Forgókínpad

Forgókínpad

Szócséplőgépek

2019. szeptember 17. - Szele Tamás

Így legyen ötösöm a lottón, kérem. De pontosan így, amilyen precizitással sikerült megjósolnom tegnap Varga Judit igazságügyminiszter brüsszeli lépéseit. Pedig nem volt a kezemben a táncrendje, nem is tudom, hogy hívják, amit ott lejtett, talán koppanósnak, talán kiforgatósnak, de Mata Hari óta nem látott a művelt Nyugat ilyen mozgásművészeti produkciót.

varga_judit_brusszel_atv.jpg

(Fotó: ATV)

Meg színművészetit sem: hogy is mondjam csak, még a drámairodalomhoz is van köze, ugyanis utólagos nyilatkozataival átírta Shakespearet, és most áll, mint egy lady Macbeth a viharban, pedig abban Lear király szokott állni. No, de lássuk, mi történt?

Mi történt volna? Amire számítani lehetett, vagyis semmi. Hölgyek, urak, ez egy meghallgatás volt, nem több, ennek nincs és nem is lehet azonnali eredménye. Tegnap azt írtam:

Este kiadnak majd egy összegzést a vitáról, de abban nem értékelik (tehát a kormánysajtó első jelentései mindenképpen elsöprő győzelemről számolnak majd be).”

Erre fel mit ír az Origo?

A felszólalások és kérdések között az igazságszolgáltatás, a magyarországi médiahelyzet, az MTA kutatóhálózatának átszervezése, a GRECO-ajánlásoknak való megfelelés, a korrupcióellenes intézkedések, természetesen a Stop Soros törvénycsomag vagy a menedékkérők jogai.

Magyarország minden egyes felvetett kérdésre kimerítő választ adott.” (Origo)

Mitől aztán a jelenlévők alaposan kimerültek. Igen ám, de azt is írja, miszerint:

Teljes érdektelenségbe fulladt az a brüsszeli meghallgatás, amelyet a szakminiszterek a Magyarországgal szemben indított 7. cikk szerinti eljárásról folytattak.”

Értem, akkor tehát teljes érdektelenség közepette védte meg Varga Judit Magyarországot, hősiesen ugyan, de mintegy mellékesen, hiszen senki sem figyelt. Az Origónál igazán megnézhetnék néha, mit írnak le, hát nincs náluk szerkesztő? Dehogy nincs, tán túl sok is van, csak mind ilyen. No jó, de mi hangzott el?

Azt, hogy mi hangzott el, nem tudjuk, mert zárt volt az ülés.

Azt tudjuk, mit mondott Varga Judit magyarul utána, a magyar kormánysajtónak, ugyanis másféle sajtó nincs is a világ kerekén, másnak nem is lehet nyilatkozni. Azt mondta:

Jól ismert, alaptalan, hazug, valóságot nélkülöző vádak ismétlődtek a bevándorláspárti, liberális elit részéről, amelyet folyamatosan visszhangoz a liberális, főként nyugat-európai média. Tételesen cáfoltunk minden vádat és hamis állítást. Minden jogi kérdést tisztáztunk. Elutasítottuk a kettős mércét, és újra felhívtam a figyelmet arra, hogy olyan határozatról beszélünk, amely maga is sérti a jogállamiságot. Magyarország ellen egy nem létező határozat alapján folyik eljárás, az Európai Parlament bevándorláspárti többsége ugyanis jogsértő módon fogadta el azt tavaly szeptemberben. Az eljárás sérti az Európai Unió működéséről szóló szerződést és az Európai Parlament eljárási szabályzatát. Magyarország évszázadok óta védi Európát, védi a keresztény kultúrát, az európai identitást, az európai életmódot. Egy ilyen tagállamot nem támadni, hanem támogatni kellene.”

Tehát még eljárás sincs szerinte, nem, hogy következmény, valamint a 444 szerint:

Varga Judit azt mondta utána, hogy a magyar delegáció tagjai intelligens módon kezelték a megmosolyogtató, csetlő-botló kérdéseket is, és nem volt üvöltözés, hiszen Európában vagyunk.” (444)

Hát, fölényeskedésben nincs hiány, csoda, hogy nem koronázták azonnal az Unió királynőjévé ezt a csodálatos asszonyt, aki annyival okosabb is, szebb is, bátrabb is, mint mindenki a Lajtától nyugatra – tán csak azért nem, mert az itthoni főnöke még nála is jelesebb mindeme tulajdonságokban és érdemei is dúsabbak. Legalábbis a kormánysajtóból ez derül ki. A kormánysajtóból azt is láthatjuk, kedves elvtársaim, hogy Varga Judit még Szókratészt is idézte a Twitteren, amely aztán mindent üt, mint az adu ász. A másik Twitter-csörtéjéről viszont nincs szó, ugyanis abban nagyot égett: mikor arról írt, hogy Magyarországot újra tömeges bevándorlás elutasítása miatt állítják pellengérre, a posztot nem hagyta szó nélkül a holland liberális EP-képviselő, Sophie in ‘t Veld. Válaszolt, éspedig azt, hogy:

Nem a tömeges bevándorlás ellenzése miatt állítják önöket „pellengérre”, hanem az emberi jogok megsértése, a jogállamiság leépítése és az uniós jog megsértése miatt. Ne játssza a mártírt!”

ami szó szerint igaz is. A feketeleves akkor következett, mikor a sajtó megkérdezte Frans Timmermanst, hogy mi dolog ez, itt mintha két különböző meghallgatásról lenne szó, az egyikről a magyar fél nyilatkozik, a másikról mindenki más, és mintha a kettőnek semmi köze nem volna egymáshoz, Timmermans kifakadt. Kijelentette, hogy sokszor tapasztalja azt a magyar kormány embereinél: szemtől szembe nagyon barátságosak, de amikor meglátja, hogy utána miket nyilatkoznak róla a magyar sajtónak, alig akarja elhinni, hogy ugyanazokról van szó.

Mást mondanak a magyar sajtónak, és mást mondanak nekünk”

- tette hozzá. Ami annyit jelent, hogy Európában igenis tudnak magyarul, a kormány minden ellenkező reménye dacára.

Hát akkor lássuk, mi történhetett? Nem feledve, hogy most egy nagyon hosszadalmas eljárás egyik első eleméről van szó, a zárt ülésen a magyar küldöttség valószínűleg nagyon udvarias és kompromisszumkész volt, ugyanis tudták, hogy rosszul áll az ügyük. Visszavonultak, kiegyeztek, tán még be is ismertek pár dolgot, de mindenképpen: tárgyalóképes partnernek mutatkoztak. Ennek és az európai jó modornak köszönhetően nagy sérelem nem is érte őket, aztán kijöttek a teremből, és kihasználván, hogy a zárt ülésről nem szabad beszélni, elkezdték verni pajzsukat kardjuk gombjával, és azt ordítozni, hogy győztek, illetve átkozódtak is egy kicsit.

A valódi győztesek meg most nézik ezt a páváskodást és nem tudják, hogy mondják ki udvariasan a „hazugság” szót.

Mindenesetre történni egyelőre semmi, de semmi lényeges nem történt, úgy járt ezzel a meghallgatással mindkét fél, mint annak idején a zsitvatoroki békével: tulajdonképpen nem lett semmi eredménye, meg be sem tartotta senki, csak úgy félrefordították az akkori egyezmény szövegét, hogy még a győztes Habsburgok fizettek a vesztes Magas Portának kétszázezer aranyat „ajándékként”. A tolmácsok későbbi sorsáról nem tudunk, de tekintve, hogy a zsitvatoroki békét 1606-ban kötötték meg, nem valószínű, hogy ők dolgoznának most az Origónál, maximum a leszármazottaik állhatnak a KESMA alkalmazásában.

Mármost ez a semmi azért mégsem teljesen semmi: sokat segítene a tisztánlátásban (és egyelőre semmi másban), ha ismerhetnénk az ülés valódi és részletes jegyzőkönyvét, de erre nem sok esélyt látok. Az alapkérdés mindenképpen az – nem győzöm hangsúlyozni – hogy lesz-e Magyarországnak (úgy általában) szavazati joga az uniós költségvetés vitájában. A dolgok jelenlegi állása szerint lesz, ugyanis az eljárás annyira hosszadalmas, hogy messze meg fogják állapítani a költségvetést, mikor még mindig folyamatban lesz a hetes cikkely alkalmazásával kapcsolatos disputa.

Szóval, ez a lényeg, minden egyéb hangzatos jelszó a „bevándorláspárti bosszúról” és a „liberális sajtó kottájáról” értelmetlen, üres szócséplés. Nem erről volt, nem erről van szó, hanem a jogállamiságról.

De ekörül fog keringeni a kormány sajtója még jó ideig, egyrészt, mert ezzel egyszerű és kifizetődő foglalkozni, másrészt, mert propagandaeszköznek fogják használni az önkormányzati választások kampányában.

Szócséplésben nagyok vagyunk, sőt, a legnagyobbak, máshol arató-cséplőgépek vannak (kombájn néven), nálunk szócséplőgépek.

Márkanevük: KESMA.


Szele Tamás

süti beállítások módosítása