Forgókínpad

Kurdok Normandiában

2019. október 10. - Szele Tamás

Ne tessék legyintgetni. Ne mondogassák, hogy a háború messze van, a kocsmai beszólás szerint „Afganisztán, Pakisztán, naésaztán, hátaztán”, ne rakják oda harmadiknak Kurdisztánt is. A most zajló harci cselekmények, a cinikusan „Béke Forrásának” nevezett török hadművelet komoly hatással lesz Európára is. A kurd népet pedig valószínűleg eltörli a Föld színéről.

erdogan_es_trump.jpg

(Fotó: Index)

És mi hagyjuk. De legyünk módszeresek, vizsgáljuk meg, mi lehet Erdogan célja? Erdogan szándéka bevallottan az, hogy megszállja Rojavát, ahol most kétmillió ember él, méghozzá nem is annyira rosszul, mint a környező államokban, köszönhetően a különös, egalitárius-libertárius, kissé szocialista, ám bázisdemokratikus kurd rendszernek, amit létrehoztak, és egyfelől „biztonsági övezetet” alakítson ki ott (most, hogy már nincs Iszlám Állam, érdekelne, ki ellen), másfelől odatelepítsen legalább egymillió, de inkább több arab és turkomán etnikumú szíriai menekültet. Hát kérem: ott azért már laknak kétmillióan, még ha hajuk szála sem görbülne, akkor is durván átrendezné ezzel a térség etnikai térképét – de a török hadsereg intézi a betelepítést, szóval görbülni fog, és nem csak a hajuk szála. Pontosabban, mivel Erdogan a kurdokat egytől egyig terroristának tartja, a fegyvertelen, civil lakosság ellen is folyik és folyni fog a harc, míg írmagjuk sem marad.

Igen, Rojavában népirtás készül. Mindenki tudja, a kurdok is, a törökök is, sőt, a közömbös vagy tökéletesen elaljasult nagyvilág is – és a kurdok védekeznek reménytelen helyzetükben, a törökök támadnak, a világ pedig ül a fűben, mint a kisnyuszi, reszelgeti a körmét és hülyeségeket beszél, szokása szerint.

Akkor most azt nézzük, mi történt eddig.

Már néhány nappal ezelőtt megkezdődtek a légitámadások, akkor a török hadsereg légicsapást mért a Szíriai Demokratikus Erők (SDF) szakkelet-szíriai Haszake tartomány el-Malikíja városában található főhadiszállására. A török légierő harci gépei a nap nagy részében intenzív repüléseket hajtottak végre a határ menti térségben, de csak este támadták meg az SDF főhadiszállását. A bombázás a Tell Tavil kerületet érte.

A török védelmi minisztérium szerda este bejelentette, hogy a hadsereg megindította a szárazföldi műveleteket is Északkelet-Szíriában a Béke Forrása nevű hadművelet keretében.

Az NTV török hírtelevízió katonai forrásokra hivatkozva arról számolt be, hogy a török csapatok négy oszlopban a szíriai Rász-el-Ain és Tell-Abjad településeknél lépték át a határt. Az offenzíva tehát azon a két ponton folytatódik, amelyre délután óta már a tüzérség és a légierő is csapásokat mért. Rász-el-Ain és Tell-Abjad mintegy 120 kilométerre van egymástól.

Az Anadolu török állami hírügynökség korábban azt jelentette, hogy a délkelet-törökországi Ceylanpinar határtelepülésen két, Nusaybinban pedig hat aknagránát csapódott be Szíria felől, de a jelenlegi információk szerint egyik incidensnek sem volt sebesültje. Egy későbbi Anadolu-jelentésből az derült ki, hogy török F-16-os vadászbombázók a határtól 30 kilométerre is csapást mértek egyes szíriai célpontokra. Bombázták Áin Ísza körzetben a Rami légitámaszpontot, annak lőszerraktárát, továbbá az Aluk, Musztel, Eszadije, Fender és Husán falvaknál található ellenséges hadállásokat, de támadást hajtottak végre a Rász-el-Ain, Derik és Kámislíje körzetekben is.

Ezzel szemben az SDF azt közölte, hogy összecsaptak a török hadsereg alakulataival a szíriai határon. „Összecsapások folynak szinte a határ teljes hosszában” - mondták. Állítják, hogy a török tüzérség csapást mért Kobani településre is. A kurd erők szerint a török légicsapásokban eddig három fegyveresük és öt civil vesztette életét, valamint tucatnyian megsebesültek.
A szíriai polgárháború eseményeiről 2011 óta kiterjedt aktivistahálózata révén rendszeresen beszámoló Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja (OSDH) nevű szervezet ugyanakkor úgy tudja, hogy legalább tizenöt ember vesztette életét, nyolc civil, köztük két gyerek és hét milicista. Az OSDH emellett több mint negyven sebesültről is tud, akik közül tizenhárman civilek.

Az al-Majadín szíriai állami televízió szerint a török tüzérség Kamislit is lövi, amely az egyik legsűrűbben lakott város a térségben.

Forrásaim leginkább hírügynökségiek, az MTI-től az Anadoluig, így csak annyit mondhatok: a háború első napjának történéseiről ennyit tudunk, de ez mindenképpen elhúzódó és irgalmatlan vérfürdőt vetít előre.

Akkor most térjünk rá a kedves kis nagyvilág reakcióira.

Három szóval tudnám ezeket leírni röviden: közömbösség, szégyen és gyalázat.

Az Európai Unió némi vívódás árán kiadott egy nyilatkozatot, melyben felszólítja Erdogant, hogy azonnal állítsa le az egyoldalú katonai hadműveletet, mivel az további civil áldozatokat követelhet és újabb menekülthullámot indíthat meg. Az EU arra is emlékeztette az iratban Törökországot, hogy az akcióval veszélybe sodorja az Iszlám Állam ellen létrehívott globális koalíció munkáját. E koalíciónak egyébként Törökország is tagja.

Némi vívódást említettem, mely nekünk, vagyis Magyarországnak volt köszönhető: ugyanis ezt az állásfoglalást eredetileg tegnap reggel akarták kibocsátani, ám a Spiegel információi és mértékadó brüsszeli források szerint ezt Magyarország megvétózta. Aztán este fél nyolckor, mikor már a török hadügy is bejelentette a különben napok óta zajló hadművelet kezdetét, vonakodva bár, durcásan bár, de vissza méltóztattuk vonni a vétónkat, kimehetett a nyilatkozat végre. Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter már korábban mondott rólunk olyant a Spiegelnek, miszerint külügyekben még törpének sem vagyunk nevezhetők, most sikerült bebizonyítanunk, hogy igaza van.

Mi lehetett a vétózgatás oka? Nos, novemberben Budapestre várják Erdogan elnököt, majd türbéköl egyet Gül Babánál és remélhetőleg bejut a Várba is, mint korábban más magas rangú török vezetők. Valószínűleg a tárgyalások szívélyes légkörét lett volna hivatott biztosítani a magyar vétó, és amikor már biztos volt, hogy a támadás hivatalosan is megindult, vissza lehetett vonni, ugyanis akkor már mondhatott az Európai Unió, amit csak akart: a véres gőzhenger már megindult, nem lehet megállítani, nyilatkozatokkal főleg nem.

Ha most valaki azt hinné, miénk az ügyben az eddigi legszégyenletesebb szerep, mi kapjuk a kurdok esetében a Júdás-díjat a vele járó ezüstpénzekkel, az téved.

A legszégyenletesebben Trump elnök viselkedett. Trump, aki először is – egy Erdogannal folytatott telefonbeszélgetés nyomán – kivonta az amerikai csapatokat a térségből (nem voltak jelen nagy létszámban, de egy népirtáshoz ennyi tanú is sok lett volna Ankarának), ezzel mintegy engedélyezve a hadműveletet, aztán azóta is tökéletes ostobaságokat beszél. Először azt mondta:

Amennyiben Törökország olyan lépést tesz, amelyet kimagasló és páratlan bölcsességem alapján megengedhetetlennek ítélek, abban az esetben tönkreteszem és eltörlöm a török gazdaságot!”

Ezen a kimagasló és páratlan bölcsességen röhögtünk egy-két napig, aztán ad acta kellett tenni, mert mondott vadabbat. Éspedig a Fehér Házban, élőben, egy sajtótájékoztatón, nem magányosan tweetelgetve az éji homályban. Azt volt képes szólni a saját szájával:

Ha a szíriai török hadműveletek nem lesznek emberségesek, akkor Washington tönkreteszi a török gazdaságot. A szankcióknál sokkal többet teszek majd.”

 Hogy milyen az emberséges török hadművelet, azt a sajtó munkatársainak kérdéseire sem volt képes elmondani, talán, mert egészen pontosan olyan, mint a fából vaskarika és rokona a görbe egyenesnek. De folytatta, bár ne tette volna...

A kurdok a saját földjükért és a saját jól megfontolt érdekeik miatt harcoltak együtt az amerikai katonákkal a dzsihadisták ellen. A kurdok nem segítették az Egyesült Államokat a második világháborúban. Nem segítettek bennünket Normandiában.”

Hát ott speciel nem. Az Overlord hadműveletben olyan elenyészően kevés kurd alakulat vett részt, hogy az már nem is mérhető. De hogy a jó fenébe kerültek volna akkor és oda pont kurdok, akik az idő szerint semleges Törökország, illetve a brit-szovjet megszállás alatt álló Irán polgárai voltak? Sőt, elnök úr, a koreai és vietnami háborúból is kimaradtak, mint még annyi más nép ezen a kerek világon.

Hogy lehet ilyen tökéletesen aljas szamárságokat beszélni? Hiszen még azok az államok sem az Amerika iránt érzett szerelem miatt vettek részt a partraszállásban, amelynek fiai véreztek az Omaha, Juno, Sword és Gold partszakaszokon – ők is jól felfogott érdekükben és végső soron életük védelmében, a saját földjükért harcoltak. Arról már a kurdok nem tehetnek, hogy nem a Közel-Keleten tetszettek partra szállni, főleg azért, mert annak sok értelme nem is lett volna.

Egyszóval, Trump sajtótájékoztatója újabb bizonyítéka volt az amerikai elnök tökéletes diplomáciai-politikai alkalmatlanságának – néha eltűnődöm, van-e olyan dolog az életben, amire egyáltalán alkalmas, de még nem találtam meg a hozzá méltó feladatot, illetve ballaghatna egy cirkuszban lapáttal és vödörrel az elefánt mögött, azonban a cirkuszok jól szervezett intézmények és valószínűleg nem alkalmaznának egy ilyen kétes, megbízhatatlan egzisztenciát.

De egyelőre ő játszotta a legszégyenteljesebb szerepet.

Egyelőre – ne feledjük, ez hivatalosan még csak a háború első napja.

Sokaknak lesz még rengeteg alkalma a szégyellnivaló cselekedetekre, árulásokra.

Hosszú háborúra számíthatunk.


Szele Tamás