Kérem, megint tiszta vizet kell önteni abba a pohárba, és megint feleslegesen fogom tenni. Ugyanis a babaváró támogatás körül napok óta zajló kutyakomédiának egyáltalán nem az a célja, hogy bárki is értse – sőt, a magyar kormánynak az a jó, ha minél kevesebben értik, mi folyik körülöttünk. A nyilatkozatháború célja kizárólag az érzelmek felszítása.

Mindenekelőtt egy viccet kell emlékezetünkbe idézzünk, amit ugyan mindenki ismer, de most külön is érdemes elővenni, ugyanis pontosan leírja a helyzetet. Tehát: elindul a Nyuszika a Medvéhez, hogy kölcsönkérje a fűnyíróját. Hosszú az út, sűrű az erdő, menet közben morfondírozgat magában: „És mi lesz, ha nem adja ide? Hiába kutyagoltam fél napig. De biztos ideadja... Vagy nem, a múltkor is olyan furcsán nézett rám. De az csak egy nézés, nem sokat jelent... Viszont ez a Medve mindig is irigy volt, rosszindulatú volt, attól is olyan gazdag, nem véletlen, hogy neki ven fűnyírója, nekem meg nincs. Most már egészen biztos, hogy nem fogja érdekelni, mennyit jöttem érte, ez nem adja ide a fűnyírót. Ez egy olyan, hogy nem fogja ideadni..” Megérkezik a Medve házához, Medve kint üldögél a kertben:

- Tudod mit, Medve? Dugjad te a seggedbe a fűnyíródat!

Körülbelül ezt játssza a magyar kormány is az Európai Bizottsággal, csak most a babaváró támogatás a fűnyíró.

Akkor kezdjük az elején. Mi az a babaváró támogatás? A kormány családtámogatási programjának a része. Gyakorlatilag az jelenti, hogy tíz millió forint kölcsönt kaphat minden magyar állampolgárságú, magyarországi lakcímmel rendelkező, házasságban élő hölgy, melyet abban az esetben nem kell visszafizetnie, ha 2019. július elsejét követően három gyermeke születik. Akkor és csakis akkor ugyanis a magyar állam törleszti helyette, de ha 1. nem születik három gyermeke, vagy 2. nem él már házasságban, akkor bizony neki kell kifizetnie. Ugyanis ez mégiscsak banki kölcsönügylet. Törlesztenie kell valakinek, bár amennyiben az igényléstől számítva 5 éven belül nem születik gyermek, a kölcsön piaci kamatozásúvá alakul és azt a korábban felvett kamattámogatással növelten kell visszafizetni. De addig a törlesztés kamatmentes.

Vannak még további követelmények, például a 3 éves munka- vagy felsőoktatási jogviszony. További feltétel, hogy a házaspár legalább egyik tagja első házasságában éljen. Ha korábban mindketten házasok voltak, de nem született gyermekük, az is megfelelő lehet. Fontos kiemelni, hogy az özvegység ebben a helyzetben nem számít korábbi házasságnak. Akinek tehát meghalt a házastársa, az „első házasnak” számít ezen támogatás szempontjából.

Szóval, nem egyszerűen annyiról van szó, hogy az állam ad tízmilliót a házaspárnak, ha születik három gyermekük. Ha valamelyik feltétel nem teljesül, ha nem sikerül a három gyerek, csak egy vagy kettő, vagy ha elválnak akkor bukott az egész és piaci hitellé változik. Különben is, ezt a hitelt a bankok adják, az állam csak a garanciát és a kamatokat vállalja: illetve optimális esetben persze a végtörlesztést is, azt viszont még nem tudjuk, mennyi lesz az optimális eset – egyelőre igény mutatkozik rá, Magyarországon minden hitelre mutatkozik igény, éspedig mindig – kérdés azonban, hogy a szigorú feltételrendszer nem teszi-e majd ezt a hitelstruktúrát is olyan adósságcsapdává, mint a devizaalapú hiteleket. Meg aztán: az állami garancia csak addig érvényes, amíg az állam egy újabb törvénnyel nem változtat a vállalásain, ha megteszi, csak hozzá lehet panaszra menni, vagy persze a Nemzetközi Bíróságra, ha minden magyar fórumon megbukik a kereset. És azt se feledjük, hogy az állam is csak addig fizet, míg fizetőképes: ezért aki ezt a hitelt felveszi, anyagilag is érdekelt lesz a mostani államrend minél tovább való fenntartásában.

No, de ki keres ezen az üzleten?

Mint minden hitelügyleten, ezen is a hitelező pénzintézet keres. Ő mindenképpen megkapja a jussát is, a kamatokat is. Vagy a kérelmezőtől, vagy az államtól, de megkapja. Így kerülnek komoly piaci versenyelőnybe a babaváró hitelt folyósító bankok azokhoz képest, amelyek nem vesznek részt ezekben a tranzakciókban.

Mármost, mint minden ilyen jellegű intézkedéssel, ezzel is megkeresték az Európai Bizottságot, éspedig pont a magyar kormány, a bizottság vizsgálódik, eredményre még nem jutottak – ha lehet is kifogásuk a rendszer ellen, az nem a magánszemélyek támogatása miatt lehet, hanem a résztvevő bankok versenyelőnye miatt. Egyelőre tehát az EB nem mondott se bűt, se bát, töpreng.

Épp ezért volt érdekes, hogy a szombati Magyar Nemzet azzal a főcímmel jelent meg, miszerint:

„Az Európai Bizottság megtámadta az új magyar babaváró támogatást!
A családok segítése zavarja Brüsszelt, a terrorizmus pénzelésére alkalmas migránskártyák nem!”

Ej, mi a kő, tyúkanyó kend... megszólalt az EB, mondott valamit, jutott valamire? Dehogy is – az a bajuk épp, hogy nem szól, mert gondolkodik. De a tények nem zavarnak senkit. Sőt, az ügyben Rétvári Bence államtitkár szombati sajtótájékoztatóján azt állította:

„Brüsszel az előzetes egyeztetési eljárásban kifogásolta a magyar kormány által bevezetni kívánt babaváró támogatás bankokon keresztüli folyósítását.”

Arra is felhívta a figyelmet, hogy

„Brüsszel a migránskártyák kapcsán semmilyen versenyjogi korlátozást, kifogást nem emelt, holott az ilyen kártyákra érkező pénzt is bankokon keresztül utalják”.

Csúnya a vád, csakhogy az Index megkérdezte (https://index.hu/belfold/2019/05/11/europai_bizottsag_babavaro_tamogatas_tamadas_vizsgalat/) a legilletékesebbet a történetben: az Európai Bizottságot. Az pedig még csak nem is hallott arról, hogy bármiféle kifogása lenne a magyar babaváró támogatási programmal, amely ügyében éppenséggel a magyar kormány fordult hozzájuk, nem pedig fordítva. Mi több, Ricardo Cardoso, az Európai Bizottság versenypolitikai szóvivője azt közölte az Index megkeresésére: éppenséggel nem ők kezdeményeztek párbeszédet, hanem a magyar hatóságok fordultak az Európai Bizottsághoz a babaváró hitelprogram ügyében. Cardoso azt is írta:

„Nincs folyamatban vizsgálat, és a Bizottság nem fogalmazott meg semmiféle hivatalos álláspontot az ügyben. A Bizottság gyakran kapcsolatba lép a tagállamokkal az olyan intézkedések megvitatására, amelyek állami támogatást jelenthetnek.”

Ezek után az Európai Bizottság hivatalos közleményt adott ki az ügyben:

„A hétvégén több sajtóorgánumban megjelent az a téves értesülés, miszerint az Európai Bizottság megtámadta volna az ún. babaváró hitelprogramot, amelyet nemrég jelentett be a magyar kormány. Ezzel szemben a magyar hatóságok maguk kezdeményeztek egyeztetést az Európai Bizottsággal a hitelprogram kapcsán. A Bizottság a mai napig nem adott ki semmilyen hivatalos állásfoglalást a programról, és vizsgálatot sem indított ez ügyben.

Az állami támogatásra alkalmazandó EU-szabályok egyébként nem vonatkoznak a magánszemélyeknek adott támogatásokra, és nem kérdőjelezik meg a magyar kormány örvendetes családpolitikai céljait, hanem az uniós versenypolitika részeként a gazdasági szereplők közötti verseny torzulását hivatottak meggátolni.”

Tiszta, világos beszéd. Semmi bajuk a támogatással, csak ne egy zárt kör keresse rajta magát degeszre, ne csak pár bank kapjon a tortából. Erre válaszul a magyar kormány is közleményt adott ki, mert nincs néki galambepéje:

„2019. május 12., vasárnap 17:04

A Kormányzati Tájékoztatási Központ közleménye

Budapest, 2019. május 12., vasárnap (OS)

Hiába próbálják tagadni, attól még tény marad, hogy az Európai Bizottság kifogásokat emelt a babaváró támogatással kapcsolatban. Ezeket a kifogásokat az úgynevezett előzetes egyeztetési eljárás során fogalmazta meg, amely hetek óta zajlik.

A kormány ugyanis mint mindig, most is megkereste a Bizottságot, mert a babaváró támogatás a bankokon keresztül kerülne folyósításra. A CSOK és a CSOK hitel esetében is pontosan ugyanígy jártunk el. Azok ellen a Bizottság nem emelt kifogást.

A Bizottság vizsgálódása és kritikái elsősorban a versenyjogi körülményekre vonatkozik, azon belül is arra, hogy a bankokon keresztül folyósított babaváró támogatás tiltott állami támogatásnak minősül-e. A kifogásokat a Bizottság versenypolitikai főigazgatósága fogalmazta meg.

Az Európai Bizottság megadhatta volna az előzetes engedélyt a babaváró támogatásra, de mindezidáig nem tette.

A kormány február 27-én levélben kereste meg a Bizottságot a babaváró támogatás ügyében, ezt követően idáig három egyeztetés is történt (április 15-én, április 24-én és május 3-án).

Ha a Bizottság tagadja az egyeztetések tényét, a Kormány akár holnap kész nyilvánosságra hozni az egyeztetések jegyzőkönyvét.

A brüsszeli kifogásoktól függetlenül a kormány ragaszkodik ahhoz, hogy a babaváró támogatás július 1-től elérhető legyen a fiatal párok számára. Számunkra a gyermek az első.

Hollik István
kormányszóvivő

Kiadó: Kormányzati Tájékoztatási Központ” (MTI – OS)

Tehát a kormány nyíltan bevallja, hogy ő maga fordult az Európai Bizottsághoz, nem az támadt rá váratlanul, mintegy lesből, és beismeri, hogy a banki folyósítás lehetőséget nyújt a pénzintézetek tiltott állami támogatására. Bíróság előtt több már nem is kéne, hogy az EB-t felmentsék, de a politika nem jog (a jogban ugyanis mindig van egy halvány remény, szemben a politikával), a politika mocskos harc, így a mai Magyar Nemzetben már új szalagcím köszönt ránk:

„Hónapok óta támadja a babaváró hitelt az Európai Bizottság”

Az írás lényegében arról szól, hogy az Index hülye, Brüsszel meg gonosz. Valamint leírják – nem idézik! - az említett egyeztetéseken elhangzottakat. Mivel nem idézetről van szó, erről annyit, hogy igen: az EB a banki versenyhelyzetet kifogásolja, ha igaz.

Az Origo apart kis blokkal támad, három anyaggal egy helyen, legyen világos a történet fejlődése is.

Dömötör Csaba államtitkár a Vasárnapi Újság című rádióműsorban kijelentette:

„Irányváltást kell kikényszeríteni Brüsszelben! Valójában ez egy jogi köntösbe bújtatott támadás a magyar családtámogatási rendszer ellen. Ez a jogi kötözködés a kettős mérce sokadik bizonyítéka, mert úgy finanszíroznak Brüsszelből több tízezer migránskártyát, hogy az alapvető biztonsági szempontok sem érvényesülnek. Ezzel szemben, amint a példa mutatja, a gyermekvállalást segítő lépéseket megpróbálják „elkaszálni”, ami teljes nonszensz.”

És dübörög a propaganda úthengere, megpróbál mindent eltaposni... Akkor vegyük át még egyszer, hátha sikerül megérteni.

Támadott bárkit is az Európai Bizottság ez ügyben?

Nem támadott. Nem is hozott döntést.

Egyáltalán, megszólalt?

Nem szólalt meg, nem is volt még itt az ideje sem a döntésnek, sem a megszólalásnak.

Feltételezés az, hogy gáncsolnák a tervet?

Bizony: feltételezés, spekuláció, vélelem.

Akkor miért hergeli magát és híveit a kormány?

Mert kampány van.

Végül is tehát mire számíthatunk?

A holnapi kormánylapokban a következő szalagcímre:

„Európai Bizottság, dugjad te a seggedbe a fűnyíródat!”

Szele Tamás