Forgókínpad

Éc-péc-kapuléc, kis meteor, hova mész?

2019. október 22. - Szele Tamás

Ha alaposabban megvizsgáljuk a tegnapi híreket – rögtön hozzátenném, hogy a teljesség igénye nélkül – elmondhatjuk, hogy a kormánypárt szakértői pályát tévesztettek. Ez a sok szorgos ember mind-mind karriert futhatott volna be, ha munkaerejét és tehetségét a Tunguz-meteor jelenségének magyarázatára szenteli, ehelyett most a választási eredményeket értelmezik.

meteor1.jpg

És legalább akkora rejtélynek találják a kialakult helyzetet, mint a nevezetes tunguszkai eseményt. Amivel azonban mégis üdvösebb lenne foglalkozniuk, lévén a Köves-Tunguszka igen messze található, oda el kéne utazniuk és addig sem hallanánk a magyarázataikat, amelyek most már kezdik elérni a misztikum és a népies műdalok szellemi szintjét. Írtam én már a választási eredmények kihirdetése után közvetlenül rendezett konferenciájukról, tulajdonképpen a most kialakulni látszó legendakör minden lényeges eleme elhangzott már ott és akkor is a Hotel Corinthiában, most ismétlik, tódítják az akkor lefektetett téziseket, hogy kanonizálódjanak és beépüljenek a köztudatba.

Meg azért is, nehogy kiderüljön: a kormány társadalomtudományi intézeteinek munkája egy kalap lócitromot sem ért és nem is fog. Legendáriumot gyártani viszont remekül tudnak.

Vegyük az első legendát: a baloldali médiatúlsúlyét. Ha és amennyiben lenne ilyen, azonnal szélnek kéne ereszteni a KESMA összes munkatársát, mert akkora túlerőben vannak, hogy ha ebből a pozícióból sem tudnak domináns szerepet elérni, akkor egyszerűen alkalmatlanok a feladatukra. Egyszerűen szamárság, hogy a tengődő, nyomorgó, alig néhány orgánumba visszaszorult ellenzéki és független sajtónak akkora hatalma legyen, hogy ilyen lépéshátrányból akár csak önkormányzati választásokat tudjon nyerni.

Ha én ilyent tudnék... hát arannyal fizettetném meg magamat, az is biztos, hercegek hoznák utánam a kaját a sarki kínaitól és királyokat szalajtanék pipadohányért. De nem tudok: az tény, hogy a kormánymédia, részben alkalmatlansága, részben a központi irányítása miatt csak elcseszni tudja a rábízott feladatokat, legyenek azok bármifélék, de akkor ne nálunk tessenek keresni a misztikus okokat, hanem a maguk portája előtt seperjenek (a szállongó hírek szerint fognak is: nagy leépítések várhatóak a KESMA-nál, és a megyei napilapok teljes uniformizálása).

Akkor térjünk rá a második legendára, aminek már mutációja is van: a külföldi választók a vétkesek. Ők választották meg Karácsonyt. Ez az elmélet Kósa Lajostól indult országos turnéjára, és könnyű dolga van az embernek, ha utánanéz a számoknak: Kósa ugyanis kilencvenezer külföldi állampolgárságú, Budapesten szavazó uniós polgárról beszélt. Akkor most nézzünk utána, hányan is vannak Budapesten összesen a külföldi állampolgárok? A Magyar Hang utánanézett:

Az 56 303 főből nyilvántartási jogcím alapján az Európai Unió más tagállamának állampolgára: 37 121 fő, bevándorolt 5745 fő, menekült 1150 fő, letelepedett 12 287 fő – válaszolta a hivatal illetékese. Magyarán: ha az összes nálunk élő és szavazati joggal rendelkező uniós állampolgár (37 121) fő el is ment szavazni (aminek az esélye nagyon kicsi, hiszen Budapesten a szavazási részvétel 51,4 százalék volt, tehát átlagban minden második jogosult élt a szavazati jogával), és mindenki kizárólag Karácsonyra szavazott, akkor sem dönthették el a külföldiek Karácsony győzelmét.”

Igen, kérem, ha kilencvenezren volnának, lehetne operálni ezzel az érveléssel, de nincsenek: hibás az alaptétel. Hibás, de ragaszkodni fognak hozzá, dogma lesz belőle, axióma, különben bukik az elmélet. Amit ifjabb Lomnici Zoltán fejlesztett tovább, ő ugyanis a Pesti Srácoknak „külföldi befolyásolásról” és titokzatos anyagi támogatásokról regélt. Az a baj, hogy összesen pár milliós nagyságrendű tételeket bírt bemutatni, és neki kéne a legjobban tudnia, hogy a kormánypártnál három nullával hosszabb összegekben számolnak, kisebb summát nem is ismernek a milliárdnál, az náluk a villamospénz.

De ezek kisszerű népmesék Gulyás Gergely eszmevilágához képest – az már valóságos Grál-legendakör vagy Gilgames-eposz. Történt ugyanis, miszerint Gulyás mester vasárnap az Urániában részt vett egy programon, amit a reformáció évfordulójának tiszteletére tartottak – itt sietnék leszögezni, hogy a miniszter beszédének semmi köze nem volt sem Luther Mártonhoz, sem a wittenbergi templomkapuhoz, kár is volt pont ott elmondani – csak hát Gulyás épp ott tartózkodott, mikor rájött az agymenés.

Jobban illett volna a Fővárosi Nagycirkusz díszelőadásának megnyitójára az eszmefuttatás, de mit tehetünk?

Tekintsük Gulyás téziseit:

- az európai keresztyénség és az európai demokrácia nehéz időket él. Nem fegyveres háborúk teszik ma próbára, hanem meg-megújuló kulturális és életmódbeli küzdelem, amely mögött „nagyon is létező és tudatos hatalmi tényezők állnak”.

Ne mondja, miniszterkém, és kik ezek? Az albigensek vagy az illuminátusok?

- E modernkori kultúrharc elsődleges jelszava a dekonstrukció, amely azt hirdeti, minden kultúra, amely az emberiség történetében felépült, elnyomás eredménye, ezért a legjobb lerombolni. A dekonstrukció szerint le kell rombolni az intézményeket, az államot, és le lehet rombolni a közösségeket a családon, a nemzeten át az egyházig; le kell rombolni, hogy a kultúra helyébe a „tagadás kultúrája, a hit helyébe az ideológia, az igazság helyébe a narratíva lépjen”

Akkor az albigensek és az illuminátusok mellé még bevehetjük harmadiknak a nihilistákat is. Persze ne feledkezzünk meg az ördögimádókról sem, nélkülük mit sem ér a buli. És mit szól a Borkai-ügyhöz?

- Azt viszont biztosan állíthatjuk, hogy a lécet levenni, illetve a lécet leverni nem ugyanaz, ahogyan a mércének nem megfelelni és a mércét felszámolni is alapjaiban különböző.

Szegény Borkai, le fogják venni vagy verni a lécét? Nem: a miniszter arra céloz, ha hermeneutikai ismereteim nem csalnak, hogy nekik van lécük, amit levert a Borkai, de a velük szemben állóknak még lécük sincs.

Éc-péc-kapuléc, Csimpilimpi, hová mész?”

- mondaná most Weöres Sándor, és igaza lenne.

A negyedik magyarázatkísérlet – hagyjuk most magára Gulyás minisztert angyali és démoni látomásaival – Fricz Tamástól érkezett, aki a helyzetet csakis és kizárólag Borkainak tulajdonítja, Borkai nélkül minden volna, Borkaival semmi sincs, Borkai az alfa és Borkai az ómega, Borkai a Kezdet és Borkai a Vég, Borkai azonnal mondjon le.

És akkor megváltozik a múlt, megváltoznak a múlt heti eredmények, a kisebb szám lesz a nagyobb és a víz is elkezd alulról felfelé csordogálni. Kétszer kettő meg huszonhárom lesz – mindehhez elégséges, ám szükséges is Borkai lemondása. Élénk érdeklődéssel várom a fejleményeket.

Kérem, mely kár nagy horgadásukért – ennyi erővel már rég meg lehetett volna fejteni a Tunguz-meteor rejtélyét, ráadásul többféleképpen is.

Nem lehet azonban, hogy az csak egy meteor volt, igaz, nagy, ez meg csak egy eredmény, melyet a kormánypárt bizonyos mértékű népszerűtlensége idézett elő, misztikus, túlvilági hatalmak és világösszeesküvések nélkül?

Nem lehet, ugyanis ez egyszerű és kézenfekvő magyarázat lenne.

Már várom, mikor jut eszükbe, hogy a mostani eredményt a Tunguz-meteor okozta.

 

Szele Tamás