No, ilyen sem volt még. Majdnem megírtam Orbán Viktor múlt heti rádiós megszólalását ezen a héten, még jó, hogy időben észrevettem a tévedés lehetőségét. Én észrevettem – de vajon más észrevette volna? Kétlem, sajnos. És ez azért elég sokat mond arról, mennyire eredeti elme vezeti ezt a kis drótoktól öleltet. Azért érdekes hiba lett volna, annyi szent.

És valószínűleg jó drága is. Mert akkora per lehetett volna belőle, amekkorát rég láttam, az meg, hogy elvesztettem volna: biztos, mint a halál. Szóval, a dolog úgy áll, hogy Orbán rádiós megszólalásainak kezelése külön tudomány.

Kezdjük azon, hogy elvileg meg kéne hallgatni, erősen koncentrálva, minden szót megjegyezve, hangfelvételt készítve. Ezt művelik a kevésbé tapasztalt kollégák és ez az, ami teljesen felesleges. Ugyanis az elmondott szöveg lehet nagyon érdekes, tartalmazhat különleges elemeket, kiszólásokat, lehet akár felháborító is: de nem tekintik hivatalosnak. Hivatalosnak az tekinthető, ami a miniszterelnök saját oldalán jelenik meg, írott formában, ha azt használja az ember, nem lehet belekötni, ráadásul az már le is van jegyezve. Mondjuk rengeteg mindent kihagynak belőle, de nem is ez a legnagyobb baja. Hanem az, hogy – mint élesebb fülű rádióhallgatók már észrevehették – ezek nem interjúk, hanem alákérdezésekkel megszakított beszédek, amiknek meg kéne legyen valahol az előre megírt szövege. Meg kéne legyen, csak nem azt közlik. Valószínűleg azért, mert a kormányfő gyakran el is tér a jegyzeteitől, esetleg csak vezérgondolatokat írnak le neki, hívószavakat, az tényleg közölhetetlen.

Ebből következően viszont az jelenik meg a miniszterelnöki oldalon – jelentős késéssel – amit az MTI munkatársa jegyez le, tömörít, stilizál, engedélyeztet és közöl. Magyarul, a hírügynökségi anyag szövege a hivatalos, csak az gyors, mint az ólommadár, most például (reggel 10:05-kor) még csak a 08:53-as és a 09:14-es gyorshírek vannak kint belőle, pár kiragadott mondat, gondolom, még rostálják, mi maradjon benne.

Ezért volt veszélyes, mikor megláttam a miniszterelnök saját oldalán egy teljes megszólalást, majdnem el is kezdtem foglalkozni vele, csak mivel nem volt rajta dátum, belenéztem laptársainkba is, és megláttam, hogy a mai szpícs teljesen másról szólt. Ja igen: én múlt pénteken éppen külföldön voltam, koppenhágai csatornákon hajóztam, nem Orbán-beszédeket hallgattam, azért nem volt ismerős.

Akkor lássuk laptársaink, egészen pontosan a 444 és a Portfolio, valamint az MTI alapján, miről volt szó ma?

Hát, lesz mit rostálni a hírügynökségnél, annyi szent. De még a kollégák is mintha kétfélét hallottak volna. Bár szerintem mind mondta ezeket a felszólaló, csak kinek-kinek más volt a fontos. A végeredmény azért összesítve és nagyjából egybehangzik.

Szóval, hogy a sorozatok rajongói is örüljenek, jön a magyar Szupercsapat! Ezt azért ne vegyük szó szerint, nem Hannibal Smith ezredes, Murdock kapitány, Rosszfiú őrmester és Szépfiú hadnagy kerül a honvédség állományába, meg remélem filmet sem forgatunk, hanem, hogy a miniszterelnököt idézzem:

„A pápai és a mezőkövesdi koronavírus-fertőzéseket egy szuperfertőző okozta, aki tudta magáról, hogy beteg, mégis emberek közé ment, és ez okozta a tömeges fertőzéseket, ezért egy új szupercsapatot küld a kormány az ilyen helyekre, amelyet rövidesen be is mutatnak majd a nyilvánosságnak.”

Aha. És milyen lesz a szupercsapat?

„Jól néznek ki, jelentem, tehát előbb-utóbb lesz arca is ennek a csapatnak, ilyen tudományos-fantasztikus filmekre emlékeztető szerelésük is van.”

Az fontos, kérem, főleg Hollywoodban. A jó megjelenés meg a kosztüm nagyon sokat számít a showbusinessben. Ja, hogy ez nem az, hanem egészségügy? Mióta tegnap Müller Cecília bejelentette, hogy meg fogják erősíteni a déli határ föld alatti védelmét, már nem tudom, mit gondoljak, talán a magyar tengeralattjáró-flottát építik át földalattjáróvá, és az Ásotthalom környéki kukoricatáblákon mindennapos látvány lesz a száguldozó periszkóp. Egyelőre én most kölcsönkérek egy kis sok pénzt és veszek tíz birodalmi rohamosztagos-jelmezt, mert mi van, ha a szupercsapat kifogy a sci-fi szerelésből? Majd bérelnek tőlem, jó pénzért.

Ha már déli határ, hogy is állunk a menekülőkkel?

„Minden Magyarország területére illegálisan belépni akaró, az ellenőrzést elkerülő bevándorló biológiai, egészségügyi fenyegetést jelent Magyarország számára, amit bármi áron meg kell akadályozni.

A migráció és a koronavírus-járvány összekötésével nem szabad olyan képet teremteni, hogy minden migráns biológiai bomba, de néhányan valóban azok, és a baj az, hogy nem tudják, kik. Ezért minden illegálisan belépőre potenciális fertőzőként kell tekinteni. A felesleges vitákat kerüljük el, mert vannak ezek az emberjogi harcosok, akiket én csak libernyákoknak nevezek és meg szoktak sértődni emiatt. Rendszeresen elrugaszkodnak a valóságtól, de abban igazuk van, hogy minden megszólalásnál vigyázni kell a másik ember méltóságára, Olyan képzetet is kialakíthatnánk, hogy minden migráns biológiai bomba. Ez nyilván nincs így, de mivel illegálisan jönnének be az országba, azaz nem esnek át ellenőrzésen sem, ezért nem tudjuk, hogy ki hordozza a vírust. Ezért úgy kell mindegyikre tekinteni, mint aki egészségügyi fenyegetést jelent Magyarország számára.”

A járványügyi megfontolásokat az orvosokra hagynám, de mit látok, Orbán igazat adott bármiben is a „libernyákoknak”? Hát vége van a világnak? MI lesz szegény Szánthó Miklóssal, aki „Öt libernyákság” címmel a héten már ideológiai alapvetést is közölt az ügyben a Magyar Nemzet hasábjain? Ebből, kérem, az a tanulság, hogy még a seggnyalást sem szabad elsietni.

Ellenben az utazási korlátozások fontosak.

„Szlovákia, Ausztria, Szlovénia, Horvátország biztonságos, sajnos a másik három szomszédunk nem az, ezt az úti cél kiválasztáskor vegyék figyelembe... Ezért ezt a négy országot válasszák, ha kérhetjük.”

Van egy rossz hírem: nem kérhetik.

Nem áll módomban eleget tenni a kérésnek, sokadmagammal.

Nekem nincs barátnőm az említett országokban, akit látogassak, nekem Nagyváradon van, ahova nem mehetek. A miniszterelnök úr javaslata szólhat a kéjutazókhoz, turistákhoz, a tengerészekhez, akiknek minden kikötőben vannak intim viszonyaik (bár közöttük nem sok a magyar), de nem szólhat annak a nem kicsiny rétegnek, aki családi kapcsolatait ápolná a tilalmazott országokban. Nekünk nincs választásunk. De mintha értene is valamit a realitásokból, mert azt mondta:

„Az ország védekezésének a minőségét nem a kormány tevékenysége határozza meg, alapvetően egy ország intelligenciaszintje dönti el milyen a védekezése. (..) Az amit úgy nevez az ember, hogy közjózanság, van jelentősége.”

Egyetértek, ugyanis a kormány tevékenysége és vezetőjének nyilatkozatai egyszerűen sértőek. Értsük meg: nem azt követelem, hogy utazhassak, az még odébb van. Azt követelem, hogy ne tegyenek úgy, mintha én választanám meg, hol lesz dolgom és miért. Ne mondják, hogy van választásom.

Azonban ma reggel Orbán Viktor valamiért különlegesen engedékenynek bizonyult a liberális elhajlásokkal szemben, sőt, ő maga is tanújelét adta valami ilyesminek. Kíváncsi vagyok, mit szól Kövér László a rádiómegszólalás zárógondolatához, amit abból az alkalomból sütött el, hogy fiúunokája született:

„Magyarország furcsa ország, mert a fiúgyermek születésénél bezsonganak valamitől, amit én nem egészen értek, mert nekem négy lányom és egy fiam van és én semmilyen különbséget sem tettem, látok köztük. (..) Úgy is neveltem a lányaimat, hogy a saját lábukon meg tudjanak állni, mert szép dolog, hogy van mellettük egy férfi, de azokra nem lehet mindig számítani.”

A saját lábon állást tapasztaljuk, de avval az egyenjogúsággal meglepett a kormányfő. Még a végén képes, és aláírja az Isztambuli egyezményt is, ha nem figyel oda. Nem ezt szoktuk meg tőle, az tény.

Ide kívánkozik egy gondolat: mikor megszületett az említett unoka, ugyan mással voltam elfoglalva, de láttam, hogy szélsőséges megnyilvánulások tömegét váltotta ki a hír a közösségi oldalakon. Mégpedig pártállás szerint: az egyik oldalról néhányan az undorító talpnyalásban tobzódtak, a másikról szintén páran a még undorítóbb gyűlölködésben – egy újszülött ellen, akiből azért még akármi is lehet.

Nem kéne lemenjünk a törzsi háborúk pápua szintjére.

Különben pedig: nem az a hír, ha Orbán Viktor nagypapa lesz. Az bárkivel előfordulhat.

A hír az lenne, ha nagymama lenne. Azzal már érdemes lenne foglalkozni.

De nem az lett, így most az e heti megszólalása került a boncasztalra.

Kerülhetett volna a múlt heti is, ha nem veszem észre.

Kíváncsi vagyok, más észrevette volna?

Szele Tamás