Forgókínpad

Forgókínpad

Tartsunk munkaversenyt!

2020. március 23. - Szele Tamás

Lássuk, mi a helyzet a felhatalmazási törvény körül, mert a jelek arra mutatnak, hogy a rossz hírek özönében valahogy mindenki pártpolitikai kérdésnek hiszi, holott épp a pártpolitika végét jelenti ennek a javaslatnak az elfogadása – sok egyéb mellett. És a közönség szokás szerint hajlamos a leegyszerűsített, hazug propagandát előnyben részesíteni a bonyolult tényekkel szemben.

bekemenet_plakat_vakkomondor.jpg

A kormánymédia ugyanis tele szájjal harsogja, miszerint aki nem helyesli ezt a törvényjavaslatot, az magát a válságkezelést, sőt, az életmentő intézkedések meghozatalát akadályozza. A kormánymédia ugyanis tudja, hogy a tizenegy oldalas törvényjavaslatot csak olyan csodabogarak olvasták végig, mint én. Mások is képesek lettek volna rá, de nem voltak hajlandóak. Ide idézem most is, amint szombaton is megtettem, ugyanis nyilvános, bárki elolvashatná, most sem fogják sokan. Ugyanis a szöveget ismerve – maga a törvényjavaslat csak az első három oldal és négy sor, a többi az indoklás – láthatná, aki elolvasná, hogy ebben nem szerepel semmiféle közegészségügyi intézkedés.

Ebben közjogi intézkedések szerepelnek, melyeknek zöme ráadásul külön törvény nélkül is megvalósítható volna, illetve egyedül a 10. paragrafus foglalkozik belőle járványügyi védekezés akadályozása címmel a járványügyi elkülönítés, megfigyelés, zárlat vagy ellenőrzés megsértése esetén a büntetési tétel szigorításával. De ez eddig is büntetendő volt, most csak szigorúbb a büntetése. Egészen pontosan a Btk. 322. paragrafusának büntetési tételeit érvényesíti ebben az esetben, melyek eddig a „közveszély okozására” vonatkoztak.

A sajtóra vonatkoztatható 337. paragrafus módosításában szintén ugyanezek a büntetési tételek jelennek meg, annyi különbséggel, hogy kimarad közülük a nyolc éves tétel halál okozása esetén. Ezzel az a probléma, hogy míg korábban a közveszély okozása is, a rémhírterjesztés is a közveszély színhelyéhez volt kötve, most – mint a törvényjavaslat általános indoklása leszögezi – ez Magyarország teljes területe. Tehát bárhol és bármikor alkalmazhatóak a büntetési tételek, annak függvényében, az illetékesek pillanatnyilag mit ítélnek igaznak vagy hamisnak.

De ezek nem közegészségügyi intézkedések, hanem közjogiak.

Tehát a törvényjavaslat ellenzése nem azonos a válságkezelés akadályozásával, az életmentő intézkedések meggátlásával.

Akkor mi a lényeges ebben a javaslatban?

Magam is szégyellem ismét elmondani, hiszen már elmondtam, de két olyan eleme van csak, ami jelen pillanatban nem volna lehetséges és megoldható, a most hatályos törvények alapján. Az egyik a sajtó elnémítása szükség és igény esetén (szükség nem lesz rá, igény annál inkább), a másik pedig a rendeleti kormányzás határozatlan ideig való meghosszabbítása. Na nem, mintha mostanáig csak az országgyűlés fékezte volna a kormányt különböző döntéseiben vagy egyáltalán bármiben, de ha akármeddig tarthat a rendeleti kormányzás, elveszítjük még az esélyt is arra, hogy itt valaha demokratikus kormányzat működjön.

Rendben van, az ellenzék pártjai rászánták a hétvégét, végre elolvasták a javaslat szövegét (nem siették el), és kapcsoltak: a legújabb hírek szerint határozatlan időre nem szavazzák meg, határozottra esetleg igen.

Akkor van egy rossz hírem: az ő szavazatuk csak azért szükséges ma, hogy a házszabálytól eltérően lehessen tárgyalni a javaslatot és már ma lehessen voksolni róla – ha nem értenek egyet, megszavazzák március 31-én, ugyanis maga a törvény kétharmados, csak az eltéréshez kell négyötöd.

Sőt, ha a kormány elég pikírt, és azt akarja, hogy kapjanak agyvérzést az ellenzők, belemegy a határozott időbe, mondjuk kilencven napba, és a kétharmadával háromhavonta meghosszabbítja a törvény hatályát az idők végezetéig. Csak ehhez minden alkalommal össze kéne hívni az egyébként felfüggesztett Országgyűlést.

Azonban, ha kivesszük a „határozatlansági relációt” (de szép ez, majdnem kvantumfizika) a törvényből, mi marad, ami nélküle nem volna lehetséges? Semmi, a sajtószabályozás lehetőségét szimplábban, törvénymódosítással is meg lehetne oldani, mindenki megszavazná. Szóval, mégis ragaszkodni fognak hozzá, mégsem mennek majd bele a rendszeres hosszabbításokba.

A Parlament nélküli kormányzás lehetősége pedig nem közegészségügyi fogalom, maximum ilyen lehetőség. Persze nem lehetetlen, hogy egyszerre betegszik meg a képviselők többsége, amint az sem lehetetlen, hogy Budapest alatt megnyílik a föld és elnyeli a Kossuth tér összes épületét. Igaz, hogy nincs rá túl nagy esély, de körültekintő kormányzatnak erre az lehetőségre is illenék törvényt alkotnia. Meg mondjuk tűzeső és sárkánytámadás esetére is.

Szóval, erre a felvetett törvényjavaslatra pillanatnyilag nincs jó válasz. A jó válasz az lenne, ha teljesen elvetnék, ugyanis orvosi, járványügyi szempontból szükségtelen, és a tartalmát (a határozatlansági relációt kivéve) külön-külön, fél nap alatt megszavaznák. A sajtóra vonatkoztatható részt pedig külön kéne tárgyalni, ugyanis valóban léteznek ál- és rémhírek, fel is kell lépni ellenük, ilyen helyzetben különösen, azonban ezeket a törvényben meg kéne határozni, ugyanis a mostani definícióba a világon minden belefér.

Beleférhet. Ha beletömik.

Szóval pillanatnyilag ott tart a hivatalos magyar politika, mintha azt a mondatot kéne elemeznie, hogy:

Elemezd, fiam, ezt a mondatot, úgyis megbuktatlak, akárhogy elemzel” (Karinthy)

Akkor mi lesz?

Akkor nem tudjuk, hogy mi lesz, sőt, magán a „mi lesz”-en is csak a járvány elvonultával kezdhetünk el gondolkodni, annyi biztosnak látszik, hogy a hagyományos keretek közti pártpolitikának nagyjából vége Magyarországon, ugyanis annyi befolyása sem lesz az eseményekre, mint egy ultipartinak.

No, de csínján még ezzel is, mert a járványnak is csak akkor lesz hivatalosan vége, mikor a kormány összehívja az Országgyűlést, a célból, hogy felfüggesszék a most elfogadás előtt álló törvényt. Addig nem.

Márpedig így sokáig fog tartani.

Rosszhiszemű vagyok?

Igen, az vagyok. Ugyanis ez olyan biankó csekk, amit ráadásul nem is a legjobb barátunk kap, ezzel a ziccerrel csodásan vissza lehet élni és ne essünk tévedésbe: a kormány nem bolond, nem fogja kihagyni a lehetőséget.

A központi irányítás különben az első lépés a tervgazdálkodás felé, és nem kétlem, hogy majd annak is sok csodálója lesz, kivéve talán az Európai Uniót: kormányunk most épp arra játszik, hogy ez az államszövetség megszűnik a járvány hatására vagy legalábbis végletesen meggyengül. Temeti is a sajtójában minden nap.

Kormányunk tavaly tavasszal arra játszott, hogy hatalmas győzelmet aratnak az uniós választásokon a Salvini-féle szuverenista erők, és ez is hm, hogy úgy mondjam, elmaradt, most se tessenek reménykedni abban, hogy így vagy úgy nem lesz Unió. Most egyszerűen csak egy válsághelyzet alakult ki, amit a magyar állami vezetés megpróbál többféleképpen is kihasználni, ügyeskedve, okoskodva.

Csak az ügyeskedés nem ügyesség, az okoskodás nem okosság.

Hogy mikor helyezik hatályon kívül ezt a törvényt?

Érzésem szerint vagy a következő ötéves tervben, vagy az után néhánnyal.

Addig is, ültessünk gyapotot és gumipitypangot a téeszben.

És feltétlenül tartsunk munkaversenyt, arccal a vasút felé.

Éljen a békeharc!

 


Szele Tamás

süti beállítások módosítása