Forgókínpad

Bolsonaro megoldása

2019. augusztus 12. - Szele Tamás

Egy alapkérdés újból megoldva, örök szégyen, hogy nem magyar elme adott választ a világméretű problémára, hanem a pengeagyú Javier Bolsonaro, de az már legyen a kormánymédia dolga, hogy kiokoskodják, miszerint eredetileg ő is magyar, és az ősapját Borsos Áronnak hívták, innen a vezetéknév. De egy illiberális géniusz kellett ahhoz, hogy elbánjon a környezetszennyezéssel.

bolsonaro_economist.jpg

(fotó: The Economist)

A dolog persze nem így indult, a gordiuszi csomót Bolsonaro mintegy mellékesen, pár mondatban vágta ketté, eredetileg nem erről szólt a sajtókérdés, amire válaszolva elhangzott a Nagy Megoldás: hanem arról, hogy lehet-e a mezőgazdasági területek arányát növelni az erdőterületek rovására Brazíliában? Ez így nem hangzik túl izgalmasan, inkább lefordítom magyarról magyarra: érdemes-e kiirtani az esőerdőt azért, hogy utána pár millió brazil földműves pocsék vagy közepes termőföldhöz jusson, csak éppen ezzel az egész bolygó elveszítse az oxigén-utánpótlásának az egyötödét?

Elemi logika szerint ez még azoknak a brazil polgároknak sem érné meg, akik kapnának a kialakuló termőföldekből, mert pár év múlva ők is ugyanúgy fuldokolnának családostól, mint mindenki más a Földön, ha csak a fejlett tudomány rohamléptekben ki nem talál valamit. A fejlett tudomány ugyan lázasan dolgozik minden problémán, ami a környezetvédelemmel és a klímaváltozással kapcsolatos, csak éppen nem úgy működik, mint egy gépgyár, nem lehet sem Keleten, sem Nyugaton, sem egyéb égtájakon terv szerint működtetni, hogyaszongya jövő januárig készüljön el az örök és tiszta, valamint ingyenes energiaforrás, február elsejétől megoldjuk a légszennyezést, március közepén három szabadnap, aztán jön a kihalt fajok újjáélesztése. Ez nem megy parancsszóra, ha van ötlet és pénz, lesz fejlesztés, ha nincs, nem lesz.

Bolsonaro és társai voltaképpen a világot zsarolják: a helyi problémákat úgy oldják meg, hogy a megoldás mindenkinek kárt okozzon, aztán elvárják, hogy az okosok és a gazdagok birkózzanak meg a gondokkal. Holott annyiról volt szó csak, hogy a nem túl gazdag vidéki Brazíliában, az „Interiorban” az ingyen földbirtok ígérete rengeteg szavazatot hozott.

No, ebben az ügyben kérdezte meg Bolsonarót egy újságíró kolléga, lévén, hogy kiderült: a ravasz kis brazil elnök az erdők védelmére szánt és Németországtól kapott pénzeket – a Tagesspiegel című német lap szerint első lépésben mintegy 35 millió eurós (11,4 milliárd forintos) összegről volt szó – egyáltalán nem környezetvédelemre és az őslakosok támogatására akarja fordítani, hanem a földművesek kárpótlására. Mondjuk Brazília 2008 óta évi 95 millió eurót kap Németországtól környezetvédelemre, szóval én utólag is kikérném a könyvelést és elrendelnék egy szigorú rovancsot, mert bizony az űrfelvételek szerint a brazíliai őserdő területe percenként csökken három futballpályányi területtel. Mikor ezt hat napja a brazil Nemzeti Űrkutatási Intézet (INPE) is megerősítette, egyszerűen kirúgták a vezetőjét, és Bolsonaro közölte: „Brazília belső ügyeibe való beavatkozás a fakivágások körüli vita.”

Tehát már vitatkozni is hazaárulás erről Brazíliában. Ámde mi nem vagyunk brazil állampolgárok, amint a kérdezősködő sajtómunkás sem, mi nem tudjuk elárulni a brazil hazát – így a kolléga megkérdezhette az elnököt, mégis hogyan egyeztethető össze a mezőgazdasági területek növelése a környezetvédelemmel? És akkor elhangzott A Megoldás, a Nagy Arkánum, a Bölcsek Köve, amely minden gondra válasz, és ami azóta háromszor megkerülte a bolygót, mindenhol élénk vigalmat és sűrű káromkodásokat fakasztva:

Elég kicsit kevesebbet enni. Ön a környezetszennyezésről beszél. Elég lenne csak minden második nap kakálni. Az jobb lesz az egész világnak.”

Kérdés ezek után, hogy Bolsonaro elnököt melyik elmegyógyintézetből engedték szabadon próbaidőre a választások előtt? Ez az ember tényleg azt hiszi, hogy a fekáliával van a gond? Az erdőirtás okozta oxigénhiányt megoldja, ha kevesebbet eszünk és nagydolgozunk? A tengerekből kihalássza a műanyagszemetet, a bolygó klímáját lehűti, a kihalt fajokat visszatelepíti, az olvadó gleccsereket visszafagyasztja, ha diétára fogjuk az emberiséget?

Ennél ostobább struccpolitikát még életemben nem hallottam. Az nem zavarja Bolsonaro mestert, hogy míg ő a brazil belpolitika és gazdaság már nem is zavaros, hanem mocsaras vizein halászgat meg ilyen okos tanácsokat ad, az emberiség legnagyobb elméi szinte beleőrülnek abba, hogy valós megoldásokat találjanak? Mutatkozik némi remény, a nanocsöves technológia nyolcvan (!) százalékkal képes megnövelni a napelemek hatásfokát, már elkezdték az új, kobaltmentes akkumulátorok gyártását is, dolgozik a tudomány, teljes gőzzel, mindenki teszi, amit tud, és akkor egy ilyen jancsibohóc azt hiszi, hogy az a környezetszennyezés, ha valaki beletojik az Amazonasba vagy a Putumayóba. Az is, persze: de sokkal nagyobb vétek a klíma és az egész emberiség ellen, ha valaki kiirtatja a bolygó tüdejét rövid távú anyagi és politikai haszon érdekében. Márpedig, szép öcsém, te ebben vagy sáros.

Persze az illiberális körök egyik nem is olyan friss alaptétele szerint klímaváltozás nem is létezik, az csak liberális halandzsa. Hazafi nem néz ki az ablakon ezek szerint, nincs melege és jobban hisz a propagandának, mint a szemének meg a bőrének. Nálunk ez még csak szőrmentén került elő, az uniós választási kampány finisében, de fogják még ezt előszedni, ami abból is látszik, hogy a magyar propagandamédia állandóan napirenden tartja a zöldek kárhoztatását, minden nap kipucolják ezt a fegyvert, csak még nem sütik el.

Várnak vele.

A Bolsonaro-módszert pedig imádni fogják. Ugyanis a valódi környezetvédelem nem olcsó, és nem is hajt közvetlen anyagi hasznot, olyan az, mint az orvosi megelőzés vagy a védőoltás: szükség van rá, de akkor nyög tőle igazán az ember, ha nincs. Erre nem jut a sok pénzből, amit szorgos kezeknek nap, mint nap el kell sikkasztani a nagyberuházások körül, értsük meg, azonban azt elrendelni, hogy ezentúl mindenki csak minden másodnap végezheti a nagydolgát, semmibe sem kerülne. Az ellenőrzés már kicsit bonyolultabb volna, de erre is van megoldás: a Ceausescu-korszak jegyrendszeres periódusában volt egy vicc Romániában. Eszerint:

- Ki szarhat mostanság?

Csakis az, aki papírokkal tudja igazolni, hogy evett!

Persze – az egész ország a feketepiacon vette az ehető élelmet, arról pedig nem adtak blokkot.

Szóval, ez egy módszer lenne, étkezés után kap az ember egy dátumozott igazolást, amit be kell mutatnia, mielőtt belép az illemhelyre. Otthoni nagydolog és otthoni étkezés tilos.

Ez különben megmagyarázná a múlt heti különös illatorgiát, ami ellepte Budapestet, kétmillió ember érezte úgy magát, „mint aki halkan belelépett” - meglehet, valamelyik Pest megyei településen vagy kaszárnyában, kórházban a Bolsonaro-módszer tömeges tesztje zajlott.

És amikor lejárt a terminus, mindenkire egyszerre jött rá a szükség.

Egyszóval: Bolsonaro megtalálta a környezetvédelem Szent Grálját, én meg ebből fakadóan megfejtettem a pesti bűz eredetét.

Nem fogok rá Nobel-díjat kapni.

Remélem Bolsonaro sem a saját ostobaságára.

 

Szele Tamás