Forgókínpad

Forgókínpad

Tömeghisztéria

2020. február 27. - Szele Tamás

Akkor tömeghisztériázzunk kicsit, ha már ilyen a közhangulat. Nekem magamnak ugyan az a véleményem, miszerint nem annyira veszélyes a koronavírus, hogy mindmeghaljunk tőle legkésőbb holnap reggelre, de tömeghisztéria idején csak óvatosan az önálló véleményekkel, mert egyszer csak azt veszi észre az ember, hogy épp megkövezi egy kedélyes sokaság.

Különben az az igazság, hogy alig tudunk valamit a betegségről magáról, amit mégis, az elég ellentmondásos, szóval ne rontsam én itt a közértesek üzletét, inkább vegyek pár részvényt a Union Jack gumigyártól, mert fel fog menni a gumikesztyű ára, ahogy nézem a dolgokat. Aztán fel fog még menni az UV-lámpa, a kézszárító, a fokhagyma, a fiziológiás sóoldat, a méz és a herepfedény ára is, mert biztos és titkos források szerint ezek mind gyógyítják a fertőzést. A források annyira biztosak, hogy senki nem ismeri őket, de mindenki osztogatja a tanácsaikat, és annyira titkosak, hogy lépten, nyomon és a Facebookon hozzáférhetőek, ami valóságos garancia arra, hogy minden szavuk színigaz. Tegnap az egyik ilyen okos szakvélemény azt állította, hogy a koronavírus 26-27 Celsius fokon elpusztul, amiből az következne, hogy nincs is járvány, hiszen többnyire 36,6 fokosak vagyunk alapjáraton, némi hibahatárral, de kérem tisztelettel: ez látszatlogika.

Mert ugyebár mi van, ha 25 fokon még él az a vírus, mint Marci Hevesen, 28 fokon úgyszintén, csak épp a 26-27 fokos hőmérsékleti tartományt nem bírja ki? Naugye, naugye? Kissé valószínűtlenül hangzik, de nem lehet kizárni, tehát azonnal meg kell osztani, minél többek számára hozzáférhetővé tenni ezeket az okosságokat, és ha valakinek esetleg ellenvetése volna, fölényesen jegyezzük meg: szép temetése lesz.

Aztán ugorjunk le a boltba mintegy ötven kiló nulláslisztért, kétezer szál gyertyáért, vegyünk konzervet is, ha speciel már csak tunguz mamutkarmonádlit kapunk, mert minden egyebet felvásároltak, abból vegyünk vagy százat, meg elengedhetetlen egy láda gyufa és pár tonna só is. Ezek után nyugodtan magunkra zárhatjuk az ajtót és falatozhatjuk a sózott mamutkarmonádlit gyertyán melegítve, hiszen ha lesz is áram és gáz, az mind szemfényvesztés, és rajtuk keresztül is fertőz a vírus. Tömeghisztéria idején gyertyán melegítjük a konzervet. Ne feledkezzünk meg természetesen az ízléses alufólia-sapkáról sem, az az 5G ellen van, ugyanis a vírust azzal aktiválja a chemtrailhintő Bilderberg-csoport, élén Soros Györggyel.

De azért tömeghisztéria idején a legfontosabb, hogy minden háztartásba jusson herepfedény. A herepfedény Móra Ferenc találmánya („Vallja be a nyájas olvasó, hogy nem tudja, mi az a herepfedény. A nyájas író habozás nélkül bevallja, hogy ő se tudja, mi az.”), és a legritkább mértani idomok egyike. Manapság és Magyarországon kizárólag nálam lehet beszerezni, de nekem arany szívem van, és alig három-négyezer euróért megszámítok egy kisebb, polgári változatot, a nagyobb, családi méret persze drágább. Ugyanitt Grabovoj-számok is eladók, tucatjával olcsóbban, diákoknak és katonáknak féláron. Azonban üzletembe csak makulátlanul tiszta aurával lehet belépni, mindenki köteles megtisztíttatni a sajátját a szomszéd auratisztítóval, ott ül a bejárat mellett egy kis sámlin, kefével és mindenféle pasztákkal, tíz százalékot kapok tőle. Ha valakinek pucolás után is koszos marad, az vehet tőlem leszállított áron eredeti svájci aurát, Omega márkájút, jövő héten hoznak Hong Kongból színarany Rolexet is, csak előbb gondosan le kell fertőzni, hogy homeopatikus alapon védjen a koronavírustól.

Na, szóval félre a szamárságokkal, gyújtsunk meg egy szantálfa füstölőt, olvassuk fel a mai napra rendelt szakaszt a Russia Timesból és elmélkedjünk kicsit. Éspedig arról, hogy az egy dolog, miszerint az úri közönség, nem tudván hová tenni a váratlan vészhelyzetet, marhaságokat művel és pánikba esik, ilyen van. Nekem magamnak is volt olyan ismerősöm, akivel a Baross téren ültünk egy teraszon, mikor kihirdették először a migrációs vészhelyzetet, azonnal közölte, hogy végre, és már ideje volt. Itt vannak, mindenhol, körülöttünk. Nem látom? Nem láttam, ugyanis a térnek azon sarkában épp kizárólag európai, fehér emberek tartózkodtak, Mikor szóltam, hogy nem értem, hol lát itt hordákat, majdnem rám borította az asztalt. Ő látta őket, én nem: van ilyen, mondom, elég hozzá hivatalosan bejelenteni egy vészhelyzetet.

Főleg Pesten, ahol minden bolha tarsolyában hordja az elefántormányt.

Azonban mi van, ha ilyen, avagy amolyan okokból, melyek közül a realitás körülbelül az utolsó, a kormány valóban bejelenti a vészhelyzetet?

Mi lenne, még jobban felmegy a krumpli ára. Meg a kolbászé is. Viszont képzeljük el a tartós izoláció társadalmi vetületeit, hatásait, a karantén-civilizációt!

Először is, vegyünk egy küszöbértéket, mely fölött már ne legyen szabad csoportosulni, ez például Vuhanban három fő, de Pesten legyen tizenkettő, mégsem vagyunk Kínában. Így azért a minimális napi beszerzések elvben még lehetségesek volnának, bár az első, ami ettől leáll, a tömegközlekedés lesz. Nem lehet tucatjával csoportosítani az utasokat a metrón, buszon, villamoson, vonaton. Szóval közlekedni, mászkálni problémás lesz, vagy inkább lehetetlen, ha nincs saját autónk. Aztán leáll a törvényhozás is, mert a Parlamentnek aránytalanul több tagja van tizenkettőnél. A nagyobb óvatosság kedvéért nem lesznek kormányülések sem, bevezetik a rendeleti úton történő kormányzást (mondjuk nagy különbség nem lesz és így még olcsóbb is a dolog, csak nem olyan izgalmas). Leállnak a minisztériumok, a hivatalok, a teljes államgépezet, megszűnik az igazságszolgáltatás, maximum valami rendvédelem marad, rögtönítélő jelleggel. Oktatásról szó sem lehet, de postáról sem, a postás ne vigye házról házra a ragályt. Így elmarad a Nemzeti Konzultáció is, de azt még valahogy túléli ez a kis, drótoktól ölelt. Azt már kevésbé, hogy sokan nem fognak eljutni a munkahelyükre, tehát meg kéne oldani legalább az élelmiszer-ellátásukat, csak nem fogják, mert az is csoportosulás, ha sorban állunk kenyérért.

Az otthonról végzett munkakörök felértékelődnek, ahogy az internetkapcsolat is, hiszen az online jelenlét lesz a társadalmi érintkezés egyetlen lehetséges módja. A hajléktalanokkal semmiféle ellátórendszer nem fog majd tudni mit kezdeni, igaz, most sem tud, de egy ilyen helyzetben még az utcán sem lehetnek majd. Nemzetközi szinten elmarad majd egy csomó háború, hiszen a csapatösszevonások is csoportosulással járnak, ellenben nem lesz menekülés sem a háborús vagy éhínség sújtotta övezetekből, mert annak során is tömegek változtatnak helyet és kerülnek táborokba. Orbán Viktor televíziós beszédben jelenti be, hogy győzött, a beszédet mobiltelefonról közvetíti a titkárnője, ugyanis a forgatócsoportot nem merik beengedni a Miniszterelnöki Hivatalba.

A Pesti Srácok cikksorozatot indít, melyben bebizonyítják, hogy az 1918-19-es spanyolnátha-járványért Jászi Oszkár volt a felelős. Spanyolország hazahívja nagykövetét.

A turizmus, mint jelenség, megszűnik, aminek elsősorban a bulinegyed lakói fognak örülni, azonban megszűnnek a belőle származó bevételek is, ami már gondot okoz: Kásler az EMMI éléről bejelenti a megoldást, az úgynevezett magyar turizmust, melynek során látványos hirdetésekben mutatjuk be kis hazánk nem mindennapi szépségeit és kellemetességeit, majd felszólítjuk az ügyfelet: „Küldd el a pénzedet és ide ne gyere!”

Maga a pénz is megszűnik, mint fizetőeszköz, csak nem marxi alapon, hanem azért, mert a legtöbbeknek nem lesz, hiszen munka sem lesz. Mindenki ül majd otthon és koktélparadicsomot próbál termelni az erkélyen, aminek csak az a hibája, hogy nagyon lassan fordul termőre és addig többször is éhen hal az ember.

Azonban, mivel teljes lesz a káosz, az első néhány nap után megállapíthatatlan lesz a járvány mértéke, hiszen az egészségügy amúgy is akadozó gépezete összeomlik: az orvosok, ápolók teszik majd a dolgukat, nem velük lesz a baj, hanem az ellátottságukkal és az adategyeztetéssel. Általában véve összeomlik a hiteles hírközlés és a szemérmetlenebb sajtótermékek majd igyekeznek egymásra licitálva minél nagyobbakat mondani a kattintásszám növelése érdekében. Így elvileg és a híradások alapján sokszorosan kipusztul az ország lakossága, a gyakorlatban kevésbé. Az információszolgáltatást egy idő útján a kormány által kinevezett „hírharangok” biztosítják majd, minden nap délután négy és öt között a gangon. Ahol nincs gang, nem lesz hírharang sem.

Elmaradnak a sportrendezvények is, például a Felcsút-Videoton örök rangadó, melyet egy egész nemzet fog könnyekkel a szemében gyászolni.

Az ország legbiztonságosabb helyévé a felcsúti kisvasutat nyilvánítják, mely, mint a szakértőbizottság megállapítja róla, olyan néptelen, mint Vörösmartynál a kietlen, csendes, lény nem lakta Éj, ki is veszik a tantervből a Csongor és Tündét és beillesztik a helyére a kisvasutat.

Elmaradnak a tüntetések is, így a kormány bizonyítottnak látja és hirdeti majd, miszerint jól végzik a dolgukat, hiszen lám: senki sem tiltakozik az utcákon. Ezt azonban csak Skype-on tudják bejelenteni, ugyanis a kormányinfóra a fertőzésveszély miatt már a KESMA alkalmazottait sem engedik be. Úgy fog kinézni a sajtótájékoztató, hogy Gulyás Gergely áll az üres teremben egy koponyával jobb kezében és monologizál. Tulajdonképpen most is így néz ki, mínusz koponya.

Pataky Attila továbbra is a kör közepén áll majd, de nem veszik körbe sem jó barátok, sem rosszak, mert az már csoportosulás volna.

Azonban népszerűségére való tekintettel a Békemenet továbbra is felvonul, csak most már csökkentett, kizárólag a vezetőségre szorítkozó létszámmal.

Az egyetlen parlamenti párt, amely meg tudja tartani gyűléseit és így döntőképes marad, a KDNP lesz, tekintettel tagságuk népes voltára.

Betiltják az Utolsó Vacsorát, mert tizenhárman vettek rajta részt.

A Hír TV-ben kultúrpolitikai vita indul „Szavalókórus vagy monodráma” címmel, azonban a közvetítés megszakad, mert Bencsik András elköhögi magát.

Végül tömeges volta miatt betiltják a tömeghisztériát is.

Szóval, így nézne ki a mi kis világunk, ha a tömeghisztéria hivatalossá válna. Ezt tudnánk belőle kihozni, és valljuk meg, ez nem kevés.

Mert arról, hogy legalább egyszer a büdös életben, amikor egyébként komolyra is fordulhat a helyzet, valamit ne lihegjünk túl, kivételesen ne essünk át ennek a lónak a túloldalára, maradjunk legalább most épeszűek és mértéktartóak, na, arról szó sem lehet. Azt mi meghagyjuk más népeknek idegen tájakon, nálunk az érzelem, az indulat volt mindig is az úr.

Nehéz is volna most elkezdeni az észhez térést.

Ezekben a kivételesen nehéz, tömeghisztériás időkben.

Na, megyek konzervekért, a kínaihoz állítólag bambuszmirigyet hoztak, egyenesen Vuhanból.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása