Forgókínpad

Kövér és Jagger

2019. december 01. - Szele Tamás

Kérem tisztelettel, mindenekelőtt muszáj jeleznem, hogy még a látszatát is szeretném annak elkerülni, miszerint Kövér László számomra ellenszenvesebb volna, mint párt- és pályatársai. Egyszerűen azért foglalkozom vele többet az utóbbi időben, mert hiperaktívvá vált, és ezzel különleges helyzetet teremtett, melyet a legjobban a Fidelitas tegnapi kongresszusán figyelhettünk meg.

kover_bajusszal.jpg

Szóval, ha üzletről lenne szó, azt kellene mondanunk, hogy Kövér magatartása kimeríti a tisztességtelen verseny fogalmát. Visszaél előnyös helyzetével, beteríti a piacot hülyeséggel, tehát üzlet- párt és elvtársai kénytelenek követni őt a versenyben és ők is ontják az ostobaságokat, hogy valahogy bennmaradhassanak a mezőnyben, Kövér monopóliuma dacára is. Kényszeresen mondják az egyre nagyobb és nagyobb ostobaságokat, hiszen a legfőbb konkurensük futószalagon, nagyipari módszerekkel dolgozik, minden kilométerkőnél ott van, minden hordón ő szónokol, minden gumiszoba vele van tele – olyan érzés lehet most fideszes vezetőnek lenni Kövér mellett, mintha az ember a Studebaker gyár tulajdonosa volna és a Forddal kéne versenyben maradnia. Kocsi volt a Studebaker is, csak nem olyan olcsó és nem tudtak annyit termelni belőle, hogy állják a sarat az óriással szemben. Egész hosszú ideig húzták, 1902-től 1966-ig, de fel kellett adniuk – így járhat a Fidesz mostani vezetése is, ha nagyobbat akar mondani Kövérnél. Meg többet és gyakrabban.

De egyelőre próbálkoznak vele. Ez lehet a magyarázata annak, hogy tegnap a Fidelitas tisztújító kongresszusán felszólalt a kormánypárt legtöbb politikusa, annak dacára, hogy erre a világon semmi szükség nem lett volna. És akkora lila ködöket eregettek, hogy az már zavarta a légiközlekedést, Ferihegy csak azért nem állította le a forgalmat, mert nincs megfelelő szabály az ilyen esetre, de merő egy frászban élhettek pár órán keresztül a légiforgalmi irányítók. Annyit még jeleznék, hogy a haknit hiába hívták kongresszusnak, a felszólalók nem reagáltak egymás beszédeire, egyszerűen elmondtak a saját stand-up produkciójukat és át is adták a helyet a következő komédiásnak – de lássunk pár gyöngyszemet. 

Böröcz László, parlamenti képviselő, a Fidelitas elnöke felvezetőjében arról beszélt, hogy több taguk van, mint a legtöbb ellenzéki pártnak, a Fideszt pedig sok fiatal támogatja, de kétségtelenül nagyon sok a teendő.”

Ez valami tévedés lehet, a teendő ugyan kétségtelenül sok, azonban ennek a felvezetőnek kivételesen volt köze magához a rendezvényhez, szerencsére a többi már levetkezte ezt a hibát és elrugaszkodott a tárgytól, mint műugró az ugródeszkától, szabadon szárnyaltak az Őrület Tengere fölött, mint megannyi lila sárkány.

Az első beszédet Tarlós István tartotta, a küldöttek szinte szűnni nem akaró vastapssal üdvözölték a volt főpolgármestert, aki azzal indított, hogy ha tudta volna, hogy ilyen fesztelen a légkör, elhagyta volna a nyakkendőt. Felvezetőjében viccelődve megjegyezte, hogy a kisfilm alapján, amit a korábban levetíttek, „hogy megöregedett” Kósa Lajos.”

Kósa ugyan nem öregszik gyorsabban vagy látványosabban, mint bárki más, legfeljebb tekintetbe kell vennünk szellemi képességeinek elemzésekor, honnan indult és beláthatjuk: ezekkel az adottságokkal a mostani helyezése még szépnek is mondható, a kitartó edzésmunka diadalának, de látni fogjuk a későbbiekben, hogy megmutatta: nem kell őt még leírni, mezőnyben van ő a Tour de Gumiszobán, sőt, élmezőnyben.

Szijjártó Péter köszönetet mondott a Fidelitasnak, mert a szervezetből több embert is fel tudott venni a Külügyminisztériumba, a segítségükkel pedig „sikerült megújítani a magyar külpolitikát”. A miniszter megjegyezte, hogy „velünk senki sem szórakozhat”, valamint bejelentette, hogy jövő szeptemberben megalakul a magyar diplomáciai akadémia, amelynek elvégzése előfeltétele lesz annak, hogy valaki a jövőben a Külügyben dolgozzon.”

Kezdem érteni a magyar külpolitika alakulását. És azokat a jelenségeket is, amiket monoton tévedéssel sikereknek neveznek mostanság. Szijjártón látszik, hogy futsalpályán edződött, csapatjátékos, közös taktikában, team-munkában gondolkodik: remélhetőleg rövidesen a teljes magyar diplomáciai állomány Fidelitasosokból verbuválódik, a szakértők mellőzésével, és ha eljő ez a szép nap, hadat üzenhetünk végre Karthágónak is. Salvinivel szövetségben.

Varga Mihály szerint azt biztosan tudjuk, hogy a világ változni fog, és ezért kezdte a mai beszédét is a robotokkal, példaként pedig az önvezető autókkal kapcsolatos dilemmákat említette. Mint mondta, tegnap Moszkvában amit nyugaton „még mindig kicsit lesajnálnak”, olyan banki szoftvereket mutattak neki, amiről az ember már meg setm tudja mondani, hogy igazi ember vagy gép. A tárcavezető szerint a dolguk, hogy megteremtsék azokat a feltételeket, amikkel a gyorsan változó feltételeihez tudunk alkalmazkodni. Varga azt is közölte: azért vagyunk ma közelebb egy büszke és szabad Magyarországhoz, mert a kormány a magyar érdekek megalkuvás nélküli képviseletének iránytűjét követte az elmúlt években, szerinte azért érdemes a Fidelitasba belépni, hogy ezt folytathassuk.”

És Varga mester még viszonylag a legértelmesebb tagja a tegnapi fellépő társulatnak! Látszik, nagyon látszik a felszólalási kényszer, ugyanis ennek aztán a világon semmi köze nem kéne legyen a Fidelitashoz, a gondolat végén vörös farokként kunkorog a szervezet neve. De most megperdülnek a dobok, megszólalnak a fanfárok – következik Kásler miniszter, egyedül a kupolában, védőháló nélkül! Salto mortale!

Azért lehetek itt, és azért ünnepelhetjük ezt az évfordulót, mert a történelem viszontagságai során megmaradtunk, ez annak a hagyománynak és identitásnak köszönhető, ami 1100 évvel ezelőtt alakult ki Belső-Ázsiában, és központi eleme a szuverenitás, az integritás, egy különleges életszemlélet és életmód. Ezt az életérzést emelte egy spirituálisan magasabb fokra a kereszténység, a keresztény szabadság, ami azt jelenti, hogy az ember szabadságának határa ott van, ahol a másik ember szabadsága kezdődik. Ez kísérte végig az elmúlt 1000 évet, a magyarság azért döntött mindig jól, mert az identitására támaszkodott.”

Puff, mondta az artista és elhevert a porond fűrészporában. Jó magasról hevert el. Miféle évforduló, Kásler úr? Ez egy tisztújító kongresszus volt, maga nem jegyezte meg, hol fog légtornázni. Mondjuk jó politikai döntéseink száma vetekszik a Mohács óta megnyert csatáinkéval, ezt tényleg kár volt elővenni, hogy mást ne mondjak, legutóbb is sikerült magukat kormányra juttatni.

A következő versenyzőnek viszont már majdnem sikerült kövéri magasságokba jutnia. Kubatov Gábor ki- és bejelentette:

Nem szabad hagyni, hogy újságírók „ócsárolják” a Nélküled című dalt, majd az Index vonatkozó cikkéből idézett. Szerinte azt sem szabad hagyni, hogy olyan újságírók tartsanak morális mércét, akik kiszolgálták már Simicska Lajost és Puch Lászlót is.”

Kubatov úr, ez körülbelül mutatja is, mit tudnak maga és kis pajtásai a sajtó működéséről. Igen: a KESMA valóban úgy működik, hogy a lakájok kiszolgálják magukat, mint tulajdonosokat, a valódi sajtóban erről szó sincs – az üzleti vállalkozás, és a laptulajdonosnak semmivel sincs több köze a lap tartalmához, mint bárki másnak. Különben nem lenne kedve összeállítani egy listát a tiltott és sérthetetlen dolgokról? Nagyban megkönnyítené a kormánymédia dolgát, a függetlenek meg kapnának egy téma-lajstromot.

Kocsis Máté után – akit most nem elemeznék, fogy a terjedelem és nem mondott sok újat – a leöregezett Kósa Lajos lépett a pulpitusra és olyan bonyolult gordiuszi csomót kötött zsidózásból, nyilasokból, neoliberálisokból, hogy azt külön tanulmányban kéne elemezni, melyre majd máskor kerítünk sort, mindenki felháborodása érthető az ügyben és azoké is, akik másképp látják a dolgokat – Kósa mindenképpen megmutatta, hogy van keresnivalója a zárt osztályon, de sajnos nem tudott akkora követ dobni a tóba, mint amekkorát próbált. Azonban, ha valakinek, neki joggal mondhatják az általam különben utált kifejezést: „Oké, boomer!”

Novák Katalin is nehezményezte ezt a két szót, ő azonban a rendezvény fényét saját lírai kísérletével, hosszú, önálló verssel emelte, ami egyedülállónak mondható a magyar politika- és cirkusztörténelemben. Elég egy sort idéznünk belőle, hogy érzékeltessük poézisének mélységét:

Mi nem szállunk bele a méhedbe, csak nem mondunk nemet az életre.”

Miután magához tért a közönség és frissítőket vett magához a sokk után, következett a legnagyobb produkció: maga Kövér szólalt fel, és nem kellett csalódnunk benne. Valósággal lemosta az őt megelőző fellépőket a színpadról, a tegnapi show egy merész ötletének köszönhetően megint az övé lett – ugyanis képes volt megtámadni magát Orbán Viktort beszédében, ha közvetetten is. Merte, ugyanis a miniszterelnök nem vett részt a kongresszuson, távol maradt, nem szállt le az Olümposzról – hogyne, majd fog ő a halandó Kövérrel vetekedni szónoklástanban? Inkább oda sem ment, és így nem is tudott válaszolni arra, amikor Kövár kijelentette (vagy be?), miszerint:

A liberális és semmilyen más értelemfosztó jelzővel el nem látott demokrácia intézményei, a társadalmi igazságosság eszményei, és a nemzeti gondolat mögé lehető legszélesebb politikai társadalmi és szellemi-erkölcsi többséget teremteni, ez a mindenkori feladat, és ez biztosíthatja a nemzetépítő politika cselekvőképességét.”

Súlyos szavak, ugyanis azt mondják, hogy Kövér szerint nem csak a „liberális” jelző értelemfosztó a demokráciára nézvést, hanem az összes többi is, ideértve az „illiberálist”. Amit viszont Orbán Viktor talált ki személyesen a mai magyar politikai rendszerre.

Ha bárki más mondott volna ilyent, már elindult volna hozzá egy levélke, benne baráti szavakkal és egy selyemzsinórral, Lázár János ennél kevesebb miatt vált kegyvesztetté – figyeljük majd, mi történik Kövérrel, bár szerintem megússza. Ezt is megússza, mert ő még ismerte Lenint és harcolt Csapajevvel. Vagy ellene, ki emlékszik már?

A kongresszust nagy, közös, álló „Nélküled”-éneklés zárta, ami úgy tűnik, részévé válik a rítusnak a kormánypárt rendezvényein ezentúl, és ilyenkor sajnálja az ember, hogy az Index nem a Kacsatáncba ragadt bele abban a bizonyos írásában, mert sokkal vidámabb látványt nyújtanának a politikusok a könyökükkel hadonászva, de ez van.

A tegnapi monstre stand up cirkuszról elmondhatjuk: ha produkció szintjén tekintjük a rendezvényt, ha a művészi előadásmódot és a váratlan ötleteket díjazzuk, még mindig Kövér a Fidesz Mick Jaggere, aki megkerülhetetlen, akárhogy is pedáloznak pálya- és elvtársai. De azért lehetnek kellemetlenségei a tegnapi alakítása miatt: a frontembernek rá kell majd jönnie, a taps nem minden, ebben a műfajban néha tekintettel kell lenni a realitásokra is. Vagy mehet majd énekelni a Rolling Stonesból a Stepppenwolfba.

De azért nehéz lesz fideszes berkekben egyhamar nála nagyobbat alakítani.

No, meglátjuk.

Különben?

Különben nem történt a világon semmi, maga az esemény elhanyagolható és a magyar belpolitikában semmi valós szerepet nem játszik, kik vezetik a Fidelitast.

Ez most kremlinológiai szempontból volt érdekes, más fontossága nincs.

 

Szele Tamás