Forgókínpad

Forgókínpad

Szórólapok, madarak

2019. május 25. - Szele Tamás

Most illenék nagy, patetikus szavakat elővenni, nemzetről, sorskérdésekről, Európáról, világrendről, vannak is, lesznek is elegen, akik megteszik helyettem. Ilyen a kampányfinis. Ilyenkor bolondul meg mindenki, választó, politikus, sajtómunkás, ilyenkor hiszik azt a pártaktivisták, hogy még egy legutolsó hisztérikus erőfeszítés és győznek.

madarfiokak.jpg

Hát hiszen a pártaktivistának ez is a dolga: nem várhatom senkitől, hogy kampányoljon és közben ne higgyen a vezetőiben. Először csak kicsit hisz, utána már nagyon, a legvégén vakon, és aki nem hisz és lelkesül vele együtt, pokolra küldi, ha tehetné, fizikailag is megölné, mert ilyen a vakhit. De kivégzés előtt még megtérítené, ha kell, erőszakkal akár, mint a spanyolok Atahualpa inkát. El ne kárhozzék az a halhatatlan lelke. Akkoriban hitbéli ügyekben jártak az inkvizítorok, most politikaiakban, illetve a mai embernek a politika az, ami a régebbinek a vallás volt. Öl is érte, ha úgy fordul a kocka.

Ezért lesz ma éjféltől kampánycsend, ami azonban nem azt jelenti, hogy a választás napján tilos politikáról írni, beszélni, a kis feljelentők ne fenjék a fogacskáikat, körmöcskéiket: csak annyit, hogy tilos bármilyen választási kampánytevékenységet folytatni a szavazás napján a szavazóhelyiség épületének bejáratától számított 150 méteres távolságon belül, szóval tudósítani lehet is, fogunk is. Utálni is fogjuk, de az már a mi bajunk.

Sőt minket, sajtómunkásokat is fognak érte utálni, éspedig mindenki, akinek nem fog tetszeni a kialakuló eredmény, márpedig azt garantálom, hogy senkinek sem fog tetszeni. Mindenki sokallani, kevesellni fogja az arányokat. Hát kérem: ezt bizony már nem a sajtó dönti el, mi a tények hozott anyagából dolgozunk, talán tessenek elmenni szavazni és tessenek meggondolni, hová húzzák az az „x”-et. Ennyit tehet a közönség is az ügy érdekében, a sajtó is.

Persze azt ne tessék feledni, amit mindenki feledni látszik, hogy ugyanis ez nem országgyűlési választás. Itt a vesztesnek nem kell csomagolnia, költöznie a Kossuth térről, a győztes sem fog bebútorozni a Parlamentbe. Továbbmegyek: mivel ez egy uniós választás, nem Magyarország ügyeivel foglalkozik. Fontos, persze, nagyon fontos, arról szól lényegében a dal, hogy a szélsőjobboldali szuverenisták ne erősödhessenek meg az Európai Parlamentben (bár az ő számukra meg pont az a cél, hogy megerősödjenek), mert ha győznek, az Unió lényegében véve mai formájában megszűnhet és a helyébe egy laza államszövetség lép, szabad utazás, munkavállalás, vám- és adóunió nélkül, szóval visszaállnak az 1989 előtti közlekedési viszonyok. Magyaráznék még jogállamiságról, emberi és polgári jogokról, sajtószabadságról, bírói függetlenségről, de minek?

Kit érdekel? A politikusokat ez nem érdekli, csak a győzelem, a választókat szintén nem, csak azért említem meg, hogy tessenek tudni: igazából erről szól a holnapi szavazás, nem arról, melyik jelölt sudárabb legény vagy leány.

Aztán miről szól például a kormányfő szerint? Neki is egészen másról, annyit mondhatok. Tegnap nagy, hisztérikus, interjúnak látszó beszédet mondott a Hír TV-ben, hogy megmutassa a miheztartást a mindenkinek, ebből idézek:

Arra kérek Magyarországon is mindenkit, hogy mindenképpen menjünk el választani, mert azt jól látom, hogy a baloldal óriási erőkkel kampányol egész Európában, és kétségünk ne legyen, hogy a bevándorláspártiak mind ott lesznek, ezért legyünk ott mi is.”

Ezt értem: minden politikus részvételre buzdít. Mondjuk a magas részvételi arány nálunk a Fidesz-KDNP-nek kedvez, mert felnyomja a bejutási küszöböt, de olyant mégsem írhatok, hogy ne tessenek menni – menjen mindenki, csak ellentétben a miniszterelnökkel, én azt javasolnám, hogy tessenek a lelkiismeretük szerint szavazni, akinek van. Akinek nincs, az meg már úgyis döntött.

Egy választás sosincs megnyerve, amíg az urnákat le nem zárták, az esély pedig sosem váltja be saját magát, az esélyt nekünk kell beváltani (…) mindig a végén van vége, és a végéig nyomni kell.”

Fantasztikus, miniszterelnök úr. Ezt a frappáns megfogalmazást... mindig a végén van vége. Valamint minden túlsó parttal szemben megtaláljuk az innensőt. Tud még ilyeneket?

Ha nekem erős felhatalmazást adnak, ha megvastagítják a hangomat, ha jó fizikai állapotban tudok ott megjelenni, mert a magyarok egyértelműen kifejezték a szándékukat például arról, hogy bevándorláspárti vezetői ne legyenek az Európai Uniónak, akkor nagyobb eséllyel tudok ennek az akaratnak érvényt szerezni akkor, ha nagy támogatást kap a magyar kormány, a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt, mintha csekélyebbet.”

Az előzőhöz hasonlóan értelmes mondat. Ha nagyobb támogatást kap, akkor nagyobb lesz a támogatottsága. Ez úgyszólván kézenfekvő, mondaná Rejtő. Ami a hangvastagítást illeti, miniszterelnök uram, ahhoz nem választó kell, hanem endokrinológus: beszéljen erről szakemberrel, van az úgy, hogy pótolni kell a lassan illanó férfihormonokat, de vigyázzon: ha túlszedi a tablettát, kopaszodni fog.

Magyarországon nagyon sokat kell dolgoznunk, de Magyarország egyre jobban teljesít és nehéz azt eltagadni, hogy minden évben tudunk tenni egy-egy lépést előre (…) sokkal izgalmasabb kérdés, hogy leváltsuk-e az ellenzéket, és ha igen, akkor mire.”

Azt hiszem, ez nem az ön, hanem az ellenzéki szavazók hatásköre. Ők majd eldöntik, különben is, maguk eddig nem le váltották az ellenzéket, hanem fel. Apróra. S ha nem lesz Pesten Auróra, ne számítsunk euróra.

A választásnak az a tétje, hogy bevándorláspárti politikusok vezetik-e Európát, vagy bevándorlásellenesek, Európa megmarad-e Európának és az európaiaké marad-e.”

Magának, uracskám, magának. Én például másként látom. Csakhogy magának az a trükkje, hogy agresszívan és sokáig mondja mindig ugyanazt, míg mindenki el nem kezdi cáfolni, így aztán eléri, hogy már a kérdést is maga teszi fel, a maga szempontjai alapján kerül a mérlegre a téma. Nem ugrok be, ne tegye más sem. Nem: nem ez a tét, hanem az Unió léte és egysége. Valamint az, hogy mennyire lesz élhető hely Európa a jövőben.

Mindig jókat nevetek azokon a nyugati véleményeken, amelyek az orosz beavatkozásról szólnak, mert Magyarországon mi nem ettől szenvedünk, hanem a Soros-féle beavatkozástól. Ennek a liberális világmaffiának a beavatkozása az (...), amely illetéktelennek tűnik. Magyarországon kívüli szereplők, nagyon sok pénzt mozgatva, megpróbálnak kampányszerűen befolyást gyakorolni a magyar választások eredményére.”

Ha nem tudnám, hogy komolyan hisz ebben a sületlenségben, mármint a mindent átszövő liberális világmaffiában, sőt, vallásának egyik alapvető hittéttele ez (már rég nem politika ez, már rég vallás, méghozzá erősen manicheus, nincs benne Ormuzd Ahrimán, Isten Sátán nélkül), hát azt mondanám: egy magabiztosságában megingó, magát gyengének érző politikus mosakodását látjuk egy várhatóan rossz eredmény előtt. De az az eredmény a maguk számára nem is ígérkezik rossznak, szóval nem látom más értelmét ennek a szamárságnak, minthogy ez egy alattvalói nyelvcsapás Napkeletnek, és a Kremlbe üzente, miszerint „örömest igyekszik”. Ez volt ugyanis a cári birodalomban a kötelező válasz arra, ha valaki ukázt kapott a cár atyuskától. De azért erről is konzultáljon szakorvossal, ha rendesen sikerül beállítani a gyógyszerezését, majdnem teljesen megszabadulhat a paranoid tünetektől, és utána már csak ritkán fog hangokat hallani a fejében.

Hát ezeket az okosságokat bírta mondani kampányfinisben a magyar kormányfő. Én, mint a mellékelt ábra mutatja, tökéletes őrültségnek érzem azt, amiben ő hisz, csak éppen már senkit nem akarok meggyőzni arról, hogy nincs igaza. Meg arról sem, hogy nekem van: már véget ért az Értelem Kora a magyar belpolitikában, már az érzelmek, indulatok uralkodnak, már mindenki választott magának zászlót, csillagot, az észérvek itt már semmit sem érnek.

A hívek ölnek is kampányfinisben, ha arról van szó, hogy bedobják a szórólapokat a postaládába. Igaz, hogy „csak” madárfiókát: de ölnek. A 444-en láttam meg a hírt ma reggel (https://444.hu/2019/05/24/fideszes-szorolapokkal-oltek-meg-7-madarfiokat), és mivel gyűlölöm az állatkínzást, el is van rontva tőle a napom.

De meg kell említenem, mert ez ma Magyarország.

A Halásztelek elveszett állatai Facebook-csoportba posztoltak be több fotót és egy szöveget, ami szerint fideszes szórólapokkal öltek meg 7 madárfiókát. Annak ellenére, hogy ki volt írva, hogy a postaládában madarak fészkelnek, ezért nem kérnek szórólapokat, valaki betömködte Orbánék menekültellenes szórólapjait, pedig fagolyók is voltak a nyílásba téve, hogy semmi ne férjen be. Emiatt aztán megdöglött a hét madárfióka, az anyjuk csak dermedten ült a dróton.” (444)

Hát ezek vagyunk, felebarátaim, hon- és választópolgárok, szép magyar vitézek, aranyos leventék.

Orbán Viktor nem pusztult volna bele, a haza nem vész el, Hannibál nem foglalja el a punok élén sem Budapestet, sem Felcsútot, ha az a rohadt, átkozott pár szórólap máshová kerül, és nem hét gyönge madárfiókát nyomnak, zúznak velük agyon. Lehetett volna tenni a láda mellé, alá, elé, mögé, rá lehetett volna rakni, ne adja az a nagyon jó Úristen, lehetett volna a szemétbe is dobni, úgyis ott végzi.

De nem. Azokat be kellett gyömöszölni, minden felirat, minden torlasz ellenére – sőt, tán épp azért, mert volt felirat, megmutatni, ki az erős, sőt, ki az erősebb, azokról meg volt mondva, hogy postaládába kerüljenek, és akkor kerültek is. Ha mindjárt ölni is kellett ezért.

Madárkákat, egyelőre.

Aztán majd fognak embereket is.

Hogy lássék: ki az erős. De különben merő egy jóindulatból, hazafiságból.

Kérem, én többet nem mondok.

Mindenki döntse el magának, kire szavaz, hogyan szavaz.

De tőlem lobogó lelkesedést senki se várjon.

Azok főleg nem, akik kismadarakat ölnek szórólapozással.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása