Kérem, mikor már kora reggel is rekordokat kezd dönteni a középhőmérséklet, a Baross térre beáll a monszun és a szomszéd építkezésen inkább hajnalban használják a légkalapácsot, ugyanis nap közben nem, hogy légkalapácsolni, de egyáltalán dolgozni is lehetetlen, igen üdvös Vlagyimir Putyin interjúit olvasgatni.

Férfihoz illik, edzi az izmot, és jó kedvet ád, írná Weber a Bűvös Vadászban, és Weber ebben piszok nagyot tévedne. Szóval, miután az ember meggyőzte magát, hogy nem, mégsem fog elsöprő támadást indítani az ellen az ember ellen ott, azzal a vésőgéppel, nem, nem Da Nangban vagyunk és ez nem a Tet-offenzíva, az nem vietkong, bár minden emellett szólna, a klíma főleg, de sehol egy kis dzsungel, lássuk, mit mondott az orosz irodalom klasszikusa?

Mert miért pont az irodalom klasszikusa ne volna? Hát kevésbé vagány gyerek, mint teszem azt, egy Lermontov? Kevésbé, mert az a szegény Lermontov ugyan szintén járt a Krímben, csak aztán hazajött és lelövette magát párbajban vagy vérbajban, mindegy is, ami ezzel szemben Vlágyától távol áll. Szóval azt mondja Vlagyimir Vlagyimirovics, útban Osakába, a G20-ak találkozójára (különben nem a G20-akkal megy találkozni, letojja ő a G20-akat, hanem az ő kis Donaldjával, a sweetheartjával, és remélem, nagyon jól fogják magukat érezni, Donnie már napok óta próbálja a kisestélyit, és Texas sárga rózsáját fogja viselni kebelén), tehát azt mondja a mologyec, éspedig a Financial Timesnak, miszerint

„A liberalizmus elavult”.

Hát, no. És mondja, kedves elvtársam, bővebben nem tudná kifejteni?Már dehogynem.

A 444 fordításában és kivonatolásában – bár összevetettem az eredetivel is, de tényleg ezeket mondja – úgy vélekedik, hogy

„az ideológia, amely meghatározta a nyugati demokráciákat évtizedeken át, túlélte a célját.

(…) üdvözölte a populizmus erősödését Európában és az Egyesült Államokban, mivel szerinte az olyan elképzelések, mint a multikulturalizmus, többé nem fenntarthatóak. A liberálisok egyszerűen nem diktálhatnak többé semmit senkinek, és hozzátette azt is, hogy a liberalizmus egyszerűen nem fér össze az emberek többségének érdekeivel. Kitért arra is, hogy Angela Merkel milyen sok menekültet engedett be Németországba, majd arról beszélt, hogy szerinte a liberális elképzelés feltételezi, hogy semmit nem lehet tenni: a migránsok ölhetnek, rabolhatnak és erőszakolhatnak, és mentességet élvezhetnek ezekért, csak azért mert a migránsok jogait védeni kell.

Az orosz elnök dicsérte amerikai kollégáját, Donald Trumpot is, akit egy tehetséges embernek nevezett, aki tudja, hogyan kapcsolódjon a szavazóihoz. Ugyanakkor szerinte az amerikai unilaterális doktrina részben okolható a kínai-amerikai kereskedelmi háborúért, illetve az Iránnal szembeni feszültségekért.”

Hát, akkor most üljünk le egy kőre, koma, és gondolkodjunk. Sto tü hócses, atamán? Atamán, te, aki medvéket eszel és tigriseken lovagolsz, kivéve ünnepnapokon, mert akkor fordítva, meg tudnád nekem mutatni, mi is az a liberalizmus? Mert így, ilyen formában baj van: liberalizmus, mint olyan, vegytiszta, laboratóriumi minőségben, 99 százalékos tisztaságban nem létezik és soha nem is létezett. Ezt még a Mengyelejev elvtárs sem tudta volna előállítani. Liberálisok voltak, sokan, és arról lehet őket megismerni, miszerint soha, sehol és semmiben nem értettek egyet egymással. A liberalizmus egy elv, nem egy ideológia, mindenkinek mást jelent, Washingtonnak mást, Franklinnak megint mást, Thomas Paine-nek megint mást, tépték is egymás parókáját épp eleget az Alapító Atyák.

A liberalizmust egy mondatban úgy lehetne megfogalmazni, hogy amit nem tilos, azt legyen szabad.

Na jó, ezt abban az országban, amelyben Szibéria népességét monoton rendszerességgel, a dekabristák óta büntetőjogi úton szaporítják, tényleg ma is bátor dolog lenne kimondani. Meg ahol nem az a nemzeti katasztrófa, ha elapad a Volga a klímaváltozás miatt, kiszárad az Aral-tó és radioaktív izotópok potyognak az égből, hanem az, ha a jó kozákok véletlenül meglátják pár félmeztelen nő mellét. Különben mindig is érdekelt: ezek a kozákok hogyan születtek és hogyan maradtak életben, ha a női test látványa így hat rájuk? Kedves Vlagyimir Vlagyimirovics, újabb kutatási téma Liszenkó akadémikusnak... de ne rugaszkodjunk túl messzire a témától.

Azt mondod, bátyuska, hogy „a liberálisok többé nem diktálhatnak senkinek”. De jó. És mondd már, mikor diktáltak? Ugye, a Washington, az diktált az angoloknak, de csak annyiban, hogy hazaküldte őket. Mondjuk, amennyire a hadtörténetet ismerem, azt a függetlenségi háborút két okból sikerült megnyerni: tévedésből és azért, mert az angolok még a Szabadság Fiainál is sokkal pocsékabb katonák voltak, valamint annyira voltak angolok, hogy mecklenburgiak voltak nagy részben. Akkor később diktáltak? Hát, nem tudom... az amerikai polgárháborúban? Egy világ fog benned összeomlani: Lincoln republikánus volt, mai szóval konzervatív. Vagy még később? Az első világháborúban épp, hogy nem, Wilson béketervét úgy rúgták fel a tekintélyes konzervatív államférfiak, hogy annak még te is tapsolnál. A másodikban? Bonyolult lenne, ugyanis Sir Winston csak annyiban volt liberális, amennyiben szükségesnek találta, Roosevelttől viszont joggal veszed zokon, hogy küldött pár millió tonna hadianyagot és élelmet a Szent Oroszhonnak, tényleg nem kellett volna diktálnia, legfeljebb ha nem teszi, mahorkával eszitek a tacsankát.

Akkor mikor diktáltak?

Ja, hogy nem diktáltak.

Mégis, akkor mire gondolsz, atamán?

Ja, röviden összefoglalva arra, hogy elég csúnyaság, hogy nem tetszik mindenkinek, ha bárkivel és akárkivel azt teszel, ami abba a csikorgó eszedbe jut. Igazából az fáj neked, hogy nem tapsolnak meg.

Hát, atyuska, ez már így marad. A kedves Donaldodnak is ez a legnagyobb fájdalma, értem én, hogy tapsra vágytok, én meg most éppen kaukázusi kefírre, az a különbség, hogy én a kefírt meg is fogom kapni, ti a tapsot nem.

Tudod, nevetségesek vagytok, ti, zsarnokok. Megannyi hisztis kis primadonna, megannyi Honthy Hanna, sok kis operettdíva, hát nem elég, hogy eléneklitek annak a szegény közönségnek a magatokét, és muszáj meghallgassuk, még tapsot is követeltek?

Tapsoljon nektek a Bóni gróf.

Azt mondod, a multikulturalizmus nem fenntartható. És utána elmész Osakába, szukijakit enni egy amerikaival.

Abban biztos vagyok, hogy közösen fogjátok tagadni a klímaváltozást, azért vannak közös pontok.

Ugorjatok már át a közeli Hiroshimába, és tagadjátok a radioaktivitást is.

Csak abban reménykedem, hogy a legközelebb nem Teheránban vagy Jaltában akartok randizni.

Atamán, atamán... tudod, ha a liberalizmus, mint elv nem létezne, mit csinálnál te most?

Nem Japánba készülnél vasmadáron, hanem éppen sarlóval aratnál napi húsz órában a szvihtikari kormányzóság egyik falujában, mint vidám muzsik, akinek egyéb gondja sincs. És vasárnap kezet csókolnál a pópának.

Na, mindegy, menj játszani a kis barátoddal, de gondom lesz rátok, annyit mondhatok.

Szele Tamás