Forgókínpad

Forgókínpad

Marx, Engels, Stefka

2020. február 18. - Szele Tamás

Lenin helyére bőven befér, mert Stefka is élt, él, élni fog. Mindezzel nem azt kívánom sugalmazni, hogy Stefka kommunista lenne, vagy az lett volna, bár mivel mellesleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem címzetes docense, diplomásnak diplomás kell legyen, azt remélhetőleg nem tagadja le, és nem is fog perelni, ha oklevelesnek nevezem.

stefka_kituntetes.jpeg

(Fotó:444)

Hogy okleveles micsoda, azt majd tessék eldönteni, ki-ki magának.

Szóval, volt tegnapelőtt Orbán Viktornak ez a jópofizása, miszerint „a liberális nem más, mint diplomás kommunista”. Mondta ezt a Liberális Internacionálé volt alelnöke, jogvégzett, tehát diplomás emberként, már mondtam, hogy rendezni kell az egyenletet, a liberálisból levonjuk a diplomát és megkapjuk Orbánt, mint ifjúkommunistát. A bemondás különben lopott, Hunter S. Thompsontól, a Rumnaplóból, de ez legyen a legnagyobb bajunk.

Nagyobb gond, hogy a menthetetlen, általánosító és hamis kijelentés – mert azt képtelen vagyok felfogni, miképpen lehetett volna Washington tábornok vagy Franklin Benjámin kommunista, Marx Károly előtt jóval, liberálisok viszont mindenképpen voltak – beleakadt a köztudatba, mint egy bogáncsfej, és most jobbról védik, balról támadják, mert tényleg ez aztán a legnagyobb bajunk, már azon kívül, hogy mitől volt kék Orbán Viktor keze. Ha ez a két dolog nem volna, tejjel és mézzel folyna a mi kis Duna-Tisza-közi Kánaánunk.

Ám legyen. Vitatkozzunk erről, nem, mintha volna értelme, de a többi közvitának is körülbelül ugyanennyi van, a reális problémákat gondosan kikerüljük, hagyományaink szerint. Szóval az, hogy G. Fodor vagy Huth kommunistázik, még rendben volna, az ember nem vár mást. De amikor Stefka István is elkezdi, kissé elmosolyodunk. Ha valakinek, hát neki elég rosszul áll a tegnapi mélybölcs elemzése, melynek címe:

Liberálisok = diplomás kommunisták”

Idézzük egy kicsit:

A 22. évértékelőben a magyar miniszterelnök újabb zseniális idézettel élt: olyan, hogy liberális nincs, csak diplomás kommunista.

Igen, Magyarország mindig is híres volt az átöltözésekről. De itt nemcsak a ruhaváltásról van szó, hanem szellemi, értékrendbeli változtatásról is.”

Innentől rátér arra, hogy az SZDSZ értékrendjét kéri számon a mai MSZP-től, ami egész érdekes, a miniszterelnök szóhasználatával élve „avantgárd kombináció”, lévén hogy SZDSZ ez idő szerint nincs és az MSZP-nek elvi köze amúgy sem volt hozzá, csak politikai. Hiszen azért is nincs, mert volt politikai közük egymáshoz – de a Fidesz ideológiai paranoiájának alapvető eleme a mindenhol ólálkodó, álcázott szadeszos ügynök, olyan ez nekik, mint a Sátán, a Bukott Angyal, aki valószínűleg szintén azért került bele a Bibliába, hogy a reménytelenül elcseszett dolgoknak is legyen felelőse. Egyszóval, az SZDSZ-legenda nélkül nincs mai Fidesz, ahogy Sátán nélkül sincs Egyház. Ezért kell most kommunistázni is.

Azonban vigyázzunk, mert nem addig van a'!

Stefka kommunistázhat, de Stefkát nem kommunistázhatja le senki.

Ezt onnan tudjuk, hogy mikor olyan egy éve Herczeg Márk kolléga a 444-ben volt kommunistának nevezte, azonnal beperelte a lapot. Jelezném, sajtóperekben van némi gyakorlatom, az ilyen esetekben vagy gyors döntés szokott születni első fokon, vagy hosszas lövészárokharc kezdődik, végkimerülésig, mindkettőhöz volt már szerencsétlenségem. Esetünkben Stefka István keresetében elismerte, hogy:

Közszereplőnek tartja magát, de a cikk jelentősen túlmutat azon, amit közszereplői mivoltából fakadóan tűrni köteles, hiszen nem volt az MSZMP tagja, KISZ tag, munkásőr, belügyi tudósító, ügynök, melyről átvilágításán három bíró igazolta tisztaságát, és nem volt semmilyen kommunista szervezet tagja.”

És milyen határozatot hozott a bíróság első fokon? Az eljárást tárgyaláson kívül megszüntette, azzal az indoklással, miszerint:

Nem állítja ugyanis a sérelmezett cikk, hogy a feljelentő párttag, KISZ tag, ügynök lett volna, hanem a kommunista kifejezést, mint jelzőt alkalmazza rá, ezen keresztül kifejtve a véleményét a Pesti Srácok című lapban Nagy Imréről megjelent cikkről. Valakit kommunistának nevezni – konkrét, az érintettre vonatkoztatható események, cselekmények említése nélkül – nem tényállítás, hanem olyan értékítélet, amely sem a rágalmazás, sem pedig a becsületsértés szempontjából nem tényállásszerű, ezért bűncselekményt nem valósít meg.”

Valóban, egy világnézeti hovatartozás vélelmezése nem sértés, akkor sem, ha azt vélelmezzük, hogy Stefka a maga idejében csak eljátszotta, hogy így látja a világot – és azt is eljátssza, ahogyan most „látja”. Ugyan egy sajtóper nem riasztana el, de udvarias ember vagyok, és nem állítom, miszerint Stefka István, akit 1982-ben Horváth István belügyminiszter kitüntetett áldozatos belügyi tudósítói munkásságáért, kommunista lenne vagy lett volna.

Én ezt nem mondom, valamint Brutus derék, becsületes férfiú. Én csak két stefkai gondolatot szeretnék itt bemutatni. Az egyik a tegnap megjelent írásából származik:

A halálos döfést nem az I.világháború, hanem a kommunista Tanácsköztársaság (a többi között Kun Bélával, Szamuely Tiborral, Károlyi Mihállyal, Jászi Oszkárral, Lukács Györggyel) adta. Ez a vérgőzös, hatalommániában fetrengő bolsevista népbiztos kormány lényegileg feladta Magyarországot, elárulta a magyarokat.”

Hát Kun Bélának és Szamuelynek maximum ellenfélként lehetett köze Károlyihoz és főleg Jászi Oszkárhoz, aki egyfelől mereven ellenezte a Tanácsköztársaságot, másfelől még korábban írt egy munkát Marx Károlyról, melyben erős kritikával illette a nevezett urat: az pedig maga az abszurditás, hogy a Tanácsköztársaság ezen ellenfelei népbiztosok lettek volna. Nem mellesleg, a Jászit érő „szabadkőműves-vád”, mármint, hogy Magyarország minden baját a filoxérától Trianonig a „bolsevik szabadkőművesek összeesküvése” okozta volna, nevetséges is: mélyebben nem is mennék bele a részletekbe, de a páholyok működését nem Horthy tiltotta volt be, ő csak jóváhagyta a tilalmat: a szabadkőművességet bizony a Tanácsköztársaság tiltotta be. És Károlyi népköztársaságát (ami az akkori fogalmak szerint parlamentáris demokráciát jelentett) összemosni a Tanácsköztársasággal olyan tévedés, mintha valaki az 1994-98-as Horn-kormányt tévesztené össze az 1998-2002 között regnáló Orbán-Torgyán kormánnyal.

Na jó, ezt gondolja most Stefka a Tanácsköztársaságról. De mit gondolt korábban? Például az 1982-ben megjelent, „Hol a haza?” című kötetében, mely a magyarországi nemzetiségekről szólt?

Legkiválóbb hagyományaink egyikeként tartjuk számon a Magyar Tanácsköztársaság alkotmányos intézkedését, amely szerint a proletariátus állama a különböző nyelveket beszélő, egyenjogú népek proletariátusának szövetségén alapszik.”

Értem én, 1982-ben még a legkiválóbbak voltak a tanácsköztársasági hagyományok, csak azóta lejárt a szavatosságuk és megromlottak. És mit mond a kommunizmus által kínált útról ma?

A kommunista, balos ígérgetőknek az ideje lejárt, le kell leplezni szándékaikat, és a tényleges hatalomhoz nem szabad őket engedni. Mert utánuk csak a káosz, az összeomlás, a nyomor jöhet.”

Stefka úr vagy elvtárs... ezek szerint 2010 óta káosz, összeomlás és nyomor van? Mert ugyebár akkor járt le a „balos ígérgetők” mandátuma. Bátor kritikával méltóztatik illetni a jelenlegi kormányt. De hogyan is írt 1982-ben a társadalom és benne a magyarországi nemzetiségek fényes jövőjéről?

A szocialista rendszerekben – végül is – a lenini nemzetiségi politika alkalmazása van hivatva megoldani a nemzetiségi kérdést. Mindez, persze, azon múlik, milyen határozottsággal, következetességgel tartják be az egyes államok a lenini elveket. Reméljük, az igazi fordulatot a nemzetiségi kérdésben a szocialista integráció fogja meghozni, amikor ez a kérdés már nyílt, őszinte eszmecsere és szoros együttműködés tárgya lesz.”

Igen, Magyarország mindig híres volt az átöltözésekről.

És hogy mire jutott a per? Az első per elnyugodott első fokon, Stefka ugyanis indított egy másodikat. Az ő dolga, én inkább fellebbeztem volna – de tudjuk ez az ember mindenhez is ért, azért annyit jeleznék, hogy a jog, főleg a sajtójog nem maratoni futás és nincs benne nagy szerepe a kitartásnak. De mindegy. Mivel indokolta az újabb keresetet?

A kommunista jelző személyemet sérti. A „kommunista” jelzős szerkezet arra utal, hogy a múlt baloldali politikai diktatúrájának aktív részese lettem volna, ennek mai értelemben vett minden negatív felhangjával együtt.”

Holott természetesen, mint a fenti idézetek is mutatják, köze nem volt hozzá. Semmihez sem volt köze, és a semmi ellenkezőjéhez sem.

Én épp ezért nem kívánom eldönteni, kommunista volt-e Stefka István, mert a szónak abban az értelmében, miszerint hitt volna ebben az eszmében, nem volt az, a szó más értelmében pedig vizsgálja a kérdést a markoláb és a rosseb, külön konzílium keretében.

Különben sem hiszem, hogy a szélkakasokat, melyek az uralkodó időjárási viszonyokat követik, ideológiai megfontolások, magasztos eszmék vezetnék. Őket a széljárás forgatja, annak kukorékolnak, aki erősebben fú.

Tehát nem nevezem Stefkát kommunistának. Liberálisnak sem nevezem, mert főleg nem az.

Maximum diplomásnak nevezhető.

De legalább címzetes docens.

És, mint Lenin: élt, él, élni fog.

Stefka is, a stefkák is.

Magyar földön örök az ő országlásuk.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása