Huj, kuszmabég, huj, kereki! Vatykos csuhászok vereki! Dengelegi! Tetszik tudni mi ez? Azt hiszik, Karinthy-paródia a kuruc költészetről, pedig nem: ez a kormánymédia kelebiai tudósítása tegnapról. Aztán akkora csata lett azon a határátkelőn, hogy senkinek haja szála sem görbült benne. Jó, hogy így esett – de vannak az esetnek tanulságai.

A dolog úgy történt, hogy tegnap reggel elszabadult a sámánhölgy a köztévében, és Kósa Lajossal társalkodván regölni kezdett, aztán jóslásba fogott. Tette pedig mindezt reggel nyolc előtt hét perccel, aki nem hiszi, nézze meg a felvételen 7 perc 20 másodperctől.

Eredetileg a január 28-i, röszkei incidensről volt szó, de a műsorvezető kicsit kiesett a szerepéből, és azt jövendölte, olvasta ki sasok röptéből, villámok fényéből meg „az MTVA birtokába jutott információkból”, melyeket a közösségi oldalakról szedtek össze, hogy: 

„Szerveződik egy menet, talán egyfajta migránskaravánnak is lehetne nevezni. Elvileg ma kezdenek el gyülekezni, Szabadkára szól ez a felhívás, és holnap hajnalban fog elindulni a menet a magyar határ felé.”

Valamit nagyon elcseszhettek az eligazításon, ugyanis sikerült egy napot tévedni, méghozzá mínuszban, nem ma indult el a menet, hanem már tegnap déltájra odaért... Azt azért még jegyezzük meg, hogy a hölgy fontosnak tartotta kiemelni, miszerint az információkat egy „zárt, angol nyelvű Facebook-csoportból szerezték”. Ach, micsoda kémregény, minő izgalmak, édesem! Angol nyelvű csoport! Ki a jófene nem beszél angolul? Ja, a köztévé nézőközönsége, az tényleg nem beszél, mások azért többé vagy kevésbé igen. Az már jobban érdekel, hogy miképpen jut be a közmédia egy zárt csoportba, ha csak nem oly módon, hogy beépül, de az már elvileg titkosszolgálati módszer, melynek használatára nem jogosult.

Persze, ha maguk a titokzatos szolgák épülnek be, azok jogosultak. Csak nekik meg nem kéne szellőztetni azt, amit kiszimatoltak, televízióban pláne nem.

No, mindegy, Kósa nem jött zavarba, rutinos ember ő, sokat gyakorolta a semmin se csodálkozást, elmondott egy közepes halandzsát a viszonyunkról a szerb hatóságokkal – jó a viszonyunk, de lehetne jobb is, oké, majd tessék nekik bonbont vinni a virágcsokor mellé – és lezárta a témát.

Azonban mondom, hiba csúszott a menetrendbe, a személy egy nappal korábban érkezett. Az a pár száz személy, akik – a HVG helyszíni közvetítése szerint – a Jóistennek (hívják őt bárhogy is egymás között) nem akarta megtámadni a magyar határt. Még a legnagyobb agresszió az volt részükről, hogy az egyik férfi emelt hangon beszélt két percig, aztán ő is visszafogta magát. Tüntettek kicsit a határ megnyitásáért, de békésen – összehasonlítási alapul, nyugodtabbak voltak és konfliktuskerülőbbek, mint egy héttel korábban Bayer Zsolt budapesti demonstrálói, például nem vertek újságírót sem, ami pedig szép és kulturált európai szokás, akárki megmondja Pesten. Persze a barbárok ezt sem nem ismerik, sem nem gyakorolják, így veretlen maradt mindenki, de annyira, hogy semmi erőszak nem volt egész délután és este. Aztán éjjel fél egykor megjött a szerb rendőrség buszokkal, és mindenkit elszállított jó messze fekvő menekülttáborokba. Reggelre már egy lélek sem volt a helyszínen.

A határincidens elmaradt, kérem, itt súlyos ébertelenség történhetett.

A gleiwitzi rádióállomás folytatta adását ahelyett, hogy elesett volna, a csata elmaradt.

Mi a csoda volt ez?

A megfejtést a szerb védelmi minisztertől tudjuk. A 444 szerint:

„Szégyenletesnek nevezte Aleksandar Vulin szerb védelmi miniszter csütörtökön a Kelebia-Tompa határátkelőnél, hogy a magyar határ megnyitásáról készült hamisított felvételekkel és álhírekkel vezetik félre egyes csoportok a Szerbiában tartózkodó menedékkérőket, akik ezek hatására indulnak el hiába Magyarország felé, hangsúlyozta a szabadkai Pannon RTV helyszínen tartózkodó tudósítója.” (444)

Hát igen, hölgyeim és uraim, az informatikai ármány igen szép példáját láthattuk. Adott ugye Szerbiában X ezer menekülő (hivatalosan hatezer), akik főleg Szíriából, Irakból, Marokkóból és Jemenből származnak. Mindegyik országban enyhén szólva bonyolult a helyzet és kellemetlen az élet, leginkább háborús cselekmények miatt, bár ahol hivatalosan véget is ért a háború, ott is lazán lelőhetik vagy felrobbanthatják az embert az utcán, mikor leszalad cigarettáért. Mármost ezek az emberek legalább annyira nem nyelvzsenik, mint a pesti utca embere, jó, ha angolul tudnak az anyanyelvüket kivéve, egymás nyelvét sem beszélik, csak a sajátjukat, sokan az angolt is erősen törik, szóval még az egymás közti kommunikációjuk is nehézkes. Nem azért, mert buták volnának, nem azok: azért, mert nincs az angolt kivéve általánosan használható közvetítő nyelv.  

Mármost ne adja az Isten, de tessék elképzelni, hogy ha a politika viharai vagy természeti csapások miatt minekünk kéne menekülnünk a Kárpát-medencéből, és valamiért a Közel-Keleten akadnánk el – ráadásul kis csoportokban, izolálva, nem egységes tömbként vonulva – mennyi fogalmunk volna mondjuk az iraki vagy jemeni belpolitikai helyzetről? A világon semmi, még a földrajzot is csak a Google Mapsről ismernénk. Legfontosabb vagyontárgyunk az okostelefon volna, amin tudjuk a kapcsolatot tartani a tőlünk elszakadt szeretteinkkel. És a legfontosabb hírcsatornánk a Facebook.

Ha pedig találnánk egy megbízhatónak tűnő, elvben sorstársak által szervezett Facebook-csoportot – bizony, hinnénk neki, az átlagember Magyarországon is éppúgy minden marhaságot elhisz, amit a közösségi oldalon olvas, amint elhiszi Irakban vagy Jemenben, Marokkóban is. Ha valaki olyant írna abban a csoportban, ráadásul hivatalosnak tűnő formában, hogy megnyitják az egyik határt, amin át szeretnénk kelni: odamennénk.

Itt is ez történt, valakik ügyes maszkirovka útján beadták ezt a mesét a továbbjutni kívánó menekülteknek, és aztán várták a határincidenst.

Az meg elmaradt, mert békés, családos, elcsigázott emberek a menekülők, nem marcona hadfiak, zsoldos katonák.

Jó, de ki lehetett az ármányos szervező?

A kormánymédia kórusban fújja: „Soros, NGO-k, civilek!”

Igazán? Azért a világ ennyire talán mégsem egyszerű, mert ehhez a magyarázathoz képest a faék is hadronütköztető.

Melyik ország köztelevíziójában szólta el magát egy műsorvezető, (tehát még csak nem is a politikus) fél nappal az események előtt arról, hogy mi is várható? Ráadásul egy nappal későbbre jövendölte a „rohamot”, mert összekevert mindent?

Jó, erre mondhatnák egyesek, hogy „de hiszen be voltak épülve a titkos Facebook-csoportba, onnan tudta”.

Hát, nem úgy megy az, jogilag sem, meg ezek szerint a köztelevízió ellenőrizetlen híreket mond be, amiket mindenféle Facebook-csoportokban olvas?

Ellenben egyvalaki egészen biztosat tudhatott jó előre az akcióról, és annak részleteiről is.

Az, aki szervezete.

Nála autentikusabb forrás nem létezik.

És még így is sikerült eltéveszteni a dátumot egy nappal!

Hölgyek, urak... azért ez valamikor szakma volt.

Mármint mindkettő.

A sajtó is, a titokzatos szolgálat is.

Summa summarum: nem történt a világon semmi, olyan jól elszervezték a gumitalpúak a saját terveiket.

Szerintem nem adják fel: figyeljük a híreket, lesz még hasonló szerencsétlenkedés jövő héten is.

Addig tanulgassuk a kuruc harci dalt:

„Huj, kuszmabég, huj, kereki! Vatykos csuhászok vereki! Dengelegi!”

Szele Tamás