No, most vágom nagy fába a fejszémet, az is biztos. Csak épp már az elején el kéne dönteni, miféle fa ez, azon kívül, hogy piszok nagy és a fejszém is inkább tűnik bugylibicskának... szóval, a MAG mozgalmáról lesz szó, illetve arról, mi a csoda ez. Előre kell bocsátanom: nem lesz egyértelmű a végeredmény. Ez vagy valami, vagy megy valahova.

Olyan is van a mozgalomban, akiről tudni, hogy hova megy: ha így folytatja, rövidesen a Csillagba, mármint nem az égibe, hanem a szegedibe. Meg olyan is, aki jobbára ártalmatlannak tűnik. Nehéz egy teljesen inkoherens jelenséget egyértelműen megítélni.

A MAG a dusnoki „függetlenek” ügyével kapcsolatban robbant be a köztudatba. Illetve dehogy is, ott volt az már évek, sőt, talán évtizedek óta, mert már a 2006-os zavargások idején voltak hivatkozások a „mag-magyarokra”, bár akkor nyilvánvalóan nem a mostani jelenséget értették ez alatt. A mostani dolgot magam sem tudom, minek nevezzem, mert van vallási jellege, méghozzá markáns, de nem szekta, van erős politikai jellege, de nem párt, ad életvezetési tanácsokat, de nem életmód, szóval nevezzük egyszerűen mozgalomnak. A sajtóban azért terjedt el a „szekta” kifejezés, mert a dusnoki esetet leíró KaloHírek munkatársa ezt a kifejezést használta rájuk, és valóban, aki először találkozik velük, hajlamos szektának nézni ezt a valamit. Pedig más, több és kevesebb annál.

Na jó, de akkor mi a csoda?

Kavargó őrültségek inkoherens koktélja. Az, amin belül minden lehetséges és mindennek az ellenkezője is, lévén, hogy – legalábbis megfigyeléseim szerint – nincs egységes eszmerendszere, ideológiája, maximum a markáns szélsőjobboldaliság lehet a hívek és iskolák közös nevezője, valamint a bank- és kisebbség-ellenesség. De ezen túl nem száz, hanem százezer virág nyílik az ő rétjükön és ugyanennyi iskola fér meg egymás mellett. Még csak nem is nagyon vitatkoznak, ha feltűnik közöttük egy új eszme, két dolog fontos: legyen nemzeti és legyen őrültség, akkor belefér. Tulajdonképpen az elmúlt tíz év összes online terjedő konteójának polgárjoga van közöttük – illetve, van is meg nincs is, mert nincs központi dogma, aminek meg kéne felelnie, mindenki hisz, amit akar, csak elég nagy szamárság legyen.

Ha azt mondom, hogy sok száz éve halott pálos szerzetesekkel társalkodom minden éjfélkor a Magyarok Szíriuszi Boldogasszonya közvetítésével, akik hadban állnak az alakváltó gyíkemberekkel, de győzni fognak és utána Magyarország uralkodik majd az egész Univerzumon (nem a bolygón: az már kevés), akkor például nem csak hisznek nekem, de alprófétai rangot is kaphatok. Bár ez sem kinevezés útján történik, hanem a hívek, követők száma alapján alakul ki a tekintély ezekben a körökben.

Vagy nem. Elég bonyolult elmagyarázni, vegyünk néhány példát!

Az első a mozgalom alapvetéséből származik, 2004. november 10-én, éjféli dátummal. Hogy miért pont éjfélkor írták, nem tudom, de ők biztosan tudják. 

„Mintaként Alkalmazott Gondviselés

A MAG program célja:

A MAG program célja a Föld és az emberiség gyógyítása. Ez a cél megegyezik a magyarság, mint nemzet vállalásával és küldetésével. A MAG segít abban, hogy emberként és magyarként kevesebb zsákutcával járhassuk végig Istentől rendelt utunkat.

(…)

Döntések a MAG-ban:

Az esőcseppeket a közös cél hajtja és tereli egybe: visszatérni a forráshoz. A MAG-ot a is közös cél vezérli: életünket magyarként (magerőként) és emberként tisztességgel leélni, hogy visszatérve a forráshoz tisztán állhassunk Teremtőnk elé. Ez a mi gravitációnk.

Egyetlen patak sem folyik a „másság” jegyében felfelé, mi sem térhetünk el a közös céltól. Azokat a közösségeket tudjuk felvállalni és támogatni, amelyek működésük alapjaként maradéktalanul elfogadják a MAG programot. Ezen kívül minden körülményt a helyi közösség szabadon dönt el (szervezeti forma, tagfelvétel, vezetők, programok, pénzügy stb.).

Céljainkat csak valódi közösségként, egymást segítve érhetjük el. Megmaradásunk érdekében ki kell zárnunk minden olyan törekvést, ami megoszt és egymás ellen uszít minket, származzon az gazdasági, politikai, egyházi vagy bármilyen más hatalomtól.

A teremtés gondozását a Teremtő ránk bízta. Te, mint gondviselő ezzel élhetsz, vagy visszaélhetsz: a Te döntésed! A természetben az működik, ami egyszerű. Mint a MAG!”

Ebből a korai iratból két dolgot tudunk meg, az egyik, hogy minek a rövidítése a MAG, a másik, hogy a nemzettudat fejlesztése valamilyen módon azonos számukra a környezetvédelemmel. Mondjuk az tényleg fontos, csak éppen a világon a legnemzetközibb valami: hát hogyan tartsam én tisztán a magyar Dunát, ha a német vagy osztrák Dunára esetleg nem vigyáznak? (De, nagyon is vigyáznak). Szóval, épp maga a Természet az, amiben nincs nemzetállam, országhatár. Mindegy, azért ebből az alapokmányból láthatjuk, hogy eleinte törekedtek valamiféle szervezettségre, ha nem is túl eredményesen. Aztán vegyünk egy vadabb apokrifot, 2013-ból, a szépnevű „Szkíta-Hun-Magyar a MAG NÉPe!” című orgánumból. Ebből csak szemelgetek, de már a címe igen szép:

„A magyar nép, a MAG NÉPe! A MAGyar az Ősnyelv!

A szénizotópos mérések alapján 34.000 évesre saccolt híres boszniai Nap Piramisban székely-magyar rovásírással íródott feliratokat találtak. Konkrétabban a politika, és a ránk erőszakolt történelem esetében nehéz lenne lenyelniük a békát, hogy többek közt Bosznia területén is megtalálhatók Európa, és a világ legősibb civilizációjának bizonyítékai, nem mintha a Ley-vonalak hálózatának ismerete, és egykori felhasználása kevésbé régi múltra tekintene vissza.

(…)

Igaz magyar történelemírás sem a Habsburg-, sem a Horthy-korszak alatt nem létezett.
A Habsburgok saját érdekükben elutasítottak mindent, ami az ősi eredetre utal.
A Horthy-korszak illetékes szerve – a Teleki Pál Történelmi Intézet – saját nevelésű céhbeli tudósai pedig – Hóman Bálint vezetésével – „átértékelték” az amúgy is hiányos magyar történelmet a római katolikus egyház és a Habsburg-ház javára.

A valóságos faji mithoszok alapján dolgozó történész (miképpen a görögöknél van) ebben a gárdában nem létezik, mert hogyan is értékelnék azok a mithoszok erejét és igazságát, akik a saját Nemzeti Krónikáik hitelét is lerontották!”

No igen, persze, befigyelt a turanizmus is, aminek kérdését már a jó emlékezetű Vámbréy Ármin eldöntötte, csakhogy sokaknak nem tetszik a tudományos megoldás (mely szerint a magyar nyelv tartalmaz türk elemeket, azonban a magyar nép finnugor eredetű), így aztán Vámbéry óta nem nyughatnak, manapság épp verik szétfele a maradékát a hajdan rangos magyar Kelet-kutatásnak, éspedig kormányzati támogatással, de ez messzire vinne minket a MAG népétől. Egyelőre tehát ott tartunk, hogy a MAG-ba belefér a rusztikus életmód kultuszától a turanizmusig sok minden, csak legyen benne nemzeti jelleg. Tulajdonképpen ha párt volna, igen erős lenne, amolyan gyűjtőpárt, csakhogy épp heterogén volta és fegyelmezhetetlensége miatt nem lehet párt.

És akkor lássunk most egy mai idézetet a mozgalom jobbszárnyának legszéléről, Posta Imre összes műveiből:

„Mindenképpen „terroristát” akartok csinálni belőlem? Még anarchistának sem vagyok jó, terroristának meg már régen is túl jó voltam. Na, szerintem ezt is túltárgyaltam magammal. Ha ennyire ráértek egy értelmesebb FSZB-Mosszad ügynökkel szívélyesen megtárgyalnám a jövőt, de ha nincs ilyen, jöhet pár idióta bunkó tuskó is őrözni a villanyoszlopot. Ki ne dőljön.

Ti meg - szokás szerint- baxátok szájba a jó kurva zsidó anyátokat! Jelszó: Antiszemitának lenni hazafias kötelesség!

Maradok tiszteletlenül!

Posta Imre”

Ezt már ítélje meg mindenki maga, tény azonban, hogy a dusnoki családot ez a Posta Imre biztatta arra, hogy ne anyakönyvezzék a gyermeküket, és ő is mutatta be őket az előadásain, mint követendő példát. Annyit még tudnunk kell róla, hogy valamikor rendőrségi pszichológus volt. Tehát nem nevezhető műveletlen embernek.

És lám: ez is belefér a MAG-ba.

Ahogy a nála sokkal békésebb, szelídebb Géczy Gábor, a volt fizikus is, akit most nem elemeznék, mert a dusnoki események annyira megviselték, hogy szívrohammal kórházba került. Itt olvasható vele egy kiváló interjú.

És annyi minden belefér még, hogy le sem bírom írni. Lényegében véve elmondható, hogy egy irányíthatatlanul és összefoghatatlanul sokszínű mozgalomról, szellemi áramlatról van szó, ami pont ezen jellege miatt soha nem lesz sem egységes, sem erős – viszont kiváló termőtalaja ez a szellemi közeg az összes szélsőjobboldali radikalizmusnak, fanatizmusnak. Ezzel a pár idézettel is csak a felszínét kapargattuk, tessék nekem elhinni, itt szó szerint minden megtalálható, mint a száz forintos boltban, és annyit is ér, mint az ottani választék.

Már ez is baj, de a nagyobb baj az, hogy ez a mozgalom már nem a rendszerváltás veszteseinek, hanem a NER veszteseinek a tábora. Ide szorul a falusi közmunkás, a devizahiteles, akit elbolondítanak a színes UCC-hazugsággal, ide talál az az összes párt által elhanyagolt tömeg, akik valóban veszítettek, és nem csak 1989-90-ben, de 2010-ben is. Nem mindannyian találnak ide, de azért sokan.

Itt a baj, kérem, és ez a magyar parlamenti pártok bűne. Az, hogy ez a mozgalom szinkretikusan kavargó konteók tömegével állítja a maga oldalára azokat a veszteseket, akik nem túl jól informáltak, csak azért lehetséges, mert a valódi pártok és mozgalmak kicsit sem törődnek velük.

Most szólok: ez több mint bűn, ez hiba. Talán még nem késő munkához látni és legalább foglalkozni a reális problémákkal.

A másik lehetőség az lenne, hogy egyszer csak megjelenik az országban egy tökéletesen kiszámíthatatlan, de mindenképp szélsőjobboldali erő.

Tessék komolyan venni a helyzetet.

Míg lehet.

Szele Tamás