Utóbbi időben páran említették, hogy miért nem foglalkozom nagy és fontos ügyekkel, pont most, mikor épp a Haza sorsa dől el, miért figyelek apró, lényegtelennek tűnő részletekre a titánok csatája közepette. Ennek több oka is van, az első rögtön az, hogy minálunk a titánok is földszintesek, ha ugyan nem alagsoriak, másrészt meg – az apróságok nagyon fontosak tudnak ám lenni.
De hát most totojázok kis hülyeségekkel, ezekben a történelmi időkben? Most. Nem tudnék ugyanis olyan napot mondani a honfoglalás óta, amelyiken ilyen vagy olyan szempontból ne dőlt volna el a Haza sorsa és amelyen ne írtunk volna történelmi időket. De mondom másképp.
Tessék elképzelni, hogy elmegyünk együtt elefántra vadászni, és én állandóan a szúnyoghálót igazgatom ahelyett, hogy az ormányos óriásokra céloznék. Pedig hát ott vannak, épp, hogy a szememet nem verik ki az agyarukkal. Aztán pár nap múlva jön a malária. És mindenki megkapja, aki nem vigyázott a szúnyoghálóra, hanem inkább „hősiesen” lövöldözött.
Szóval, érdemes a kis szúnyogokra is figyelni, mert az igaz, hogy az elefánt néha agyontapossa az embert, de az még nagyobb igazság, hogy ahol anopheles-szúnyog van, ott malária is van, és abba aránytalanul többen halnak bele, mint az elefánttiprásba.
Akkor lássunk pár ilyen tegnapi magyar moszkitót, amelyek a valóban felháborító tüntetés árnyékában zümmögnek.
Az első valódi bulvárhírnek tűnik. Azt írja az Origo:
„Meggyalázták Wass Albert csepeli szobrát”
Nocsak. Mi történt, felolvasták neki Karácsony Benőtől a Megnyugvás ösvényeint, és irigységében megette a rozsda? Majdnem, de mégsem. Csepel fideszes polgármestere, Borbély Lénárd beszámolója szerint:
„Elmondása alapján a szobrot lehányták, majd vélhetően valamilyen szerrel meg is rongálták. Borbély Lénárd ezzel kapcsolatosan még azt nyilatkozta: a tettet elítéli, feljelentést tettek, valamint térfigyelő kamerákat is kihelyeznek.
A Hír TV szerint a szobrot azóta már helyreállították.” (Origo)
Nocsak. Arra járt pár kóbor esztéta? Romkocsmában merengő, részeges bölcsészek tehették? Próbálják a dolgot politikai merénynek beállítani, de nehezen megy, ugyanis.... na, most tessék elképzelni. Beállítok a sarki kocsmába:
– Kocsmárosné, egy icce pálinkát ízibe!
– Milyen legyen? Szilva, barack, cseresznye, vegyes?
– Melyik a legpocsékabb?
– A vegyes.
– Akkor azt, okádni kell majd, politikai merénylet céljából.
– Ja, értem, kinek lesz?
– Most a Wass Albertnek.
– Ajánlanám a vegyeset, az a legrosszabb.
– Remélem, bejuttat a Parlamentbe!
– A vegyes? Az még a detoxba is bejuttatja!
Szóval, legyünk komolyak, ilyen azért nincs. Szándékosan még Wass Albertet sem nagyon lehet lehányni, ilyen alaposan még úgy sem, mint ahogy a régi rómaiak tették, akik e célból flamingótollal csiklandozták a torkukat. Hanem, ahogy az eredményt elnézem, vagy a bronz nem lehetett első osztályú, amiből a grófot szoborták, vagy minimum sósavat ihatott az illető, mert fényesre marta a fémet a matéria. Mármost vagy egy gólem járt arra, mert annak agyagból van a gyomra és ihat ilyesmiket, vagy egyszerűen csak savval locsolkodott valaki, netán azért, hogy legyen miért tüntetni majd Csepelen is, ne csak a New York-palota előtt.
Aztán vegyük a másik szúnyogot, mert igen zümmög: azt danolja a fülembe, hogy új főszerkesztő érkezik a Mediaworkshöz Szakács Árpád helyére. Kérem a repülősót, mert mindjárt elalélok: hát kegyvesztett lett a kultúrkampf hőse, a kultúrforradalom keselyűmadara? Dehogy, csak alkot. Az Azonnali szerint:
„Új főszerkesztőt kap a Mediaworks központi szerkesztősége, miután az eddig azt vezető Szakács Árpád hosszabb fizetés nélküli szabadságra megy – értesült az Azonnali. A Mediaworks központi szerkesztősége a hozzájuk tartozó, nyomtatott megyei napilapoknak ad tartalmat. Úgy tudjuk, az ideiglenes szabadság hátterében mindössze az áll, hogy alkotói szabadságra megy az érintett.” (Azonnali)
Ja, vagy úgy. Mondjuk Szakács esetében alkotói szabadságról beszélni kissé abszurd, ő militáns alkat, önálló alkotás helyett inkább vérzik száz csatán, ha van ellenség, ha nincs – de hát mi van, ha mégis ivott a Múzsák kasztáliai forrásából és most pásztoridilleket fog elkövetni, rusztikus egyszerűséggel, esetleg dekadens szonetteket vet papírra két abszint között? Ha erről van szó, nem csak az alkotói szabadságot érdemli meg, amint javul kicsit az anyagi helyzetem, megszavazok neki (Moldova nyomán) egy kis nyaralási segélyt is, dobjuk össze a megfáradt művésznek és utána nyaralja ki a segélyünket.
Mert arról ugye szó sincs, hogy a hadfi annyira megfáradt a csatákban, hogy lassan nem szabad egyedül nyilvánosság elé engedni, ugyanis olyanokat beszél, mint tavaly novemberben, mikor átvette a Lovas István-sajtódíjat:
„A mindent uraló globális tudatipar, a Facebook, a Google, az Instagram és mások által uralt közgondolkodás megspórolja számukra a vért, ma már nem a guillotine alól kihulló fejeket gyűjtik a kosárba, hanem a lelkeket. A halálkultusz lélekkufár sakálai terelik az emberkísérleti laboratóriumba a népeket, a mai nácik, a liberálisok új fajelméletet hirdettek, az LMBTQ, a gender, a homoszexualitás egyvelegéből egy új darwinizmus bontakozik ki, az aberráció, a szellemi sötétség végtelen megnyilvánulási formái lassan felhőként fedik el a normalitás egét.”
Nem, nincs neki semmiféle téveszméje, ugyan már. És arról sincs szó, miszerint a mór megtette a kötelességét, a mór mehet. Alkotói szabadságra mehet.
Érdekes, mikor én vagyok „alkotói szabadságon” azt munkanélküliségnek szoktam hívni, de hát nem is vagyok én olyan vitézlő harcos, mint a Szakács.
Aztán még mit látok a szúnyograjban? Azt, hogy ha a kormánynak van egy kis ép esze, elfelejti a „börtönbiznisz” szót, de üstöllést. Ugyanis míg a hivatalos kampány Magyar György és ügyvédi irodája ellen irányult, szép csendben fény derült arra is – anyám, a számok nem hazudnak – hogy a legtöbbet ezzel a fajta jogi képviselettel speciel egy Fidesz-közeli cég keresett. Mint az Átlátszóban olvashatjuk:
„A (...) Mohácsi Ügyvédi Iroda fogvatartott ügyfeleinek az állam 1880 ügyben összesen 814 millió forint kártalanítást fizetett ki. Soros? Ellenzéki pártok? Nem, a debreceni önkormányzatnak és cégeinek évtizedek óta dolgozó, a legutóbbi időkig a város helyi választási bizottságát is vezető Mohácsi Ferenc debreceni ügyvédi irodájáról van szó.”
Ezzel szemben a Magyar György és Társai Ügyvédi Iroda 419 ügyfél képviseletében 544 millió forint kártalanítást szerzett az általa képviselteknek. Mármost akkor ki is keresett többet? Jaj, a fontos kampány kifordult medribül, s elveszté tett nevét, gyorsan abba kéne hagyni, és helyette valami mást bolygatni, ezt nem szabad tovább vakargatni, mert sok minden kiderül. Mint a viccben, amikor az amerikai milliomos vesz Olaszországban egy Raffaello-képet, és otthon odaadja egy restaurátornak. Egy hét múlva felhívja:
– No, hogy halad a restaurációval?
– Kérem, a Raffaellót lekapartam a vászonról.
– Lekaparta???
– Le én. Volt alatta két kiscica gombolyaggal. Azt is lekapartam. Az alatt volt egy szarvas, amint a patakból iszik. Most tartok Benito Mussolini portréjánál, folytassam?
Vannak ügyek tehát, amikbe nem szabad túl mélyen belemenni, nehogy kiderüljenek a tények, melyek igen makacs dolgok. Lefogadom, hogy ez a „börtönbiznisz”-kampány csak azért indulhatott el, mert a kormánypárt egyes körei szokásuk szerint megfeledkeztek arról, hogy előtte egyeztessenek.
Szóval, ilyen moszkitóink vannak most, mind terjeszthet maláriát, sárgalázat. Egyik sem akkora elefánt a hírpiacon, mint a Brexit, a koronavírus vagy a tegnapelőtti tüntetés – de mindegyik lehet fontos és veszélyes.
És mindegyik igen randa.
Ne csak az elefántokat tessék nézni.
A szúnyogokra is oda kell figyelni.
Szele Tamás
