Tulajdonképpen meg van oldva a kérdés: sajtóra semmi szükség. Akár jobbra fülelek, akár balra, mindenkinek csak baja van azzal az átkozott médiával, vagy az, hogy ír, vagy az, hogy valamiről – például a Micike néni mákdarálójáról – nem ír, esetleg az, hogy nem lehet mindenkinek diktálni benne, ami azért, lássuk be, elég kellemetlen dolog.

De azt a tételt, hogy a sajtóra mostani formájában semmi szükség, sőt, büntetendő, mégis a legszebben Földi László állította fel a mai Magyar Nemzet hasábjain (https://magyarnemzet.hu/velemeny/a-budapesti-kemkozpont-szorakoztato-vizioja-6907886/). Mindig csodáltam azt a fölényt, amint hatalmas szóbőséggel magyarázza a kisegyszeregyet olvasóinak, akik ettől minimum nagy titkok tudóinak érzik magukat: de most meg kell emelnem a kalapomat, idáig még senki sem jutott el az Ostobaság Birodalmának felderítése közben.

Földi mester ugyanis a kormánysajtótól megszokott fölényeskedő hangvétellel vihorászik azon kollégákon – köztük rajtam is – akiknek mernek némely kifogásai lenni a Budapestre költöző orosz Nemzetközi Beruházási Bank ellen. (Két modoruk van: a fölényeskedő és a trágár. Hiába, öreg kutya már nem tanul új kunsztokat). Ha valakinek nem jutna eszébe egyből: ez az a pénzintézet, amelynek kissé különös jogosítványai lesznek, valóságos állam lesz Magyarországon belül, például (https://fuhu.hu/lubjanka-ter-budapest/):

„A bank minden tulajdona és eszközei mentesülnek mindenféle korlátozás, szabályozás, ellenőrzés és moratórium alól. nem lenne alávetve pénzügyi vagy szabályozói felügyeletnek vagy ellenőrzésnek (ideértve a közzétételi vagy beszámolási kötelezettséget, tőkeszabályozási vagy tőkemegfelelőségi követelményeket vagy egyebeket),
Nem lenne kötelezve a számviteli szabványok bármely formában történő bevezetésére, sem arra, hogy megfeleljen az engedélyeztetési vagy regisztrációs kötelezettség bármely formájának.

Ha pedig kiderülne, hogy az ügyleteihez mégis szüksége van valamilyen speciális jogosítványra, engedélyre vagy jogszabályi jogállásra, a tervezet szerint úgy kell tekinteni, mintha már rendelkezne azokkal.

A bank valamennyi tulajdona és bárminemű tevékenysége, művelete mentességet kap „mindenféle jogi eljárás, közigazgatási vagy bírósági eljárás alól, kivéve, ha a bank lemondott mentességéről”.

Magyarországon található minden eszköze, jövedelme és tulajdona mentességet élvez minden adó- és egyéb közteher megfizetésétől, akár országos, akár helyi szinten, kivéve a szolgáltatási díjakat; mentes minden adófizetési, adóvisszatartási vagy adóbeszedési kötelezettségtől; mentességet élvez minden vám, adó vagy egyéb közteher megfizetésétől, vagy – a hivatali használatra szánt áruk tekintetében – bármely import- és exportkorlátozástól.

A bank dolgozói és elsősorban vezetősége – elnöke, igazgatói és kormányzói, valamint az ő családtagjaik – diplomáciai mentességben részesülnek.

Korlátozás nélkül, állampolgárságtól függetlenül jöhetnek Magyarországra azon szakértők és tanácsadók is, akik a Bank érdekében helyszíni látogatásokon vesznek részt.

És jöhet még mindenki más, akiket az NBB meghív.” (Független Hírügynökség – Index)

Hát, ha valakit ez kissé meglep és arra gondol, hogy nem minden pénzintézetnek vannak ilyen kiváltságai, nem is nagyon szoktak ilyeneket kérni, sőt, ilyenekre pénzintézeti tevékenység közben semmi szükség nincs, ezzel szemben a hírszerzési tevékenység gyakorlása közben kifejezetten jól jönnek, az szerintem logikusan gondolkodik, Földi szerint azonban minimum ostoba, maximum idegen ügynök. Már miért is ne lehetnének egy banknak ilyen jogosítványai?

Tényleg. És miért ne lehetne toronyórája is, láncostól?

Azért, mert semmi szüksége nincs rá? Az nem érv.

De lássuk, még miért tökhülye mindenki, aki erről mert elmélkedni, és azt írásban tette?

„Végignézve az írásokat jegyzők névsorán, egy olyan publicistával sem találkozni, aki valaha szolgált volna, és ezért kiképzést kapott volna operatív módszerekből a magyar titkosszolgálatok bármelyikében is.

Akkor meg honnan ez a szakszerű megközelítés, a tuti biztos információ a Nemzetközi Beruházási Bank múltjáról és jelenlegi stratégiájáról? Lehet blöff esetleg, túlképzett fantázia vagy elvtelen aggódás azért, mert a magyar politika, a brüsszeli fenyegetéseknek hála, megpróbál több lábra állni? (…)

De lehet az is, hogy a cikkek készítői kaptak operatív kiképzést – csak nem itthon –, és konkrét háttéranyagokkal is felkészítik őket minden olyan esetben, amikor az orbáni politika az „elhajlás” útjára lép, és tettei rosszallást váltanak ki a fősodor ideológusai körében.

Remélhetőleg a magyar szolgálatok, miközben vizsgálják az NBB hátterét és felügyelik szándékait – ami nem nehéz, hisz legálisan ellenőrizhető a bank összes tevékenysége és munkatársa –, érdeklődni fognak az aggódók forráshátteréről is, hogy valóban létezhet-e a magyar szolgálatok előtt eleddig ismeretlen információ vagy adat.” (Magyar Nemzet)

Akkor elemezzünk. Először is, mint érintett, szeretném megköszönni Földi úrnak az ingyenes átvilágítást. Nekem valószínűleg komoly pénzembe került volna, hogy bebizonyítsam, miszerint sosem dolgoztam magyar szolgálatnak (más szolgálatnak, sőt, semmilyennek sem, de erről később), Földi mester ingyen kiállította rólam és másokról is ezt a bizonyítványt.

Aztán érdeklődik a forrásaim után. Kérem, azok a források nyilvánosak: többnyire vagy a Magyar Közlönyből származnak (mely lap dekadens szerkesztőit szintén kérném átvilágítani, valami fertő, ami abban megjelenik!), vagy a szavahihetőbb sajtóból, mondjuk én minden írásomban megjelölök minden forrást, erre speciel kényes vagyok.

Ezek után gyanúsítgatni kezd az ezredes úr. Azt mondja: csak akkor tudhatok bármit is ezekről az ügyekről, ha magam is ügynök vagyok, de nem magyar, nem is orosz, hanem valami másféle. Ezredeském... nem ma kezdtem a sajtószakmát. Maga itt egy régi vallatási módszert állít fel, olyan régit, hogy Babilonban és Ninivében már elavultnak számított. Azt mondja ugyanis, hogy vagy nem tudok – mert nem tudhatok szerinte – semmit, csak pofázok, hülyeségeket, és akkor sarlatán vagyok, netán szabotőr, vagy tudok, és akkor idegen ügynök. Akármelyik változatot fogadjuk el, én járom meg.

Igen ám, ezredes uram, de ez a tézis csak akkor áll meg, ha elfogadjuk, hogy ezzel szemben maga mindent tud. Sőt, mindent jól tud és egyedül maga tud mindent jól. Ráadásul még elfogulatlan is, nem vezérli önös érdek. Hát ezt, már bocsánat, nem így gondolom: és épp ezért csak akkor működne az érvelés, ha gumibottal a kézben adná elő, megbilincselt és felpeckelt szájú foglyoknak. De valami ilyesmit sejtet is: azt mondja, érdeklődni fognak a forráshátteremről. Csak tessék, fentebb jeleztem. Nem kéne mindent közzétenni a Magyar Közlönyben és más hivatalos kiadványokban.

Földi szerint tehát kémekről csak kémek írhatnak, ezt a logikát továbbfejlesztve politikusról csak politikusok, mozdonyvezetőkről csak mozdonyvezetők, foltozó vargákról csak foltozó vargák. Érdekes egy sajtó lenne, ugyanis ez pont az elfogulatlanságot és a mérlegelést száműzné a médiából: minden megszólaló szakember (és csak szakemberek szólalhatnának meg) a saját érdekei mentén írna, már, ha tudna, mert az is egy mesterség. Arra sem mindenki alkalmas, még ha az is a közvélekedés, hogy mindenki tud újságot írni. Dehogy tud: ügynök sok mindenkiből lehet, ahhoz kevesebb adottság kell, lám, a Földi is milyen szép karriert futott be, jó vagy akár csak elfogadható újságíró kevesekből. Lehet ezt a szakmát tanítani, kellene is, de megette a fene, ha tehetségtelen a jelölt.

Ötvenegy év alatt már több titkosszolgálat is felbukkant az életemben, csak kissé egyoldalú volt a kapcsolatunk, már néha unom is – mindig ők figyeltek és én voltam a célszemély, mindig én voltam a célkeresztben és ők néztek a távcsőbe, ők ültek a telefonvonal harmadik végén (apropó: alkalmazzanak már valódi szakembereket a mostani dilettánsok helyett, valami botrány, ahogy állandóan lebuknak, mikor visszajátsszák a beszélgetést a telefonba), szóval voltam én már célpont épp elégszer, amint látom, most se vagyok egyéb. De semmi kedvem nem volt soha, nincs és nem is lesz a szerepcseréhez: fújják fel magukat, én csak mint megfigyelt jöhetek szóba. Nekem csak „munkadarabként” volt, van és lesz közöm a szolgálatokhoz: aranyos is, mikor egy ügynök nevezi ügynöknek a célpontját.

Van egy kis oroszos bája.

Az külön kedves, hogy azzal fenyeget: ha bizonyos témákhoz nyúlok, ügynöknek tekintenek majd és vizsgálat indul ellenem. Így, a főtárgyalás előtt annyit kérnék, hogy lehessek már vagy vatikáni ügynök, vagy ha ennek akadályai vannak, akkor brit.

Az olyan elegáns.

Ad egy tartást.

Különben nem csak a sajtót ügynöközi Földi ezredes - lássuk csak, mit mondott az Echo TV 2017. szeptember 29-i Informátor című műsorában a menekülteket segítő civilekről?

„Most háború van. Ezek az emberek kollaboránsok, háborús bűnösök, hazaárulók, és így tovább. Ez egy egészen más fogalmi rendszer. Embercsempész a háborúban nem embercsempész, hanem egy olyan, gyakorlatilag szabotőr, akinek nincs jogállása. Magyarul ő szabadon likvidálható. Ugye ezt írja a háborús törvény: kémeket, szabotőröket nem viszünk bíróságra, hanem azonnal kiiktatjuk.”

A sajtóról ezt még nem mondta, de ha idegen ügynökök vagyunk, akkor szabotőrök is. Szabadon likvidálhatóak.

Egyszóval sajtóra semmi szükség, vagy azt mondja, amit Földi, és akkor felesleges, vagy mást mond, és akkor káros. A lehető leggyorsabban és a legdrasztikusabb eszközökkel meg kell tőlünk szabadulni.

Majd ír a Földi, meg azok, akiknek ő tartotta a kiképzését.

Stirlitz, maga is jobban tenné, ha inkább Müllerrel foglalkozna...

Szele Tamás