Forgókínpad

Magyarország házszáma

2019. október 31. - Szele Tamás

Vlagyimir Vlagyimirovics, jött, itt volt és ment, ezt egészen biztosan állíthatjuk. Nem lehetett nem észrevenni, hogy itt járt: de hogy minek járt itt, minek jött-ment ez az államférfi, azt igazából nem tudjuk. Illetve, amit tudunk, az olyan üres kincstári halandzsa, hogy húzás és cenzúra nélkül lejöhetne az Origóban (igaz, ott le is jött, pont ilyen módon). Okosabb nem lett tőle senki.

putyin_budapesten_infostart.jpg

Fotó: Infostart.hu)

A látogatás körülményei a szokásosak voltak: lehegesztett csatornafedelek és rendőrsorfalak szegélyezték a cár atyuska útját, körötte csend, amerre ment és néma tartomány: egy úriembert, aki meg kívánta mutatni a kocsikonvojnak a középső ujját az éji homályban, a 444 tanúsága szerint meg is fegyelmezett egy civil ruhás rendőrtiszt, mert mi dolog az, Putyin elvtárs látása kiváló, belát ő még a hegyek gyomrába is, ne mutogassunk, mert megsértődik – ott még nem tartunk, hogy temploma álljon Budapesten, de a tervek már megvannak, talán jövőre, elvtársak, addig bírjuk ki valahogy.

A sajtó számára ez a látogatás – hasonlóképpen a megelőzőekhez – unalmas, fárasztó és felesleges pluszmunkát jelentett, melynek haszna semmi sem volt, ám aki még hitt a mesékben, az is kiábrándult belőlük. Én magam, tapasztalataim alapján nem is próbálkoztam bejutni a sajtótájékoztatóra, akkreditációt szerezni, regisztrálni mert minek? Változtat valamit is a tényeken, hogy nem írásban hazudnak nekem, hanem szemtől szembe? Azonban azok a kollégák, akik mégis megpróbálkoztak a lehetetlennel, azzal kellett szembesüljenek, hogy a két elnök által tartott, valamiért sajtótájékoztatónak nevezett eseményre alapvetően és kizárólag az MTVA, az orosz Interfax, az Origo és a Russia Today munkatársai juthattak be, más sajtótermék nincs is a világon, bőven elég ennyinek nyilatkozni. Illetve, úgy nyilatkoztak, hogy a végén ezek az orgánumok kérdezhettek egyet-egyet, nyilván olyasmiket, amiket előre egyeztettek a résztvevők sajtótitkárságával, így aztán minő csoda, elmaradtak a provokatív kérdések és a meglepő válaszok.

A Magyarországról tudósító, itt dolgozó külföldi kollégák pedig újfent megállapították: ezzel a kormánnyal nem lehet együtt dolgozni, hiszen átlátszó hazugságokkal rázták le őket, például azzal, hogy minden hely betelt, annak dacára, hogy a sajtótájékoztatót meg sem hirdették, a magyar és az orosz újságírók csak úgy, maguktól jelentkeztek, és nincs már hely.

No, de szerencsénk van, mert még a kicsi kutya farka is közvetítette élőben az eseményt, legfeljebb kérdezni nem tudtuk, de azt úgy sem tehettük volna meg, szóval nem maradtunk le az élményről.

Pedig én azért szívesen kihagytam volna.

Nem ez az emlék lesz az ugyanis, amin majd öreg napjaimban nosztalgikusan elmerengek. A két politikus igazából nem mondott semmi hasznosat a nyilvánosságnak, amiket mégis mondtak, azok között is nagyítóval kell keresni az információmorzsákat. Azért próbáljuk meg. Próbáljuk, méghozzá kincstári forrásból, a magyar kormány által kanonizált szöveget használva, nehogy még hírhamisítással vádoljanak.

Szóval, az a lényeg, mondta Orbán Viktor, miszerint:

Magyarország abban érdekelt, hogy a Nyugat és Oroszország közötti együttműködés minél inkább javuljon. Ha Európa nyugati és keleti fele, ha a NATO és Oroszország közötti kapcsolatok jók, akkor azzal Magyarország is nyer.”

Ez nagy igazság, uram, mondaná Rejtőből a Csodálatos Nalaya és megenné az ultramarinkéket, mindig jobb jóból a jó, mint amilyen rossz rosszból a rossz. Tud még ilyeneket? Tud hát.

Egyetlen ország sem tudja megváltoztatni a házszámát, minden ország ott van, ahová a Jóisten teremtette, márpedig Magyarország egy Moszkva-Berlin-Isztambul háromszögben éli az életét, a magyar politika célja pedig az, hogy minden nagyhatalom érdekelt legyen a sikerében, de különösen azok, amelyek regionális szempontból döntő befolyást gyakorolnak az életére.”

Azért, kedves házmester úr, megmondhatná az ország házszámát, mert ilyent még nem hallottam eddig. Az is különös, hogy mi a Moszkva-Berlin-Isztambul háromszögben élünk, melyből Bécs kimarad, én még tanultam valami Osztrák–magyar Monarchiáról, elég tartós államalakulat volt az mifelénk, de ezek szerint hazugság volt amit nekem mondtak róla. És Budapestet mai állapotában a török csapatok, a Wehrmacht, valamint a szovjet alakulatok építették pont ilyenre, hiszen Monarchia nem volt.

Hosszú évekre visszanyúlik az a gyakorlat, amely szerint minden évben tartanak egy magyar–orosz magas szintű találkozót a kétoldalú kapcsolatok állásának áttekintésére. Azóta voltak sikeresebb és kevésbé sikeres évek, volt, amikor „tyúklépésnyit”, volt, amikor „hétmérföldes csizmával” haladtak előre. Az Oroszországgal szembeni szankciók bevezetése óta 2018 volt az első év, amikor a magyar–orosz kereskedelmi forgalom ismét nőtt, meghaladta a 6 milliárd dollárt. Magyarország szándéka, hogy próbáljon megegyezni oroszországi beruházásokról, tőkebefektetésekről, valamint hogy legyenek olyan exportképes termékei, amelyeket az orosz piac befogad.”

Jó kép ez a tyúklépéssel meg a hétmérföldes csizmával, kormányfőkém, jó kép, javaslom, jövő héten vegye elő Erdogannak a repülő szőnyeget is, akkor lesz teljes a mesevilág. Oroszországgal persze, hogy kell kereskedni, bolond, aki mást mond – de az is bolond volna, aki csak velük akarna, vagy főleg velük. Próbáltuk már, nem jött be.

Noha Magyarország természetesen a NATO-nak és az EU-nak is tagja, és az is marad, ez nem zárja ki bizonyos kérdésekben a politikai együttműködést Oroszországgal.”

Persze, hogy nem, minden attól függ, melyek ezek a kérdések. Vegyünk egy konkrét példát.

Arra a felvetésre, hogy Magyarország megvétózta a NATO nagyköveteinek közös, Ukrajnával foglalkozó nyilatkozatát, Orbán Viktor azt felelte: a vita arról szól, hogy mit kezdjenek azzal a helyzettel, miszerint a kárpátaljai magyar kisebbség diszkriminációt szenved el és fenyegetettségben él.”

Hát miniszterelnököm, ez most konkrétan egy rossz példa volt. Egyfelől, milyen csodálatos véletlen, hogy habár minket csak a magyar kisebbség védelmének eszméje vezet (mellesleg: egy normális politikai közegben ez magától értetődő volna – már ha egyáltalán szükség lenne rá) a vétónk valahogy mégis Moszkvának okozza a legnagyobb örömet, nem pedig az érintetteknek. A magam részéről ellenkezőleg, támogatnám azt, épp kisebbségvédelmi szempontból, hogy Ukrajna minél több közös szövetségi rendszerben vegyen részt Magyarországgal, ugyanis az érdekközösség sokkal nagyobb latba esne a kisebbségvédelem terén is, mint a kardcsörtető tiltakozások sora.

És kormányfőkém, ne feledjük ám azt sem, hogy a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) ungvári központi irodája ellen 2018. február 27-én elkövetett pokolgépes támadás elkövetőiről kiderítette a nyomozás, hogy közülük ketten egy lengyel szélsőjobboldali szervezethez tartoznak, akiket egy erősen oroszbarát AfD-s képviselő, bizonyos Markus Frohnmaier munkatársa, bizonyos Manuel Ochsenreiter bérelt fel – márpedig Ochsenreiter úr gyakori vendége szakértőként a Russia Today és a Sputnik News orosz tévécsatornáknak, szóval ezt a merényletet mintha nem Kievben, hanem Moszkvában ókumlálták volna ki. De ilyen a jó barát: ha nincs miért összevesznünk a szomszéddal, gondoskodik róla, hogy legyen. Aztán, ha már áll a bál, jöhet az igazságtalan nyelvtörvény is, akkor már senki sem gondolkodik, mindenki vagdalkozik.

Egyezzünk meg, Orbán mester: a külpolitika nem a maga hangszere.

Kitért még a Török Áramlatra, mint a magyar szuverenitás kulcsára, ugyanis az a véleménye, hogy ha hozzánk csak Ukrajnán keresztül jöhet gáz Oroszhonból, az rossz. Hát, a jó viszony a Magas Portával mindig is fontos eleme volt a magyar szuverenitásnak, százötven évig le sem került a terítékről, annyira...

Szóval, az egész kincstári tudósításnak összesen egy bekezdés a veleje, az is a legvégén. Így szól:

A sajtótájékoztató előtt Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin jelenlétében 8 megállapodást kötött a magyar és az orosz fél. Ezek között volt magyar–orosz régióközi együttműködésről szóló komplex program, társadalombiztosításról szóló egyezmény, továbbá onkológiai, sport- és testnevelési, valamint vasúti együttműködési szándéknyilatkozat, az Eximbank és az orosz Exiar közötti viszontbiztosítási szerződés, együttműködési megállapodás Szamara megye és Győr-Moson-Sopron megye között, végül egy együttműködési megállapodás a Mol, a Lukoil és a Transznyefty között a kőolajszállítás jövőjéről.”

Ezért jött ide Putyin, minden egyéb habos duma, mellébeszélés.

Üzletről van szó, méghozzá nagy üzletekről, én magam közelebbről csak a vasúti együttműködési szándéknyilatkozattal kapcsolatos ügyeket ismerem, de azok rémületes összegeket tüntettek el már eddig is anélkül, hogy a szerződésekben vállaltak szerint nem, hogy 1300 vasúti kocsit, de akár egy talicskát is összeraktunk és leszállítottunk volna a megrendelő Egyiptomi Államvasutaknak – holott ennek érdekében tőkésítették fel még 2015-ben az Eximbakot 44.8 milliárd forinttal állami forrásokból és tavaly május óta már egy, vagyis két magyar–orosz vegyes vállalat is foglalkozik az üzlettel. Az üzlettel lehet, hogy foglalkozik, de a gyártással, termeléssel nem, így sajnos az az érzésem, ebből hatalmas bukás lesz.

Hogy mit akar jelenteni az onkológiai, valamint a sport- és testnevelési szerződés, azt elképzelni sem tudom, biztos volt még hely a papíron és odaírták, a kőolaj-szállítási egyezmény pedig világos.

Ahogy az is, hogy Putyin kicsit másképp értette a dolgokat: ő külön kiemelte a paksi beruházás fontosságát és Magyarországot nem cél- hanem tranzitországnak nevezte a földgáz-kereskedelem szempontjából. Sőt: szóba hozta a budapesti metró további modernizációját.

Kedves Vlagyimir Vlagyimirovics, ezt ne.

Ezt ne.

Az előző is életveszélyes, ha ezt még tovább tetszenek modernizálni, a pesti metróban hajtányok fognak közlekedni, kézi erővel, esetleg lóvontatású trojkák. Vagy hogy gondolja, meghosszabbítjuk Lovasberényig, netán Moszkváig?

És kész, ennyit tudunk a nagy horderejű tárgyalásokról, kedves gyerekek.

Nem sokat.

Legközelebb majd a hétfejű sárkányról mesélek nektek, az valamivel szebb lesz és legalább ennyire igaz, mint amiket ezek a bácsik összebeszéltek.

Itt a vége, fuss el véle.

 

Szele Tamás