Forgókínpad

Facebook és anti-Facebook

2019. november 09. - Szele Tamás

Szokás mondani, hogy a Facebooknak szinte már csak bajai vannak, és van is ebben valami: fel sem sorolnám már a közösségi oldal botrányait, problémáit, ráadásul ideális célpont a politikai radikalizmus számára, amely mindent ellenségnek talál, ami nem szegődik engedelmes eszközéül – és hát valljuk meg, elsősorban egy világnagy hirdetési felület.

kozossegi_oldalak_1.jpg

Csak másodsorban közösségi oldal, ami annyira egybeépült már a gazdasággal, hogy sajtó mára nélküle elképzelhetetlen (elég nagy baj az, ugyanis a folyamatosan változó szabályrendszerükkel képtelenség lépést tartani), ráadásul ha Menlo Parkban valaki rosszat álmodik vagy másnaposan megy be dolgozni, attól a fél világ összes médiavállalatai csődbe mehetnek. De mint területen kívüli – ez benne a fontos – közösségi felület szinte minden szerveződésnek a legfontosabb fóruma lett, politikai demonstrációtól hétvégi grillezésig. Szóval, nem nehéz volna nélküle az élet, hanem bizonyos területeken lehetetlen: minden olyan tevékenységhez szükséges, amihez kell a nyilvánosság.

Viszont a működése olyan, amilyen, gyakorlatilag minden visszaélést elkövetett már a két és fél milliárd felhasználó a közösségi oldal útján, amit el lehetett követni és néhány olyant is, amit nem: eszköz ez, ami túl sok mindenre alkalmas, és minél jobban szabályozzák, annál kevésbé használható. A mostani vezérelv az volna, hogy a felhasználókat távolítsák el a politikától és a sajtóhírektől, amennyire csak lehetséges, és szóljon a dal a családi- és magánéletről, ami kétségtelenül megoldható lenne, ha a felhasználók mindannyian az Egyesült Államok elővárosi zónáiban élnének, minimum középosztálybeliként, de fájdalom, a világ ennél kissé nagyobb és színesebb. Vannak benne konfliktusok, problémák, mármost ezek vagy témává válnak – és akkor óhatatlanul ütközni fognak a vélemények, előkerülnek az álhírek, aztán feldübörög a politikai befolyásolás olginói gőzhengere – vagy eldugják őket, és akkor nincsenek, mert nem beszélünk róluk, csak éppen képmutató hazugság volna a környezetszennyezést vagy Rojava halottait eldugni a gombolyaggal játszó ciculik képei mögé.

Szóval, úgy tűnik, jó megoldás nincs, a bolygó legnagyobb közösségi oldala pont olyan lett, amilyenre a felhasználói formálták, vagyis pocsék hely. Mint a világ maga, csak egyelőre nincs nála jobb.

Illetve: dehogy nincs. Elvileg van. Sőt, tele a világ közösségi oldalakkal, egyik szőke, másik barna, harmadik meg csodaszép, viszont a legnagyobb mégis a Facebook, aminek két oka lehet: az egyik, hogy szinte bárhol elérhető (bár egyes, igen nagy és népes államokban nem), másrészt faék-egyszerűségű a kezelése. Tehát igen, lehetne használni más közösségi felületeket is akár sajtóterjesztés céljára, akár önszerveződésre, akár bármi egyébre, de az adott tények, számok – vagyis a látogatottsági mutatók – mindent a Facebookra terelnek, médiától zenékig, videókig és reklámig.

Ezért csóváltam erősen a fejemet, mikor megláttam a HVG írásának kissé becsapós címét, miszerint:

Elindult az anti-Facebook”

El hát, gondoltam magamban, de ki tudja, hol áll meg? Még több kétséget éreztem, mikor kiderült, hogy ez az új közösségi oldal, vagyis a WTSocial a Wikipédiából nőtt ki. A Wikipédia fontos tudástár, kétségtelenül sok segítséget ad a mindennapi életben, de nem véletlen, hogy a tudomány és a komolyabb elemzések világa nem fogadja el forrásnak – hiszen szó szerint bárki szerkesztheti, és ez meg is látszik rajta. A magyar változatában egyes szócikkeknél komoly háborúk dúlnak, ahogy a különböző politikai világnézetű önjelölt „szerkesztők” - akiknek egy része valóban felelős értelmiségi, másik részük viszont lelkes és ostoba politikai aktivista – hajlítgatják a valóságot, a tényeket, az eseményeket.

Aztán rendszerint sikerül valahol középen megállapodni, két szélsőség között – csak hát jó lenne, ha az igazság mindig középen volna, de extrém, különleges ügyek kapcsán többnyire nem ott van, a mérlegelés és az arányok latolgatása nem változtatja meg mondjuk Kheopsz piramisának a méreteit. A józan ész azt mondaná, hogy nem lehetett volna ekkorát építeni abban az időben, biztos kisebb az – de hát mégis akkora... És ez még csak egy mérhető tárgy, nem mondjuk egy történelmi esemény, aminek az értékelését sokkal inkább befolyásolják a vélemények.

Szóval, van szegény Wikipédiával is gond, de most egy új kísérletbe fogtak:

A Wikipédia társalapítója szerint a közösségi média reklámokkal és sokakat zavaró tartalmakkal szennyezett, így az értékek és a tények a háttérbe szorulnak. Jimmy Wales úgy látja, ezen csak egy új oldal segíthet, melyet maguk a felhasználók szerkesztenek. Az anti-Facebook örökre ingyenes marad és hirdetések sem lesznek rajta.”

Hát a hirdetések szűrésének – és az érzékeny személyes adatok begyűjtésének, amelyek a célzott hirdetésekhez elengedhetetlenek – tényleg az a legjobb módja, ha egyáltalán nincs hirdetés. Azonban ha „a felhasználók szerkesztik”, akkor semmi akadálya nem volna annak, hogy pillanatok alatt valami olyasmivé alakuljon, mint a szélsőjobboldali terrorizmus bölcsőjévé változott 8chan, elég lenne hozzá egy nagyon radikális és agresszívan kommunikáló csoport, akik mindenkit kisértegetnének az oldalról, aki nem fúj velük egy követ. De lássuk tovább:

Wales ígérete szerint az új oldal mindvégig ingyenes marad, nem lesznek sem hirdetések, sem átverős bejegyzések rajta. A regisztráció már elindult, és ezért cserébe sem kérnek semmit. Aki belép, automatikusan jogosult lesz rá, hogy egy ismerősét is meghívja, amely Wales szerint a leggyorsabb módja a felhasználói bázis növelésének. Bár nincs havidíj, sem rejtett költség, a szolgáltatást bármikor és bármennyivel támogathatják a használói.

Wales szerint a legtöbb közösségi oldal csak begyűjti a regisztrációkat, utána már felszínes ellenőrzést végez, így szinte bármilyen tartalom bekerülhet rá. A WT:Social úgy kíván más lenni, hogy megmutatja, ezt máshogy is lehet csinálni. Az oldal alapvetően információs adatbázisként működik, így azoknak ajánlják, akiket a tények és hiteles információk érdekelnek.”

Azért itt valami nem igazán érthető. Vagy a felhasználók szerkesztik, és akkor minden kikerülhet rá, legfeljebb amit az egyik kitesz, a másik leveszi, nevezzük ezt Kőműves Kelemen-jelenségnek, vagy ellenőrzött a tartalom hitelessége, de akkor van felügyelet a felhasználók fölött, nem ők szerkesztgetik, bele a vakvilágba.

Száz szónak is egy a vége: nézzük meg, milyen.

Az oldalra belépéskor egy szó jut az ember eszébe: „letisztult”. Ezt akkor szoktuk használni valamire, amikor nem illik róla rosszat mondani, de minimalista és randa. Mondjuk tény, hogy ez még fejlesztés alatt áll, és az is igaz, hogy a legtöbb hasonló oldal meg agyoncsicsázott, szóval ne legyenek túl nagy igényeink, ezt sem a Dürer tervezte, a felhasználó viszont még alakíthat rajta, de – nem is működik. Illetve működik, mármint él maga a domain, van is 36361 jelentkező, csak még a menüpontok nem élnek: az viszont biztató, hogy a vezető témakör a „Fighting misinformation”, a harc a dezinformáció ellen.

Akkor próbáljuk ki a keresőt. Írjuk be teszem azt, hogy „magyar”.

Rögtön érdekes találatot ad ki:

SubWikis

Magyar Hun Szkita Sumer adatokban (Hungarian)

Mátyás Király 1490-ben meghalt. Ahogy mondjuk, oda az igazság! Oda a Magyarok nemzettudata is! Azóta, minden uralkodó, a Magyart méltóságában megtagadja, történelmét le- vagy elhazudja. 500 évvel Mátyás halála után, a lehetőség adott hogy Magunkat, Magunk is számba vegyük. Az elmúlt 29 évben sok jelentős Személyiség munkája, eredménye, lelkesítő dolgozata, előadásai kinyithatta szemünket, feltárva a Múlt adatait, a Jelen tévedéseit, hazugságait. Akit zavarhatnak az alábbiak, csatlakozhat! 1. A Magyarok és Őseik műveltségének, történelmének adatai elhallgatottak. 2. Sok meghatározó adatforrást nem ismerhetünk, nem ismerünk. 3. Sokakat, akik e területen mernek saját álláspontot kialakítani, hiteltelennek mondanak. NINCS ELNYOMÁS, CENZOR EZ NEM FB, MÉRTÉKTARTÁS, KÉRETIK!”

Ja, vagy úgy. Hát ez erős kezdés, valószínűleg valami vitaindító vagy inkább toborzó került elém: ahhoz képest, hogy az alapítók a dezinformáció elleni harcot és a hiteles tartalmakat írták a zászlójukra, már látom, kik próbálják ezt elsőként használni kis hazánkban és mire.

Ebből se nagyon lesz gálickő, ahogy elnézem.

Kár pedig – bár egyelőre a többi funkció nem is működik, csak a kereső, bármi egyébre kattint az ember, azonnal kér tőle az ingyenes oldal vagy havi 12 dollárt 99 centet, vagy évi 100 dollárt, ha pengetnék valamennyit, többet tudna, de annyit nem ér az egész. De míg nem fizetek az oldalért, nem is aktiválja a profilomat. Rendben van, tudom én, hogy ingyenebéd nem létezik, csak akkor ne tessék annak hirdetni.

Szóval, az anti-Facebook már a legelején pont olyan arcát mutatja, mint az igazi, amikor a legrondább.

Ehhez igazán nem kell új vizekre evezni, új oldalt indítani, ez megvan már készen, elrontva, előre tönkretéve az eredeti közösségi oldalon is.

Az egészről az ötvenes évek klasszikus vicce jut eszembe:

- Tudja maga, mi a kapitalizmus?

- Nem.

- Az ember ember általi kizsákmányolása! És mi a szocializmus?

- Mi?

- Ennek pont a fordítottja!

Hát körülbelül ilyen a Facebook és az anti-Facebook viszonya is.

A valódi megoldás pedig még várat magára.

 

Szele Tamás