Ma reggel is kell lapot csinálni, csak ma nem úgy, mint tegnap és főleg másként, mint ahogy holnap elvárnák. Ennek a mondatnak semmi értelme nem volna egy normális világban, maximum szószaporításnak nevezhetnénk, de a felhatalmazási törvény fényében azt hiszem, elég sokan értik, miről beszélek.
Tegnap megszavazták, és nincs értelme ezen csodálkozni, ez a Parlament bármit megszavazott volna, miért pont ezt ne? Illetve bármit, amit megfelelő párt és kör terjeszt be. Ugyanúgy nincs értelme a naiv átkozódásnak, ami a közösségi oldalakon terjed: mégis, mit tetszettek várni, felragyog egy égi fény az ülésteremben, minek hatására mindenki hite szerint megtér vagy megvilágosodik és eddigi természetétől valamint gyakorlatától eltérően dönt? A csoda elmaradt, a régi vicc jut eszembe a dologról, mikor találkozik az olasz király és a római pápa – Mussolinire terelődik a szó:
– Minden este imádkozom a Mindenhatóhoz, hogy nyissa fel a szemét annak az őrültnek... – mondja a pápa.
A mélyen vallásos király elsápad:
– Itt lehet a baj, Szentatyám. Én meg azért imádkozom, hogy csukja be örökre!
Szóval vannak helyzetek, amikor sem az ima, sem az átkozódás nem segít, pláne, ha ütik egymást, ez is egy ilyen. Meglehet, hogy hasonló politikai okok vezették tegnap azt az urat, aki szó szerint betört imádkozni a Debreceni Nagytemplomba: mivel ott átkozódni sem nem lehet, sem nem érdemes, vagy politika vagy valami családi ügy ejthette annyira kétségbe, hogy idáig ragadtatta magát. A rendőrség rövid hírben számolt be az esetről:
„A rendőrségre 2020. március 30-án 18 óra körül érkezett bejelentés arról, hogy a Debreceni Nagytemplomba egy férfi betört, imádkozni kezdett, majd amikor megzavarták, elkezdte szétverni a berendezési tárgyakat. A járőrök perceken belül a helyszínre mentek és elfogták a 30 éves budapesti lakost, akit előállítottak a rendőrkapitányságra. A nyomozók gyanúsítottként kihallgatták a férfit, rongálás miatt kell felelnie.”
Ilyen sem sokszor történt eddig, bízvást mondhatjuk: az eset egyedülálló a magyar kriminalisztika történetében. A gyanúsított betör a templomba, ott imádkozni kezd és csak akkor tör-zúz, mikor szólnak neki, hogy zárva van az Isten háza a járvány miatt, menjen békével. No, ő nem békével ment. Átlagos körülmények között ez garázdaság lehetne – bár az öregapám sem látott még ájtatosság céljából elkövetett garázdaságot – de mivel most egyedül tartózkodott a Nagytemplomban, nem volt kiben megbotránkozást keltsen, a Mindenhatót kivéve, neki viszont megvannak a maga útjai és törvényei. Nincs rászorulva azokra, amiket a Kossuth téren hoznak, ha úgy gondolja, megveri az illetőt saját hatáskörben, bár ahogy ismerem, nem fog foglalkozni az üggyel. Így lett tehát abból, ami garázdaság kéne legyen, rongálás.
És még mondjuk, hogy nem történt tegnap csoda Magyarországon – hogyne történt volna! Csak nem Budapesten, hanem Debrecenben, nem a Parlamentben, hanem a Nagytemplomban. Igaz ugyan, hogy volt az a Nagytemplom már magyar parlament is.
De hagyjuk is ezt a szegény eltévedt bárányt, lássuk, mi történt még felhatalmazási törvényen kívül. Mert arról már mindenki elmondott mindent és mindennek az ellenkezőjét is, én a legelsők között, minek ismételjem? Álláspontom nem változott, csak arra hívnám fel a kedves és roppant figyelmes feljelentők figyelmét, hogy én is, kollégáim is álláspontjainkat a törvény hatályba lépése előtt fejtettük ki, tehát utólag felesleges megtenni a feljelentést, minden törvény csak a hatályba lépésétől kezdve érvényes. Javasolnám egyébként online tanfolyamok indítását besúgóknak és névtelen feljelentőknek a legalapvetőbb jogi elvekből és fogalmakból, mert kár lenne, ha hiába fáradnának ezek a lelkes honfiak.
A miniszterelnök időközben állást foglalt a magyar társadalmat megosztó maszkviselési kérdésben. Nem igaz, hogy egyesek még nem jöttek rá, miszerint ha valamiről egyik kormánytényező egyféle dolgot mond, a másik meg homlokegyenest az ellenkezőjét, akkor az lehet a megoldás, hogy ezzel kapcsolatban nincs kialakított álláspontjuk, sőt, valószínűleg szóba sem került, mint központi probléma. Mindenesetre a kormányfő most leszögezte, mi a helyzet, kijelölte a követendő utat.
„Ma nem tudom garantálni a magyaroknak, hogy lesz annyi maszk az országban, amit patikai forgalomban meg tudnak vásárolni. Ezért kérem őket, hogy viseljenek maszkot, de nem tudom garantálni ennek a föltételeit, és ezért elő sem írhatom kötelezettségként. Így állunk.”
Azt is hozzátette még, hogy:
„Magánszemély csak magánforgalomból tud maszkot beszerezni, vagy készít magának, mint ahogy ezt én is tettem, otthon, a szükség esetére.”
A törvény szellemében tehát az a hivatalos álláspont, hogy maszkot viselni jó és kell, azonban nem lehet mindenkinek adni, mert nincs elég, tessék varrni. Virológusok véleményükkel kíméljenek. És fájón hiányolok egy fotót, melyen az Első Polgár szerény konyhájának asztala mellett varrogatja maszkját, mint a Nemzet Masamódja.
Illetve maszkamódja, mert a masamód kalapot készít, nem maszkot.
Erről ennyit, kérdés eldöntve, elemezni felesleges, az a verdikt, hogy mindenki csináljon, amit akar vagy tud.
Az már jóval nagyobb baj, hogy pont kijárási korlátozások idején emelkedik meredeken a hajléktalanok száma, akiknek nincs hova hazamenni, és egyáltalán nem jókedvükből kerültek az utcára. Arról van szó, hogy hatalmas leépítések zajlanak az országban, szó szerint emberek százezreit bocsátják el. Valószínűleg mindannyian érezzük a járvány gazdasági hatásait, csak sokan úgy hiszik, hogy más nem érzi – dehogynem, annyira, hogy több áldozata lehet majd a gazdasági szövődményeknek, mint magának a betegségnek. A budapesti hajléktalan-helyzetről a 24.hu számol be:
„A fővárosi hajléktalan-ellátórendszerben már érzik a koronavírus hatását. Megjelentek a szállókon olyanok, akik korábban elsősorban munkásszállásokon, esetleg olcsóbb albérletben laktak – értesült a 24.hu több forrásból is. Értesüléseinket a fővárosi önkormányzatnál, a Menhely Alapítványnál, illetve a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményeinél is megerősítették.
Mivel friss tapasztalatról van szó, hivatalos adat egyelőre nincs a tendenciáról, de forrásaink szerint érkeznek a fővárosi szállókra vidékről olyanok, akik egy már leállított gyárban dolgoztak, és kaptak mellé szállást, jönnek a fővárosi munkásszállókról is, vidékről is, valamint olyan (például vendéglátós) alkalmi munkából élők, akik a munkahelyükön tudtak aludni eddig, most viszont erre már nincs lehetőség.” (24.hu)
Sőt, mintegy ezer külföldi vendégmunkás is hasonló sorsra jutott: őket „kölcsönözték”, nem volt beleszólásuk abba, hová jönnek dolgozni. Most kezd kiderülni, hogy mi is tartja mozgásban a magyar gazdaság húzóágazatait: a munkásszállók alulfizetett, éhbérből tengődő lakói. Ahogy a világ minden gazdaságát. Sokat szörnyülködött az úri közönség egy hete, hogy „miért akar most minden kelet-európai vendégmunkás hazamenni, viszik a vírust, ráadásul rajtunk keresztül?” Nem azért, kedves művelt publikum, hanem mert nekik is megszűnt Nyugat-Európában a munkaviszonyuk, szállásuk! Csak nekik jó esetben még volt hova hazafutni, bár meglehet, nem mindegyiküknek: hogy a magyar hajléktalanokkal mi lesz, abba bele sem merek gondolni. Központi intézkedésről nem tudok, csak az EMMI egyik közleményében említik őket ismereteim szerint, abban is csak, mint veszélyeztetett réteget és „kockázatos területet”.
„Az idős- és a hajléktalanellátás is az egyik legkockázatosabb terület a koronavírus elleni küzdelemben, ahogy fokozott erőfeszítést kíván a járvány idején a fogyatékos és gyermekvédelmi intézményekben, a nagyobb közösségekben való helytállás is.”
Ez így van, kétségtelenül, de ha esetleg valami ötlete volna valakinek... ugyanis a probléma már jelentkezett és egyre súlyosbodik.
Bár, ha volna is ötlet, nem tudom, kivel kéne közölni, ugyanis nekünk, sajtómunkásoknak még annyi befolyásunk sincs mától a hatalomra a nyilvánosság útján, mint egy átlagpolgárnak, szóval nem tudok megfelelő fórumot javasolni, ahol foglalkoznának bármiféle javaslattal, erre eddig sem volt komoly esély, mától kizárt dolog, hogy bármilyen illetékes bárkit meghallgasson akármilyen ügyben.
Annyi eszembe jut azért, hogy a tegnap Soros György által adományozott egymillió euró egyik megjelölt felhasználási célja pont a hajléktalanok támogatása, de vegyük úgy, hogy ezt nem is mondtam, ő meg nem küldte – ha ugyanis nem vesszük úgy, akkor is lesznek, akik úgy veszik és azt hiszik, most náluk van a nagyobb tűzerő.
Körülbelül itt tartunk, ezek volnának azok a hírek, amelyeket tárgyalva az ember semmiképpen nem képes akadályozni a járvány elleni eredményes védekezést, hogy a törvény szövegét idézzem.
Valamelyik nap részletesen fogom elemezni ebből az okból az én Spárga macskám jellemét és világnézetét, abba csak nem lehet belekötni, bár attól tartok, túl renitens alanyt választok értekezésem témájának.
Addig is csókoltatom a feljelentgetőket.
Szele Tamás
