Forgókínpad

Forgókínpad

Rágalom járvány idején

2020. március 10. - Szele Tamás

Újfent mondom, mindig mondom: nem a koronavírus fog minket sírba tenni, hanem az a rengeteg eszünk meg az a nagyon jó szívünk, e kettő, semmi más. Ahogy az ember reggel körbenéz a hírek között, felméri a szaporulatot, mint a számadó juhász, el sem bírja dönteni, okosabbak vagyunk-e vagy jó lelkűbbek, de hogy párunk nincs a világon, az biztos.

Ma az ésszel van dolgunk, annál is inkább mert közérdekű lenne a hír, már amennyiben ez hír volna, és nem epeömlés. De nem hír, csak annak látszó tárgy (Úristen, hányszor kellett ezt a kifejezést leírnom az elmúlt napokban), szimpla propaganda, annak is másodosztályú és következetlen. Szerzőnek ajánlanám, hogy forduljon kezelőorvosához, gyógyszerészéhez, de nem teszem, mert jobb, hogy ha ezekben a napokban az egészségügyi szakemberek olyanokkal foglalkoznak, akiknek még van esélyük a gyógyulásra, és talán nem az a betegségük, ami ebben a kázusban feltételezhető, hanem mondjuk a koronavírussal harcolnak.

Akkor lássuk, miről van szó.

Persze, megint a Pesti Srácokról. Hozzájuk képest a viccbéli agresszív kismalac egy Mahatma Gandhi vagy Shakyamuni Buddha, nekik mindig fáj valami, őket mindig gyötri a sérelem, első sorban azért, mert az olvasók másokat is olvasnak, sőt, hogy úgy mondjam, inkább olvasnak. Talán, mert mások jobban tudnak írni az alsó-mensevinszki uránbánya ötvenéves párttitkáránál, aki épp azt kell megmagyarázza a tárna kényszermunkásainak, miért is a Szovjetunió a világ legszabadabb országa.

És őket bántja, hogy egyesek mást is olvasnak, mint az ő műveiket, bántja már az is, hogy egyáltalán rá lehet keresni más szellemi termékekre, bántja őket a Google, a Facebook – mármint azzal, hogy egyáltalán létezik – és bántja őket az Élet úgy en bloc, mivel a magyar nemzeti sors mostoha. Amikor nem a techóriásokkal harcolnak, akkor a maradék pár független lappal, és be is vallják, hogy „már nem a lapok száma zavaró, hanem az olvasottsága”, csak hát az a kapitalizmus egyik farkastörvénye, hogy olvasót maximum szülni lehet, és az is rizikós vállalkozás. Mert egyfelől jó hat év, míg egyáltalán olvasni kezd, másfelől könnyen félresikerülhet, és nem Pesti Srácokat fog olvasni.

A megoldás esetünkben és számukra vagy az lenne, hogy ők tanuljanak meg írni, de erről szó sem lehet, vagy az, hogy mi felejtsünk el, ehhez meg nekünk nincs kedvünk, a harmadik lehetőség a kormánymédián kívül minden egyéb sajtótermék betiltása, erre viszont van esély, az ehhez vezető rögös út egyik mérföldkövét mutatom be most.

Szóval, lássuk az egyik mai anyagukat. Már a címe a dolgok közepébe vág:

Akar tenni a koronavírus-pánik ellen? – Ne olvasson Indexet!”

Hát ez ennyire egyszerű náluk, ugye. Én, mint botor, ám logikus ember, azt mondanám, hogy elsősorban is az lenne a leghasznosabb a koronavírus-pánik ellen, ha nem lenne koronavírus, bolygónk ököszisztémája mondhatni évmilliókon keresztül kibírta a COVID-19 nélkül, nem elengedhetetlen része tehát annak a drága, kedves Anyatermészetnek, akit időnként elég ledér életű nőszemélynek találhatunk, de a vírus ellen csak akkor tudnék tenni, ha virológus volnék, ami nem vagyok. A világ összes virológusa ezen dolgozik most egyébként, szóval úton a segítség, nyugalom. Semmi szükségük a kutatómunkában egy területükön képzetlen újságíróra, ahogy aranyásóra vagy rákhalászra sincs szükségük.

Mint újságíró, annyit tehetek, amennyit az Index is, miszerint tőlem telhetően hitelesen informálom a helyzetről a közönséget és nyugtatom őket, ha van mivel. Ez a maximum, amennyit a sajtó tehet, és ez sem kevés. Az a Pesti Srácoknál mindennapos, hogy a független sajtót pánikkeltéssel vádolják. Lássuk csak a számokat, uracskáim... a mai Index címlapján a frissen beesett három új fertőzöttel együtt e pillanatban (reggel 9:33-kor) huszonegy hír van ebben a témában. A feltétlenül kormánypárti Origón huszonhat, de az ő ingerküszöbüket még nem érték el a legújabb fejlemények, szóval számoljunk huszonhéttel legalább, viszont mivel az új fertőzöttek is perzsa diákok, legyen ez minimum huszonnyolc. Hát, bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű. Ehhez képest mit ír a Pesti Srácok munkatársa (aki a jelek szerint, velem ellentétben nem olvas Origót – minek is kormánysajtót olvasni, ha írhatja is az ember)?

A „független-objektivitásban” ismét megrészegült Index, tovább tolja koronavírus-pánik biciklijét és nem nyugszik minden területen ekézni a magyar járványügyi védekezést. Első felvonásban már a portálnak is reagálnia kellett saját beteges hisztériakeltő akciójára, amelyben főoldalán szinte kizárólag a koronavírus-járvánnyal összefüggő hírekkel riogatták indokolatlanul a hazai nyilvánosságot.”

Részletek fentebb, kis lovag. Ha van beteges hisztériakeltő kampány, az már csak mennyiségi okokból is bizonyítottan a kormánymédiában található.

A mai felvonásban azonban megszólaltatta a portál az egyik, a Szent László Kórházban ápolt, fertőzött iráni egyetemistát, aki áldatlan állapotokról vallott a portálnak. Azt persze az Index már nem tette hozzá a történeti hűség végett, hogy a delikvens egy, azok közül a fertőzött irániak közül, akik randalírozása és együttműködésre való képtelensége miatt a magyar rendőröknek kell folyamatosan biztosítaniuk az érintettek karanténban tartását – tájékoztatott az Operatív Törzs mai sajtótájékoztatóján. A Facebookon kereste fel a rendőrségtől valaki, de azonosítani nem tudta magát, mégis azzal fenyegetett, hogy aki nem működik együtt, bűncselekményt követ el – áll az önmagában is penetráns megfogalmazású felütés a „független-objektivitás” zászlóshajójának cikkében.”

Na jó. Akkor álljon itt a beszélgetés, ha már olyan kényesek tetszenek lenni a történeti hűségre, persze, nem a Pesti Srácok közli, hanem – lássunk csodát – az Index támadott írása. Még előtte annyit: kettős, iráni-svéd állampolgárról van szó.

Rendőrség embere: Hello, a magyar rendőrség megbízásából írok. Kérlek küld el a számodat, hogy el tudjalak érni. Köszi az együttműködést.

Diák: Hello. Köszi, egy civilnek, Facebookon. Nagyon professzionális. Először is, nem kéne, hogy meglegyen a számunk? Kérlek lépj kapcsolatba a svéd nagykövetséggel. Köszönöm az együttműködést.

R: Szépen kérlek, hogy működj együtt velünk, a Budapesti Rendőr-főkapitánysággal. Én az egyik tisztjük vagyok. Tájékoztatnom kell, ha nem működsz együtt, akkor a magyar törvények szerint bűncselekményt követsz el. Kérlek add meg a számod, vagy hívj fel minket itt. Üdv.

D: Ismét szépen kérdem, miért adnám meg az elérhetőségemet egy idegennek Facebookon? Kérlek egy kicsit professzionálisabban járjatok el, nem érzem magam biztonságban.

Itt szakítsuk meg a párbeszédet: idáig a diák a lehető legépeszűbben járt el. Ugyanis – tapasztalataim alapján mondom – soha, semmiféle ismeretlennek nem adunk meg közösségi oldalon, Messengeren.e-mailben vagy bármiféle más módon személyes adatot. Nem, mert nem látom, nem igazolta magát, nem tudhatom, hogy rendőr. Ezt maga a rendőrtiszt is belátta, és innentől ő viselkedik profi módjára. Ha a hegy nem meg Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez, ha ő nem hívhat, még jobb megoldás, ha őt hívják, magam is ezt szoktam alkalmazni munkámban. És itt kezd kicsit hibázni a diák, ha nagyot nem is, mert a svéd segélyvonal tanácsát kéri, amely viszont nem ismeri a magyar helyzetet – Svédországban biztos jó tanácsokat ad, de itt és most nem a legokosabbat mondta. Bizony, fel kellett volna hívni az ORFK-t.

R: Megértem az aggodalmadat. Akkor kérlek hívd a rendőrséget a következő számon: [szám], és tárcsázd a következő melléket [szám], én fogok válaszolni.

R: Belinkeltem a főkapitányság oldalát, szóval láthatod, hogy a szám amit megadtam a rendőrség száma.

D: Köszönöm, felhívom.

R: Köszönöm előre is, de kérlek hívd, amilyen hamar csak lehet.

R: (némileg később): Ismét figyelmeztetnem kell, hogy ha nem működsz együtt, bűncselekményt követsz el.

D: Tudom, de felhívtam a svéd éjjel-nappal elérhető segélyvonalat, és azt mondták, nem vagyok köteles senkitől parancsokat elfogadni Facebookon.

Ennyiről van szó, két bizalmatlanság ütközéséről a profi tájékoztatás hiánya miatt, a legmélyebb és legeltökéltebb rosszindulat kellett ahhoz, hogy ebből a tintakuli azt hozza ki, miszerint az Index pánikot kelt. A végére azonban kapunk még egy sütikét a roppant szakértő sajtómunkástól, egy értékes információt, kár, hogy teljesen hamis. Azt mondja – és ez most fontos is, közérdekű is – miszerint:

Mára ugyanis ismert, hogy a hazájukba, az iráni újév miatt hazatérő diákok ott kapták el a fertőzést, és a hazánkba történő vissza érkezésükkor sem vonultak a Semmelweis Egyetem utasításának megfelelően két hetes önkéntes karanténba, hanem bejártak az óráikra, és élték a hallgatók életét.”

Ezzel azt a benyomást kelti, hogy a perzsák szétbulizták magukat otthon, a szilveszteri koronavírus-partyn és most idejöttek megfertőzni minket. Hát ez a gondolat több sebből is vérzik, vegyük előbb a kisebbiket: tessék elképzelni, hogy maga perzsa. És besorozzák a titkosszolgálathoz diverzánsnak (marháskodok: oda ugyan soha, senkit nem soroznak), ahol azt a feladatot kapja, hogy megfertőzik egy halálos betegséggel, aztán elküldik a Teheránnal egyébként kifejezetten szoros, baráti kapcsolatokat ápoló Budapestre, ott forgalmas helyekre kell járni, továbbadni a fertőzést, míg bele nem tetszik pusztulni. Utána hetvenkét szűz a tubafa árnyékában.

Én nem tudom, de már a budapesti reptéren feladnám magamat, hátha túlélem...

Azonban van sajnos komolyabb bizonyítékom is arra, hogy szerzőnk hülyeségeket beszél. Mikor is van a perzsa újév?

A perzsa újévet – mivel ez a kultúra önálló és nagyon régi időszámítást használ – Noruznak hívják, és már évezredek óta mindig a tavaszi napéjegyenlőséghez kötik. Erről nem fognak lemondani még egy KESMA-lap kedvéért sem.

Idén a noruz március huszadikán, pénteken áll be, teheráni idő szerint reggel 07:19:37-kor.

Miféle perzsa újévre utaztak haza ezek a szegény emberek, ha csak tíz nap múlva kerül sor egyáltalán erre a dátumra?

A többi állításuk körülbelül ugyanennyire pontos és igaz.

Én mondom, urak, rossz vége lesz ennek. Járvány idején nem helyezkedünk, nem kufárkodunk, nem szélhámoskodunk, hanem túlélünk. Járványt aljas, politikai célokra felhasználni nem bölcs dolog.

Még megver érte az Isten.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása