Ahogy elnézem, ez a kémek hete volt, bárhová nyúlt az ember, spionok, hírszerzők, elhárítók akadtak a kezébe, Csolpon-Atától Budapestig, ha akarta, ha nem. A sajtómunkás időnként rápislogott Moszkvára is, hogy ott épp mi zajlik – és ha rápislogott, jól tette, ugyanis egy két éve húzódó kémregény végére került pont tegnap. Igen, a Frode Berg-ügyről van szó.

(Fotó: Barents Observer)

Foglalkoztam én ezzel akkoriban, csak már senki sem emlékszik rá – akkor lássuk csak, kit tisztelhetünk Frode Berg úrban?

Egy nyugállományú határőrtisztet az orosz-norvég határ norvég oldalán fekvő Kirkenes városából, aki az elmúlt huszonöt évét éppenséggel a két ország közötti kapcsolatok javításának, a közeledésnek szentelte. De hát lássuk, miről is nevezetes Kirkenes? Például arról, hogy a második világháború alatt odatelepítették a német Kriegsmarine egyik bázisát, így aztán az akkor sem túl nagy települést a háború folyamán 350 légitámadás érte – az eredeti épületek közül csak tizenhárom maradt meg. Kivégeztek a németek 11 kirkenesi lakost is, akik segítették a partizánokat, aztán jött a Vörös Hadsereg, és felszabadította a városkát, illetve, ami még állt belőle. A lakosság most négyezer főre rúg, és igen vegyes összetételű: laknak ott norvégok, finnek, de minden nyolcadik lakó bizony orosz emigráns. Kis kikötőváros, erősen multikulturális hagyományokkal, légkörrel – alig egy kőhajításra az orosz határtól.

Itt vonult nyugállományba Frode Berg, és mivel határőrtisztként szolgált, jól ismerte az orosz nyelvet, orosz embereket, kultúrát. Szabad idejében – még aktív korában kezdte meg a tevékenységét – közös, határon átívelő programokat szervezett, például egy norvég-finn-orosz síversenyt, közös képzőművészeti céhet hozott tető alá, sőt, minden befolyását felhasználva valahogy elérte, hogy engedélyezzék Kirkenes körzetének a kishatár-forgalmat is, tehát az ottani lakosok vízummentesen léphessenek be Oroszországba, a közeli orosz Nikel lakosai meg Norvégiába. Ennek aztán lett is eredménye, ugyanis addig évente kétezer határátlépés történt, a kishatár-forgalom bevezetését követő évben viszont háromszázhúszezer alkalommal lépték át a közeli lakosok a határt. Kirkenes kereskedelme megélénkült, a kikötőben megjelentek az orosz kereskedőhajók és rákhalászok, a városka is fejlődésnek indult – igaz, az orosz-norvég diplomáciai viszony közben erősen közelített a fagyponthoz, de ezt a jó sarkvidéki emberek nem vették komolyan.

2017. december ötödikén a hatvankét éves norvég nyugdíjas, Frode Berg kilépett a moszkvai Metropol szálló kapuján, és azonnal le is tartóztatta őt az FSZB. Éspedig azért, mert állítólag veszélyes nemzetközi kém lett volna. Bizonyítékként lefoglaltak egy nála lévő borítékot, melyben Berg szerint háromezer euró volt, amit egy Natalia nevű hölgynek küldött egy norvég ismerőse (illetve az ismerősének az ismerőse), az orosz kémelhárítás viszont azt állítja, voltak abban titkos utasítások, sőt, államtitkok is, melyek az orosz Északi Flottára vonatkoztak. Volna, ugyanis a borítékot maguknál tartották, és innentől kezdve bármi lehetett benne.

Berg azt állította, egyik norvég barátja hozta össze egy ismerősével, aki ezt az összeget el akarta juttatni az említett hölgynek – épp a postára indult, hogy feladja. Ez a történet teljesen ártatlanul hangzik, az összeg sem csillagászati: forintban még egymillióról sincs szó, ennyiért nem szokás kémkedni. Hogy aztán az FSZB mire gyanakodott, az kizárólag az FSZB dolga, hiszen ha azt vesszük, hogy akkortájt képesek voltak letartóztatni Dagesztán miniszterelnökét is, elmondható, hogy bármire képesek, valamint hajlandóak és az indokaikat ritkán osztják meg a nagyközönséggel.

Az nem túl valószínű, hogy Frode Berg valóban kém lett volna, sőt, akár még futár sem nagyon lehetett. Nem ilyen korú és ennyire ismert embereket szoktak alkalmazni a hírszerző szolgálatok. Igaz, huszonöt éve dolgozott a két ország kapcsolatainak javításán, és ez orosz szemszögből nézve lehetne egy kiváló fedőfoglalkozás – csak hát az orosz elhárítóknak már rég tudniuk kellett volna arról, ha Frode akár csak rákérdez bármi kényes dologra. Az nem kizárt, hogy a hozzá közvetítő útján eljutott boríték feladója viszont ügynök volt: de kiknek az ügynöke? A norvég hírszerzés ennél komolyabban dolgozik – leginkább az látszik valószínűnek, hogy az oroszok kreáltak maguknak egy „kémet”, akire aztán látványosan lecsaphattak.

Egy balekot, aki végig a markukban volt.

De mire volt ez jó Oroszországnak?

„Nagyon sok mindenre, valóságos adu ász lehetett volna a fogoly Berg, ha a javuló kapcsolatokat rontani akarják, és valami rosszban törik a fejüket a skandináv térségben. Kiváló ürügy bármilyen viszontválaszra, represszióra, ellencsapásra – vagy első osztályú túsz, valóságos cserealap, ha saját, esetleg lebukó kémeiket akarják majd visszaszerezni.”

- írtam tavaly erről a Vasárnapi Hírekben. 

Kérem, így legyen ötösöm a lottón, ahogy eltaláltam a megoldást. Mármint, hogy Berg cserealapként végzi. Tegnapi a hír, miszerint:

„Litvánia kegyelemben részesített pénteken két elítélt orosz, Oroszország pedig elengedett két litván és egy norvég kémet.

Orosz hírügynökségi jelentések szerint a nap folyamán elsőként Gitanas Nauseda litván elnök közölte, hogy amnesztiában részesítette a 2017-ben kémkedés címén elítélt Nyikolaj Filipcsenko és Szergej Moiszejenko orosz állampolgárt. Filipcsenko tíz, Moiszejenko tíz és fél évet kapott tettéért.
Délután Darius Jauniskis, a litván hírszerző szolgálatok vezetője bejelentette, hogy fogolycserét sikerült végrehajtani Moszkvával, és hogy az Oroszországban kémkedés címén elítélt Jevgenij Mataitis és Aristidas Tamosaitis litván, valamint Frode Berg norvég állampolgár a balti országba érkezett.
A norvég kormány szóvivője közölte, hogy Berg megérkezett hazája vilniusi nagykövetségére.
Szergej Nariskin, az orosz Külső Hírszerző Szolgálat (SZRV) főnöke Moszkvában korábban úgy nyilatkozott, hogy Oroszország válaszként két hírszerzőjének elengedésére tükörintézkedéseket foganatosít.” (MTI)

Hoppá: mikor is tartóztatták le Filipcsenkót és Moiszejenkót? 2017-ben. És Berget? Lássunk csodát: őt is, az év decemberében. Ilyen az előrelátó, alapos hírszerző: még időben gondoskodik cserekémről, ha a saját embereit elkapják. Az már nem is fontos, hogy a cserealap valóban kém is legyen – nem tudhatunk biztosat Bergről, de szerintem semmi köze nem volt semmiféle szolgálathoz – legfeljebb kinevezik spionnak és kész. Időben el kell ítélni, aztán úgyis jön a kémcsere.

Akkor, kérem, Bergből azért lett kém, mert Filipcsenko és Moiszejenko viszont tényleg azok voltak.

Különben ennek a tragikomikus kémregénynek volt pár helyi, kirkenesi folyománya is. Érdemes belenézni a Barents Observerbe, ugyanis ez a lap részletesen foglalkozik az események visszhangjával – és hát Kirkenes történetesen tényleg sokat köszönhetett Bergnek.
(Fotó: Barents Observer)

A letartóztatás hírére a lakosság szimpátiatüntetést szervezett Berg mellett, összegyűjtöttek neki tizenötezer eurót is, hogy enyhítsenek a börtönviszonyain, melyek nem lehettek túl kellemesek, hiszen a legszigorúbban őrzött lefortovói börtönben őrizték. A kirkenesi polgármester szenvedélyes hangvételű levelet írt Norvégia akkori védelmi miniszterének, Ine Eriksen Søreidenek, aki 2017 óta külügyminiszter, követelvén, hogy azonnal bocsássák szabadon az ő ártatlan polgártársukat – azonban a miniszter, aki sokkal inkább van otthon a nemzetközi cselszövényekben, meglehetősen kitérő választ adott. Nevezetesen azt, hogy a kiadatás konzuli ügy, és a diplomácia csak akkor léphet közbe, ha a kérelem konzuli úton nem rendeződik.

A kirkenesi városházán hatalmas zászló lobogott, rajta felirat: „Segíts hazahozni Frodét!” Rune Rafaelsen polgármester azt mondta, addig marad ott, míg Berg úr haza nem kerül. Hát, akkor most levehetik, ugyanis mintha győzött volna az igazság. Bár ezt komoly tárgyalások előzték meg a norvég és orosz fél között: előbb Erna Solberg norvég miniszterelnök és Ine Eriksen Søreide külügyminiszter beszélt erről Vlagyimir Putyinnal az idén áprilisban rendezett Arktikus Fórumon, melyet Szentpéterváron tartottak, később már külügyminiszteri szinten folytatódott az eszmecsere, október 25-én Kirkenesben Søreide és Lavrov orosz külügyminiszter között.

Szóval, ahhoz képest, hogy Berg valószínűleg nem volt egy James Bond, mégis alaposan megmozgatta az ügye két nagy ország kormányát is. Persze nem az ő személye volt fontos – hanem azoké, akiket érte reméltek visszakapni.

Most már vége a fordulatos mesének, Berg úr nyugdíjas éveit remélhetőleg szerettei körében, nagy békességben és nyugalomban tölti majd, de mi ebből a tanulság?

Az, kérem, hogy Moszkva ugyan gyönyörű város, melyet érdemes meglátogatni szépségei miatt, de tele van meglepetésekkel.

Az ember kilép a szállodája kapuján, és mire észbe kap, már kinevezték James Bondnak, viszik is a lefortovói börtönbe, ha nem vigyáz.

Bár Moszkvában akkor is viszik, ha vigyáz.

Szele Tamás