Forgókínpad

Forgókínpad

Az ebola és a butaság

2019. augusztus 08. - Szele Tamás

No, akkor ma kivételesen nem a kólaüggyel fogunk foglalkozni, foglalkozik azzal mindenki más, jó kedvvel, bőséggel: mi vessük tekintetünket vidámabb horizontok felé. Mondjuk nézzük meg, mi újság az ebolával?

ebolavirus.jpg

(Kép: news24.com)

Jelentem: semmi jó, ám a helyzet, főként az emberi butaságnak köszönhetően, rohamosan romlik.

Tulajdonképpen már egy éve tart a Kongóban kitört újabb járvány, de eddig nem terjedt túl az ország határain – és mivel Kongóban ez nem is az első, hanem a nyolcadik ebola-ragály volt, a világ némi hanyagsággal tudomásul vette ugyan, de nagy figyelmet nem szentelt neki. Hiszen a korábbi, 2014-es epidémiára annak idején jobban odafigyeltek, holott sokkal kevesebb, pár száz áldozata volt csak, míg a mostani járványban eddig több mint 2600 ember betegedett meg, és közülük 1800 meg is halt. A vérzéses láz elleni küzdelem majdhogynem Kongó és a WHO belügye volt, csak éppen pár nappal ezelőtt megjelent az első ebolás megbetegedés a szomszédos Ruandában is, Goma városában. Egy férfi hunyt el, és még egy éves kislányának a szervezetében is megtalálták a halálos vírust – tegyük hozzá gyorsan, hogy hála Istennek, hiszen így meg lehet gyógyítani még időben. Ruanda ugyan nem a biztonságos, rendezett és jól szervezett államiság iskolapéldája, de azonnal reagált: lezárták a kongói határt.

Már persze, amennyire le lehet egy afrikai határt zárni, amit őrizni sem egyszerű feladat, hiszen a lakosság legnagyobb része tudomást sem vesz róla. És tényleg nem lehet ránézésre megmondani, hogy „ez a baobab-fa kongói, ez a másik ruandai, látszik a színükből”. Szóval, a határlezárás látványos gesztus, de sok haszna nincs, naponta több ezren járnak át a két ország között így is. A WHO globális egészségügyi vészhelyzetet hirdetett még július 18-án, ugyanis Goma városa nem csak nagyon sűrűn lakott, de van nemzetközi repülőtere is, és onnan már a világ bármelyik országába eljuthat a betegség.

De eljuthat-e, fertőzhet-e?

Sajnos igen. Még olyan betegségek is fertőzőek a mi klímánkon – ha nem is gyakoriak – mint a nyugat-nílusi láz, nekem magamnak is van ismerősöm, aki most is annak a következményeit nyögi. Persze ne feledjük, hogy míg a nyugat-nílusi láz kizárólag szúnyogcsípés útján fertőz, az ebola emberről emberre terjed.

Van védőoltás az ebola ellen?

A BBC beszámolója szerint van bizony, és 99 százalékban hatásos is. Eddig 161 ezer embert oltottak be, de csak azok esetében alkalmazzák, akik ebolás beteggel érintkezésbe kerültek.

Meg, kérem – akik hagyják.

Bizony, alig hinné az ember, hogy van ilyen, mikor halálos kór dühöng, de igen sokan egyszerűen nem engedik magukat beoltatni, akármennyire is életveszélyben vannak. Akad, aki vallási okokra hivatkozik, mások azt mondják, nem szeretnének „idegen anyagot” a szervezetükben tudni, megint mások szerint az oltás teljesen felesleges, és ami ennél is nagyobb baj: a kongóiak több, mint negyede egyszerűen nem hisz az ebolában.

Mármost a hit ügyeit meg kéne hagyni a templomnak, a tények nem válhatnak hit kérdésévé – és egy járvány bizony tény, akárhogyan is nézzük. A The Lancet csaknem ezer, 2018 szeptemberében készített interjún alapuló felmérése szerint a megkérdezettek 26 százaléka nem hisz az ebola létezésében. Ott pusztulnak el mellettük a szomszédjaik, de akkor sem hisznek benne. A jelenlegi ebolajárványt hivatalosan augusztus 1-jén hirdették ki a közép-afrikai ország Észak-Kivu és Ituri tartományaiban. A megkérdezettek 33 százaléka szerint pénzbeli nyereség, 36 százaléka szerint a régió destabilizálása céljából mesterségesen létrehozott járványról van szó.

Hát itt a baj, kérem. Ugyanis az ebolavírust legyőzni sem kis dolog, habár lehetséges – azonban az emberi ostobasággal, paranoiával, összeesküvés-elméletekkel megküzdeni szinte lehetetlen feladat. Bizonyára van valami haszna ezekből azoknak a gátlástalan gazembereknek, akik az ebolával szembeni szkepszist elhintették, bár nem tudom, mi lehet az – de ez a fajta álhírterjesztés már közel áll a tömeggyilkossághoz.

Tovább ront a helyzeten a tantál és a wolfram.

Hogy ezek a fémek miért veszélyesek? Főleg azért, mert hatalmas készletek vannak belőlük Kongó területén, melyekért több, mint száz fegyveres csoport vív folyamatos harcokat. Mármint a kitermelésükért. És tantál nélkül nincs mikroelektronika, nincs számítástechnika, mert nincs tantálkondenzátor. Wolfram nélkül meg izzó nincs, egyszerűbben szólva villanykörte. Kobalt nélkül lítiumos akkumulátor nincs, anélkül meg a mobiltelefon lenne nehezen elképzelhető. A bányákban többnyire a terrorizált lakosság gyermekei dolgoznak, a férfiakat kivégzik, a nőket megerőszakolják – sok áldást hozott Kongónak az AK-47-es, annyi biztos. És ebben rengeteg pénz van: egy 2001-es felmérés szerint, mikor is Ruanda elfoglalt egy ércekben gazdag területet Kongóból, a hadsereg havi húszmillió dollár hasznot termelt ki belőle. Becslések szerint az elmúlt tizenöt évben közel öt és félmillió ember halt meg a kongói harcok miatt, és ezt súlyosbítja az ebola: hiszen ezeken a területeken megoldhatatlan az oltás, de még az orvosi ellátás is, úgy általában: ha orvos beteszi a lábát, menten megölik, hogy ne legyen tanúja a bestiális gaztetteknek.

De hát miért nem tesz semmit a világ? Hiszen a Sierra Leone-i „véres gyémántok” kereskedelmét nemzetközi összefogással, bojkottal sikerült leállítani. Azért, kérem, mert természetes gyémánt maximum ékszerbe kellhet, ami nem létszükséglet, azonban elektronika nélkül megállna az életünk.

Márpedig míg Kongóban harcok lesznek, ebola is lesz, és ha ebola lesz, el is terjedhet onnan. A megoldás a terület teljes pacifikálása volna és az ércek kereskedelmének nemzetközi ellenőrzés alá vonása, csakhogy akkor felmenne az áruk, hiszen nem lehetne már gyermekrabszolgák ingyenes munkájával kitermelni a matériát, akkor tisztességes bért kéne fizetni felnőtt bányászoknak. Igaz, az is valószínű, hogy megugrana a termelékenység ez esetben, tehát valahogy beállnának az árak végül, de a tőzsdei árfolyamok egy darabig össze-vissza szaladgálnának.

Mégis megérné, csak sokba kerülne és gyökeresen átalakulnának a tulajdonviszonyok.

Végső soron azt állítani kategorikusan, hogy azért kapnak ebolát a kongói emberek, mert nekem van okostelefonom és számítógépem, szamárság lenne, de van némi köze egymáshoz a kettőnek.

Aztán persze, ha eljut Európába vagy Amerikába (vagy mindkét helyre) a betegség, jönnek a saját őrültjeink: a helyi oltásellenes mozgalmak. A Vaccine Confidence Project nevű londoni civil szervezet felmérése szerint meglepően magas azok aránya, akik veszélyesnek tartják az oltásokat: Franciaországban a megkérdezettek 41, Görögországban 26, az USA-ban pedig 14 százaléka nem értett egyet azzal a kijelentéssel, hogy a vakcinák általánosságban véve biztonságosak. Tavaly az Európában újra támadó kanyaró Olaszország mellett Romániában és Ukrajnában okozott komoly járványt, az utóbbi két országban részben az oltóanyag hiánya miatt alakult ki válsághelyzet. 2018 első felében Európában 41 ezer ember betegedett meg kanyaróban, és közülük többen – legalább százan – meghaltak.

Kanyaróban, kérem, a huszonegyedik században!

Képzelem, hogy aratna az ebola.

Szóval, epidemiológiai szempontból nem rózsás a helyzet. Nincs világméretű járvány, és ha lenne, azzal a modern orvostudomány képes lenne megbirkózni – ha hagynák.

Mondom én: az ebola legyőzhető.

Az emberi butaság, rosszindulat és haszonlesés már jóval komolyabb ellenfél.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása