Kérem tisztelettel, a világ igazságtalan hely és Magyarország élenjáró képviselője a világ országainak. Ugyanis ha valós értékén nézzük azt a két ázsiai találkozót, amelyek épp zajlanak, az egyiknek a világon semmi, de semmi fontossága nincs, a másik meg roppant fontosságú: ebből következően a lényegtelent fogjuk részletezni, nem a lényegeset.

A lényegesen Kim Dzsongun vesz részt Vlagyimir Vlagyimirovics Putyinnal Vlagyivosztokban, és a Koreai-félsziget atommentesítéséről tárgyalnak – ha ugyan arról, mivel a Nagy Nukleáris Rendezésből tavaly kihagyták Oroszországot, nem osztottak nekik lapot, így ők kimaradtak a szingapúri és vietnami csúcsok örömteli luftballonhámozásaiból és szalmacsépléseiből is. Valószínű, hogy Kim Dzsongun nem lesz atomfegyverek tekintetében sokkal engedékenyebb Putyinnal szemben sem, mint Trumppal volt, de azért fontos neki az orosz kapcsolat.

Fontos, mert valamilyen úton-módon életben kell tartania Észak-Korea gazdaságát, amelyet nagyon komoly nemzetközi szankciók sújtanak, és az a helyzet, hogy igazából most sem tudjuk, miből él ez az ország. Azt sem, hogy miből fegyverkezik, de arra mindig kerül pénz – a valódi rejtély az, hogy miből élnek. Sokat gyanakodtak a nemzetközi szakértők mindenféle kriptovaluta-ügyletekre, csempészetre, ugyanis Észak-Koreának pillanatnyilag egyetlen kiviteli cikke van és ez a nem túl jó minőségű szén, azt is csak Kína veszi meg tőlük, nyomott áron. Lenne még sok minden az országban, vasérc-, magnezit-, arany-, cink-, rézérc, mészkő-, grafit-, volfrám- és ritkaföldfém-nyersanyagforrások, magnezitből a világ második legnagyobb tartaléka felett rendekeznek (az első Kínáé), a ritkaföldfémeknek is jó ára volna, úgy kellenének az elektronikai iparnak, mint egy falat kenyér – csak hát ott vannak azok a csúnya kereskedelmi szankciók. Nem lehet kereskedni a nyersanyagokkal.

De valahogy még mindig nem dőlt össze sem az ország, sem a rendszer, és nehezen hihető, hogy pusztán az önellátó mezőgazdaság, állattenyésztés és a szén kivitele tartja fenn – valószínűbb, hogy az országot elhagyó szénszállítmányok egy része nem is annyira szén, mint inkább magnezit vagy wolfram. De ki veszi meg tőlük? Eddig azt gondoltuk: csakis Kína, hiszen mással nincs is közös határuk. De lám: Oroszország is érdekelt lehet, és ha Észak-Korea szorosabbra fűzi a gazdasági kapcsolatait Moszkvával, akkor a nagyhatalmakat egymás ellen kijátszva elbilleghet még jó darabig a nemzetközi porondon, mindez csak némi egyensúlyérzék kérdése.

Hogy nukleáris leszerelés? Hogy a nép gyakorlatilag egymást eszi, és felére csökkentették a fejadagokat? Legyünk már komolyak, kérem, itt politikáról van szó, nem valóságról...

A másik látogatást Orbán Viktor tette, Kahasztánban, sőt – bocsánat, kissé cserben hagy a magyar nyelv, nem képes alkalmazkodni a gyorsvonati sebességgel zajló kazah változásokhoz – Nurszultanban és Nurszultannál. Az ugyanis a helyzet, hogy az ország volt elnöke, Nurszultan Abisuli Nazarbajev olyan hat hete úgy mondott le, hogy kineveztette magát elbaszinak, ami kazahul a „Haza Atyját” jelenti, élete végéig teljhatalommal ruháztatta fel magát, mentesíttette saját magát is, családtagjait és leszármazóit is minden esetleges jogi felelősségre vonás alól és ennek mintegy mellékhatásaként Kazahsztán összes városának összes főutcáját és az összes megyeszékhelyet, nemkülönben Asztana városát is átnevezték Nurszultanra.

Ott se lennék postás, az is biztos.

Tehát Orbán Viktor elutazott a valamikori Asztana helyett Nurszultanba, leszállt a Nurszultan Nemzetközi Repülőtéren, végighajtatott az ünneplő tömeg sorfala közepette a Nurszultan sugárúton, majd az elnöki palotában fogadta Nurszultan Nazarbajev.

(Fotó: Szecsődy Balázs, kormany.hu)

Illetve nem, ő csak tegnap fogadta, tegnapelőtt az épp kinevezett elnök, bizonyos Kaszim-Zsomart Tokajev úr foglalkozott vele, akivel megbeszéléseket folytattak, majd közös sajtónyilatkozatot is tettek. Hát lássuk, mit sajtónyilatkoztak. (http://www.kormany.hu/hu/a-miniszterelnok/hirek/magyarorszag-erositeni-akarja-kapcsolatait-a-keleti-orszagokkal?fbclid=IwAR1e7MpcOkOA1fi1dZ4Vfdci4YobeiLaoLNRJhlFRVxTWeCHJ3K1Pp_7g0A )

„Megváltozott Kelet és Nyugat egyensúlyának helyzete, de Magyarország ebben az új helyzetben nem veszélyt lát, hanem lehetőségeket, amelyeket a keleti országokhoz fűződő egyre erősebb kapcsolatok építésével akar kihasználni - mondta Orbán Viktor miniszterelnök szerdán Kazahsztánban.

Orbán Viktor kiemelte: a kapcsolatok erősítése a keleti, közép-ázsiai országokkal „nekünk könnyen megy”, mert történelmi gyökereink a közép-ázsiai térségben élő népekhez kötnek minket, ezért a diplomáciai és gazdasági kapcsolatok intenzívebbé tételének megvan a kulturális talapzata.

Úgy látja, minden, ami ma történik a nemzetköz politikában, erre az új helyzetre reflektál. „Korábban evidencia volt”, hogy a technológia, a gazdasági fejlődés kérdésében, „a sikeres politikai rendszerek kikísérletezése ügyében a Nyugat okkal úgy érezte, hogy a legnagyobb teljesítményre képes a világon”, de ez a helyzet most megváltozott, és a Kelet folyamatosan erősödik. A következő tíz évet is ebben az erőviszony-változásban éljük le - fűzte hozzá.

A miniszterelnök kitért rá: „hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a demokrácia nemcsak azt jelenti, hogy az emberek részt tudnak venni a választáson, és megadatik a lehetőség, hogy bevonódjanak a közös ügyek megvitatásába”. A demokrácia a régi görög felfogás szerint kormányzati formát is jelent, „vagyis a véleményszabadságnak meg a részvételnek végül is egy hatékony és stabil kormányzásban kell testet öltenie” - fogalmazott.

Közölte: ezért ma a legsikeresebb országok egyben a legstabilabb politikai rendszerű országok. Kazahsztán az elmúlt években élen járt a stabilitás tekintetében, és a mostani változások is erősítik a stabilitást, ami mindenképpen elismerést érdemel - mondta.

Orbán Viktor kifejtette: a földrajzi távolság hatalmas a két nép között, ezért nagyon nehéz „erős és sűrű szövésű gazdasági kapcsolatokat” létrehozni, de nem lehetetlen. Sokat dolgoztak azért, hogy legyenek közös gazdasági vállalkozások, az elsők között vettünk részt a nurszultani pénzügyi központ kiépítésére irányuló törekvésekben - idézte fel.” (Kormany.hu)

Hát ez valóban frappáns. Ugyebár, Kazahsztán ezek szerint stabilitásra tanítja Magyarországot – az már biztos is, hogy stabil a kazah kormányzat, kazah állami vezetőnek lenni nyugdíjas állás, sőt, le merném fogadni, hogy még öröklődik is! - és ez lenne a demokrácia, mely a véleményszabadságból meg a részvételből stabil kormányzásként ölt testet. Hogyne: csak az a kérdés, kinek a véleménye szabad, mert Kazahsztánban egyedül Nurszultané. Azért is van minden róla elnevezve. Ez is egy olyan mostani változás, amely erősíti a stabilitást.

Hanem azokat az erős és sűrű szövésű gazdasági kapcsolatokat erős és sűrű szövőnők szövik, hogy bontsam ki a miniszterelnöki képzavart. Egyelőre létrehoztunk Nurszultanban egy befektetési alapot, egy mezőgazdasági beruházás már működik is (sajnos a részletekről nem tudunk bővebbet, én tyúkfarmra tippelek), már épül egy tejüzem is, és a napokban mintegy száztagú üzleti delegáció érkezik Magyarországról az együttműködés további lehetőségeinek megtalálására.

Itt jön a két visszatérő motívum, ami Magyarország diplomáciájában kötelező kűr: az ösztöndíjak alapítása és a vízügyi szerződés.

Jönnie kéne, de nem jön, ugyanis már most is létezik állami ösztöndíj kazah diákoknak Magyarországon és az a széllelbélelt kölyök, az a Szijjártó már megkötötte valamelyik rendszeres, heti látogatásán a vízügyi szerződést, szóval a közös nyilatkozatból már csak annyi maradt, hogy Kaszim-Zsomart Tokajev elvtárs megköszönte a tisztességet, megszámolta az ezüstneműt, és ha mind megvan, Orbán mehetett is tovább Nurszultanból Nurszultanhoz.

Mármint a Nazarbajevhez.

Gondolom, tanulni ment, a stabil állam megalapozását okította neki a Mester.

Tőle meg elutazott Kínába, a Párt Fiához, a másik életfogytig diktátorhoz, Hszi Csinpinghez.

Jelentem: Keleten a helyzet változatlan.

Csak nagy a vendégjárás.

Szele Tamás