Hogy az elején kezdjem, szeretném leszögezni: legszívesebben meg is feledkeznék a Pesti Srácok című sajtóképződményről, és mélyen sajnálatosnak tartom, miszerint ez nem lehetséges. Ők nem hagyják: egymás után művelik a különböző csodákat, egy hisztérikus primadonna nyugalmával és méltóságával fogadva a közönségvisszhangot, és minden nap gondoskodnak róla, hogy ne lehessen őket elengedni.

Szóval, törököt fogtunk velük, nem eresztenek. A múlt heti kólabotrány teljes kiaknázása egyszerűen elképzelhetetlen lett volna a kormány számára nélkülük: ők „vették észre” a plakátokat, ők hasonlították a melegeket a „tolószékesekhez” (a kifejezés pontatlan egyébként), aztán, mikor ez nem mindenkinek tetszett egyértelműen, ők sértődtek meg, a nyomukban meg a teljes KESMA – ők állítják, hogy a munkatársukat életveszélyesen fenyegetik a vérszomjas ballibek, mindenféle válogatott kínzásokat emlegetvén, sőt, azokat a KESMA-munkatársakat is, akik még csak nem is náluk dolgoznak. Ma például a frissen műtött Apáti Bence panaszolja a kórházi ágyáról, hogy meg akarják ölni. Nyugalom: Apáti mestert Achilles-ín szakadásával műtötték, nem azért, mert valaki az életére tört volna. Nyilván a nagy munkában ina szakadt, de remélhetőleg nem a balliberális olvasóközönség miatt.

Mondjuk az életveszélyes fenyegetésekben nekem magamnak is van praxisom, mármint célpontként, csak valamivel nagyobb, mint a most sivalkodó jobboldali sajtónak: mikor a vizes VB költségvetését boncolgattam, tíz napig nem volt nyugalmam a lelkes honfiak állandó becsületsértéseitől és jókívánságaitól, mikor pedig egyszer egy orosz sporthír kapcsán nem rajongtam feltétlenül Putyin elvtárs minden intézkedéséért, szintén több ezren ugrottak nekem, az is eltartott vagy egy hétig (ezekben a szessziókban az a legszórakoztatóbb, amikor a kis, amatőr rosszlelkek mindenféle hazugságot találnak ki, például azt, hogy az írást illusztráló kutyákat én mészároltam le balatoni villám kertjében a fotó kedvéért. Kanalam sincs nekem a Balatonon, nem, hogy villám).

Szóval, rínak a primadonnák, olyan megterhelés miatt, aminek én százszorosát is elvittem már komolyabb panasz nélkül – akkor is rínának, ha a legdurvább kritika, ami éri őket, az lenne, hogy „nem értek egyet az ön tisztelt véleményével”. Ugyanis a magyar politikai gondolkodás kizárólag a feltétel nélküli egyetértést és behódolást fogadja el.

Aki „néma netán, s csak lelkesedni rest”, már azt is gyűlölik, mint a pestisest.

No, de hagyjuk is a lelki csipkéiket, valahogy csak meglesznek ők, éhen nem halnak, és sajnos mikor nem rínak, akkor írnak.

Írnak, de olyant ám, mint senki más.

Ma például a Pesti Srácok szignó nélküli szerkesztőségi cikkben megtette azt, amire a sajtó történetében még senki sem volt képes: órákra előre beletudósítottak a jövőbe!

Azért ez nem kis teljesítmény, én magam ugyan előrelátó ember hírében állok, de erre a jósrekordra képtelen volnék.

Mielőtt elemezzük, egy kis műfajelmélet. A szignó nélküliségnek azért van jelentősége, mert a vitatott kólaügyi írásuk „vezércikk” címkével jelent meg, azonban szignálva volt, így ők most azt mondják, nem volt az vezércikk. Ugyanis szerintük csak az tükrözi a szerkesztőség hivatalos véleményét, ami nincs aláírva (akkor az Origónak viszont minden írása ilyen), de ez most vezető helyen is van, meg szignálva sincs, szóval ha valami, ez mindenképpen hivatalos szerkesztőségi vélemény és állítás.

Akkor lássunk a műelemzéshez. Ugyebár, lesz ma egy szolidaritási séta, kólabotrány ügyében. Hangsúlyoznám, hogy lesz, mivel a pontos idő most reggel 9 óra 32 perc, ezzel szemben az esemény délután, 16 órakor veszi kezdetét. Hányan lesznek, az jelenleg nem tudható, amint az sem, miként fognak öltözni vagy viselkedni. Halandó ember nem lát a jövőbe, de a Pesti Srácoknál halhatatlanok vagy sámánok dolgozhatnak, ők ugyanis már most tudják, mi lesz, hogy lesz. 

„Újabb vasárnapi sétán mutatják meg a világnak a civilek, hogy milyen sokfélék az emberek. Rendezett sorokban, ütemre menetelve, ugyanolyan zászlók alatt, rigmusokat skandálva. Egységben a sokszínűség jelszava alatt ők mindannyian egyéniségek. Folytatódik az izzadságszagú gyűlöletkampány.”

Honnan tudják, hogy rendezettek lesznek a sorok, egyáltalán, hogy ebben a kánikulában lesznek sorok? Az esemény oldalán szó nincs alakzatban való „menetelésről”. Ütemről sem. Mit néznek maguk, sámánkáim, abban a kristálygömbben?

„A sétára mindenkit várnak, aki magáénak érzi a kérdést, „mozgássérülteket és épeket, bármiféle kapcsolatban élőket és szerelmet érzőket, bárkit, aki kirekesztettnek érzi magát és mindenkit, aki elfogadja, hogy sokfélék vagyunk”. A séta vasárnap délután a Clark Ádám térről indul, a Lánchíd, a Széchenyi tér, a József Attila utca és a Sas utca érintésével a Szent István téren, a Bazilika előtt ér véget, ahol egy közös fotó készül a – várhatóan – nagyon színes tömegről. Talán még egy kis keresztényellenes provokáció is belefér majd a körültekintő helyszínválasztás nyomán, és feltehetően diktatúrázós, orbánozós megszólalásokból, képekből se lesz hiány.”

A keresztényellenes provokációról honnét tetszenek ilyen biztosat tudni előre, már meg tetszettek rendelni? A közös fotókról meg nem csak a Bazilika előtt, de korábban is gondoskodnak belügyi szerveink, olyan bőséggel, ahogyan ezt már tőlük megszokhattuk, szóval afelől nem aggódnék, de megható az érdeklődésük.

Csodálatos, ahogy ebből a nyilatkozatból, amit a szervezők tettek közzé:

„Egy pár órára mutassuk meg, hogy milyen is lenne ez a világ. Vonuljunk fel közösen és szerepeljünk egy képen. Mindenféle ember, akiket „csupán” egy dolog köt össze: egymás tisztelete.

Tarts velünk vasárnap délután! Vonuljunk együtt: mozgássérültek és épek, bármiféle kapcsolatban élők és szerelmet érzők, bárki, aki kirekesztettnek érzi magát és mindenki, aki elfogadja, hogy sokfélék vagyunk.
Forduljunk egymás felé, tartsunk össze, így vagyunk képesek cselekedni.”

és amiben csak jóindulatot lehet találni, akárhogyan is forgatom, a Pesti Srácok már előre valamiféle gyűlölet-apokalipszist vizionál, miközben 2006 kocsigyújtogatós tévéostromát dicséretes, spontán népi megmozdulásnak, sőt, valóságos forradalomnak tartják.

Ha feléjük nyújtana valaki egy virágot, azonnal rászegeznék a puskacsövet, nehogy agyonverje őket azzal az egy szál rózsával. És utána terjedelmes írásban magyaráznák meg, szakértők bevonásával, hogy a rózsa tövise igenis ölhet embert.

Azt már megszokhattuk, hogy Magyarországon mindig minden másképpen volt, de a PS mai kezdeményezése nyomán kezdhetünk hozzászokni, hogy minden másképpen is lesz, mint ahogy megesik majd.

Tulajdonképpen ez még csak a kezdete valaminek, ami nagyon ígéretes, ha ezek a srácok belejönnek, pár héten belül megnyerik előre, pusztán tudósítás útján az őszi önkormányzati választásokat is. Aztán a 2022-es országgyűlésieket, és így tovább, előre, határ a csillagos ég.

Jósok ezek, sámánok és táltosok.

De legalábbis utáltosok.

Szele Tamás