Szeretnék tenni egy vallomást: nekem igen sok és szép álmom valamint vágyam van. Ezek nagy részben megvalósíthatatlanok, kisebb részben egyelőre nem megvalósíthatóak, még kisebb részben egyszer, talán valóra válnak. Azonban akárhogy is fáj, ki kell mondanom: nem szerepel közöttük az, hogy én valaha interjút készítsek Thürmer Gyulával.

Ennek ezer és egy oka van, de főként az, hogy szerintem nekem nem is adna. Meg sok értelme sem volna, ahogy a politikus-interjúknak általában nincs is: elmegyek kérdezgetni valakit, akiről tudom, hogy hazudni fog nekem, még azt is tudom, mit fog hazudni, ő hazudik, pontosan azt, amit vártam, aztán mindketten udvarias úriemberek leszünk. Én úgy teszek, mintha elhinném, amit hazudott, ő úgy tesz, mintha az egy válasz lett volna, amit mondott. Ehhez semmi szükség a személyes találkozóra, ezt e-mailben könnyebben, gyorsabban le lehet bonyolítani. És még írásos nyoma is marad.

Sőt, az az igazi, ha még e-mail sem kell hozzá.

Nem kell, mert a politikus, jelen esetben Thürmer Gyula magától kidob egy sajtóközleményt az MTI OS útján, amit elég tagolni, aztán beleírni a megfelelő mondatok közé a kérdéseket, „alákérdezünk” és már kész is az interjú. Hogy mi soha nem beszéltünk és elképzelhető, hogy nem is fogunk? Nagy ügy... Ilyen lényegtelen részletek annak idején még a Pravdát sem érdekelték, szóval lássunk neki, a nagy moszkvai elődök stílusában, de azért leszögezném:

ez nem egy valódi interjú és én soha nem találkoztam az alannyal.

Ez egy nyilatkozat átértelmezése interjúvá.

Akkor nosza.

– Pártelnök úr, üdvözlöm olvasóink nevében is, ön szeretne bárkit kiemelten üdvözöni?

– Köszönetet mondunk a Honvédségnek, a magyar katonáknak, akik kiveszik részüket a határok védelmében.

– Ők valóban megérdemelnek minden tiszteletet, elnök úr, de térjünk talán át az általánosabb dolgokra: mit érez manapság a legfontosabbnak?

– A Munkáspárt a migráció megállítását az egyik legfontosabb kérdésnek tartja hazánk biztonsága szempontjából. Tegnap előtt támadás érte Magyarország déli határát. A migráció nem kitaláció, hanem valóságos probléma. A Munkáspárt a migráció ellen volt, van és lesz mindig is.

– Amint Lenin is élt, él, élni fog. És mit tesz a Munkáspárt?

– Mi védjük a hazát, és nem eláruljuk, mint mások teszik. Ha a Munkáspárt az Európai Parlamentben lenne, mi nem tűrnénk, hogy kezet emeljenek Magyarországra.

– De elnök úr, és ha ölelni, simogatni akarnának?

– A liberális „migráns-simogatás” nem mást, mint álhumanizmus, nem segíti a dolgozó népeket problémai megoldásában, csak újakat kreál és erősíti a szélsőséges tendenciákat, ami ellen a liberálisok állítólag harcolnak. Csak arra jó, hogy félrevezesse az embereket, letörje a tőkeellenes osztályharcot a célországokban.

– Nem értem önt, elnök úr. Bár kétségtelen, hogy sok százezer magyar állampolgár dolgozik Európa nyugati felén és őket egyes ottani körök valóban „migránsnak” nevezik – gondoljon a Brexitre! – ön szerint az volna a helyes, ha minél rosszabban bánnának velük, így arra kényszerülnének, hogy hazajöjjenek megvívni a tőkeellenes osztályharcot? Bátor, kissé radikálisan forradalmár gondolat, Európán átívelő. De mi a helyzet a többi kontinenssel, mit gondol a kínai koronavírusról például?

– A koronavírus gyors terjedése megmutatta, hogy milyen törékeny a világ biztonsága. A Kínai Népköztársaság emberfeletti erőfeszítéseket tesz a járvány leküzdésére. Egyetlen ország sem lenne képes ilyen rövid idő alatt, ilyen óriási erőket mozgósítani.

– És ön szerint hogyan segíthetnénk nekik? Küldjünk orvosokat, ápolószemélyzetet? Már itthon is alig vannak... Vagy más gyógymódot javasol?

– A Munkáspárt felszólít minden magyar politikai pártot, beleértve a Momentumot, a Demokratikus Koalíciót és más liberális pártokat. Ne használják politikai hangulatkeltésre a járványt! Ez nem segít, hanem kárt okoz!

– Ön megtalálta a koronavírus ellenszerét. Gratulálok. Bár sajnálatos módon ezt ön, elnök úr, a Magyar Nemzetben olvasta, az EMMI közleményeként. De hagyjuk a szerzői jogokat. Tesz valamit a Munkáspárt a járvány terjedése ellen a gyakorlatban?

– A Munkáspárt szolidáris a kínai néppel, támogatja a Kínai Népköztársaság, a Kínai Kommunista Párt küzdelmét.

– Frappáns megoldás, elnök úr, ezzel a kínai nép kint is van a vízből. De evezzünk hazai vizekre. Mi a véleménye a Magyar Honvédség fejlesztéséről?

– A Munkáspárt aggodalommal figyeli, hogy egyre több fegyver, egyre több amerikai és NATO-katona jelenik meg Kelet-Európában.

– Ezek szerint nem helyesli. De hiszen a NATO a szövetségesünk!

– Folynak a Defender 2020 hadgyakorlat előkészületei. A hadgyakorlaton közel 40 ezer katona vesz részt, köztük mintegy 20 ezer amerikai.

– Való igaz, hogy a NATO-nak elenyészően kevés kozák és mongol katonája van, így be kell érniük többek között amerikaiakkal. De miért baj ez, mit szeretne ehelyett a Munkáspárt?

– Követeljük, hogy Magyarország semmilyen formában ne vegyen részt a Defender 2020 hadgyakorlatban! Magyarország területe ne legyen háborús gyakorlótér!

– Elnök úr, ezek súlyos szavak és nem kétlem, hogy hallatukra megtelt pár nadrág a Pentagonban. De mégis, mi a baja a NATO-val?

– A NATO olyan szövetséges, aki csak kér, de nem ad semmit, az ilyen nem jó szövetséges. A NATO nem biztosítja, hanem veszélyezteti jövőnket.

– Ha már biztosítás, ez esetben érdemes volna Magyarországra CASCO-t kötni. De hát meglátása szerint van megoldás arra, hogy nyugodtan alhassunk? Én ugyan békés embernek tartom magam, de az összes fegyverből csak akkor kovácsolhatunk szerintem ekevasat, ha mindenki így tesz – míg akad akár csak egy ország is, amelyik megtartja őket, nem lesz világbéke.

– Magyarország akkor lesz biztonságban, ha Európa nyugati fele és Oroszország békében él egymással.

– És Európa keleti fele is. Vagy mi már nem is számítunk, Bástya elvtárs már szart ér? De hát ön szerint hogyan vessünk gátat a növekvő orosz befolyásnak a politika és a gazdaság minden területén?

– A Munkáspárt támogatja a keleti nyitás politikáját, és nem támogatja a keleti zárkózás politikáját.

– A Munkáspárt ezek szerint egy valódi keleti lakatos, mely egyaránt ért a nyitáshoz és a záráshoz, sőt, az álkulcsokhoz is. De nem kapituláció, elvtelen behódolás ez Moszkvának? Nyugtasson meg proletár tömegpártjának álláspontja felől, kérem.

– Igent mondunk az együttműködésre Oroszországgal, és nemet a szankciókra, az erőfitogtatásra.

Eddig volt, sajtóközlemény volt az MTI OS-ből (nem véletlenül jelzem ennyiszer: kötelességem), csak átszabtam kicsit interjúvá.

Dicsekvés nélkül állíthatom, ez nyugodtan lemehetne az 1952-es Szabad Népben vagy az ugyanakkori Pravdában is.

Esetleg a mai Origóban, Pesti Srácokban, 888-ban is megfelelne.

Nem, ott mégsem...

Ahhoz azért nem elég pocsék.

Szele Tamás