Egyelőre még nem tudom hova tenni ezt a dolgot. Jupiterre mondom, ez tökéletes elmebaj, ráadásul se haszna, se értelme: olyasmi történt, mintha egy érettségiző osztály szépségkirálynő-választását bundázta volna meg valaki, vagy tisztességtelen eszközökhöz folyamodott volna a falusi tűzoltózenekar tamburmajor-helyettesi választásán.

Erre mondaná Tóth Tihamér atya, hogy „hát érdemes volt, fiúk?” Bár Tóth Tihamér atya ezt az önkielégítésre mondta, de valahol mégis sok köze van a hódmezővásárhelyi esetnek a magányos örömszerzéshez: ugyanúgy kevés élvezettel jár és gyakorlatilag semmi értelme, igaz, következménye sincs. De hát mi történt?

Az történt, hogy Hunnia belebolondult az önkormányzati választások lázába a jelek szerint, Hódmezővásárhelyen legalább olyan bonyolult a helyzet, mint mindenhol az országban, így, a kampány indulása után pár nappal, vigasztaljon mindenkit az, hogy ez még csak az eleje – a végére már senki sem fog szóba állni a szomszédaival, mert mindenkiről el fog terjedni, hogy minimum apagyilkos és drogdíler volt Katangában, vagy véres kezeiről ismert zsoldoskapitány.

Igen, a választókról is, ahogy nézem.

Nos, Hódmezővásárhelyen rendeztek egy semmire sem kötelező, pusztán a felmérés céljait szolgáló, Facebookos szimpátiaszavazást, arról, hogy ki népszerűbb a város első választókerületében, a belvárosban?

Két opció közül lehetett választani, egyikük a Mindenki Magyarországa Mozgalom jelöltje, a háziorvos Mester János, a másik pedig a Szeretem Vásárhelyt Egyesület jelöltje, a Fidesszel közös listán induló Daru Árpád, akiről viszont a csoport nem töltött fel fotót, csak a párt narancssárga logóját.

Ez lehet kissé elfogult, de kérem, a tízmillió honfi és ugyanennyi hazaáruló országa vagyunk. Azonban mi lett az eredmény? Az Index beszámolója alapján:

„Az adminok szerint a háziorvos Mester rögtön megszerezte a vezetést, de mivel ez egy szimpátiaszavazás volt egy Facebook-csoportban, egyáltalán nem volt tétje. És mégis, Daru Árpád szavazói között egyszer csak feltűnően sok külföldi, főként orosz női profil jelent meg.

Erre aztán a szavazást indító csoport is felfigyelt, amikor is azt írták, „kamuprofilokkal hekkelné a szavazást a Fidesz”, és azt ígérték, törlik ezeket.

Daru fel is jött a szavazáson, hétfő dél környékén az egész lezárult, végül Mester János nyert két százalékponttal. Összesen 1523 szavazat érkezett. Valójában nem túl nagy különbséggel, 781–742 arányban nyert a háziorvos. Végigpörgetve a voksolókat, valóban gyanúsan sok a cirill betűs név a Daru mögött felsorakozók között.” (Index)

Na, akkor most álljunk meg, és gondoljuk át, mit látunk.

Ez nem egy hivatalos szavazás. Ennek, bármi is legyen az eredménye, nincs befolyása arra a voksolásra, ami majd októberben zajlik. Ez tulajdonképpen csak annyi, hogy „tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb a vidéken” és a tükör mond valamit. Ez esetleg már másnap nem járna azonos eredménnyel, főleg ha tekintjük a résztvevők alacsony számát és az eltérés minimális mértékét. De mégis sikerült megbundázni, hogy minek, az rejtély.

Olcsó dolog lenne most megfújni a harsonákat, megverni a tamtamdobokat és azt kiáltani: „Így fogják elcsalni az októberi választásokat is!”

Sőt, nem csak olcsó volna, hanem hazugság is, bár már sokan mondták és még többen fogják mondani. Éspedig azért szamárság ez, mert Novoszibirszkből vagy Rosztovból akkor sem fognak tömegek ideszavazni, ha valamilyen igazolványtechnikai eljárással bejelentik őket. Ahogy Ukrajnából vagy Székelyföldről sem. Meg tetszenek feledkezni egy apróságról: persze, hogy meg tetszenek feledkezni, ugyanis az a valóság része és nem a politikai meséké.

A távolságról.

Mivel ez nem országgyűlési választás és nem listás, hanem kifejezetten helyi, önkormányzati, hiába jelentik be Kiev lakosságának akár felét is teszem azt, Budapestre: a szavazáshoz ide kell jönni, meg kell jelenni. Azaz közlekedni kell, aztán visszafelé is, amíg az illetők itt vannak, megszállni valahol, enni valamit, szóval ennek időbeli és térbeli korlátai vannak: mivel pedig helyi az egész szavazás, a megmozgatott minimum százezreket nem volna elég bejelenteni mindenféle magyarországi településekre szükség és igény szerint, hanem nagyon pontos logisztikával előbb szét is kéne osztani őket (mégpedig név szerint, hiszen a bejelentés számít), aztán vissza is kéne vinni. És ha reális befolyásolás a cél, akkor tömegeket kéne óramű-pontossággal mozgatni. Viszont feltűnés nélkül. Ami egészen egyszerűen irreális. Azt el tudom képzelni, hogy néhány határ menti településen ennek lehet valamennyi realitása, de már egy közepes városban megoldhatatlan volna.

Ettől még lesz majd egy csomó honfi, aki mindenfélét vizionál majd, akár meg is esküszik rá (szükség és igény esetén), de ez akkor sem listás és országgyűlési választás. Itt a külföldi vagy kettős állampolgárságú szavazóknak minimális szerepe is alig van.

De térjünk vissza Hódmezővásárhelyre, mert nem ennyi történt. Történt több is. Az Index ugyanis megtalálta az érintett Daru mestert, és megkérdezte: mi dolog ez? Ő pedig röhögve vallott:

„A dologgal ugyanis megkerestük az érintett Daru Árpádot, mégiscsak az ő rajongói között vannak ezek az orosz nők, hát mit szól ehhez, mégis hogy történhetett, de a válaszra mi sem számítottunk.

Ő maga hekkelte meg a szavazást egy barátjával.

Megvettek egy nyilvánosan hirdetett szolgáltatást, így kaptak egy cégtől orosz, angol, ázsiai, amerikai szavazatokat.”

Mint az Indexnek írja:

„Láttam az erről szóló összeesküvés-elméleteket, és be kell valljam, remekül szórakozom rajtuk. Mivel a szavazást a Márki-Zay Péter családja és legszűkebb támogatói köre által terjesztett oldal írta ki, amelyet zömmel az ő helyi és országos támogatói köre olvas, egy jó tréfának szántam, hogy megfordítom a szavazást, de szerettem volna arra is rámutatni az akcióval, hogy az oldal szavazgatásai mennyire tükrözik a vásárhelyiek véleményét, és milyen könnyű azt befolyásolni.”

Említi még, hogy máshol élő, volt hódmezővásárhelyiek is szavaztak, ezért folyamodott ehhez a cselhez. Hát, azért ha valaki már élt ott, az mégis más, mint ha egy szingapúri nyugalmazott esernyőkészítő voksol.

De általában véve: megáll az ész és helyben toporog, csikorgó sivítással fékez be az elme, mint egy 424-es: ez most mire volt jó? Ez most mit döntött volna el?

Semmit az égvilágon.

Magyarok, úri véreim, szintet léptünk: már a tét nélküli szavazást is megbundázzuk!

Már a vérünkben van, a bunda is, a bűnbakkeresés is.

Sőt, előre megvannak a bűnbakok!

Idekívánkozik a tegnapi rémhír, ami rendesen körbefutotta a közösségi oldalakat (nem csak a Facebookot), miszerint „arab migránsok szavaznak majd”. A kamuoldalak egyik királya, az OLKT szellőztette meg a nem is kissé valószínűtlen történetet, csodás címmel:

„Fotót posztolt egy postás a társasház leveleiről! Iszlám bevándorlók tömege akik választási borítékot kaptak az önkormányzati választásra!”

A szövegből – nem erőltették meg magukat vele – az derül ki, hogy egy postás fényképezte volna le az újpesti Nyár utca egyik házába bedobott választási értesítőket, szám szerint hat darabot, melyek mind arab nevű embereknek szóltak.

És mi van, ha ezek történetesen arab származású magyar állampolgárok és egy család tagjai?

Mi van, ha nem magyar, de uniós állampolgárok és már évek óta itt élnek, be vannak jelentkezve és fizetik az adókat?

Tiltja nálunk törvény, hogy valaki arab származású legyen? Nem tiltja. Azt sem tiltja, hogy kínai vagy bármilyen más származású legyen.

Egyelőre. Még. De már dolgoznak rajta.

Ha valaki magyar állampolgár és be van jelentve, illetve ha valaki uniós állampolgár, és szintén be van jelentve, valamint tényleg a címén lakik, akkor bizony szavazhat. Akármilyen is a vezetékneve.

Szomorú dolog ez, kedves felebarátaim, politikus csizmadiák.

Aztán az is érdekes, hogy egy postás tette volna közzé ezt a képet. Sok rosszat el lehet mondani a Magyar Postáról, de azt azért nyomon tudja követni, hogy melyik napon melyik alkalmazottja vitt ki egy utcába és miféle küldeményeket. Márpedig a fotón szerepel a címzettek neve is – naná, hogy szerepel, anélkül nem működne a manipuláció! - így ennek közzétételével emberünk magát a levéltitkot szegné meg és azonnali veszítené el az állását. Ami nem egy álommunka, de mégis havi fix, nem gondolnám, hogy játszana vele.

Akkor miről is beszélünk?

Egyfelől arról, hogy ne szavazhasson az önkormányzati választáson az, akinek idegen hangzású a neve – ugyanis az érintettekről egyelőre csak ennyit tudunk, az állampolgárságukat például nem ismerjük.

Másfelől arról, hogy a nem Fidesz-tag, de a kormánypárt listáján induló jelölt olyan felkészült szavazatbundázás terén, hogy már rutinból és edzésként is befolyásolja a tét nélküli, Facebookos voksolásokat.

Elment nekünk az eszünk, de teljesen.

Szele Tamás