Forgókínpad

Forgókínpad

Benn vagyunk a vízben

2019. július 22. - Szele Tamás

Rövid leszek, lényegre török, az ilyen hírekkel nem szabad teketóriázni: 2027-ben újból Magyarország rendezi a vizes sportok világbajnokságát. Ezt tegnap jelentették be Kvandzsungban, miután a FINA vezetősége a mi pályázatunk mellett döntött, és nem kétlem, hogy elpukkant Budapesten pár pezsgősüveg dugója, levágtak pár hízott tulkot.

ugrotorony.jpg

De van mit ünnepeljünk?

Lássuk először azt, amit a 2027-es sporteseményről tudunk. Fürjes Balázs, a pályázat vezetője igen érdekeseket nyilatkozott a Nemzeti Sportnak, és mivel ez idő szerint mégiscsak ő a legilletékesebb az ügyben, őt kell idéznünk, mert ha kicsit beolvasunk a sorok közé, figyelemreméltó dolgok derülnek ki.

Az egy dolog, hogy Fürjes most boldog és lelkes, őt egyrészt ezért fizetik, másrészt valóban érezheti személyes győzelmének is a pályázat sikerét, elvégre ő lobbizott érte. De mikor a részletek kerülnek szóba, elhalkulnak a győzelmi fanfárok, vagy legalábbis hangnemet váltanak:

A legfontosabb, hogy az esemény kapcsán nem szükséges újabb nagyberuházás, a létesítmények adottak, akár holnap nekiugorhatnánk egy újabb vébének. Ugyanakkor Budapestnek óriási előnye sok más pályázóval ellentétben, hogy a lehetőségek gyakorlatilag korlátlanok. Miénk a világ legjobb uszodakomplexuma, ott a legendás Margitsziget, a Balatonra hazajárnak a világ legjobb nyílt vízi úszói, az edzéshelyszínek kétszer ennyi igényt is ki tudnának elégíteni. Viszont, ahogy ön is mondta, a nyolc év nagy idő – és addig még újabb lehetőségekkel is számolhatunk. 2022-re elkészül az új multifunkciós csarnok a kézilabda Európa-bajnokságra, amelyet úgy tervezünk, hogy egyik nap húszezres koncertet, másik nap 17 ezer néző előtt jégkorong- vagy kosárlabda-meccset lehessen benne rendezni, pontosan azért, hogy a lehető leggazdaságosabban üzemeltethessük. Két-három évvel az esemény rajtja előtt majd meg kell nézni a FINA aktuális igényét, hogy hány nézőt szeretnének látni az úszóviadalon például. Tízezret, tizenkétezret, tizenhétezret? – azaz akár az új csarnok is szóba jöhet, ha ez lenne az igény. Természetesen elgondolkodhatunk azon is, hogy az óriási sikert hozó városligeti műúszó-helyszínt felépítsük-e újra, illetve nyilván újra fel kell állítani óriástornyot is – annál szebb képeket, mint amit a Parlamenttel szemben rendezett versenyről láthattak szerte a világon, nehéz elképzelni, de várjuk a szakemberek ötleteit arról, hogy visszatérjünk-e a Batthyány térre vagy van esetleg még jobb elképzelés.” (Nemzeti Sport)

Hát a lehetőségek korlátlanságát sok ország mondhatná ilyen alapon, kivéve talán Szaúd-Arábiát és Mongóliát, de akár még Hollandia is hivatkozhatna kivételes helyzetére, hiszen az állam területének jelentős része a tengerszint alatt fekszik, szóval a földrajzi predesztináció nem érv. Ennek a bolygónak a felszínén elég sok helyen található víz különböző mennyiségekben és minőségekben. Azonban arra már felüti a fejét a sajtóróka, hogy „nem szükséges újabb nagyberuházás”.

Tényleg nem?

Lehetne mondani, hogy hiszen minden megvan, ami az előzőn megfelelt, plusz még épül az a multifunkciós csarnok, amit Fürjes is emleget, csakhogy holnap nem lehetne nekiugrani semminek, a meszelt falon kívül. A Duna Aréna látványterveihez képest, melyek csillogó tündérpalotát ábrázoltak, lehangoló betonkockára sikerült, nyoma nincs a várt szivárványló üveggolyónak: rendben van, úszni akkor is lehet benne. Az átadása is olyan lett, amilyen, hogy úgy mondjam, magyarosan szakaszos, akkoriban a Sport.Mindig című lapnál (is) dolgoztam és figyelemmel kísértük az eseményeket – tavaly decemberben még voltak gondok az épülettel, de azóta nem tudok róluk, nem azért, mert ne lennének, hanem azért, mert megszűnt a lap és már nem figyeljük.

Aztán meg nyolc év nagy idő, Elemér, nyolc évbe annyi minden belefér! Nyolc év alatt még romolhat is az épület állaga, szóval ha 2027-ben ott mi világbajnokságot akarunk rendezni, akkor jó lesz folyamatosan karban tartani, pucolni, csiszatolni.

Az ugrótorony már más kérdés. Az annak idején több problémát is felvetett, a Batthyány tér helyszínként minden, csak nem ideális, maga az építmény sem felelt meg tökéletesen az előírásoknak, igaz, nagyon gyorsan hozták össze, hogy ne zavarja az építkezés az azóta szintén megszűnt Red Bull Air Race versenyét – az alap még megvan, bár a hatályos rendelkezések szerint azt 2020 után (akkor vizes EB lesz nálunk és ahhoz kell a torony) kéne elbontani, de nem hinném, hogy el fogják. Kell az még. Jó lesz az még sok mindenre. Például a 2027-es VB-re is, és ha már megvan, minek vinnék máshova az óriás műugrás helyszínét? Ja, hát a közlekedésnek nem fog használni, de a múltkor is túléltük, mondanák erre a kormány hívei.

Túléltük, de nem élveztük.

A városligeti helyszínt emlegetni nagy tévedés volt, világosan mutatja Fürjes mester viszonyát a Valósághoz: miféle Városligetről beszél, uram? Nem lesz ott már akkor semmiféle Városliget, múzeumi negyed lesz, ha le nem bontják azt is.

Azonban adja magát a kérdés: mibe fog ez nekünk kerülni? Mennyire éri meg világbajnokságokat rendezni?

A válasz: semennyire. Az utolsó nullszaldósra kihozott nagy nemzetközi sportesemény a londoni olimpia volt, az is azért, mert nem csak megvolt hozzá az infrastruktúra, de karban is volt tartva. Fürjes erről (is) másként vélekedik:

Százszor el fogom mondani, hogy nincs még egy olyan a FINA vb-hez hasonló megasportesemények között, amely valóban globális sportviadal, milliárdok követik az öt földrészen – és amelyben a magyar sportolók ilyen eredményesek. A FINA vb-hez csak a futball, a kosárlabda, a tenisz, az atlétika világversenyei mérhetők, ám jelenleg egyikben sem tudnak olyan fantasztikus eredményeket elérni a magyarok, mint a medencés sportágakban. Márpedig a FINA-képviselőit is az az utolérhetetlen, egyedi hangulat fogta meg leginkább, amit a magyar szurkolók teremtettek, köszönhetően sportolóink elképesztő teljesítményének. Az természetesen kiváló szakembereink feladata, hogy a most még tizenéveik elején járó tehetségekből világklasszisokat neveljenek 2027-re, ám meggyőződésem, a leendő magyar válogatott több tagja azért is juthat el majd a csúcsokra nyolc év múlva, mert tavalyelőtt hatalmas inspirációt kapott a világbajnokság eseményeit figyelve. Emellett természetesen a 2017-es számok is azt mutatták, páratlan figyelem irányult Budapestre, azaz ez az esemény – és a többi sportág világbajnokságai is, amelyeket sorozatban rendez az ország – elsőrangú alkalmat kínál arra, hogy a főváros, az ország még vonzóbb, még szerethetőbb legyen az idelátogatók számára, miközben a megvalósuló fejlesztések gyümölcseit elsősorban mi, itt élők és gyermekeink, unokáink élvezhetik hosszútávon.”

Uram, nem a dicsőségről beszélünk, az nagyon szép dolog, csak ritkán adnak érte kenyeret a péknél. Pénzről beszélünk. Anyagilag minden ilyen sportverseny – kivéve, ha szerencsésen egybevág rengeteg tényező – tökéletes csőd. De ugyanígy hurráztak maguk 2017-ben is. Akkor azt mondták, az egész világ minket fog nézni a tévében:

Szántó Éva, a Bp2017 Világbajnokságot Szervező és Lebonyolító Nonprofit Kft. ügyvezetője kiemelte, hogy a látványosnak és színvonalasnak ígérkező nyári magyarországi eseményt a televízióban a becslések szerint csaknem hatmilliárdan fogják látni, s ennek köszönhetően Budapest kiemelt turisztikai értékeit is.”

A hatmilliárd nézőt vonzó közvetítések bizony szépen hoztak volna a konyhára, csak hát ilyenek nem voltak. A nyitóünnepséget például teljes hosszában a dél-afrikai 7-es sportcsatorna közvetítette, más nem nagyon (talán még két, hasonló nézettségű adó): maguk a versenyek kelendőbbek voltak, de szó nem volt akár csak egymilliárdos nézőszámról sem. Nem is lehetett volna: a riói olimpiát látták 3,7 milliárdnyian a hivatalos brazil adatok szerint, és azért ez is túl szépnek tűnik.

Ennyit a hatmilliárd nézőről, nyugodtan mondhattak volna mindjárt tizenkétmilliárdot is. És a jegyeladásokkal mi a helyzet? Az tán csak hozott bevételt?

Dehogy hozott, aminek több oka is volt. Rögtön az első az, hogy habár 350 000 látogatót vártak, de ennek ellenére sem bocsátottak ki több jegyet 130 000-nél. Ezeket ugyan eladták, de a különbözetet senki sem tudja, sőt, nem is akarja megmagyarázni. Az a százharminc az háromszázötven, és kész.

És a beruházás költsége? A számok magukért beszélnek: az anyagi mérleg hatalmas deficitet mutat. Ennek a rendezvénynek eredetileg – mikor még úgy volt, hogy 2021-ben rendezik a miénket, és a 2017-es Mexikóban lesz – körülbelül 17 milliárd forint volt a költségvetése. Mikor Mexikó visszalépett, 24,5 milliárdra emelkedett, 2015 májusában 49 milliárdot szántak rá és végül hivatalosan 170 milliárd körül zárult le a licit. Tehát pontosan tízszer annyiba került, mint azt eredetileg gondoltuk. (Ha nem többe: az összes üzleti iratokra senkinek sincs rálátása). Az természetesen érthető, hogy minden ingatlanberuházás valamivel többe kerül, mint a tervezett, ezt mindenki tudja – de a tízszeres szorzó rettenetesen magas. Tessék elképzelni, hogy lakásfelújításba tetszik kezdeni, minden nagyon szépnek ígérkezik (na, nem minden és nem nagyon, de azért eléggé), viszont annyiba kerül, mint egy új lakás megvásárlása. Meggondolná az ember, hogy érdemes-e belefogni – ha az elején tudná a végső összeget.

Persze, most sok épület már adott, azokat nem kell újra felépíteni – vagy ki tudja – meg az is igaz, hogy ez a 170 milliárd inkább becslés, a valóságban meglehet, nem túlzás a 200 milliárd fölötti összeg sem, utólagos költségei is voltak a rendezvénynek, szóval ha a 2027-es vizes VB költségvetését olyan 100 milliárd forintra becsüljük előre, akkor talán nem tévedünk nagyot.

Persze, ennél több még lehet, kevesebb nemigen.

De remélem, a megnyitó gikszereit meg fogják ismételni, utolérhetetlen volt, ahogy mindenki majdnem olimpiát mondott (naná, ugyanis mindenki a sosemvolt-sosemlesz budapesti olimpia megnyitójára írt beszédét hozta el) és Egerszegi Krisztina rejtelmes újpogány szertartás keretében olimpiai láng helyett kiöntötte a világbajnokság vizét.

Az sem volt csúnya, mikor megérkezett CeeLo Green, majd pár perc múlva követte őt a hangja is.

Összefoglalva: ha akarunk 2027-ben vizes VB-t rendezni, akkor döntsük el, mi fontosabb nekünk. A pénz vagy a dicsőség?

Ugyanis a mostani úszógenerációnak, amely valóban világklasszis, már nem minden tagja lesz akkor aktív, sokan fognak addigra visszavonulni, tehát még ha azt is mondjuk, hogy vigye az ördög a pénzt, fontosabb a siker, a győzelem, akkor még most kell elkezdeni az utánpótlás nevelését. Hosszú Katinka 2027-ben már biztos nem fog úszni, megkockáztatom, meg fogja nyitni majd a rendezvényt – mert ki más nyithatná meg Áder János társaságában, akinek szintén sok köze van a vízhez – ám a rajtkőre ő akkor már fel nem áll. Szóval, az a garantált siker, ami igazolni volt hivatott a 2017-es deficitet, 2027-ben már egyáltalán nem adott, nem bizonyos.

Mindegy. Úgysem a győzelem a fontos, meg a részvétel sem.

A közbeszerzés a fontos, és abban nem lesz hiány, hölgyeim és uraim, kedves barátaim.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása