Forgókínpad

Forgókínpad

Kampányfinisben

2019. május 22. - Szele Tamás

Kérem, akárhogy számolom, vasárnap véget ér a kampány, ugyanis megtartják az uniós parlamenti választásokat. Leszedik a plakáterdőt, elhallgatnak a harci kürtök, nem lesz több szuronyroham és nehézlovassági becsületsértés, nem fedezik fel az emberek a kandúrmacskájukban is a Soros- vagy kormánybérencet és Szijjártó is hazajön Türkmenisztánból.

Épp ideje.

Béke lesz végre.

Dehogy lesz.

loverseny.jpg

A plakátokat leszedik ugyan, de az aknamezőket nem szedik fel: minden választási kampány, tartsák bárminek is az ügyében – újabb sosem hegedő, gennyes sebeket hagy a társadalom testén, újabb éket ver a polgárai közé, lassan már úgy nézünk ki, mint egy-egy máig harcoló japán katona: beástuk magunkat a dzsungelbe és mindenre lövünk, ami mozog, mert minden és mindenki ellenség. Vagy ha még nem ellenség: lehet belőle az is. Jobb előre lelőni.

Persze ez hosszú távon a társadalom felbomlásához vezet, de a pillanatnyi csaták mindennél fontosabbak, így a menetoszlop tovább vonul a sivatagban, és mire megérkezik az oázisba, már egyetlen emberből sem áll.

Soha ennyi ellenségünk nem volt, mert nem csináltunk ennyit: a dolgok természetéből következően a kormány többet termel, bár az ellenzék sem tétlenkedik. De lássuk a ma reggeli állapot szerint kik is Magyarország ellenségei kormányoldalon?

Első sorban is Soros és a bevándorláspártiak. Meg az emberevő óriások, akik szélmalomnak álcázzák magukat, ugyanis Soros György finoman szólva is tojik a fejünkre, és olyan bevándorláspártiság, amit pártunk és kormányunk reklamál, egész egyszerűen nincs a kontinensen. Azt ők találták ki. Olyan javaslatok vannak, hogy kezeljük a kérdést, ellenőrizzük a folyamatokat: de olyan nincs, amitől ők rettegnek. Hát hiszen tudják is, hogyne tudnák, nem is félnek ők olyan nagyon. Az állítólagos, mélyben szerveződő, titokzatos összeesküvők legújabb eredménye az volt, hogy az osztrák alkancellárról szóló videó bemutatásával mértek csapást Orbán Viktorra, ámde ő résen volt és kivédte azt, megnyitván egy jármű-tesztpályát, minek következtében Ausztriában kormányválság alakult ki, Brüsszel terveinek megfelelően, és most nem tudni, mi lesz a Brexittel, de majd a magyar miniszterelnök megmondja.

Kissé, hogy úgy mondjam, inkoherensen hangzik ez az egész, póriasabban fogalmazva emeletes marhaságnak néz ki, de pillanatnyilag ez a magyar külpolitikai doktrína legpontosabb leírása. Annyi kiegészítésre még szorul, hogy a kormányfő washingtoni látogatásán megígérte Trump elnöknek, miszerint megszabadulunk az orosz olaj és földgáz-függőségtől és majd amerikai vállalatoktól veszünk fosszilis energiahordozókat, minek következtében Szijjártó azonnal elment Türkmenisztánba meggyőzni az ottani vezetést, hogy építsenek hatvan kilométernyi vezetéket, és adják el a földgázukat az orosz vállalatoknak, mert mi is tőlük fogjuk megvenni. Szavatartó emberek vagyunk, az már egyszer biztos.

De a földgáz és a kőolaj azért is fontos, mert nemzeti öntudatunknak más ellensége is van, jelesül a környezetvédők. Ki tetszenek találni? Igen, a környezetvédelem is sorosista trükk és a bevándorlást szolgálja. Épp azért a magyar hazafi reggel erdőt irt, délután kék bálnákat szigonyoz meg bengáli tigrisekkel, este vegyi hulladékot rak le, mert csakis így őrizhetjük meg nemzeti függetlenségünket. Nem én őrültem meg, hanem az Origo, ami vezércikkben taglalja, miszerint a hadakat a tizenhat éves Greta Thunberg vezeti és már határainkat ostromolják. (https://www.origo.hu/nagyvilag/20190521-a-klimavedelem-moge-bujva-manipulaljaksoros-szervezetei-a-valasztast.html?fbclid=IwAR1Zo0NzyJNl2uxqEH_D8HP_C6qA5QGDLL8dG37xV04eAl4ZrgczkaScq7c)

Fokozott mozgósításba kezdett az európai parlamenti választásokat megelőző hetekben a jellemzően zöld-, illetve emberi jogi fedésben működő liberális szervezetek hálózata. A világ egyik legnagyobb baloldali aktivista közössége, az Avaaz például péntekre tüntetéseket szervez, emellett az utóbbi hetekben uniószerte nyolcvan, összesen tíz-húsz millió követővel bíró Facebook-oldalt és -csoportot tiltattak le, mert azok a bevándorlást ellenző erőket támogattak.”

Lassan nagyobb bűnnek tekintenek egy Facebook-letiltást, mint a módszeres tömeggyilkosságot, bár azt nem értem, mi a cafrangos köze van a letiltásoknak a környezetvédelemhez. Mondjuk nem is azért írják, hogy értsem, az igaz. Folytassuk.

A látszólag ártalmatlan esemény mögött a liberális sajtó által terjesztett tündérmese szerint egy környezetvédő, de amúgy apolitikus svéd iskolás, a mindössze 16 éves Greta Thunberg áll, akinek a szülei azonban – de erről már általában hallgatnak a hírek – ismert baloldali politikai aktivisták, különösen az édesanyja, a klímaváltozás ellen és a bevándorlás szabadsága mellett kampányoló Malena Ernman.”

Sőt, a kedves mama egy malomtulajdonos kulák szeretője is volt.

Csak Itáliában 23, összesen két és fél millió felhasználót elérő Facebook-oldalt és -csoportot töröltettek az elmúlt hetekben, valamennyi az avaazosok által szélsőjobboldalinak bélyegzett kormánypártokat támogatta.”

Hát ez roppant érdekes, kérem, ahogy a Pravda, bocsánat, az Origo szokás szerint névtelen szerzője átlát a szitán, és elmagyarázza nekünk is a szempontjait: egyrészt a Facebook-elérés csalóka dolog, ez a szám nem azt jelenti, hogy naponta két és fél millió különböző ember volt kíváncsi ezekre az oldalakra, hanem azt, hogy összesen ennyiszer néztek rájuk, mondjuk vígan lehet, hogy a huszonhárom oldalt csak százezer különböző felhasználó nyitotta meg, naponta egyszer, vagy tízezer – fejenként tízszer. Mindegy, szép a szám. Szépen lehet használni. Hogy a nyugat-európai környezetvédők között kevés a szélsőjobboldali? Kérem, ez tény, de ha ebből azt a következtetést vonjuk le, hogy ők állnak a letiltások mögött, akkor azt is mondhatjuk, hogy a Krakatau kitörését Monaco okozta, ugyanis gyanús, miszerint a vulkán áldozatai között egy monacói polgár sem volt. A sarki halvendéglőt pedig, érthető okokból, a szarvasmarhák kell finanszírozzák, mondhatni ökör-körök állhatnak mögötte, hiszen érdekük a marhahús fogyasztásának mérséklése.

Jó, hát akkor világos: a környezetvédők a szélsőjobboldal, tehát a szuverenisták, tehát Magyarország ellenségei. És még kik azok?

A nők.

Ez így, elsőre elég meredek állításnak tűnik, de Rétvári Bence minimum hálátlansággal vádolja a teljes szebbik nemet, vagy legalábbis jelentős részüket. Azt mondja a Magyar Nemzetnek adott interjújában (https://magyarnemzet.hu/belfold/vegzetes-lehet-a-migracio-a-kozeposztalyra-nezve-6941255/):

Azt hiszem, a legharcosabb feministáknak is tapsolniuk kellene, hogy Magyarország ilyen mértékben támogatja a nőket; hogy biztosítja számukra a választás szabadságát és lehetőségét. De persze ők ilyenkor mélyen hallgatnak.”

Tessék? A nők választójoga a kormánynak köszönhető Magyarországon? Mert ha nem hálásak érte, akkor mi lesz, megvonják?

Én magam kissé elfogult vagyok a kérdésben, be kell vallanom, ugyanis vegyes családból származom: édesanyám történetesen nő volt, szemben Rétvári államtitkárral, akié ezek szerint viszont nem. Majd kérem, értesítsen, milyen úton intézte el világra jöttét. Különben, ha már itt tartunk, nem ismerem Rétvári mester felmenőit, de úgy gondolom, joggal feltételezem, hogy neki meg naponta kéne tapsolnia Rousseau és Voltaire uraknak, ugyanis ha az illetők nem léteztek volna és nem hirdetnek ki bizonyos emberi jogokat egy forradalom alkalmából, Rétvári most nem államtitkárkodik, hanem a trágyát piszkálja kifelé a lábujjai közül.

Ez az ember tényleg úgy tesz, mintha az egyenjogúság, az emberi jogok, valamint az általános és titkos választójog Magyarországon a kormánynak volna köszönhető. Mivel a kormány engedi ezeket betartani, ha nem engedné, akkor nem lennének jogaink és szerinte az is teljesen rendben volna. Nem. A kormánynak nem joga a jogfosztás. Senkinek sem joga, megszerzett jogot elvenni nagyon nehéz és nagyon ritkán lehetséges. Azonban ha Rétvári államtitkár ennyire átérzi a kormány fontosságát, javaslom, hogy gyártsanak spanyolviaszkot is, emésztés útján, mert az, hogy a passzátszél az ő alfelükből jön, az már alaptétel ezek szerint.

Akkor összeegezzük: kik Magyarország potenciális ellenségei a kormányoldal szerint?

A környezetvédők, a liberálisok, a melegek, a nők, a nőktől származó férfiak, a férfiaktól és nőktől származó gyermekek, a brüsszeliek, az európaiak, az afrikaiak, az ázsiaiak, az amerikaiak, az ausztrálok, a feketék, a sárgák, és a fehérek többsége.

Ellenzéki oldalról is lehetne ilyen listát írni és legalább ekkora marhaság volna az is, csak ők kisebb kvantumokkal dolgoznak, de valamelyik nap összeírom az övékét is, hogy ne sírjanak.

Mármost, ezt a tömeges ellenségképzést egy választási kampány egyetlen napja alatt tolták le a torkunkon. Jó, hogy alul kijön, emésztetlenül, de azért ennyi mérgező hazugságot nem lehet büntetlenül elfogyasztani akkor sem. Ez a rengeteg gyűlölködés – aminek végső soron csak annyi a célja, hogy egyik vagy másik párt küldjön több képviselőt az Európai Parlamentbe, és egyiknek a képviselői épp úgy tinók a valódi politikához, mint a másiknak az emberei – itt marad közöttünk, lappangva, beszivárogva az életünkbe, lerakódik, nyomelemekben ott lesz mindenben, ételben, italban, levegőben.

Ami a választást illeti, mivel a politikusok ilyen eszközökkel akarnak rávenni a voksolásra, a perzsa sah esete jut róluk eszembe. Történt pedig, hogy valamikor, a múlt század első harmadában a perzsa sah Angliában utazgatott, és meghívták az epsomi derbyre. A Pávatrón ura valamiért rossz hangulatában volt, és a következőt válaszolta a szíves inivtálásra:

- Tudom, hogy az egyik ló gyorsabban fut, mint a másik. És kicsit sem érdekel, melyik az egyik és melyik a másik.

Körülbelül így vagyok én is az ellenségképző politikával. Tudom, hogy egyik politikus nagyobbat hazudik, mint a másik.

És kezd kicsit sem érdekelni, melyik az egyik és melyik a másik.

Újra kéne már szervezni ezt az egész lóversenyt, de az alapjaitól...

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása