vegyük elő többet.

Szele Tamás