Forgókínpad

Propaganda kicsinyesen

2019. július 23. - Szele Tamás

Schmidt Máriáról sok rosszat írtam életem folyamán és még fogok is, de most először kell azt észlelnem, hogy mintha takarékoskodna. Erre a kellemetlen dologra mindenki rákényszerül előbb vagy utóbb, sajnos legtöbben nem vagyunk a legszerencsésebb anyagi helyzetben – de a terrorházmesternőnek igazán nem lenne rá oka. Nem sínylődik a nagy, sötét nyomortól.

metro-goldwyn-mayer.jpg

(Képünk illusztráció)

Az is tagadhatatlan, miszerint az ő takarékossága eléggé pazarló – de hát lássuk a híreket, számokat.

Egyszóval, kisebb politikai botrányt kavart a nyár elején nyilvánosságra került propaganda-videó, melyből a nagyközönség megtudhatta, amit már jó ideje sulykolnak is az agyába, miszerint Orbán Viktor egymaga kergette volt ki a szovjet csapatokat Magyarországról, kizárólag a Nagy Imre újratemetésén elhangzott beszéde útján.

Főleg azok körében okozott ez felháborodást, akik 1989-ben – mint jómagam is – már felnőttek voltak, és világosan emlékeznek, mi történt valójában. Hát csak annyi történt, hogy a szovjet csapatok június 16-án, a beszély idején már régen kivonulóban voltak, 1989. április 25-én indult haza Kiskunhalasról a szovjet 13. harckocsi-gárdaosztály. 1989. május 28-ig még egy veszprémi harckocsi-gárdaosztályt, valamint Debrecen és Sárbogárd helyőrségét is kivonták Magyarországról, tízezer szovjet katona és háromszáz harckocsi távozott. Orbán Viktor június 16-án szélesre tárt, teljesen nyitott kapukat döngetett azzal a mondatával, hogy:

Ha nem tévesztjük szem elől ’56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről.”

Édes úr, az akkori kormány abban a pillanatban már három és fél hónapja megállapodott volt erről a kérdésről a szovjet féllel. A szovjet csapatok kivonulásáról Németh Miklós március 2-3-án egyezett meg Mihail Gorbacsovval, Moszkvában. Ráadásul tudtunk is róla, a televízió közvetítette a kivonulás egyes részleteit. De a tények nem zavarták Orbán Viktort már akkor sem. Mondhatjuk, hogy a politikai karrierje egy orbitális hazugsággal kezdődött, és végig méltó is maradt eredeti szellemiségéhez.

Jó, ennyit az akkori tényekről, melyek klasszikusok állítsa szerint makacs dolgok. Ehhez képest tekintsük meg a videót, ami egyenesen egy párhuzamos világból érkezett, majd mindjárt azt is részletezzük, milyen úton.

 

Hát ez nekem nem stimmel, és nem csak a politikai hazugság miatt. A ruhák mások voltak, az utcakép is korszerűbb, és egy ügyes vizuális trükkel külön rendelésre mintegy pasztellé és sötétebbé tették a színeket. Világosan emlékszem: aznap hét ágra sütött a nap, nem volt ilyen borongós idő. De mindegy, ezek nüanszok, bár később fontosak lesznek.

 Tehát adott ez a hazug propagandafilmecskénk, ami elvileg az idén június 16-án tartott, mérsékelt közönségsikerű ingyenkoncertet reklámozta eleinte, azonban ha leveszik róla Nagy Feró rámondott szövegét, bárhol vetíthető, óvodától egyetemig és tovább. Vetítették is, például – a G7 információi alapján - a Volt és a Balaton Sound fesztiválokon, más hasonló terményekkel együtt, melyek szintén Orbán Viktor 1989-es szerepléseivel foglalkoznak. Sűrű éve volt az a mostani miniszterelnöknek, végighaknizta az országot.

 Vetítették, habár a közönség nem erre fizetett be – de nem ingyen.

 Egészen pontosan 207,5 millió forintot kapott a Sziget Kulturális Menedzser Iroda Zrt. a vetítésekért a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítványtól, amely egyébként egyszerűen a Terror Házát működtető állami közalapítvány. Különben az adófizetői pénzből működő alapítvány egyébként például 2016-ban is együttműködött a Sziget Zrt.-vel, akkor csaknem 300 milliót fizettek az 1956-os emlékév népszerűsítéséért.

 Jó, hát ez őnáluk villamospénz, mármint az Andrássy úton, abban a házban, csak számunkra szabad szemmel látható összeg: de könyvelési szempontból viszont mindenképpen kiadás.

 Márpedig ahol kiadások vannak, kell legyen bevétel is (nem nagyon van, miből lenne?) vagy meg kell nyirbálni a költségeket.

 Schmidt Mária a 444 ma reggeli hírei szerint nyirbál is.

 Sosem fogják kitalálni, mit nem akar kifizetni.

 Magát a propagandafilmet!

 De fogalmazzunk pontosan: nem teljesen akarja kifizetni a gyártó céget, a Szupermodern Stúdió Kft.-t. A cég a Service Film Positive Kft.-hez tartozik, tulajdonosa Lajos Tamás.

 Miért nem akar fizetni?

 Azért, mert állítása szerint késéssel szállították. A késés esetünkben relatív, hiszen a szerződést nem látjuk, nem tudjuk, mi van benne, de hogy június első napjaiban már kint volt a You Tube-on, tehát még időben utalt a június 16-i évfordulóra (most az szinte másodlagos is, hogy Nagy Imre újratemetésének lett volna ez az évfordulója, nem Orbán Viktor beszédének), az tény. Idézzük a 444-et:

 „A szerződésben foglalt összeg jelentős részét, több tízmillió forintot mégsem utaltak át a gyártónak. Értesülésük szerint a közalapítvány arra hivatkozva tartja vissza a pénzeket, hogy a gyártó cég késve adta le a filmet, ezért kötbéreznek. Stábtagoktól viszont úgy hallottuk, hogy a Schmidtéktől érkező folyamatos változtatási kérések nagyon szorossá tették a határidőt, miközben komoly utómunkákat is kellett végezni, hogy tömeget varázsoljanak a Hősök terére vagy a drónfelvételekről eltüntessék az 1989 óta felhúzott épületeket, mert a megrendelés nem archív felvételekre vonatkozott, hanem újraalkották a 30 évvel ezelőtti eseményeket. A kötbérezést ezért nem tartják jogosnak és ragaszkodnak a teljes összeg kifizetéséhez. A stábtagok most erre várnak.” (444)

 Akkor most mi van?

 Akkor most az van, hogy

  1. Schmidt Mária alapítványa, mely milliárdok fölött diszponál, megrendelt egy propaganda-produkciót.

  2. Az el is készült, a zavaró, állandóan változó igények ellenére, lehet, hogy némi késéssel, de megkapták.

  3. Annyira megkapták, hogy fel is használták még időben és azóta is folyamatosan vetítik, ha kell, ha nem. Főleg ott vetítik, ahol semmi szükség rá, de ez az ő dolguk.

  4. A vetítésekért hajlandó volt kifizetni az alapítvány 207,5 millió forintot.

  5. Azonban magáért a produkcióért az említett késések miatt – melyeket a megrendelő okozott, állandó beleszólásaival a forgatásba – nem hajlandó kifizetni annak az összegnek körülbelül a tizedét sem, amennyit a forgalmazásért, vetítésért fizet.

 Hát, Schmidt Mária lehet, hogy terrorházmesternő, ezt ne tagadjuk meg tőle, de hogy nem egy Metro-Goldwyn-Mayer, az is biztos. És nem is egy Spielberg: producernek ne álljon, gondjai vannak a számtannal. Kétszáz milliót sehogyan sem fog tudni visszaszedni pár tízmillióból, ott egy tízes nagyságrend hibádzik.

 Jó, de legalább valamennyit megspórol.

 Pár tízmilliót.

 Ami rendben van, csak épp kicsinyes dolog: épp elég randa foglalkozás a propaganda, ha még pitiáner módon is csinálják, nevetségessé válik. Ha már aljas dolgokba avatja magát az ember, tegye elegánsan, nagyvonalúan, legyen egy stílusa.

 De nincs.

 Nekünk még propagandából is ilyen jutott.

 Remélem, legközelebb az M1 kiváló szakembereivel fog dolgoztatni a takarékos hölgy, mert más majd nem áll vele szóba a mozgóképes szakmából a történtek után.

 

Szele Tamás