Ladies and gentlemen, fontos bejelentésem van. Rájöttem, mitől ilyen pokolian bonyolult a Brexit. Ez nem egy politikai esemény vagy aktus. Ez, kérem, egy tévésorozat, egy szappanopera, az Onedin család vagy a Forsyte Saga folytatása. Azért olyan fordulatos, és azért nem lehet abbahagyni, mert le van kötve a jövő évad végéig, muszáj kitölteni az adásidőt és felkelteni a nézők figyelmét – kötelezi a stúdiót a szerződés.

Így már mindjárt érthetőbb. Mondjuk kalandos életem folyamán már írtam én is forgatókönyveket, még tévésorozat számára is (csak az nem aratott túl nagy sikert), bár forgatókönyvírói pályám csúcspontja a „Rakodó-szemétszállító élete” című pályaválasztási oktatófilm bemutatása volt, túlzás nélkül mondhatom, nincs az az Arany Málna, ami ne járt volna érte. Kínomban – az lett volna a dolgom, hogy a kukások munkáját csábítóan ecseteljem a pályaválasztó ifjúság számára, ami azért nem kis feladat – képes voltam úgy kezdeni a narrációt, hogy „A szemetet már a régi görögök is ismerték...” Szóval, mondom, nem idegen tőlem ez a szakma, mentse vétkeimet, hogy már nem voltam fiatal, és kellett a pénz.

De ha a Brexit egy filmsorozat, ötvenkét részben, minden héten, akkor már érthetőek a tegnapi események. Akkor azt jelenti, hogy új évadot kell forgatni, aláírták a szerződést, nem kell befejezni Halloweenkor a sztorit – pedig már minden be volt exponálva, oda volt készítve a mérgezett kötél is, amivel James Onedin, bocsánat Boris Johnson főbe lövi a királynőt a befejező részben a Tower fokán, miközben a Charlotte Rhodes elsüllyed a tomboló viharban a Jóreménység fokánál és mr. Baines mélabúsan játszik ukuleléjén a cápáknak. De akkor ezt a verziót kidobjuk, és írjuk tovább.

Szóval, a tegnapi részben azt láthattuk, hogy, mint az Index alapján leszűrhetjük:

1. Az ellenzéki képviselők és a Boris Johnsonnal szembeforduló toryk megszavazták késő este a brit alsóházban, hogy a kormány akaratával ellentétesen átírhassák a szerdai napirendet, és átvették a parlamenti ügymenet irányítását: ennek célja az, hogy szavazhassanak egy olyan törvényjavaslatról, amivel megkötnék a kormányfő kezét, hogy elkerüljenek egy október 31-i rendezetlen brexitet. Tehát ez még nem a törvény, ez még csak a lehetősége annak, hogy a törvényjavaslat napirendre kerülhessen.

2. Johnson a szavazás utáni beszédében azt mondta, hogy a szerdai törvényjavaslat azt jelentené, hogy az EU kezébe adnák a döntést, ő pedig elutasítja a további halasztást. „Nem akarok választást, de ha a képviselők szerdán megszavazzák, hogy kikényszerítsenek egy újabb céltalan halasztást, akkor ez lesz az egyetlen módja, hogy megoldjuk ezt” – jelentette ki. Azt állította, hogy beadnak egy előrehozott választás kiírására vonatkozó indítványt, erről a BBC szerint azután lehet vita és szavazás szerdán este, ha átmegy az ellenzék és a kiszavazó toryk törvényjavaslata. Magyarul: ha nem kapja meg a pónilovacskát Karácsonyra, összetépi a babarongyot, mi több, sírni fog.

3. Azonban időközben a tory párt elveszítette a minimális többségét is az Alsóházban, mivel Phillip Lee konzervatív képviselő, egykori igazságügyi miniszter átült Johnson beszéde közben a liberális demokraták soraiba, mire fel kitört a királydráma a tévésorozat közepén, Johnson, mint egy Shakespeare-hős szabadon engedte a háború kutyáit, és Lee-t, valamint a hozzá csatlakozó további húsz tory képviselőt, akik az ellenzékkel szavaztak a no-deal Brexit ellen, kizárta a pártból, ők nem indulhatnak konzervatív színekben a következő választáson, és valószínűleg önálló királyságot fognak alapítani Northumberlandben. De ha Johnson kezébe kerülnek, Tyburnben végzik, a fejük karó hegyén aszalódik meg. A Felföldön pedig dobszót hoz a szél.

4. Azonban, ha ma átmegy a törvényjavaslat, akkor még a parlament szeptember 9.-12. között kezdődő felfüggesztése előtt a lordok házába kerül jóváhagyásra. Ott általában nem írják felül az alsóház döntését, ezúttal azonban a Boris Johnson mellett állók közül többen azzal számolnak, hogy rengeteg módosító benyújtásával sikerülne a felfüggesztésig elhúzniuk a vitát – ezzel pedig elbukna a törvényjavaslat is. Johnson kancellár azzal fenyegetőzött a minap, hogy ha másként nem megy, kineveztet kétszáz új lordot, és az ő segítségükkel éri el célját, ami azért alsó hangon is öt Kerekasztal, mert annak csak negyven lovagja volt.

5. Sőt, az előrehozott választásokat sem november elsejére írnák ki, mint azt Johnson először ígérte, hanem október tizenötödikére, hogy a brüsszeli EU-csúcson már az új kormányfő vehessen részt, aki a csillagok mostani állása szerint vagy ő lenne, vagy Jeremy Corbyn (Isten óvja a Királynőt), vagy, hogy angolosan mértéktartóak maradjunk, valaki más. A legjobb valaki más lenne, én javasolnám erre a posztra Newton Izsákot, aki amellett, hogy híresen visszafogott ember volt mindig és roppant bölcs is, már egy ideje nincs életben, így nem is zavarná Britannia polgárait váratlan döntésekkel. Végső soron sehol nincs megírva a Magna Chartában, hogy csak eleven ember lehet kormányfő.

6. Időközben a Királynő bíróságain is zajlik az élet, a Fleet street legnagyobb örömére, ugyanis a királyi döntést a parlament felfüggesztéséről ugyan nem lehet jogi úton megtámadni, az Isten kegyelméből volt hülyeség, ámde és azonban Johnson erről szóló kérelmét még törvénytelenné lehet nyilvánítani. Egy ilyen keresetet maga John Major volt tory (!) miniszterelnök is támogat.

7. Az ulsteri unionisták teljesen feleslegessé váltak az Alsóházban, egyelőre nem tudni, mit kezdenek magukkal, de egyikük állítólag éjfélkor találkozott a Sohóban Guy Fawkesszel, és gyanús lőporoshordókat vett át tőle, melyeket a Parlament alagsorában helyezett el. Az összeesküvés további részletei a következő részben, de legkésőbb november ötödikén.

Körülbelül itt tartunk a tegnapi epizóddal, rendező úr, én azt mondanám, egész izgalmas kis részt hoztunk össze. A reklámblokkokat a megrázóbb fordulatok közé szúrnám be, a következő résszel azonban gondok lesznek. Abba bele kéne írni egy tánckart, a canterbury érseket és egy krikettmérkőzést is, miközben a földönkívüliek leszállnak Glastonburyben és ezért a yorki hercegnő kilovagol Malayába. A Charlotte Rhodest pedig kiemelik és átképzik léghajónak. Vagy kisdedóvónak, mit bánom én.

Mondom, ez már nem politika, ez már tévésorozat.

A BBC produkciójában.

És még el fog tartani egy darabig, az biztos.

Szele Tamás