Forgókínpad

Forgókínpad

Gratulációink

2020. augusztus 12. - Szele Tamás

Tudom, hogy eleven parazsat gyűjtök most a fejemre, mert egyrészt azok fognak nekem támadni, akik szerint a politikában és az üzletben minden eszköz megengedett, másrészt azok, akik nem tesznek különbséget a valóság és a fikció között, harmadrészt meg azok, akik azt hiszik majd: Orbánt „mosdatom” – de ki kell mondani, hogy a magyar kormányfő nem gratulált Alekszandr Lukasenkának.

orban_es_lukasenka.jpg

(Fotó: Fischer Zoltán / Miniszterelnöki Sajtóiroda, június 5.)

Korábban megtette, most nem.

És nem azért nem gratulált, mert akkora demokrata volna, hanem ellenkezőleg, mint majd látni fogjuk.

De tény és való, miszerint a mostani gratuláció elmaradt.

Aminek elég tragikomikus következményei voltak. Tegnap épp a Wagner Group ügyeit nézegetem, mert arra is szükség volt a tegnapi elemzéshez, mikor üzenet érkezik, kollégától, aki másik lapnál dolgozik. Még tán ő dolgozik ott a legtöbbet és a legjobban. Jó viszonyban vagyunk, meg szoktunk beszélni szakmai dolgokat. Hát miről van szó? 

- Nézd már meg ezt a hírt, Tamás, sehol sem találom, csak az OLKT közölte.

Hát, akkor már eleve gyanús portéka, de lássuk.

Levélben gratulált Orbán Viktor miniszterelnök Alekszander Lukasenka fehérorosz államfőnek a vasárnapi választáson elért rendkívül fölényes győzelméhez – tájékoztatta az MTI-t Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóirodát vezető helyettes államtitkár ma reggel.

Ez az eredmény nyilvánvalóvá tette, hogy a demokrácia csak a választók akaratára épülhet” – fogalmazott Orbán Viktor, hozzátéve, hogy a magyarok nagy érdeklődéssel és szimpátiával követték a fehéroroszországi választások eredményét mert Magyarország továbbra is kész együttműködni a sikerek felvirágoztatásában. (MTI)”

Hm, ez az a tipikus töltelékhír, ami a kutyát nem érdekli. 

- De hát írja, hogy MTI.

- Náluk nincs, a fizetősben sem.

Az pedig baj. Mert nincs a miniszterelnöki honlapon, nincs a kormány.hu-n és nincs a külügyminisztérium honlapján sem. Nem mondom, hogy elképzelhetetlen volna egy ilyen gratuláció, csak éppen a sajtóhír nem azzal foglalkozik, mi lehetne, az a sajtójegyzet, a hír azzal foglalkozik, ami van. Ez nincs. Hogy mire jó a közlőjének, az kérdéses, ugyanis nem az a fajta információ, ami nagyon megdobná az olvasottságot: semmi szenzációs nincs benne. Aki rajong a kormányért, az ennek is örülni fog, aki nem kedveli a kormányt, az nem fog csodálkozni rajta, szóval ez töltelékhír. Semmi igazi haszna nem látszik. 

- Szerintem hagyjuk a fenébe, álhír, anyaghiányuk lehet.

Azért még rákerestem a hírben szereplő idézetre („Ez az eredmény nyilvánvalóvá tette, hogy a demokrácia csak a választók akaratára épülhet”), ugyanis annyira cinikus volt, hogy ismerősnek tűnt és nem is tévedtem: ezt viszont írta Orbán Viktor.

Írta bizony, csak éppen nem most, hanem 2019. december 13-án, ráadásul gratulációban írta – viszont kicsit sem Alekszandr Lukasenkának gratulált akkor, hanem Boris Johnsonnak.

Hát jól van, randa egy koholmány, de nincs nagy fontossága, Orbán majd csak megvédi magát, ha sértőnek találja, emiatt nem írnék egy sort sem. Azonban délután fordult a kocka.

Másik ismerős küldi a hírt, és érdeklődik, igaz-e, miszerint Orbán visszavonta a gratulációját. Ne marháskodjunk, ilyen a nemzetközi diplomáciában nincs, ez rosszabb lenne, mint a nyílt hadüzenet, hol olvasta?

Naná, hogy az OLKT-n. Lássuk ezt is.

Alekszander Lukasenka fehérorosz államfőnek a vasárnapi választáson elért rendkívül fölényes győzelméhez való gratulációnkat visszavontuk – közölte Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóirodát vezető helyettes államtitkár.

A közlemény szerint a reggel kiadott közleményt a Miniszterelnök visszavonta. (MTI)”

És megint az MTI-re hivatkoznak. A mellékelt fotó pedig Orbán június 5-i minszki látogatásán készült. Fussuk le a korábbi kört, MTI, miniszterelnöki honlap, kormány.hu, külügy – sehol nincs ilyesmi. Persze, hogy nincs, ha egyszer már az ellenkezője is hazugság volt, a visszavonás se lehet igaz. De mire jó ez és kinek?

Azt ugyanis, hogy mi történhetett, el tudom képzelni. A hírügyeletes valamiért úgy érezte, múlhatatlanul szükséges egy ilyen gratulációt berakni a hírek közé, itt a miért lenne a fontos, de azt nem fogjuk megtudni. Azt gondolta, átmásol egy korábbi gratulációt, ki veszi észre? Ki olvas ilyeneket? Maximum a szakma, őket meg majd le lehet kormánybérencezni, ha szólnak. Ám délutánra kiderülhetett, hogy sokaknak szemet szúrt a túl vastagra sikerült nagyotmondás, és kellett valamit tenni.

Én az ő helyében közöltem volna egy helyreigazítást, valami magyarázattal, megtévesztett a tajgai szél zúgása, nyírfácskák hajladozása, balalajka szava, szóval mondtam volna valami közepesen elfogadhatót, netán elfogadhatatlant és ezzel kész is lett volna.

Ők ezt nem tették meg, ehelyett bedobtak egy második álhírt.

És most azt hiszik, ezzel elérték, hogy minden ott van, ahonnan elindultunk, visszaértünk a nullára. Dehogy értünk. Ők a délelőtti álhírrel rúgtak maguknak egy öngólt, félidőben térfelet cseréltek, és délután rúgtak még egy öngólt: az ebben az esetben mindegy, hogy másik térfélen, de csak saját maguknak rúgták. Tehát nem null-null a meccs állása, hanem ők vannak két gól hátrányban és egyiket sem más csapat rúgta, elintézték ők maguknak.

Nem mellesleg, egész Magyarországon tegnap egyetlen ember gratulált Lukasenkának, az is Thürmer Gyula volt, aki utóbbi időben attól a téveszmétől szenved, hogy ő valaki, és a nagyközönséget is kínozza emiatt közleményeivel. Na, ő tényleg képes volt gratulírozni, méghozzá arcpirítóan hazug módon:

Lukasenko győzött: gratulálunk a belarusz nép döntéséhez

Alekszandr Lukasenko eddigi elnök a szavazatok 80,23 százalékával ismét Belarusz elnöke lett az augusztus 9-i választásokon. Fő ellenfele, Szvetlana Tyihonovszkaja a szavazatok 9,9 százalékát kapta. A választási részvétel magas volt, a választók mintegy 84 százaléka elment szavazni. A liberális ellenzék nem fogadta el a választások eredményét, és vasárnap este Minszkben és néhány más városban erőszakba torkolló megmozdulásokat szerveztek. A belarusz állami erők az éjszaka folyamán helyreállították a rendet. A belaruszok többsége megértette, hogy Belarusz függetlenségének záloga a jelenlegi politika folytatása. A stratégiai ágazatokat ne privatizálják, a földeket ne kapják meg külföldiek, maradjon meg az állami egészségügy és oktatás, Belarusz ne adja fel függetlenségét senkinek sem. Gratulálunk a belarusz nép döntéséhez.”

Akkor most térjünk rá a lényegre: miért nem gratulált Orbán?

Mert nem hülye. Jelenleg nem az a kérdés, hogy mi lesz Fehéroroszországban: tüntetések lesznek, harcok, kínzások és elnyomó zsarnokság, bevonul a Vörös Hadsereg „a válsággóc stabilizálása miatt”, majd új választások, amelyeken egy nagyon oroszbarát kormány kezébe kerül a hatalom. Putyin most tartja a castinget, hogy ki vezesse a bábkormányát: vezetheti a már bevált, de öregedő Lukasenka, ha meg akarj kavarni a nemzetközi diplomáciát, előszedheti Litvániából a szegény, megzsarolt Tyihonovszkaját és zsarolhatja tovább, de találhat egy tehetséges, Quislingnek alkalmas tábornokot is erre a célra a fehérorosz hadseregben. Most ez dől el: és Orbán nem akarta elsietni a gratulációt, nem akart olyan figurát üdvözölni, akit esetleg öt perc múlva levesznek a sakktábláról.

Ez ennyire egyszerű.

Hogy emiatt miért kellett két álhírt is koholni, komolyabb anyagi haszon reménye nélkül, az érthetetlen.

Akkor térjünk rá arra, hogy miért kell ezzel egyáltalán foglalkozni. Azért, mert az ilyen akciók – ez ráadásul még értelmetlen is volt – a valódi sajtó hitelét ássák alá. A legtöbben nem ellenőrzik az információforrásaikat, azt sem jegyzik meg, egy-egy hírt hol olvastak, sőt, ha szembesülnek azzal, hogy hazugságokat osztogatnak, megvonják a vállukat: „nem mondta, de mondhatta volna”. Nem, ilyen nincs: valaki vagy mondott, tett valamit, vagy nem, a harmadik esetet hívjuk hazugságnak. Minél több ilyen marhaság terjeng, annál rosszabb a valódi sajtómunkásnak, ugyanis ő tényleg egész nap híreket ás és fejt a bányában, tények beszerzésével foglalkozik, szemben az álhírlapokkal, amelyek kitalálnak valamit és meg is vannak.

Ha az OLKT ártani akar a maradék független sajtó hitelének, akkor a legjobb úton halad.

És ezen nem sokat segít, ha megesküsznek, hogy „de fent volt az MTI-n, csak levették és csak mi láttuk” – a szakma tudja, hogy nem volt fent, egész nap figyeljük a híreket. Az olvasók nem, ők talán elhiszik, de a szakma tudja, amit tud.

Mikor Bogdán László halála kapcsán álhírek kezdtek terjengeni valamiféle állítólagos vitájáról Orbán Gáspárral, amit egy álhírlapban vívtak volna és bebizonyítottam, hogy ez hazugság, voltak, akik rám támadtak: ezt nem írhattam én, vagy ha én írtam, megvett a kormány – hát nem értem, hogy van hasznos hazugság is?

Még politikában sincs, tisztességes célokat nem lehet mocskos eszközökkel elérni, de sajtóban főleg nincs.

A sajtóban igazság van vagy hazugság van, amiben létezik „hasznos hazugság”, az már nem sajtó, hanem propaganda.

De akkor hívjuk is így és higgyünk neki pont annyira, mint a kormány propagandalapjainak.

Ne jobban.

A tetszetős, véleményünket alátámasztó hazugság is hazugság.

Hazudni pedig sajtóban nem szabad.

Egyébiránt Orbán Viktorról felesleges hazudni, követ ő el annyi disznóságot, hogy róla épp elég az igazat megírni.

Bőven elég: még a túlzásnak sincs értelme, arról is gondoskodik ő maga.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása