Forgókínpad

Jamaica a jamaicaiaké

2019. április 19. - Szele Tamás

Sőt: Jamaica a jamaicai jamaicaiaké, hogy kontrázzunk egyet: ez ma a magyar politika alapvetése és szegletköve, főtétele és egy kicsit sem baj, hogy eleven ember nem képes háromszor hangosan kimondani, mikor elegendő egyszer sem. A tétel lefektetője Kövér László, először a tegnapi Magyar Hírlapban volt olvasható ilyen nyíltan, ha nem is teljesen ebben a formában.

kover_laszlo_bajusz.jpg

Igen, vannak politikusok, akik jobban tennék, ha nem adnának interjúkat, de mégis képtelenek leszokni róla: ilyen volt a boldogult Torgyán doktor és Horn Gyula is, akik pont efféle sajtóbeszélgetések keretében mondták volt a legnagyobb marhaságaikat, akkor peregtek ajkaikról a legragyogóbb gyöngyszemek, és hát ilyen Kövér László is, akinek meg kéne tiltani a nyilatkozatok adását, mielőtt még valamelyik szájmenéséből háború vagy gazdasági blokád nem lesz – de hát olyan Kövér, mint Chuck Norris, a moziban is oda ül, ahova akar, neki aztán semmit sem lehet megtiltani, pláne nem egy ilyen kedves hobbiját. Bár jobban tenné, ha inkább horgászna, mint az Áder, az csendesebb sport, de ahhoz nem fűlik a foga.

No, mindegy, lássuk, miket mondott ez az okos és szelíd ember? (https://www.magyarhirlap.hu/belfold/20190418-kover-laszlo-gyuloletbol-nem-lehet-epitkezni?fbclid=IwAR1Yt5-upBWpV_i0wtJAtznxGxXKQ1p9xFGVw1hZKQnqg5msXJdM7ADR4Do) Mert legalább annyira okos, mint amilyen szelíd.

Rengeteg mindent, az írás bő nyolc flekk (gépelt oldal), és ha a Fidesz politikája csak kissé is koherensnek nevezhető volna, azt mondanám, hogy vége Magyarországnak. De szerencsére nem az, Kövér akármennyire is kulcsszereplője a kormányzásnak, mégsem kizárólagos meghatározója, így amondó volnék, nem teljesen ez a hivatalos vélemény, csak olyan hetven százalékban.

Elég baj az is.

De nézzük akkor, csak a fontosabb gondolatokat.

Adott rögtön a cím: „Gyűlöletből nem lehet építkezni”, ami nagy igazság, ahogy szeretetből se könnyű, építkezni ugyanis téglából, malterből, betonból és más építőanyagokból szokás. Mindazonáltal az interjú folyamán mégsem a szeretet árad az alanyból, pedig úgy alákérdeznek, ahogy az a nagykönyvben meg vagyon írva.

A kormányfő már 2016 tavaszán letett az uniós intézmények asztalára egy tízpontos javaslatot az illegális migráció kezelésére. Az azóta eltelt időszakban az Európai Unió politikusainak nagyobb része – óvatosan, de biztosan – ezen tézisek talajára helyezkedett, anélkül hogy elismerte volna, hogy a „szerzői jogok” Orbán Viktort illetik. Ma már szinte mindenki meg akarja állítani az illegális bevándorlást, és meg akarja védeni a külső határokat – legalábbis szavakban.”

Hm, akkor ezek szerint szerzői jogi vitáról van szó? Az csúnya, olyanom már nekem is volt...

A mostani, hétpontos program arról szól, hogy mit kell csinálni a választás után. Ezzel az Európai Bizottsággal és Parlamenttel ennyire tellett. A tét most az, hogy a sürgető feladatokat, amelyek között elsődleges a bevándorlás kezelése, meg tudjuk-e oldani. Ha nem az illegális migrációt ellenzők kerülnek fölénybe, ne tévedjünk, jönnek újra a soha el nem felejtett bevándorláspárti javaslatok, mint például a kötelező kvóták, vagy amelyek úgy „szüntetnék meg” az illegális migrációt, hogy legálissá tennék azt.”

Vagy nem, édes úr, vagy nem. Hát honnan tudja maga azt olyan nagyon biztosan, hogy mi lesz a jövőben? Hangokat hall, mint Szent Johanna vagy madarak röptéből jósol, mint a régi rómaiak, esetleg csodagombát eszik, mint a sámán? Mondjuk még ez utóbbi lenne a legvalószínűbb és a legmagyarosabb.

Egyfajta pragmatikus konstelláció, egy korrupt, csak a hatalom megszerzésében és megtartásában érdekelt koalíció jött létre a magukat még mindig szociáldemokratának és kereszténydemokratának mondó erők között. Mi, akik 2000-ben Helmut Kohlék hívására léptünk be a Néppártba, azonban megtartottuk identitásunkat. Megjegyzem, annak idején nem mi kapartuk az ajtót, mint kiskutya az esőben, hanem az 1998 után kormányzati szinten megvalósított kereszténydemokrata politikánk miatt fogadtak bennünket tárt ajtóval. Nem kérdés, melyik oldalra állna ma a volt kancellár, ha élne.”

Hát lenne vagy két megjegyzésem, rögtön az első az, hogy még szerencse, miszerint a magyar politikában ilyen nincs, senkit sem érdekel a hatalom megszerzése, a megtartása aztán főleg nem, nálunk ilyen fel sem merülhet, nálunk elvi alapú politizálás folyik, ugyebár. A másik, hogy izé, épp pár hete ástam elő, hogy a Fidesznél még a KDNP is régebben tagja az Európai Néppártnak, sőt, Orbán Viktor 2000-ig még a Liberális Internacionálé alelnöke volt, ebben a minőségében képviselte a kereszténydemokrata politikát, és csak 2002-ben lett néppárti alelnök, 2012-ig. Kohl ezek szerint 2000-ben, mikor meghívta a Fideszt a Néppártba, éppúgy a jövőbe tekintett, mint Kövér szokott. Mindegy, de baljós jeleket lát a béljós.

Csak az tud áruló lenni, aki valaha is kötődött ahhoz, amit dicstelenül elhagy. Az európai politikusok legtöbbjének magatartásában azonban én minimális értéktartalmat sem vélek felfedezni.”

Ezt Manfred Weberről mondja – hát igen, egy vita elkerülésének az a legbiztosabb módja, ha árulónak nevezzük a partnert. És Junckerrel mi a helyzet?

Addig, amíg hagyjuk, hogy olyan pártok irányítsanak, amelyeknek semmilyen néven nevezhető értékrendjük, a jövőről alkotott víziójuk sincs, csak a hatalmat akarják. Juncker úr nem valamiféle rendszerhiba vagy üzemzavar eredménye. Azért lett bizottsági elnök, mert olyan, amilyen. Ahogy 1947-ben Dinnyés Lajos is azért került Magyarország kormányfői székébe Nagy Ferenc lemondatása után, mert a megszálló szovjeteknek pontosan egy kártyaadósságokban úszó alkoholistára volt szükségük.”

Ez már a kocsmai becsületsértés kategóriája. Kövér úr, kérem, mutassa be Juncker úr májfunkciós analíziseinek eredményeit, vagy hallgasson örökké: nem mellesleg, az ital nem akkora ellensége a sikeres politizálásnak, mint azt önök beállítják, emlékszem egy brit úriemberre, bizonyos sir Winston Churchillre, aki szintén nem antialkoholizmusáról volt ismert, és mégis megnyert egy jelentéktelen konfliktust, ami később „második világháború” néven vált ismertté. Illetve, Schmidt Mária korszakos felismerése óta tudjuk, hogy nem a győztesek nyerték meg, de a terrorházmester-asszony azzal adósunk maradt, hogy ellenben akkor ki.

De most jön a szép:

Sajnos kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy a szavaknak már nincs súlyuk és jelentőségük. Hiszen egy olyan totális liberális sajtóhegemóniában, amelyet Nyugat-Európa legtöbb államában kialakítottak, és amelyben a magukat baloldalinak, liberálisnak vagy konzervatívnak nevező lapok éppen annyira különböznek egymástól, mint a nyolcvanas években a Népszabadság, a Népszava, a Magyar Hírlap és a Magyar Nemzet, már mindegy, ki mit mond, mindenképpen csak egyfajta vélemény, világértelmezés juthat el az emberekhez. Nyilván ők sem gondolják komolyan, amit rólunk állítanak. A nyelvet is egyfajta fegyverként használják Magyarországgal és mindenkivel szemben, aki kimondja: Európa az európaiaké, Olaszország az olaszoké, Magyarország meg a magyaroké. Aki eltér attól a hazug, Európát romba döntő konszenzustól, ami lényegében az önfelszámolásról szól, és amelynek tragikus szimbólumaként is felfoghatjuk a nagyhét hétfőjén lángoló Notre-Dame-ot.”

Igen, itt hangzik el a tézis: ha Európa az európaiaké, Olaszország az olaszoké, Magyarország meg a magyaroké, akkor kétségtelen, hogy Jamaica is a jamaicaiaké. Persze szofista dolog ez, mert Magyarország is, Olaszország is Európában fekszik, így aztán azonnal kiviláglik a gondolatmenet hibája: ha egyáltalán létezik a politikai Európa, akkor minden országa szerves részét kell képezze, így aztán Magyarország persze, hogy a magyaroké innen, belülről nézve, ám a határt átlépve Európa egyik állama. Tulajdonképpen a határon innen is Európa egyik állama kéne legyünk, csak nem annak látszunk.

Annak azonban külön örülhetünk, hogy sem pártunk és kormányunk, sem annak sajtója nem alkalmazza a nyelvet fegyverként, nem indít lejárató kampányokat a velük ellentétes álláspontot képviselők ellen, és sosem vetemednének arra, hogy elhallgattassák azokat, akik nem értenek velük egyet. Ők aztán nem. Ne soroljuk a megszűnt vagy lehetetlenné tett sajtótermékek listáját, lassan nem lesz rá terjedelem, a minap a HVG-nek még a reklámozását is betiltották, ja persze, nem ők, hanem a Mahir, nekik ahhoz semmi közük... milyen különös, hogy ez nem kormánylappal történt meg.

Ja nem.

Nincs benne semmi különös.

Ami meg a Notre Dame égését illeti: épp elég ízléstelenség mindenfélét belelátni, mielőtt bizonyosat tudnánk a tűz okairól. Tessék már megvárni a vizsgálat végét. Nem elég a baj, még fel is tetszenek használni saját, mocskos céljaikra?

Nem túlzás, megbélyegzendő, potenciális páriák vagyunk, akiknek a homlokára azért kell mindenféle elborzasztó bélyeget sütni – mint például Európa szétverői, rasszisták, antiszemiták vagy homofóbok, xenofóbok, iszlamofóbok, és ki tudná felsorolni, még mi minden –, mert így nem kell velünk vitatkozni. Ha kirekesztenek, nem kell meghallani az érveinket sem, egyszerűbb populizmust, diktatúrát meg demagógiát kiáltani.”

Uram, ezt maga mondta, ilyen kemény hivatalos nyilatkozat semmiféle uniós fórumon nem született. De maguk kezdték, maguk árulózzák az Unió majd' mindegyik mostani politikusát – szintén azért, hogy ne kelljen vitatkozni velük. Különben pedig azért nem üres fecsegés ez a sok szép jelző, annyit mondanék.

Mostanra ugyanakkor a globalizáció folyamatai olyan gazdasági, szociológiai, geopolitikai helyzetet teremtettek, a tömegmédia és a manipuláció szédítő technológiai fejlődésével együtt, hogy a Soros Györgyhöz hasonló „világboldogítók” úgy gondolták, ez a régtől fogva dédelgetett terv, a transznacionális érdekek útjából a nemzetállamokat, így a demokratikus döntéshozatali „pepecselést” félresöprő világrend immár kézzel fogható közelségbe került.”

Mitől lenne a nemzetállamok háttérbe szorulása antidemokratikus? Maga szerint akkor mi lenne a demokrácia, kérem? Ja, megmondja:

Nem a francia demokráciáért aggódom, hanem az európai civilizáció egyik legszebb vívmányáért: magáért a demokráciáért, amely eredendően – ókori formájában éppúgy, mint újkori megjelenésében – az értéket teremtő és adózó középosztály azon törekvése eredményeképpen jött létre, hogy beleszólhasson a közösséget érintő döntésekbe, illetve maga hozhassa meg azokat. A demokrácia tehát addig létezik, amíg létezik a középosztály, amely valamilyen közös – például nemzeti – értékbázison közösségként fogalmazza meg önmagát, és amíg beleszólása az ügyekbe valós információkon alapul és tényleges.”

Tehát a demokrácia a középosztály uralmi rendszere. Aki nem középosztálybeli, attól vonjuk meg a szavazati jogot. Vagy, ami még jobb lenne, az alapjogokat is. Már alig várom, hogy Kövér László megírja – Konrád György és Szelényi Iván nélkül – alapművét, „A középosztály útja az osztályhatalomhoz” címmel.

Tudja mit, Kövér úr?

Ne bonyolítsuk tovább.

Maradjunk annyiban, hogy Jamaica a jamaicaiaké, sőt, a jamaicai jamaicaiaké, ezt tessenek mondogatni, ebből kevesebb baj lesz, mint az ilyen interjúkból.

De különben erről is szólt az interjú is, erről szól a kampányuk is, nem többről.

A kérdés már csak az, kik az igaz jamaicaiak, de azt maguk majd megmondják.

A többi néma csönd.

 

Szele Tamás