Forgókínpad

Forgókínpad

Kuplerájok aranykora

2019. július 02. - Szele Tamás

Mikor ezt az írást ma reggel elkezdtem, még nem tudtam, hogy békaemberekkel fogok találkozni, bár mondjuk pont ők nem jöttek, de minden más igen. Arról szándékoztam ironizálni, hogy a Ripost és az Origo milyen vehemenciával keresik a 2012 óta nem létező kéjtanyát vagy bordélyházat a SZTAKI épületében és mennyire be akarnak jutni oda – aminek csak az az akadálya, hogy hosszú évek óta nem létezik.

mta2.jpg

De ez őket tegnap délután és ma reggel még nem zavarta. Azonban reggel nyolc körül lecsapott egy váratlan, pár perces áramszünet, és utána szembesülnöm kellett a ténnyel, miszerint jó öreg, próbált és számtalanszor bővített gépemnek rossz a bekapcsológombja. A hardver összes többi része a legnagyobb rendben van, memóriáktól videokártyáig (bár a DVD-olvasó rossz, de ki használ manapság DVD-t?) - azonban lehet bármi a dobozban, ha bekapcsolni az idő szerint képtelenség volt. Van viszont tartalék gépem, némiképp szerényebb képességekkel, dolgozni azon is lehet, még ha az első pár flekket el is vitte az ördög.

Hát nem lehet: azon ugyanis jogtiszta Windows 10 van, és nem frissítettem hónapok óta – vagyis, mióta nem kapcsoltam be. Mikor a rendszer frissült, és elkezdtem írni rajta, szelíden megpöccintettem a másikat – és elindult az is. Lelkük van ezeknek a gépeknek, úgy éljek, lelkük van. Jó beteg lelkük... Mindent kihúzni az egyikből, át a másikba (korábban meg a másikból az egyikbe), illesztőprogramok frissülése, és hipp-hopp, már ott is vagyok, ahonnan elindultam, csak nyolc órával később.

Ott vagyok?

Nem. Most már jóval odébb vagyok.

Reggel még csak a KESMA nyelvbűvészei vádaskodtak, rágalmazták a tudósokat mindenféle vérparázna dánnak, utalgattak sötét bűnökre, de a valóban sötét bűnt délelőtt követték el, és nem a Magyar Tudományos Akadémia, hanem az Országgyűlés tagjai.

Megszavazták ugyanis a törvényjavaslatot, amely elveszi a Magyar Tudományos Akadémiától a kutatóintézeteit, hogy azokat egy másik, most megalakuló szervbe, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatba (ELKH) helyezze át, ami fölött viszont az Akadémiának nem sok kontrollja van. A kormány és a Palkovics László vezette Információs és Technológiai Minisztérium (ITM) azzal indokolta a döntést, hogy így akarják versenyképesebbé tenni a tudományos kutatóhálózat működését.

Hónapok óta, tán egy éve is lógott ez a döntés Damoklész kardjaként a független magyar tudományos élet feje fölött – hát most elcsapták a hajszálat, ami tartotta, és lesújtott. Ennek az előkészítéséhez tartozott az a bizonyos „kéjtanya-ügy” is, ami reggel, főleg a Ripost tálalásában még nevetségesen hangzott, de így, estefelé már hírértéke sincs, hiszen a rágalmak elérték céljukat, sikerült rossz hírét költeni a magyar tudósoknak, kutatóknak, hátha nem vállal majd velük senki közösséget, nem áll ki értük a jóérzésű közönség (rágalmak nélkül is csodálnám, ha néhány embernél több vállalná a gerinces szembeszegülést a kormánnyal olyan bagatell apróságok miatt, mint tudomány, meg Akadémia).

A rágalmazók mehetnek a pénztárba, felvenni az ezüstöket, remélem, kuplerájban fogják elkölteni a bevételt – a tudósok és a kutatók ezekben a percekben is tüntetnek az Akadémia épülete előtt, ugyanis van egy olyan érzésük, hogy Széchenyi nem abból a célból alapította ezt az intézmény, hogy a messzi jövőnek legyen mit szétlopni. Hogy is szólt a legendás mondat?

...ifjú gróf Széchenyi magyar lovas kapitány … ezen ajánlást tette: Tisztelt Statusok és Rendek! Én ugyan nagy nem vagyok, de vagyonos ember vagyok, azért nemzeti nyelvemnek gyarapítására egy egész esztendei jövedelmemet ajánlom, úgy, hogy ennek a kívánt célra való fordítása s elrendelése mindenkor az ország gyűlésétől függjön.”

Hát, könnyű volt neki, az édesapja meg a Nemzeti Múzeumot alapította, jut eszembe, szerintem az lesz a következő, amire ráteszik a kezüket. Van még olyan, amit a Széchenyiek hagytak ránk?

Hogyne lenne!

A Lánchíd.

Azt is el fogják lopni, láncostól, istenuccse.

A balatoni hajózás már az övék, a Vaskapu csak azért nem, mert más kezelésében áll, a lóversennyel is vannak bajok, mióta pláza van az ügető helyén, és még sorolhatnám: csak egyetlen reményemet fejezném ki.

Éspedig azt a szívből jövőt, hogy azok, akik mindenre rátették a kezüket, amit a Széchenyiek öröksége, végezzék is ugyanott és ugyanúgy, ahol és ahogy a legnagyobb magyar.

Döblingben, vagy bárhol máshol – nem mindegy, hol áll az az elmegyógyintézet?

Ez nem fog változtatni azon a tényen, hogy a történet végén – mert mindennek vége van egyszer, felebarátaim! - úgyis mi maradunk itt kifosztva, kizsarolva és koldusszegényen, nekünk kell majd újjáépíteni mindent, amit tönkretettek vagy elloptak tőlünk.

És nem csak az anyagi javakat kell majd pótolnunk, hanem a szellemieket is.

Hölgyeim és uraim, kedves barátaim, most már a világon semmi akadálya annak, hogy a SZTAKI-ba – utólag – olyan nyilvánosházat telepítsen a KESMA bármely lapja, amilyen épp neki tetszik, szív, avagy bármely más szerv alakú ággyal Kínából vagy Tádzsikisztánból, mindegy is.

Annak sincs különösebb akadálya, hogy a nagyobb gazdaságosság, költséghatékonyság érdekében akár az ország összes kutatóintézetét kuplerájjá alakítsák egy nagyívű döntéssel, mely előtérbe helyezi a szexológiai kutatásokat és háttérbe minden egyebet. Így aztán b...hatnak is mindenre és mindenkire.

Lesz itt kupleráj, amennyi csak kell, még annál sokkal több is.

Jó világ jön azokra, akik képesek és hajlandóak eladni magukat.

Mármint: egy ideig tart csak, de nekünk elég hosszúnak fog tűnni.

Aztán nagyon el fog múlni, rosszlányok, úgy paráználkodjatok, hogy egyszer vége lesz ennek, lehet, nem is soká.

De addig kuplerájok aranykora jő.

 

Szele Tamás

 

süti beállítások módosítása