Nem tudom, sírjak-e vagy nevessek, egyszerre érzek némi ingert mindkettőre. Földi László a mai Magyar Nemzetben nem is túl burkoltan megfenyegette Ungváry Krisztiánt – hozzáteszi ráadásul, hogy „bárkinek címezve”, értsük meg, bárkire vonatkozhat ez a kis figyelmeztetés – hogy ha sokat nevezi Raffay Ernőt besúgónak, legyártják az ő dossziéját is.

Így előállt az a különös helyzet, hogy bizonyos adottságaim miatt én tudok a legmegfelelőbben foglalkozni ezzel a fenyegetéssel, adottságaimról később, egyelőre foglalkozzunk a tárggyal, bármely mocskos is. Szóval, mit is ír a Magyar Nemzetben a Belügyminisztérium hírszerzésének, a III/I-es csoportfőnökségnek hajdani MSZMP-alapszervezeti titkára, Földi László?

„Ilyen, a titkosszolgálatok útvesztőiben eltévedt történész Ungváry Krisztián is, aki egyik írásában hitelteleníteni akarta Szakács Árpád állításait a szabadkőműves-világgal kapcsolatban. Érveit alátámasztandó megjegyezte, hogy a Szakács Árpád véleményével egyetértő Raffay Ernő történész, a rendszerváltás egyik prominens politikusa III/III-as ügynök volt. Raffay Ernő pedig – egyébként hogy jön ez ide egy ilyen vitában? – nem volt ügynök. Tények: megkérdeztem, és azt válaszolta, nem volt ügynök.

A magam részéről elhiszem, amit Raffay mond. Elfogadom, mert mondja, elfogadom, hiszen nincs olyan dokumentum, amelyen szerepelne a kézjegye vagy a kézírásával készült információs jelentés. Szervezetszerű kapcsolata nem volt a szervekkel.”

Még jó, hogy Csurka Istvánt nem kérdezte meg, uram, képzelem, ő mit mondott volna röpke társalgásuk során. Raffay persze, hogy tagadott – és persze, hogy hazudott. Ezt nem Ungváry Krisztián találta ki, amint azt bizonyítani is fogom. De a kis budapesti Berija folytatja, tetézi!

„Egyetemi oktatóként persze találkozhatott úgynevezett „szt” tiszttel mint egyetemi kollégával, ahogy ma is megtörténhet még Ungváry Krisztiánnal is. Lejáratásának tehát egyetlen oka, hogy nem volt rest, és dokumentumokon alapuló könyveket írt a szabadkőművesek viselt dolgairól.

És még egy rossz hír, bárkinek címezve. Kivétel nélkül, mindenkiről összeállítható így utólag is B és M dosszié szaftos részletekkel arról, mit tett a múltban. Nem gondolom, hogy a történelemtudós kiemelt feladata lenne kiszolgálni kitapintható politikai érdekeket történészi diplomája védőpajzsa mögé bújva. Amikor valaki kívülállóként a titkosszolgálatok labirintusába téved, feltétlen gondoljon arra: Ha megbolygatsz egy méhkast, nem úszod meg méhszúrás nélkül.”

Na, ne mondja, édes úr. Bárkiről előkerülhet bármilyen szaftos részlet, hatos karton a múltból, netán a jelenből, jobb, ha mindenki meghúzza magát? Azt készséggel elhiszem, hogy maga bárkiről legyártana bármiféle iratot, ha módjában állna, de nagyon remélem, ilyesminek a közelébe sem engedik, ugyanis maga most ezzel a megjelent cikkecskével, cikkentyűvel dekonspirált egy lehetséges akciót, vagy inkább akciók sorát dekonspirálta, innentől kezdve bárkiről kerül elő bármi, az mind hitelét vesztette, mert nem lehet majd tudni róla, hol készült, de főleg: mikor. Az bizonyos, hogy Ungváry Krisztiánnak semmi köze nem volt a titkosszolgálatokhoz, illetve maximum célpontjuk lehet és lehetett, de számomra ez után a dilettáns lépés után az is kezd kétségessé válni, hogy Földi Lászlónak van-e még aktív szerepe bármely szolgálatnál. Ha van: azonnal nyugdíjazni kell. Ez az ember előre bejelenti a fedett akciókat a napilapokban.

Ennyit Földiről. Ungváry Krisztián nem szorul védelemre, tisztán áll előttünk, mint a frissen hullott hó, ráadásul ő speciel könyvet is írt 2017-ben erről a témáról „A szembenézés hiánya” címmel, tehát igenis megalapozottan mondhatta, hogy Raffay Ernő múltjában van folt. Azonban épp emiatt mostani bizonyításomban az ő tanulmányait nem használom, hogy ne érhessen az elfogultság vádja. Akkor lássuk: mi is a helyzet ezzel a Raffay Ernővel, aki miatt homályoskodva ugyan, de minden magyar tollforgatót megfenyegettek, annyira szeretik, annyira nem szabad bántani?

Hát csak az, hogy valóban együttműködött a szervekkel.

És ezt nem én mondom, hasamra ütve, hanem közismert tény, melyet nyilvános dokumentumok bizonyítanak. Azok a dokumentumok, melyek kétségtelenül jól ismertek Földi úr előtt is, azonban abban bízhatott, hogy mindenki megfeledkezett róluk. Nos: én nem felejtettem el a dolgot.

Azt állítja Földi – mellékszálnak tűnik, de itt kell megemlítenem – hogy „Lejáratásának tehát egyetlen oka, hogy nem volt rest, és dokumentumokon alapuló könyveket írt a szabadkőművesek viselt dolgairól.” Mikor is jelent meg Raffay Ernő első kötete e tárgyban? 2010-ben, „Szabadkőművesek Trianon előtt” címmel. Korábban maximum félmondatokban foglalkozott a szabadkőművességgel, említések szintjén, önálló köteteket, ismétlem, csak 2010 óta publikál erről.

És mikor bizonyosodott be róla, hogy „érintett volt az állambiztonsági múlt tekintetében”?

2002-ben. Akkor jött létre ugyanis a Parlament Mécs-bizottsága, melynek az volt a feladata a Medgyessy-botrány miatt, hogy átvilágítsa ilyen szempontból az összes addigi kormánytagot. Pontosabban és szakszerűbben: „minden, a rendszerváltozás utáni kormányokban politikai szerepet betöltő személynek az előző politikai rendszer állambiztonsági tevékenységében való részvételének tényeit és körülményeit vizsgálja” – ahogy a megbízatásuk fogalmazott.

Nos, megtették, átvilágították, akit lehetett és eredményre is jutottak – de itt adjuk át a szót a 2002. augusztus 24-i Magyar Hírlapnak!

„A Magyar Hírlap megbízható forrásból származó információi szerint Bogár László, az Orbán-kormány politikai államtitkára (MÉH), Boros Imre, az Orbán-kormány PHARE-ügyekért felelős minisztere, Fazakas Szabolcs, a Horn-kormány ipari és kereskedelmi minisztere, Járai Zsigmond, az Orbán- kormány pénzügyminisztere, Kádár Béla, az Antall-kormány nemzetközi gazdasági kapcsolatokkal megbízott minisztere, Martonyi János, az Orbán- kormány külügyminisztere, Medgyessy Péter jelenlegi miniszterelnök, Nógrádi László, az Orbán-kormány közlekedési és vízügyi minisztere, Néhai Rabár Ferenc, az Antall-kormány pénzügy- minisztere, Raffay Ernő, az Antall-kormány politikai államtitkára (HM) és Sárossy László, az Antall-kormány politikai államtitkára (FM) szerepel azon a listán, melyet a bizottság a jelentésében közzétesz.”

(Zárójelben jegyezném meg, hogy a lista első helyén álló Bogár László jelenleg az azóta erősen megváltozott Magyar Hírlapba ír radikálisan kormánypárti publicisztikákat, általában hetente. O tempora, o mores.)

Tehát Raffayról már 2002-ben elhangzott ez a vád, sőt bizonyították is, szó nincs arról, amit Földi próbál elhitetni a nagyérdeművel, miszerint védence besúgászatát 2010 után találták volna ki azok a rejtelmes szabadkőművesek! Földi úr arról a ténykörülményről feledkezik meg, hogy a Mécs-bizottság tevékenysége nyilvános volt és az akkori lapokban nyomon követhető. Vagy abban bízik, hogy már mindenki megfeledkezett róla? Hiba, uram, nagy hiba: attól, hogy magának romlik a memóriája, másé még lehet jó. Ugyanis azt fel sem tételezném, miszerint egy annyira avatott titkosmókus, mint Földi László, képes volt megfeledkezni erről a politikai epizódról.

Sőt, Raffay tevékenységéről picivel többet is tudunk. Ugyanis kiderül az Index egy későbbi, 2017-es cikkéből, hogy Raffay Ernő Kocsis Lajos néven jelentett (Csurkának legalább volt fantáziája, neki Raszkolnyikov volt a fedőneve), 1980 és 1987 között, valamint „kizárása azért történt, mert az „együttműködést megtagadta”. Tetszik érteni: 1980-tól szorgosan működött, együtt akár, esetleg nem működött, de azt is együtt, azonban 1987-ben megszállta a Szentlélek és megtagadta a további együttműködést. Persze, hogy kiszállt, akkor már csak a vak nem látta, hogy új idők jönnek, azt nem tudtuk, hogy ugyanolyanokhoz fognak vezetni, mint a régiek voltak.

Tehát elmondhatjuk: Raffay ügynökmúltja bizonyított, tagadja bárhogyan is.

Földi meg soha nem is tagadta ügynökmúltját, hiszen abból él.

Rendben van, Földi feleslegesen védte Raffayt. Szerintem csak azért tette, mert el akarta mondani idézett fenyegetését a magyar értelmiség azon részének, amely még tud írni, van ellenvéleménye és azt ki is nyilvánítja.

Miért jó, ha én bizonyítom be, miszerint Földi sületlenségeket beszélt?

Azért, mert rólam aztán semmiféle együttműködést nem fog találni Földi László semmiféle dossziéban. Ugyanis az inkriminált időszakban én itt sem voltam. Én ugyanis 1987. december 22-e előtt Romániában éltem. És az ottani kollégák nem találhatnának rólam valamit? Dehogynem, uram, akkora dossziém van náluk, hogy targoncával tologatják, csakhogy azért van, mert én megfigyelt voltam, célszemély, nem „közreműködő”, én a másik csapatban játszottam, a Securitate ellen – mint azt korábban meg is írtam. 

Szóval, az ottani vadászaton tényleg megjelentem, csak nem mint vadász, nem is mint hajtó, hanem, mint vad.

Az ittenin meg nem vettem részt, rólam ugyan nem találhat semmit, és ha hamisítanak egy iratot, mely szerint 1985-ben beszerveztek volna, mosolyogva mutatom be a bizonyítékot, miszerint én akkor elektroműszerész voltam Nagyváradon.

Földi úr, így a végére egy rossz hír, „bárkinek címezve”, de azért leginkább magának.

Mielőtt bárkit pisztollyal fenyegetünk, ellenőrizzük a tárat, mert ha nincs megtöltve, nagyon hülyén fogunk nézni, mikor elsütjük.

Szele Tamás